Legyen!

Minden ezzel kezdődött, és minden ezzel ért véget. minden ezzel KEZDŐDIK.

Hát de mi legyen?

Legyen az, amit akarok vagy legyen az, ami nekem jó? Vagy a kettő ugyanaz? Szabad-e akarnom, követelhetek-e egyáltalán? Én úgy gondolom, hogy részemről inkább MEGTARTOK. Hogy mire értem ezt:

Ezernyi és millió gondolat, érzés, inger, benyomás ér bennünket a pillanatok tört része alatt is, mert sodor az élet, a sors, lüktet az univerzum és mi vele lüktetünk. Hát mikor teremtek?

Mikor érzem: hogy IGEN, EZ AZ.

Akkor itt igyekszem megállítani egy picit a sodrást, persze csak látszólag. Magunkra zárom egy kicsit az üvegfalat, és minden további hang, inger, érzés vagy gondolat eltompul és kint marad. Mi maradunk ketten az "IGEN, EZ AZ'-al, és egymásba olvadunk.

Rögzítem magunkat, úgy, hogy immár egyek vagyunk, aztán hirtelen szétpattan az a bizonyos üvegbúra, ami alá rekesztettem magunkat.

Nem hangos csattanással, hanem csilingelő fényes kacagással. A szilánkok egy-egy szikraként szétszóródnak, és csak egy lágy szellő marad belőlük, ami ha valakire rátalál, az elmosolyodik, kicsit felfénylik lelkén egy kacsintás, és lehet, hogy ez lesz az ő "IGEN, EZ AZ" érzése, mert életet lehel valamibe, ami az ő útján egy lépés vagy akár egy mérföldkő.

Mert én is valakitől kaptam, aki elengedte, vagy aki nekem szánta.

És így szórjuk szét kristályainkat, amik bár szilánkok, valahol mindig újra épülnek, és csillognak, hogy aztán ismét kuncogva szerte szállingózzanak.

Címkék: