Isten természete

Igen fontos ez a tudás, mert ennek ismeretében hamar megállapíthatjuk, hogy mi az, ami nem jellemző Istenre. Az igazság félreértése és elferdítése miatt – aminek az ego téves értelmezése és emberszerű tulajdonságokat kivetítő észlelése az oka – sok vallás tanításában az jelenik meg, ami nem jellemző Istenre.

Isten mindenütt jelen van, tehát itt és most is. Nem máshol, nem egy távoli mennyországban, és nem is a jövőben van, ahol csak a mennybe érkezésünk után találkozhatunk vele. Isten jelenlétét tehát mindenki bármikor megtapasztalhatja.

Isten túl van az érzékelésen, a kettősségen, a szembeállításokon vagy a részekre tagoltságon. Isten minden ellentétpár, így a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, a nyereség és veszteség felett áll. Isten fénye mindenkire egyformán ragyog, akár a Nap. Isten szeretete nem korlátozódik egy kegyelt kisebbségre.

Isten jelenléte maga a legtökéletesebb béke, nyugalom és szeretet. Mélysége mindent felülmúl. Teljesen beburkol, és szeretete oly hatalmas, hogy semmivé foszlatja az ego maradványának minden „nem-szeretetet”.

Ami mindenható, mindentudó és mindenütt jelenvaló, nincs kitéve fenyegetéseknek vagy érzelmi viharoknak. Istenben tehát nincsen meg a bosszú, a féltékenység, a gyűlölet, az erőszak, a hiúság az önzés hajlama, és nincs szüksége hízelgésre vagy tiszteletre. Az imádat jótéteménye az imádót illeti. Isten tökéletesen és hiánytalanul teljes, és nincsenek szükségletei vagy vágyai. Nem szomorú és nem zaklatja fel, ha sohasem hallottunk róla, vagy nem hiszünk benne.

Isten hajdani jellemzései közül valójában sok nem a valóságot tükrözi, csupán az ember bűntudatának szüleménye, amelybe félelmeit vetíti ki.
Istent olyan hatalmasságnak látták, aki a büntetés fenyegetésével kényszerít, de egyben nagy jutalmakat is ad. Még napjainkban is sokan félnek Isten „jogos haragjától”.

Első pillantásra nyilvánvaló, hogy a jogosnak tekintett ítélkezés csupán az önkényes szembenállítás hiúsága, és a harag érzelme aligha korlatozhat egy örökké jelenvaló, mindenható Istent.

Istennek nem árthat senki vétke, tehát nem éri sérülés, amit meg kellene torolnia.
Isten nem függ senkitől, nem neurotikus, és nem szenved nagyzási mániával párosuló paranoiában sem.

A mindentudó és mindenütt jelenvaló mindent számon tart. A tudat minden eseményt, gondolatot, érzést és történést észlel és azonnal feljegyez, vagyis tudása mindig tökéletesen tisztában van mindennel. Ez személyes vonatkozások nélkül és önmagától történik a tudat eredendő tulajdonságaiból adódóan. Istennek mindebben nincs személyes érdekeltsége, és nem is tesz válaszlépéseket. Istent nem zaklatja fel, nem sérti és nem háborítja fel semmiféle pimaszság vagy ízléstelenség.
Isten végtelen kegyessége és megbocsátása minden felfogásunkat felülmúlja, és egyáltalán nem érintik a világ eseményeinek jelentéktelen ügyei. Isten nem egy kettősség egyik fele. A Végtelenségben nincsen „ez” (a rossz), sem „az”, amire reagálni kellene. Isten nem szadista és nem is kegyetlen. Nem árthat neki semmi ezért nem is érez bosszúvágyat.

Isten szeretete feltétel nélküli. Nem önkényes vagy mulandó és nincs felosztva az arra érdemesek közt. Isten nem hoz döntéseket, nincsen szüksége semmiféle hírre és kedvező jelentésekre ahhoz, hogy betöltse szerepét. Ami minden izében és teljes mértékben a szeretet összessége, nem szűnhet meg az lenni, ami.

Isten nem egy zavart lelkiállapotú gyermek vagy szülő. Nem olvas híreket és nem bünteti meg a bűnösöket. Egy eredendően igazságos és önmagát egyensúlyban tartó világegyetemben nincs szükség önkényes ítéletekre. Minden entitás a saját tettei, döntései, vágyai és hitei következményeit tapasztalja meg.

