Müller Péter: feleség

Müller Péter eképp ír a házasságról, feleségről, párkapcsolatról, Örömkönyv c. művében:

"Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán besézlünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.

Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsólódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is - a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig.
S ha nem követjük a statisztikai átlagot, mely szerint manapság a legtöbb párkapcsolatból előbb-utóbb elmenekülünk, akkor egy feleség lát minket fiatalon, érett korunkban, sőt vénemberként is. Végigcsinálja velünk nemcsak az érézkiség vad kalandjait, de azt is, amikor a gondok miatt egyre inpotensebbek leszünk; amikor hajnalban becsomagoljuk egy befőttes üvegbe összegyűjtött vizeletünket, hogy leadjuk az urológián. Az asszony ott van amikor kitüntetést kapunk, s ott van, amikor ájultan kitolnak a műtöből fogatlanul, és megmondják neki, hogy innentől kezdve egy beteg emberrel kell leélnie az életét.
Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban - mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is.
Látja, hogy mi van a szavaik mögött. Hogy amiket másoknak mondunk, mennyire hazug.
Mindig ott van, s előbb-utóbb minden kiderül. Nem kell ahhoz politikusnak, vagy művésznek lennünk, hogy egy asszony lássa: a férje nem az, akinek mutatja, vagy képzeli magát.
Lehullott rólunk a maszkunk, még az általa ránk vetített illúzió is: szembesülnie kellett azzal, hogy valójában milyen emberek vagyunk.
(...)
Egy-egy társadalmi színjáték idejére összeszedjük magunkat.
Megborotválkozunk. Felszínre hozzuk "jobbik énünket", arcunk fotózhatóvá válik, s tartani tudjuk másoknak, s talán az önmagunknak szóló színvonalat is, de ebben az erőfeszítésben hamar kimerülünk. Mire hazaérünk csakis a feleségük tudja, hogy a szép cipőben fáj a lábunk, a nyakkendő fojtogat, a másoknak szóló kedvességünk mögül előbukkan a rosszkedvünk.
Csak ő tudja valóban mit gondolunk az emberekről, hogy mennyi félelem és megvetés van bennünk Amit mások háta mögött mondunk, ő hallja, mert rendszerint neki mondjuk.
Látja, hogy magunkban is hányszor csalódunk.
Látja, mert mindig ott van - és nagyon közel van. Ez az, ami a házasságban a legnehezebb, s ami miatt ez a kapcsolat nem tartós.
Mert az elviselhetetlen, hogy valaki ennyire lásson minket.
Hamvas Béla azt mondja, hogy az ember a házastársával "igazságviszonyba" kerül.
Így igaz.
Nincs még egy olyan ember a világon, akivel ez megtörténhetne. Még az anyánkkal sem... (...) ... ha felnövünk, elhagyjuk őt.
Ilyen könyörtelen igazságvizonyba nem kerülünk sem az apánkkal, sem a gyermekünkkel, mert nem látnak bennünket mindig, és nem alszanak velünk egy ágyban egy életen át. A gyerekek előbb-utóbb elmennek. A barátainkkal ritkán jövünk össze. Szüleinkkel, ha megházasodunk, csak hébe-hóba találkozunk. És a testvéreinktől - még akkor is, ha az ikertestvérünk - egy idő után elszakadunk, messzire kerülünk tőle.
Mindenki jön-megy.
Csak a feleség nem. Ő mindig ott van.
Talán csak a sziámi ikrek élik át az "összeteremtettségnek" ezt a széttéphetetlen állapotát.
Ha valaki azt mondja "hazamegyek" - hacsak nem agglegény, vagy munkásszálláson él - a feleségéhez megy, mert ő van otthon. Ő a "haza".
Akik rosszúl élnek egymással, azoknak nincsen otthonuk.
Homelessek. (Homeles angol szó, jelentése hajléktalan. - Zsul)
Az egész világon nincs számukra egyetlen hely sem, ahol levehetik a cipőjüket, és ahol azok lehetnek, akik - esendő emberek.
Ezért valamennyi emberi kapcsolatunk közül a házasság a legszebb, a legnehezebb, s ha nem sikerül, a leggyötrelmesebb. (...)
Házaspár, házastárs, házasság.
Ezek a magyar kifejezések nem "vagyonközösséget" jelentenek, hanem otthont, közös házat, hazát, ahol egymás benső titkairól mindent tudunk, s azt meg is óvjuk. (...)
A magyar embernek a háza a hazája, és a felesége a házastársa.
És a házasságával egy kis egyházat alapít. (Csakis a magyarban nevezik így az eklézsiát - ami gyülekezetet jelent.)
Melyik nyelvben találsz még ilyen analógiát?
Magára a párkapcsolatra azonban két szavunk is van.
Egy égi és egy földi.
A párkapcsolat égi vonatkozását a fele-ség szavunk jelöli. Vagyis a lelki, szellemi részét mondja ki, egyetlen szóban. Két fél találkozik és újra Egész lesz.
Eggyé válik.
Valaha szétszakadtunk - most újra összeforrunk.
Azok a "magyar" angyalok, akik csodálatos nyelvünket lehozták valaha az ideák világából azt üzenik:
"Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy.
Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved, és fél tested volt. Ezért élt benned örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innen kezdve már Ember leszel. És ha már belementünk bölcs nyelvünk titkaiba, elmondom azt is, hogy amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy "menyasszony". Tudod miért? Mert itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először! Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világban, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a "menyegző" után a te feleséged."
Ugye milyen szép?
Ezek a szavak a találkozás szellemi vonatkozásairól beszélnek.
A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba.
"Sül a hús, enyhítse étvágyad/ Ahol én fekszem, az az ágyad.""

