Müller Péter: feleség

Müller Péter eképp ír a házasságról, feleségről, párkapcsolatról, Örömkönyv c. művében:

"Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán besézlünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.

Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsólódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is - a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig.
S ha nem követjük a statisztikai átlagot, mely szerint manapság a legtöbb párkapcsolatból előbb-utóbb elmenekülünk, akkor egy feleség lát minket fiatalon, érett korunkban, sőt vénemberként is. Végigcsinálja velünk nemcsak az érézkiség vad kalandjait, de azt is, amikor a gondok miatt egyre inpotensebbek leszünk; amikor hajnalban becsomagoljuk egy befőttes üvegbe összegyűjtött vizeletünket, hogy leadjuk az urológián. Az asszony ott van amikor kitüntetést kapunk, s ott van, amikor ájultan kitolnak a műtöből fogatlanul, és megmondják neki, hogy innentől kezdve egy beteg emberrel kell leélnie az életét.
Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban - mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is.
Látja, hogy mi van a szavaik mögött. Hogy amiket másoknak mondunk, mennyire hazug.
Mindig ott van, s előbb-utóbb minden kiderül. Nem kell ahhoz politikusnak, vagy művésznek lennünk, hogy egy asszony lássa: a férje nem az, akinek mutatja, vagy képzeli magát.
Lehullott rólunk a maszkunk, még az általa ránk vetített illúzió is: szembesülnie kellett azzal, hogy valójában milyen emberek vagyunk.
(...)
Egy-egy társadalmi színjáték idejére összeszedjük magunkat.
Megborotválkozunk. Felszínre hozzuk "jobbik énünket", arcunk fotózhatóvá válik, s tartani tudjuk másoknak, s talán az önmagunknak szóló színvonalat is, de ebben az erőfeszítésben hamar kimerülünk. Mire hazaérünk csakis a feleségük tudja, hogy a szép cipőben fáj a lábunk, a nyakkendő fojtogat, a másoknak szóló kedvességünk mögül előbukkan a rosszkedvünk.
Csak ő tudja valóban mit gondolunk az emberekről, hogy mennyi félelem és megvetés van bennünk Amit mások háta mögött mondunk, ő hallja, mert rendszerint neki mondjuk.
Látja, hogy magunkban is hányszor csalódunk.
Látja, mert mindig ott van - és nagyon közel van. Ez az, ami a házasságban a legnehezebb, s ami miatt ez a kapcsolat nem tartós.
Mert az elviselhetetlen, hogy valaki ennyire lásson minket.
Hamvas Béla azt mondja, hogy az ember a házastársával "igazságviszonyba" kerül.
Így igaz.
Nincs még egy olyan ember a világon, akivel ez megtörténhetne. Még az anyánkkal sem... (...) ... ha felnövünk, elhagyjuk őt.
Ilyen könyörtelen igazságvizonyba nem kerülünk sem az apánkkal, sem a gyermekünkkel, mert nem látnak bennünket mindig, és nem alszanak velünk egy ágyban egy életen át. A gyerekek előbb-utóbb elmennek. A barátainkkal ritkán jövünk össze. Szüleinkkel, ha megházasodunk, csak hébe-hóba találkozunk. És a testvéreinktől - még akkor is, ha az ikertestvérünk - egy idő után elszakadunk, messzire kerülünk tőle.
Mindenki jön-megy.
Csak a feleség nem. Ő mindig ott van.
Talán csak a sziámi ikrek élik át az "összeteremtettségnek" ezt a széttéphetetlen állapotát.
Ha valaki azt mondja "hazamegyek" - hacsak nem agglegény, vagy munkásszálláson él - a feleségéhez megy, mert ő van otthon. Ő a "haza".
Akik rosszúl élnek egymással, azoknak nincsen otthonuk.
Homelessek. (Homeles angol szó, jelentése hajléktalan. - Zsul)
Az egész világon nincs számukra egyetlen hely sem, ahol levehetik a cipőjüket, és ahol azok lehetnek, akik - esendő emberek.
Ezért valamennyi emberi kapcsolatunk közül a házasság a legszebb, a legnehezebb, s ha nem sikerül, a leggyötrelmesebb. (...)
Házaspár, házastárs, házasság.
Ezek a magyar kifejezések nem "vagyonközösséget" jelentenek, hanem otthont, közös házat, hazát, ahol egymás benső titkairól mindent tudunk, s azt meg is óvjuk. (...)
A magyar embernek a háza a hazája, és a felesége a házastársa.
És a házasságával egy kis egyházat alapít. (Csakis a magyarban nevezik így az eklézsiát - ami gyülekezetet jelent.)
Melyik nyelvben találsz még ilyen analógiát?
Magára a párkapcsolatra azonban két szavunk is van.
Egy égi és egy földi.
A párkapcsolat égi vonatkozását a fele-ség szavunk jelöli. Vagyis a lelki, szellemi részét mondja ki, egyetlen szóban. Két fél találkozik és újra Egész lesz.
Eggyé válik.
Valaha szétszakadtunk - most újra összeforrunk.
Azok a "magyar" angyalok, akik csodálatos nyelvünket lehozták valaha az ideák világából azt üzenik:
"Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy.
Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved, és fél tested volt. Ezért élt benned örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innen kezdve már Ember leszel. És ha már belementünk bölcs nyelvünk titkaiba, elmondom azt is, hogy amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy "menyasszony". Tudod miért? Mert itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először! Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világban, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a "menyegző" után a te feleséged."
Ugye milyen szép?
Ezek a szavak a találkozás szellemi vonatkozásairól beszélnek.
A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba.
"Sül a hús, enyhítse étvágyad/ Ahol én fekszem, az az ágyad.""

