Gondolatok a nyári felújítás közben..

Pár nappal ezelőtt, ha leültem volna írni a sikereimről akkor csupán három pontot tettem volna.
Összeomlott az Életem. Nem, nemcsak a tető szakadt be, a falak porladoztak. Úgy egészen, tudod. Jött egy Ciklon és lesöpörte mindazt,
amit addig építettem. Utána maradt a szűz talaj. Vagyis nem tudom mennyire mondható annak, mert pár hónappal ezelőtt -egész pontosan fél éve- leégett
minden a Lelki házam táján. Ez nem túl sűrű jelenség Nálam.
S hogy ez miért jó? Mert a régi, odvas eszmék, hitek hamvát a könnyek zápora- zivatara bemosta a földbe, így azt alkalmas termőtalajjá téve.
Azzal, hogy elvesztettem lényegében mindent, mindent vissza is kaptam.

Régebben azt gondoltam, hogy ha van Hitem, Eszméim, Elveim, tervezett Életem az kibír mindent. Azoknak sosem szabadna elveszniük, nem igaz?
Nem. Nem igaz. Semmi nem idő és térálló. Erre a gyermekek tanítottak meg, ugyanis Nekik egyikre sincs érzékük. Ezt MI szülők, nevelők tanítjuk meg számukra.
A ragaszkodás művészetét neveljük Beléjük. Hogy külső ingerek alapján éljenek. Elveszítik a Belső Hangjukat, amit Mi mindig, folyton- folyvást túl kiabálunk.
"Készen van a leckéd?" "Csinálj rendet a szobádban!" "Edd meg a zöldségeket!" "Nem mehetsz sehová!" "Azt mondtam mosd meg a kezed!" "Irány lefeküdni!" ...

A Gyermekkorom csodálatos emlék számomra, egy- két kellemetlenséget leszámítva, de az is csak tanítójelleggel lépett érvénybe. Szoktam is kívánni: bárcsak átélnék
az Emberek azokat a Csodákat, amikbe részesültem! .. Visszatekintve egy Gyermeknek nem az kell, hogy Anya, Apa ott duruzsoljon a fülébe. Hanem, hogy ott legyen
mikor az a pici Ember felfedez, ráeszmél, érez és örül és boldog. És magunk is azok legyünk.

Nem kell megmutogatni, hogy egy adott játékkal miként kell játszani. Egy idő után feladja a felfedezés képességét, nem nyílik meg a kreativitásra, elfeledi a koncentrációt.
Az elmélyedést, megismerést.

Csak üljünk és nézzük. S adjunk hálát, hogy felfedezi Önmagát. Köszönjük meg, hogy a pillanatnak részesei lehetünk. Térjünk vissza a Csodákhoz, Belső Lényünkhöz,
halljuk meg Szívünket. Sokan ezt várjátok. A hazatérést. Hát hová máshová tudnál hazatérni, ha nem Önmagadhoz? Ahol Isten egy része, a Szentlélek egy darabja és
az Angyalok kara él? Ez a Mennyország, nem? Itt vagy Otthon. S még egyedül sem vagy. Hogy lehetnél?! Hiszen Te vagy az Univerzum lekicsinyített pontos mása!