Hozzászólások



.

.



.

.



...

...



...

...



.

.



.

.



.

Hidegen hagy a feleség, mint téma!



'En'

Bekesseg nektek!

Kedves 'En',

gratulalok az uj kis jovevenyhez! :)
A parodnak es a csemetenek is kerek egeszseget, vidamsagot, sok-sok oromet, es mindannyiotoknak boldog egyuttletet kivanok, szeretettel! :)

Udv.,



Elfogadom ahogyan

Elfogadom ahogyan gondolkodsz.

Békét és szabadságot kívánok neked Enti.

Inlakes



"Nincs olyan, hogy külvilág."

"Nincs olyan, hogy külvilág."

Tudod milyen régi ez a filozófia? Ismered az adivianta védanta tanításokat?
Hallottál Nisargadattáról? http://nem2.lapunk.hu
Ezek a hinduk vetítőgépnek képzelték magukat, pedig még fel sem találták a vetítőgépet :)

Csak nem gondolod, hogy beveszem azt a filót, hogy magam vetítem ki az égitesteket, az egész Univerzumot?

Ősrégi tanítás, hogy ismerd meg önmagad.

Te vetítőgépnek ismered magad?



Lehet hogy csak képzelgek,

Lehet hogy csak képzelgek, nem tudom. Ha így látod...

Az egót csak az egyszerűség kedvéért írtam, hogy ne kelljen hosszan leírnom, hogy folyamatosan a külvilágra kened az egészet te is. A külvilág az egó terméke. Nincs olyan, hogy külvilág.
Te magad hozod létre azt, amit érzékelsz a feleségeddel kapcsolatban és még azt is, hogy akiket megkérdeztél, azt válaszolták, amit gondoltál, hogy fognak válaszolni.

Így értettem.



.

"Nem érted amiről beszélek.Nem gond. Betudom a korodba :)"

Kedves "ÉN" Barátom :)

Nem érted amiről beszélek.Nem gond. Betudom a korodba :)))

Azt azért tisztázhatnánk, hogy mi is az az ego?

Nem lehet, hogy csak képzelgésről van szó?



Emlékezni fogok persze és

Emlékezni fogok persze és megértelek teljesen. De ez csak egó. Nem érted amiről beszélek.

Nem gond. Betudom a korodba :)



.

Kedves "ÉN" Barátom :)

Ahogy itt valaki írta, minden eset egyedi. Én pl. mindig is utáltam, ha megdicsértek. Nem tudom miért, de viszolyogtam a dicsérgetéstől. Talán ösztönösen tudtam, hogy a dicsérgetés az egomnak szól, s aki igazán szeret, és jót akar nekem, az nem hizlaltatja az egomat.

Van amit még nem tudsz, mert túl fiatal vagy :)
Semmi gond a házassággal, míg kicsik a gyerekek. A gond akkor kezdődik, mikor kirepülnek a fiókák. Ilyenkor egy nőnek nem marad más, mint, hogy a férjét csesztesse. Jó esetben önállóan elfoglalja magát valami baromsággal, sorozattal stb.
Valószínű, hogy én több idősebb férfival beszélgettem mint te. Az szokták kb. mondani: fárasztó, idegesítő az asszonynak még a jelenléte is.
Ilyenkor van az, hogy inkább eljárnak a kocsmába, csak ne kelljen otthon lenni.

Megnyugtatlak, hogy én ennél sokkal rugalmasabban megoldottam ezt a problémát. Annyi telket, halmoztam fel, hogy keveset vagyok otthon.

Tehát, a jó házasság titka, hogy minél kevesebbet legyél otthon.

Ha elmész valahová, akkor szeretettel visszavárnak, de ha mindig otthon vagy, az dög uncsi.

Remélem megéred az én koromat, és emlékezni fogsz a szavaimra :)



Még valami: Amikor a szakítás

Még valami:

Amikor a szakítás szenvedéssel jár, akkor az azért van, mert kb. a következőt gondoljuk mélyen; Elhagyott, most ki fogja bizonygatni, mondani és bizonyítani, hogy értékes és szerethető vagyok?
Ennek az elvesztésének a félelmére épülnek a kapcsolatok. Csak tudatosan és figyelmesen szét kell nézni. Nem csak úgy kitaláltam. Ameddig ezt nem ismered fel, csak szenvedés a párkapcsolat, mert pusztán önzőségre épül.



Feltételezem, hogy azért azt

Feltételezem, hogy azért azt már őszintén átgondoltad, és megvizsgáltad, hogy mért tapasztalod ezeket?
Úgy véled, hogy a társadban van a "hiba"?

Kis kételyem van, de csak azért, mert nem írnál ilyeneket, ha megtetted volna. De most ráfogom, hogy nem vagy jó hangulatban. :)

Én még csak 14 éve vagyok a társammal minden nap, van 3 gyermekünk, melyből a legkisebbik vasárnap született és ha hiszed ha nem, egyre jobban érzem magam vele. Pontosan azért, amit mondtam lentebb, hogy szabadok vagyunk egymástól. Nem függünk semmilyen szempontból egymástól. Egyszerűen csak élvezzük az életünket. Együtt és külön, az mindegy. Köztünk már nincsenek ilyen súlyos problémák, hogy egymásból akarjuk kicsikarni, a szeretetet, az elfogadást, az elismerést, azt, hogy értékesek vagyunk. Nem kell, hogy mondja a másik, mert tudjuk saját magunkról, hogy ez így van. Akármi is történik.

Szóval ha elfogadod magad, értékesnek tartod magad úgy, ahogy vagy, akkor nincs szükséged arra, hogy a másik mondja el, vagy játssza el az elfogadlak, szeretlek szerető szerepét.
Mi valóban élvezzük az életünket egymással és ha úgy adódik, akkor egymás nélkül is. Nincs szükségünk egymásra. És pontosan ez a hamis program adja a rabszolgaság érzését.
Csak sokan ezt nem képesek felismerni, vagy szembenézni vele, mert félnek, hogy akkor elveszítik a másikat. Csak éppen ez a paradox az egészben, hogy ha őszintén elfogadod azt, hogy nélküle is ugyan olyan teljes az élted, mint vele, akkor jönnek rendbe a dolgok és válsz szabaddá.

Ha nem hiszel nekem, gyere és költözz hozzám egy hétre. Szívesen fogadlak. Nagy a házuk. Van hely és nézd meg magad. :)



.

Köszönöm "ÉN" :)

Az biztos, hogy én nem szeretnék ilyen függőségbe kerülni senkivel.

A férj helyébe tudom képzelni magam, mert már nekem is elegem van a házasságból. Nálam az a gond, hogy egyelőre nincs hova mennem. De nem szeretném a hátralévő életemet még egy angyallal sem letölteni. Ahogy Müller is írta, nincs egy szabad nyugalmas perce az embernek. Szerintem 50 felett, kell már egy ki egyedüllét, meditálgatás, pihenés. Egy asszony mellett egy perc nyugalom nincs. Be nem áll a szájuk. Állandóan nyomják a fárasztó banális dumájukat.
A férj nevében szólva, kérek szépen egy kis békét, nyugalmat. Heti egy találkozás bőven elég.

Tisztelettel: Enti



Enti, tudod te azt magadtól

Enti, tudod te azt magadtól is. Majd felismered ha ha engeded.



.

Kedves "ÉN" Barátom :)

Mi a véleményed, szabad ilyen függőségbe kerülni?

Most aztán megcseszheted a szabadság filozófiádat.

De ez van az állatvilágban is. Egyes állatok belepusztulnak ha elveszítik a párjukat.

Kutyák évekig kijárnak a temetőbe a gazdájuk sírjához.

Mit lehet tenni most?

Mit lehet tenni, hogy ezt a függőséget megelőzzük?

Türelmetlenül várom a válaszod.



Oké. Akkor kívánom, hogy

Oké. Akkor kívánom, hogy jöjjön létre az, amt szeretnétek, és legyen tartós.

Örülök, ha segíthettem.



Várom vissza....

Kedves Én!

Elolvastam, amiket írtál.
Háát volt amivel egyet értek volt amivel nem.

Igaza van "AZ"-nak, hogy minden probléma más és más.

Nekünk nagyon sok közös múltunk van. Többek között eltemettük a 2 éves kislányunkat.
Iszonyú nehéz volt túlélni. Egymást támogattuk a bajban.

Aztán együtt felépítettük a mostani házunkat szinte csak ketten. Együtt csináltuk a villanyszerelést én véstem a falat férjemmel együtt. Mi voltunk ketten a kőművesek segédmunkásai.

Volt egy üzletem és együtt jártunk áruért ketten, pedig a férjemnek volt saját munkahelye. De együtt mentünk.

Tavaly mikor infarktust kapott én voltam ott vele én térdeltem mellette ő feküdt a földön és azt sem tudtam mit kell ilyenkor csinálni. Hozzá szabad-e nyúlni vagy sem? Nagyon nehéz volt...
Mikor jött a mentő vittek utána a barátaink, mentem a kórházba és majd beleőrültem úgy izgultam érte.
Aztán megműtötték és jöttek a fiúk és ő sírt ahogy meglátta a fiait a boldogságtól.

Hát ezek után nem tudom elképzelni a külön életet nélküle. Mindenben már teljesen az életem része és én is az vagyok neki.

Várom vissza....



gycsv.Ha szeretnéd

gycsv.

Ha szeretnéd megoldani, és tudni, hogy m miatt mentetek szét, akkor ajánlok két lehetőséget a megoldáshoz:

- Én ezzel kapcsolatban nagyon sokat írtam már itt az oldalon, a nevemre kattintva visszaolvashatod. Elég sok, de megéri.

- Másik és talán kényelmesebb megoldás, hogy privátba küldesz nekem egy levelet címmel és küldök neked egy skype elérhetőséget és elmondom szóban, ha van lehetőséged.

Ezen mentem át én is, így tudom miről van szó.

Stefánnak az első mondatával tökéletesen igaza van.



Jó volt olvasni soraidat.

Kedves Felebaratikerdes!

Jó volt olvasni soraidat.

Tanácstalan azért vagyok azt illetően, hogy keressem vagy írjak-e neki, mert mikor jártunk a pszichologushoz ő azt mondta nekem, hogy éreztessem vele, hogy szükségem van rá és mondjam neki ide bármikor visszajöhet az ajtó nyiltva áll előtte. Ne hagyjuk magára, mert neki most a leke beteg. Úgy magyarázta, hogy olyan ez mint mikor az embernek megbetegszik valamelyik szerve neki most a lelke van megbetegedve.

Ezeket a dolgokat mondtam is neki, hogy én visszavárom és szükségem van rá...

Tehát ezért nem tudom menjek ne menjek írjak ne írjak?
Nagyon nehéz volt, de tegnap nem mentem be hozzá ez az első nap, hogy nem találkoztunk.

Én is arra vágyom, hogy udvaroljon nekem újra....

Köszönöm megnyugtató soraidat.

Szép napot neked!



gycsv

Bekesseg nektek!