Minden cselekedethez, eseményhez, ötlethez, gondolathoz, elképzeléshez és döntéshez meghatározható energiamező társul. Az ego tehát a saját tettei révén juttatja el magát a saját szintjére a tudat óceánjában. A felhajtóerőhöz hasonlóan a tudat óceánjának személytelen tulajdonsága önműködően meghatározza, hogy melyik szintre süllyedjünk vagy emelkedjünk. Önmaga lévén egyszerűen ilyen a világegyetem természete. A tettek akaratlan következményeit az ego és az érzékelés az „ítélettel” magyarázza, ami ugyanolyan illúzió, mint az anyagi világ eseményeit az „ok-okozati összefüggéseknek” tulajdonító magyarázat.

A megvilágosodott lények nem számolnak be olyan tapasztalatról, hogy Isten szólt vagy szavakat intézett volna hozzájuk. Ez Isten és a másik személy kettősségét feltételezné, akihez Isten beszél. A valóságban az Én, Isten és a Mindenség egyek. Nem különül el egymástól a beszélő és az, akihez a beszédet intézik.

A Korlátlan Jelenlétnek nincsenek szándékai, hisz ez is kettősséget feltételezne, ahol az egyik oldalon a szándék képviselője áll, a másikon pedig az, aki felé a szándék irányul. Minden ilyen elmeszülemény a fogalmi gondolkodás eredménye, amely az észlelés kettősségén alapul.

Isten a kettősséget meghaladó, teljes, tökéletes Mindenség és Egyetlenség. Azért alakulnak ki félreértelmezéseink Istenről, mert az ego az érzékeléssel és a formával foglalkozik.

Isten túl van minden formán, mégis elválaszthatatlanul jelen van minden formában. Isten csendes, derűs, békés, mozdulatlan, mindent magában foglal, mindenütt jelen van, és Minden Létező lévén mindent tud. Isten teljes, hiánytalan, nyugalmas, szeretettel teli, túl van téren és időn, részek nélküli és oszthatatlan, a kettősség felett áll, egyformán jelen van minden létező egészében, és nem más, mint az Én. Csak a létezés lehetséges.

Isten jelenlétében minden kín megszűnik. Visszatérünk a forrásunkhoz, amely nem más, mint az Énünk. Mintha elfelejtettük volna ezt és most egy álomból ébrednénk. Kiderül, hogy minden félelmünk alaptalan, minden aggodalom balga képzelgés. Nincs jövő, ami félelemmel tölthetne el, vagy múlt, ami miatt sajnálkozhatnánk. Nem létezik a vakon bolyongó ego/én, amely figyelmeztetésre vagy helyesbítésre szorulna. Nincs mit megváltoztatni vagy jobbá tenni. Nincs semmi, ami szégyenérzetet vagy bűntudatot eredményezne. Nem létezik a „másik”, amelytől elkülönülhetnénk. Semmilyen veszteség nem érhet. Nem kell elvégezni semmit, nincs szükség erőfeszítésekre, és megszabadulunk a vágyak és szükségletek örökös nyaggatásától.

Ami maga a legteljesebb tökéletesség, az semmi megbocsátani valót nem lát. Minden „történés” az ego észlelete, és nincs valós léte. Nincsenek „események”, amelyekért magyarázattal, számadással tartoznánk, vagy amiért bűnhődnünk kellene. Az irgalom a feltétel nélküli szeretet sajátja. A tökéletesség semmit sem lát tökéletlennek vagy hiányosnak.

Részlet David R. Hawkins: A valódi Én hatalma c. könyvéből

Hozzászólások



Nem tudom ezt érteni fogod e:

Nem tudom ezt érteni fogod e: Mi a manó? :))



Tapogatózás

A fogalmi rendszerek, hitvilágok elég pontosan definiáltak, érdemes pontosan meghatározni ezeket akkor is, ha saját világot építünk.
Az életed, mint a hited kifejeződése? Sajátos definíció és meglehetősen szűkös is.
Hinni sok mindent lehet, azt is lehet képzelni, hogy a földi életem vagyok. Ez is egy korlátozó öndefiníció a sok közül. Minden egyes ember sokkal több annál, mint, ami a Földön általa gondolati, érzelmi és fizikai szinten kifejeződik.

Gondolatátvitel? A telepatikus kommunikációban alapvetően komplex élmény/megélésmegosztás történik.

