Fényünnep

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

Európában évről évre a különböző katolikus vallási környezetekben eljön a Feltámadás liturgiájának megünneplése a Húsvéti Ünnepkör keretében.
A kereszténység alapkövének számító történetet az is ismeri, aki nem tekinti magát kereszténynek. Mondhatni az egyetemes emberi tudás egyik alapköve.

A Liturgiában azt ünneplik, hogy Jézus Krisztus ugyan elszenvedi a kereszthalált, de harmadnapon feltámad.
Ekkor Európa szerte, sőt világszerte a különböző katolikus templomokban a gyülekezet összejön, és a pap az égő Húsvégi Gyertyát szépen lassan beviszi a sötét, vagy legalább is minimális fénnyel rendelkező belső térbe. Közben több ízben ezt énekli: "Krisztus Világossága! Istennek legyen hála!". Időközben egyre több fény keletkezik a templomtérben, mert a híveknél levő gyertyát meggyújtják a Húsvéti Gyertyáról. Ezek nagyon fontos szimbolikus képek.
Az emberiség egyetemes tudásából ismerhetjük, hogy amikor még az emberiség együtt lüktetett a természettel, a természet által fontos pontokra tette ünnepeit, amiről pontosan tudta ezért, hogy hogyan kapcsolódik szervesen az életéhez. (Az más kérdés, hogy időközben a vallások, hatalmi politikai okokból mivé formálódtak, de a hatalomnak is érdekében állt elfogadtatni saját vallását, így használták továbbra is a nép által ismert időpontokat, s oda helyezték ünnepeiket.) Az év fontos ünnepi részei voltak - többek között - a fény természetéből és viselkedéséből adódó időpontok. Mikor a legkevesebb a fény az adott évben, mikor a legtöbb... Ezeket természetesen a naptárakból ma is ismerhetjük, és időpontjait összehasonlíthatjuk ismertebb ünnepeink időpontjaival. Az emberiség régen, ha úgy tetszik az újabb év időszámítását arra a pontra tette, amikor a fény földi nézőpontból is bizonyíthatóan ismét megszületik. Mert ha a fény ismét "ígéretet tesz" saját jelenlétére a Földön, akkor ismét eljöhet a tavasz, és a nyár, és a Föld ismét "életbe borulhat", hogy a nagy virágzás és "életörömtánc" után ismét elvonuljon "téli álmot" aludni. Húsvétkor pedig a télen "tett ígéret" megvalósul, és kezdetét veszi az "életörömtánc". Ennek is jelképe lehet, mikor a templomban a fény elindul "világhódító" útjára. Ha úgy tetszik, a természetben a Nap fénye minden évben Jézusi feltámadáson megy át, hogy erejével - ahogy a keresztények kívánják a Krisztusi Fény emberről, emberre való terjedését - áthassa, élettel töltse el a benne élő világunkat, és természetesen minket is.
De van ennek a templomi jelenetnek egy másik olvasata is. Az emberben élő Szeretet, és mindaz a Végtelen Kincs ami ott rejtezik, és várja, hogy megmutatkozhasson, hogy előbújhasson a lélek kútjának mélyéről, csak az ilyen és ehhez hasonló pillanatokra vár. Ha egy emberi közösségben egyre többen kezdik a szeretettel teli megoldásokat keresni, és a szeretet fényét és erejét használni, akkor elindulhat a fény úgy, ahogy a templomban ez megelevenedik évről évre. Csakhogy amiről itt szó van nem köthető időpontokhoz, mint a Húsvét, vagy a természet lüktetése. Ezek a várva várt pillanatok bármikor megszülethetnek bennünk. A lelkünk a Szeretet Fénye segítségével bármikor feltámadhat, megújulhat, hogy a bennünk rejtező kincseket végre felszínre hozhassuk. Az ebből fakadó Életerő, szeretet és öröm örök kincsek, nem fog rajtuk az idő. S így a Húsvétkor a templomokban lejátszódó szimbolikus jelenet az év bármely pillanatában megismétlődhet, ahol mindenki lehet Húsvéti Gyertya, amelyről más gyertyák a Szeretet és az élet fényét kapják, de egyúttal mindenki lehet éppen a meggyújtásra váró égni tudó gyertya is. És természetesen lényegtelen, hogy mikor mely "gyertya él bennünk". Hiszen aki a szeretet által épp emel valakit, az maga is emelkedik. Így az élmény mindenképpen egyenrangúvá teszi a benne résztvevőket. Ha az ember kiesik a szeretettel teliség állapotából, és a félelem állapotába kerül, akkor tudja olyan szemmel nézni az élet különböző pillanatait, amiben már fontos, hogy ki kivel mit csinált és hányszor... előkerül a lelki könyvelés, megszűnik az egyenrangúság és a harmónia élménye. De maradva a hasonlatunknál, a fényhez hozzájuthatunk, de nem a mienk. Mindenki, aki gyertya tisztában van vele, hogy a fény az vele van, ha nagyon szeretné, de nem az övé, így kár kérkedni is vele. A cél, hogy mindenki átengedhesse magán ezt a fényt, az élet fényét. Hiszen ahogy a természetben a Nap is megteszi, hogy éltető sugaraival évről, évre átitatja egész életünket, úgy nekünk, magunknak lelki szinten ugyanezt meg kell tenni, hogy Szeretettel teli Élettel teljen meg mind saját magunk, s általa közvetlen környezetünk világa. S bizony ehhez megkapunk minden segítséget!

Hozzászólások



Gyönyörű!

És drága Zsül, szívemből szólnak e sorok. Én magam is boldogsággal tele szívvel ébredtem( nem csak ma) fel, és ezeket mondtam még ágyban ülve páromnak, aki erre azt mondta nekem: hogy, hogy lehetek korán reggel, éhgyomorra ennyire bölcselkedő?
Mondtam, én bölcseket mondok, mert ezeket érzem és gondolom, és nem bölcselkedem.