Kedves gycsv,

hat persze, hogy szeret teged a parod, meg a fiukat is, csak nem tudja ezt sikeresen kimutatni. Minden kedves gesztusat koszond meg neki egy-ket dicsero szoval.

Irjal vagy sem?
A lenyeg, ne nyomuljal!
Engedd meg neki, hogy megtapasztalja , milyen nelkuled az elete. Ne szaladj utana, ne szolgald ki, a csaladi feszekben mindent megtalal, amire szuksege van es amihez hozzaszokott. :) Hagyd, hogy o dontse el, mikor, mi kell neki, s tegyen azert, hogy megkapja.
Es -ismetlem- engedd meg magadnak, hogy ujra, mint regen, udvaroljon es meghoditson. Ha neked elfogadhato, hogy ez sms-ben vagy mail-ben tortenjen, hat akkor ugy.

Bekes, vidam, edes turbekolast nektek! :)



Kedves Enti! Köszönöm, hogy

Kedves Enti!

Köszönöm, hogy írtál.

Az igazság az, hogy én tényleg magamra ismerek a férjem viselkedéseiben.
Azt is tudom, ha nem úgy reagáltam volna a megnyilvánulásaira, akkor most ő nem költözött volna el.
És ez most nem bűntudat csak rájöttem az egyedüllétemben egy csomó dologra.
pl hogy mi a fontos és mi a nem fontos.
És a sorrend már nem ugyan az mint előtte volt.

Hiszem azt, hogy nem véletlen történnek a dolgok.
Remélem tanulunk belőle mind a ketten és tudom azt, hogy jóra fordul az életünk.

Szép napot!



Igazad van....

Kedves Én!

Igazad van már csak magamat szeretném megváltoztatni ezen dolgozom.
Ugyan akkor meg nem hiszem, hogy az jó ha mindenben egyetértek vele, ha felemlegeti a múltat, hogy én miben hibáztam mindenben igazat adok neki. Pedig most már ezt csináltam nem akarok vele vitatkozni elengedem amit mond azt mondom neki, hogy igazad volt. Belátom tényleg sok mindenben igaza van, már nem akarok azon vitatkozni, hogy miben nincs már a múlt engem nem érdekel. Én már elengedtem a múltat. Ő viszont még mindíg felemelegeti.
Én már csak a jelennel szeretnék foglalkozni.....

Már látom magamat mások alapján borzasztó vagyok néha. Én is csak a saját egomat akarom érvényesítnei. Ennek véget kell vetnem.

Szeretném őt visszakapni, próbálok kedves és megértő lenni vele.
Már nem is érdekelnek a hibái.
érzem és tudom mi egymás nélkül nem élhetünk, annyira össznöttünk jóban-rosszban 33 év alatt.

Nem is tudnék mással új életet kezdeni.

Ez a lényege az egésznek....



Írjak ne írjak.....

Kedves Felebaratikerdes!

Köszönöm soraidat minden szavad többször is elolvastam és átgondolva értelmeztem.
Nagyon hasznosakat írtál számomra.
Egyben vagyok kicsit bizonytalan.
Szerinted írjak neki sms-eket vagy küldjek emailbe jeleket, hogy menyire fontos nekem?
Már írtam sms pár napja és visszaírt, h ő is szeret.
Pár nap múlva megint írtam, hogy hiányzik és arra már nem írt vissza.
5 napja még azt mondta visszaköltözne, ha mindenki ezt akarná. Pár napja meg azt mondta nem tervezi, hogy visszaköltözzön.
Nem tudok rajta eligazodni. Ha beszélünk látom rajta, hogy ős is szenved ugyan akkor meg azt is látom, hogy borzasztóan megbántottnak érzi magát.
Mit csináljak, hogy teszek jót ha írogatok neki vagy ha nem?

Szép napot neked is!



Kedves Felebarátikérdés!

Mennyire igaz, amit az otthonról hozott mintákról és berögződésekről írtál.

Eszembe jutott a volt barátom. Sosem akart gyermeket, mert folyton azt mondta, nem akar olyan apa lenni, mint amilyen neki jutott. Ezért nem akar utódot, nehogy úgy járjon mint Ő. A történet klasszikus. Elhagyta őket kiskorában és utána sem tartotta a kapcsolatot velük. Amikor felnőtté cseperedtek, akkor került elő, de akkor is csak amíg szüksége volt valamire.

Én meg feltettem egy egyszerű kérdést.

Miért akarsz olyan lenni mint az apád? Miért nem döntöd el, hogy Te más apa leszel? Mondjuk jó és gondoskodó.

A válasz ennyi volt. - Hú, ez még eszembe sem jutott!!!!!!!!

Pedig ez aztán, nem egy olyan dolog, ami külső tényezők befolyásolnak. Milyen ember akarok lenni, csak mi döntjük el.

De a legszörnyűbb az volt, hogy eszébe sem jutott, hogy ezt Ő maga dönti el, milyen apa lesz majd.

Remélem sikerül neki, ha egyszer még is lesz családja.

Ezt szerettem volna megosztani veletek.

Köszönöm.



hangsuly

Bekesseg nektek!

Kedves gycsv,

"....Állandóan bizonyítási kényszere van, hogy dicséretet kapjon, hogy ő milyen értékes ember mennyi mindennek a hiányát most látom. Ez igaz, de ezek a dolgok számomra nem olyan fontosak, mint az egymással törődés az egymásra figyelés..."

"...Szerintem ő már sok mindent átgondolt magányába, de még képtelen változatni az álláspontján..."

"...Még mindíg nem tud ezen túl lépni, hogy bezzeg a gyererek, hogy én mindíg nekik adok igazat..."

Vannak nagyon hangsulyos szavak az irasaidban/hsz-aidban, mint:
- nevelési,
- a múltat,
- Állandóan bizonyítási kényszere,
- dicséretet kapjon,
- értékes ember ,
- gyerek,
- adok igazat.......

Te is latod, csak nem veszed eszre, hogy mennyire bantja a parodat a mult, meeg mindig. Neki nincs mas pelda, csak az, amit anno az edesapjatol latott, kapott, tanult, hozott. Neki sem volt jo, es veled/veletek ugyanazt teszi. Neki sem jo ez most, hat megbunteti magat azzal, hogy kilokte onmagat kozuletek es kulon koltozott. Ugyanakkor ez egy erzelmi zsarolas feletek, hogy csak akkor....ha igazat adtok neki......ha nem vitaztok vele........

A parod jo ember, de most meg nem jott ra, hogyan kene maskepp. Hianyzik az emlekeibol a 'jo apa' pelda. Abban tudnal segiteni neki, hogy hagyod, had gondolkodjon ,amennyit akar, es hogy idonkent a szemebe mondod, hogy o nem= az apukajaval, nem kell kovetnie az aposod peldajat. Inkabb emlekezzen arra, mikor annyi idos volt, mint most a fiaitok, hogy milyen apukat szeretett volna, es ezt a modellt probalja megvalositani.

Azt pedig jo lenne, ha tudatositanad, hogy valoszinu irigy a gyerekeitekre, mert te mas vagy, maskent viselkedsz a fiukkal, mint anno az o anyja vele.
Es igen, a gyermekkora ota kielegitetlen elismeresi vagyat, ervenyesules, dicseretszomj, hogy o egy ertekes ember vegre megadhatnad neki, te a felesege, ha a szuleitol ezt nem kaphatta meg. Neked ez nem fontos, irtad, pedig ez neki, parodnak igen nagyon fontos!

Kedves gycsv, egy jotanacs neked, engedd meg magadnak, hogy ujra, udvaroljon, meghoditson a parod!:)

Bekes, szep napokat!



.

"Ez csakis a te felelősséged. Még az is, hogy ő ilyen."

Kedves Gycsv, remélem nem sikerült bűntudatot kelteni benned "ÉN" nek. Tudod én nem most jöttem le a falvédőről mint ez az "ÉN". Épeszű emberek mindig azt mondták, hogy kettőn áll a "vásár".
De én ezt a mondást sem tartom teljesen igaznak. Vannak önző emberek, nem csak házasságra gondolok, akiknek egyszerűen szenvedés a közelükben lenni.
Nekem is mindig azt szokták mondani a nagyokos ezosok, hogy önmagam tükörképét látom ezekben az emberekben.
Csakhogy ez nem igaz.

Szép estét :)