Érzékelés és tapasztalás fejlesztése és feltárul a világ. Ehhez el kell hagyni a korlátozó elképzelésket és meg kell engedni a világnak, hogy olyan legyen, amilyen. És magunknak is meg kell engedni, hogy olyanok legyünk amilyenek, akármilyenek is vagyunk. Mindezt úgy kell megtenni, hogy az akármilyen valóban akármilyen. Ha jelzőket kezdünk gyártani magunkról és másokról, abban a pillanatban elkezdtük építeni a kalitkákat.
Azt tapasztaltam, hogyha elindulunk a megengedés útján, akkor az implicit korlátaink mentén feltárul a világ, de a megengedés révén lehetővé válik e korlátok felszámolása is. Ehhez nincs szükség egyetlen istenre, anyára és hitre sem.



Könnyebb lenne

Könnyebb lenne gondolatátvitellel, ahogy az Emberek nevezik. :)
Nem a hiteknek kell összefogni, hanem az itt Élőknek. Ebbe beletartoznak az egyéb -Emberek által nevezett- szellemi lények, az Emberek és Állatok & Növények. Úgy érzem és gondolom, túl kellene lépni a hiten, mint fogalmon, mint személyes valamin, birtokon. Amikor azt mondom "Egyek vagyunk", az egyenlőségre (is) gondolok és... bocsánat, ezt nem tudom szavakkal közvetíteni, ezt csak átadni tudom. :)
Számomra a hit: ki tudom fejezni vele azt, aki vagyok, ahogy a Titok írja: teremtek vele/általa. Tehát az életem, azt, amit élek, magam. A művészethez tudnám talán hasonlítani a hitet.
Nos, remélem érthetően írtam, nem könnyen fejezem ki a dolgokat szavakkal. :) Olyan könnyen félreérthetőek. :))



Mindenki saját korának gyermeke, °oOLebekeOo°

Mi abban a világban nőttünk fel, amikor hitek harcolnak, most meg egy része azongya, hogy a hiteknek kéne összefogni. Ez is csak egy hit. Ahogy az általad beidézett szövegben is hitekről van szó.

A hitek korszakának vége van.
Az, aki hitekben gondolkodik ez csak hit, ezzel neki bezárult a kör.

A tudat ma is konkrét megtapasztalásként van jelen, nem hitként. A dzogchen pl. semmilyen hitet és meggyőződést nem kíván meg, a tudat közvetlen megtapasztalásáról szól. Nem kell elhinned, tapasztald meg. A tudat közvetlenül megtapasztalható. Ez pl. tökéletesen felfoghatatlan egy akármiben hívőnek. A pőre tudat megtapasztalása. Milyen az már?

Amikor azt mondod, hogy "mert Egyek vagyunk" az csak a tudat-lanságból fakadó maszatolás. Ez az üzenet persze hasznos az elválasztottág tudatban és individuális megtapasztalás hétköznapjaiban, de ez is csak egyike az átmeneti üzeneteknek, ami arra való, hogy megvizsgáljuk, kritika alá vegyük, el ne higyjük, hanem tudjuk meg. Tudjuk meg hogyan és milyen módon, milyen szinten vagyunk egyek. Az egyek vagyunk dajkamese a tudat manifesztációs szerkezetének tudata és átérzése nélkül.

Popper Péter korának gyermeke, és kivételesen jó munkát végeztt. Hála tevékenységéért!
Azonban vége a korának, nem véletlenül lépett le.
Nekünk is tovább kell lépnünk, de akár mi is leléphetünk.



Trepanca, nem a gyermeklét

Trepanca,
nem a gyermeklét állandósításáért szúrtam be a szöveget. Ha akarod megérted. És, hogy mire fel? Válaszom: Miért hiszel abban, amiben hiszel?

Végső soron -előre is bocsánat mindenkitől- qrva mindegy lenne, hogy ki miben hisz, ha mindegyiknek ugyanaz a célja: spirituális fejlődés és az Erő. (Értsétek, ahogy akarjátok.)
Tudok dolgozni Emberekkel, pedig mindegyikőnknek más vallása van. Igen, legyen meg az egység tudat, de maradjon meg az ego (jelentése: én, EGY- ÉN-Iség).
Idéznék Popper Pétertől: Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. [...]Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.

Le kéne vetni "az én vallásom jobb, igazabb" álszentségét, ha a tényleg komolyan gondolja az Ember, hogy együtt akar működni egy másikkal, és a nyitottság teljes valójával fordulni egymáshoz. Azért mert Egyek vagyunk, még lehetünk különbözőek és megérthetjük egymást. :)



Bámulatos, hogy egyesek hogyan képesek megélni....

abból, hogy lyukat beszélnek mások hasába! Vajon miért van vevő mindig a semmire? Mi hiányzik annak, aki a semmit megveszi? Érdekes kérdések ezek...



Ennél sokkal szofisztikáltabb világban élünk

Tévedés, hogy kétféle energia van.
Nagyon sokféle energiaminőség létezik, amelyek zöme természeténél fogva androgün, nincs neme, a megosztottság nem érinti. Földanya és energiája is ezek közé tartozik. Van saját energiamintázata és vannak energiák, amelyeket közvetít, átenged önmagán és van, amit átad formázásra. De még ennél is sokkal kifinomultabb az energiarendszer, amiben élünk.

Természetesen vannak férfias és nőies enerigák is, ám ez kevés ahhoz, hogy befogjuk az energiaskálát. A Föld nem az a hely, ahol steril és oszthatatlan energiákat tapasztalhatsz. A Föld a legkülönfélébb energiafélék harmonikus és kevésbé harmonikus együttrezgésének és manifesztációjának a tere. Itt reakcióba lépnek az egyébként monolit/homogén energiák.

A gombák milyen energiát képviselnek?
Az influenza milyen energiát képvisel?
És a zab?
Még sorolhatnám.



Na látod, pontosan erről van szó!:))

KEZELNI AZ ENERGIÁT!!!!!

EZ az ember szerepe, de ha ilyen szépen el tudod mondani, hogy minden energiánk Földanyától származik, akkor kérlek mondd meg nekem, éreztél-e valaha hálát Földanyával szemben? Éreztél-e valaha hálát a gondoskodó NŐI ENERGIÁVAL, ANYAI ENERGIÁVAL szemben?

Tudniillik Földanyának meg a MI ENERGIÁNK LÉTFONTOSSÁGÚ.

Elhanyagolt?
Koszosak a vizeink?
Beteg a Föld?

A válasz minderre az energiákban, AZ ANYAI ENERGIÁK TISZTELETÉBEN keresendő.
Földanyának épp úgy szüksége van a megbecsülésre, tiszteletre, odafigyelésre, szeretetre, és millió érzésre, amit a gyermek szokott a szülő felé érezni, mint nekünk az Ő ÖNZETLEN, ADAKOZÓ, ÓVÓ, VÉDŐ energiáira.

Oda-vissza működik csak ez a rendszer.

Amint újra elkezdjük tisztelni a Földet, anyaként, asszonyként, mert igaz, androgün, mégis női jellege hangsúlyosabb, máris változni kezd a világ.:)

Írtam már erről, sokan hozzá is szóltak, de senki sem értette a lényegét.
ENERGIA KÉTFÉLE VAN.
NŐI ÉS FÉRFI.
Amit érzel egy várandós anya, egy kisgyermekes anya, általában egy ANYA iránt, de ez még a hasas tehénre is vonatkozik, AZZAL AZ ENERGIÁVAL BOMBÁZOD A FÖLDET.
Mert a női energia egy és oszthatatlan.

Amiként a férfi energia is egy, és oszthatatlan - de amit az apák, férfiak iránt érzünk, az a Nap nevű égitestünket érinti érzékenyebben.

Szíves figyelmedbe ajánlom Ugyanaz Zárszó című cikke alatti hozzászólásomat.:)



Rend és zűrzavar

Az Univerzumunk, sőt az omniverzumok sem általában léteznek, hanem nagyon is konkrétan. Így pl. nem általában az univerzummal vagyunk kapcsolatban, hanem nagyon konkrét a létezésünk, nagyon konkrét energiakötéseken keresztül, nagyon konkrét kapcsolatrendszerrel rendelkezünk. Egyenként és emberiségként. Nem az univerzum válaszol nekünk, nem az univerzumhoz vagyunk bekötve, hanem az általad is említett Földanyához. Nem külsődleges és ellát bennünket.
Testünk minden egyes sejtje Földanyából származik, fizikai és energialétünk minden egyes kötege Földanyán keresztül áramlik előbb a Naprendszer egy speciális energiaösvényén, majd azon keresztül a nekünk otthont adó galaxisunkhoz, azután a közelebbi galaxiscsoportosulásunkhoz, stb. Semmi sem általában létezik, hanem konkrétan.

