Süvöltő

A falka már éhesen vár, enni adni a vadaknak, gránitból kockákat útnak alám adnak.

Tartanak engem, kicsi húgukat, nővérüket...
...egymásban pillantjuk meg sok álmos hajnalon örök törvényünket.

Már vezetnek ők és vigyáznak, szárnyakat lehelnek rám.

nincs rajtuk szíj, lánc és semmi, ami mélységbe ránt.

Villanó pillájuk mögül feszülő örvénybe hívnak, énekük a téli mezők felett csak lebeg, mikorra virrad.

így táncolunk mi együtt: kisbárány, őzgida mind-mind jó barát: a teljesség felé hordoz magán a süvöltő némaság és csak őriz minket, mint az elrugaszkodást.

ott vannak ők az örök lendületben,
minden percem ablakán mosolyognak belőlem felém és csak annyit üzennek: már régen vártunk Rád!

köszöntenek engem forró illatukkal, sörénnyel és vérrel, szolgáim és uraim egy tiszta egyezségben. Nyomunkban ott ragyog, mint köveken a szentség: egyetlen a cél, hogy testvérüket mentsék.

így jönnek el értem, vidám ballagással, szelíden cammogva, zúgó vágtatással és visznek engem messze oda ahol házunk az örök úton létben lévő szilárdságunk.

Címkék: