Illúziók

1. Egy Mester volt eljövendő a Földre, aki Indiana szent földjén született, és a titokzatos dombok között nevelkedett, Fort Wayne-töl keletre.

2. A Mester az indianai iskolákban tanulgatta, amit a világról tudni kell, aztán később, ahogy cseperedett, megismerkedett választott foglalkozása, az autószerelés mesterségével.

3. Ám a Mester tanult más országokról, más iskolákban is, korábban élt más életei során. Emlékezett is mindenre, és az emlékek bölccsé és erőssé tették, amit mások is megláttak benne, és eljöttek hozzá, hogy tanácsot kérjenek tőle.

4. A Mester hitt abban, hogy hatalmában áll segíteni magán és az egész emberiségen, és mert hitt benne, így is volt, ezért aztán mások is felismerték hatalmát, és felkeresték, orvosolná gondjaikat, és sok betegségből gyógyítaná ki őket.

5. A Mester hitt abban, hogy jó az, ha minden ember Isten fiának tekinti magát, és mert hitt benne úgy is volt, és a műhelyekbe meg garázsokba, amelyekben dolgozott, rengetegen eljöttek, zsúfolásig megteltek olyan emberekkel, akik mind a Mester tanítását akarták hallani, és arra vágytak, hogy megérintse őket, és künn az utcán is tolongott a tömeg, abban a reményben, hogy ha a Mester elmegy közöttük, és az árnyéka egy pillanatra végiglebben rajtuk, ettől majd megváltozik az életük.

6. És történt, hogy a sok-sok ember miatt a művezetők és a műhelyek tulajdonosai sorra felszólították a Mestert, tenné le a szerszámot és menne az útjára, mivel a körülötte tolongóktól sem ö, sem a többi szerelő nem tud dolgozni a javításra váró automobilokon.

7. Így történt, hogy a Mester kiment a városokból, vidékre, az emberek pedig, akik utána mentek, Messiásnak kezdték szólítani, és csodatevőként emlegetni; és mert hittek abban, amit mondtak, úgy is volt.

(….)

21. És történt, hogy amikor látta, a tömeg napról napra erősebben szorongatja, egyre közelebb nyomulnak hozzá , és látta, hogy mind vadabbul akarjak kényszeríteni, hogy szünet nélkül gyógyítsa és csodákkal halmozza el őket, hogy ő tanuljon helyettük, és az ő életüket élje, azon a napon a Mester egymaga felment egy elhagyatott dombtetőre, és ott imádkozni kezdett.

22. És azt mondotta az ő szívében: Örökkévaló Tündöklő Lét, ha Te is úgy akarod, múljék el tőlem ez a pohár, engedd, hogy feladjam ezt a lehetetlen vállalkozást. Egyetlen egy lélek helyett sem élhetem az ő életét, mégis tízezrek követelnék ezt tőlem. Nagyon sajnálom, hogy hagytam, hogy mindez megtörténjék. Ha Te is úgy akarod, engedd, hogy visszatérjek a gépeimhez meg a szerszámaimhoz, és ugyanúgy élhessek, mint a többi ember.”

23. És akkor ott a dombtetőn egy hang szólott hozzá, sem nem férfié, sem nem asszonyé, sem hangos nem volt, sem halk, egy végtelenül szeretetteljes hang. És a hang azt mondotta neki: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd teljesüljön, mert ami a te akaratod, számodra az én akaratom is. Járd hát utadat, akár a többi ember, és légy boldog a Földön.”

24. Ezeket hallván a Mestert öröm fogta el, és köszönetet rebegett, és miközben lejött a dombtetőről, egy kis munkadalocskát dúdolgatott. És amikor körülfogta a siránkozó tömeg, és könyörögni kezdtek, hogy gyógyítson, és tanuljon helyettük, és napi huszonnégy órán át hallgassa panaszaikat, és csodákkal szórakoztassa őket, rámosolygott a sokaságra, és kedvesen azt mondta nekik: - Abbahagytam.

25. A sokaság meglepetésében egy pillanatra megnémult.

26. És ő így szólt hozzájuk: - Ha egy ember azt mondja Istennek, hogy mindeneknél nagyobb vágya a szenvedő világon segíteni, bármekkora árat kell is ezért fizetnie, és Isten válaszol neki, és megmondja, mit kell tennie, vajon úgy kell-e cselekednie az embernek, ahogyan Istentől hallotta?

27. - Természetesen, Mester – kiáltotta a tömeg. - örömmel kell elszenvednie akár a pokol kínjait is, ha egyszer Isten így kívánta!

28. - Mit sem számít, mekkorák a kínok, vagy hogy mekkora a feladat, amelyet kapott?

29. - Ha Isten kívánja így, tisztelet annak, akit felakasztanak, dicsőség, akit keresztre feszítenek és megégetnek – felelték.

30. - És mit tennétek akkor – kérdezte a Mester a sokaságtól –, ha Isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná: - MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMIG CSAK ÉLSZ E VILÁGON! Akkor mit tennétek?

31. És a sokaság hallgatott, néma csönd borult a dombvidékre, a völgyekre, amelyeket a tömeg ellepett.

32. És a csöndben felhangzott a Mester szava: - Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidőt választottuk. Ezt tanultam én a mai napon, és úgy döntöttem, hogy elhagylak benneteket, járja ki-ki a maga útját, úgy, ahogyan az neki tetszik.

(…)

Részlet Richard Bach Illúziók c. könyvéből

http://www.tudatossagakademia.hu/
http://tudatossagagyakorlatban.blogspot.com/

Hozzászólások



forgattak belőle magyar

forgattak belőle magyar filmet, ami az engedélyek hiányában sajnos nem került sehol vetítésre: www.illuziok.hu