Nem az egó tiltakozásáról van szó, hanem arról, hogy fellenzős, a rózsaszín ködös dumával jönnek, ami tökéletes ellentéte annak a rendnek, amelybe fizikai, lelki és szellemi létezésünk és életünk folyik. Az energia nem általában és nem akárhogyan áramlik. Nagyon szigorú a rendje és valóban nagyon sokan segítenek bennünket ma, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Ez az ösvény azonban mindenki energiarendszerében egyedileg kódolt, mégha vannak típusok is.

Lehet anyaként tekinteni Földanyára, de természete androgün, nem nő és nem férfi, igen, túl van a dualitás megosztottságán.

Igen, általában mondhatjuk, hogy Földanya ellát bennünket mindennel, de ez nem egészen így van. Sőt, már nem sokáig lesz képes erre, ha nem vele harmóniában élünk. Nomád Farkas erre hangsúlyosan felhívta minden egyes ember és az emberiség figyelmét is a budapesti előadásán is. Azonnal abba kell hagyni a környezetszennyezést.

Nem arról van szó, hogy Földanya ellát bennünket, ez a történetünknek csak a töredéke, arról van szó, hogy kölcsönadja számunkra az energiáját, és mindazt, amiről a sok Titok és a többi teremtős irodalomat olvasó azt hiszi, hogy az univerzumtól rendel, közönséges hazugság. Azokat az energiákat, amelyek ma a Földön előfordulnak, mi magunk formázzuk, mi a Föld energiamezejében létező tudatok. Minden egyes vágyunk, álmunk, teremtésünk megvalósulásához az energiát Földanya biztosítja, nem általában az Univerzum, nem is annak egy energiajetje valahonnan máshonnan.

Ideje ébredni. Nem vagyunk gyerekek. Már régen nem. Már régen nem arról van szó, hogy gondoskodni kell rólunk, arról van szó, hogy felelősen kell gazdálkodnunk az energiákkal, mert ránk van bízva, átadta és átadja nekünk Földanya. Vége a védett gyerekkornak, nekünk kell biztosítani a földi fizikai, lelki és szellemi lét egyensúlyát.

Ideje abbahagyni az ósdi egódumát, ideje az anyánk szoknyája mögül előbújni, ideje felnőni a vállalt feladatunkhoz.
Ébresztő!



Megint jövök a szokásos...

MINDEN ENERGIA szövegemmel, de hát ismétlés a tudás anyja:))

Amilyen energiát sugárzol kifelé, az Univerzum azonképpen reagál Rád.

Amit előlünk elhallgatnak, hallgattak, az Univerzumot őseink ASSZONY-nak tartották, női energiaminőségnek. Azon egyszerű oknál fogva, hogy mi Őbenne vagyunk, és Ő hozott minket világra, vagyis Ő a mi ANYÁNK.

Igenis, van annak alapja, hogy úgy állj a Mindenséghez, mint a kisgyermek az anyjához, hiszen EZ AZ AZ ENERGIA, amire a Mindenség úgy válaszol, hogy megadja Neked, amire szükséged van:))) Különösképpen a Földanya tisztelete dívott akkoriban, hisz konkrétan Ő az, aki ellát minket élelemmel. Ugye??????

Csak hát az ego igen tiltakozik az ellen, hogy bárkire felnézzen, bárkit tiszteljen...:)



Ha ez igaz, °oOLebekeOo°,

akkor mire fel a gondoskodó istenkép apologézise? Mi ez a gyermeki lét állandósítása?



Trepanka...

A világ már átalakul az öröm, a szeretet a boldogság befogadására alkalmas emberek képére. És az eddigi, ami neked szemet szúrt, szeretetlen emberek nem tudják ezt az új világot értékelni.

Te ne gyarapítsd azok sorát! Magadért tedd, ne másért. Lebeke is felnőtt, mint mi itt valamennyien. És a szeretet az ami összeköt ismeretleneket a világon. :))) Szeretettel feléd: Anikó



:D:D

Kis gyerek, gyerek, öreg gyerek... :))
Nem tudom miből fakad az ez iránt érzett indulatod, de személy szerint magam állok a saját két lábamon. És igen, van, aki gondoskodik rólam és szeret engem: ez vagyok én. :)) Biztonságban érzem magam, magammal. :)
Neked milyen tapasztalataid vannak, Trepanca?



Igen, a gyermeki lét biztonsága...

Erre vágyik minden korosodó, sőt öreg gyerek. Van, aki szereti őt, gondoskodik róla, ő meg maradhat védettségben gyerek, forevör end evör. Ha már kinőtte az anyját a magzat, ha már elhagyta a serdülőkort a gyerek, akkor sem akar felnőni, akkor legalább valami kozmikus anya kell, hogy gyerek maradhasson, hogy szeresse valaki, gondoskodjon róla valaki és biztonságban érezze magát.

Mindez egy ragacsos szeretetmaszlagba csomagolva. Ha-ha-ha...

Ideje felnőni...



Már többször megjelent az

Már többször megjelent az oldalon, azt gondolom most is ide illik. :)
Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget:
- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erőssé váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal? Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot… de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de… valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki nem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát… mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
- Néha - mondja elmerengve a másik -, amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Ha megnyílunk a szeretetre, megvilágosodunk, s mindenre választ kapunk. :)



Szép maszlag

"Isten túl van minden formán, mégis elválaszthatatlanul jelen van minden formában. Isten csendes, derűs, békés, mozdulatlan, mindent magában foglal, mindenütt jelen van, és Minden Létező lévén mindent tud. Isten teljes, hiánytalan, nyugalmas, szeretettel teli, túl van téren és időn, részek nélküli és oszthatatlan, a kettősség felett áll, egyformán jelen van minden létező egészében, és nem más, mint az Én. Csak a létezés lehetséges."

"Isten jelenlétében minden kín megszűnik."

Ha Isten mindenben mindig, mindenhol jelen van, akkor miért van mégis kín, miért van szenvedés? A szenvedésben mégsincs ott? Vagy mégis ott van? Ha ott van, akkor ugyebár jelenlétében mégsem szűnik meg minden kín.

Ez az istenfelfogás patetikus zagyvaság. :(

A dzogchen tudatfelfogása nem ennyire nyálas és terjengős, cseppet sem patetikus, hanem gyakorlati módon megtapasztalhatóvá teszi magát a tudatot. Más univerzumokban is tanítják, talán érdemesebb volna azt kipróbálni. Mondjuk nem elég szépeket olvasni és meghatódni, hanem gyakorlni kell és időt szánni saját tudatunk megismerésére és megszelídítésére, ami lehetővé teszi magának a tudatnak a felfedezését. Mindenki számára elérhető.



Köszönöm szépen neked ezt az

Köszönöm szépen neked ezt az írást!Tetszett!



Nagyon szép!Nagyon

Nagyon szép!Nagyon tetszett!!!Köszönöm!!



Kedves Réka!

Ebben a világban van aki igazán szeret téged.

Az egyetlen ok, hogy valaki utál, azt jelenti, hogy olyan szeretne lenni, mint te.
Mosolyod azoknak is örömet okoz, akik nem szeretnek.
Minden este gondol rád valaki elalvás előtt. Valaki nem tudna élni, ha te nem lennél.
Különleges vagy és egyéniség vagy. Valaki, akinek a létezését figyelmen kívül hagyod, szeret téged.
A legnagyobb hülyeség is, amit csinálsz, jó valamire.
Ha úgy gondolod, mindenki hátat fordít, jól nézz körül.
Elsősorban te vagy az, aki hátat fordít.
Ha azt gondolod, nincs szerencséd, azért mert nem kaptad meg, amit akartál, akkor nem is kapod meg. Ha nem gondolod, akkor valószínűleg előbb vagy utóbb megkapod.
Emlékezz a bókokra, amiket kapsz és felejtsd el a rossz megjegyzéseket. Mindig mondd meg az embereknek, mit érzel irántuk, jobban fogod érezni magad, ha tudni fogják.
Senki sem érdemli meg a könnyeid és az, aki megérdemli, soha nem fog megsiratni. Ha van legjobb barátod, akkor legyen rá időd, hogy elmondhasd neki, mit jelent számodra.
Küldd el azoknak, akik fontosak neked. Ha megteszed, szebbé teszed a napját, és jobb irányba tereled gondolkodását.

Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset, egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
Küldd el ezt a gondolatot másoknak. Ez csak egy rövid üzenet, de ennek köszönhetően tudni fogják, hogy gondolsz rájuk, és nem felejted el őket.

Állj meg egy pillanatra és szánj rá egy kis időt, hogy élj!
Küldd el mindenkinek, aki fontos neked és tudd biztosan, hogy ők sosem felejtenek el téged.



Réka, te mindig meglepsz:))) Köszönöm! Anikó

Szeretettel olvastam:)