Hozzászólások



Kedves gycsv. Elég egy ember,

Kedves gycsv.

Elég egy ember, hogy változzanak a dolgok. Nem ő nem tud változni, nem őt várod, hogy hibákat lásson be, hanem magadban nem tudod elengedni.
Ha benned változnak meg ezek, akkor ő is megváltozik. Tudom, hogy eleinte ezt nehéz megérteni, felfogni, de nem kell, hogy ő másként lássa a világot. Nem a külvilágon kell változtatni. Szó szerint vedd. Nagyon hangsúlyozom, nem a külvilág az, amire várni kell, hogy esetleg megváltozzon. Magadnak kell kinyílni. Megengedni, hogy minden lehessen.

Te itt most folyamatosan a férjedet hoztad fel és próbálod, még ha finoman is, de próbálod ráterelni a felelősséget. Ez csakis a te felelősséged. Még az is, hogy ő ilyen.
Azt hiszem itt most befejezem és hagyom érlelődni ezeket a gondolatokat. De ne másokat figyelj, hanem magadat mások alapján. Ez a leglényegesebb.



nevelési egyet nemértés

Fő gondja még most is a férjemnek a nevelési egyet nemértés. Pedig már 20 és 27 évesek a fiaink. Azt magyarázom neki miről beszélünk már felnőttek?
Amiket írtál nagyon hasznosak, nagyjából én is így látom. Az elköltözés bizonyos dolgokra rávilágít úgy mond megvilágosodsz.

Nálunk hasonló problémák voltak kivéve a megcsalást az nem volt.
Minden nap beszélünk este is beszéltünk átmentem hozzá látszólag örömmel fogad. Aztán elkezdi emlegetni egy idő után a múltat. Mondtam azzal már nem tudunk mit kezdeni. Kérdezte, hogy meg van-e már csinálva a rossz csengő a villany a fűtés stb. amiket eddig mindíg ő tartott karban. Mondtam még nincs. Majd a két fiú ott van és megcsinálja, úgy is olyan okosak...

Állandóan bizonyítási kényszere van, hogy dicséretet kapjon, hogy ő milyen értékes ember mennyi mindennek a hiányát most látom. Ez igaz, de ezek a dolgok számomra nem olyan fontosak, mint az egymással törődés az egymásra figyelés. Ezeket majd megcsinálják a fiúk a nagy fiam műszaki ember meg tudja csinálni a kisebb meg művészlélek ő színésznek készül nincs műszaki érzéke inkább megfőz, ha én éppen dolgozom. Még mindíg nem tud ezen túl lépni, hogy bezzeg a gyererek, hogy én mindíg nekik adok igazat. Nekem csak annyi kérésem volt felé, hogy a hangsúly nem tetszik, ahogy monja.

Szerintem ő már sok mindent átgondolt magányába, de még képtelen változatni az álláspontján. Még idáig nem jutott el még mindíg csak a vádaskodásnál tart.
Tudom türelem kell mindenhez ehhez is, hogy ő belássa miben hibázott.

Én már sok mindenben beláttam, hogy hibáztam, mondtam is neki.
Most arra várok, hogy ő megvilágosodjon.



.

Kedves "ÉN"

Szerintem te vagy a felelős.

Bűntudatot akarsz bennem kelteni, mint a keresztények.

A magány nem azonos az egyedülléttel :)

Soha nem voltam magányos:)

A Természet AZ Élet mindig velem van :)

Örömteli napot :)



Én pedig azt látom, hogy te a

Én pedig azt látom, hogy te a magányt csak eszköznek használod a gyötrelmeid miatt, amit a környezetedre próbálsz kenni. Az embereket akarod felelőssé tenni a saját gyötrelmeid miatt.
Persze hogy baj neked az, hogy egyedül érzed csak jól magad, mivel csak hárítani szeretnél, de mélyen tudod, hogy ez így nem kóser. Akkor ne is várj el mást, ha a felelősséget másra hárítod. Magad elől nem menekülhetsz.

Én szavaidból ezt értelmezem. Ha tévedtem, akkor tárgytalan.



.

Köszönöm "ÉN" :)

"Rosszul érzed magad egyedül igaz? Nos akkor kezd el megkedvelni magad elvárások nélkül. És akkor megszűnik a félelem."

Az a bajom, hogy egyedül érzem jól magam. Kimegyek a Természetbe/szabadba és akkor boldogság érzetem van. Ha embert nem látok a közelemben akkor minden szép és jó :)

Ne gyere nekem megint a félelmeddel :(



gycsv-nek

Részletesen nem írom le, hogy mit jelent, hogy átmentünk mindenen, mert nagyon hosszú lenne.
Volt iszonyú nagy veszekedés, ordibálás, tartós mélypont egymás mellett, anyagi problémák, gyerekszülés és nevelési egyet nemértés és hatásai, megcsalás oda-vissza-hazugságok garmada, többször is, unalom, féltékenység, távolság, halálesetek. Kb ennyi.

Te most a házasságod egy (rossz) bizonyos szakaszában vagy. Ne ítéld el rossznak, mivel így sokkal nehezebb feldolgozni. Elköltözött. No hiszen. Miért ilyen nagy katasztrófa ez? Tudom-tudom, hogy annak érzékeled. Tudom, hogy miért. Mert függsz tőle. Félsz önmagadtól. Tudom, erős kifejezések. De mivel ismerem a folyamatát, hogy mért, tapasztalatom van bőven ezen a téren és a felismerések által létrejött megértés miatt nem okoz gondot, hogy felismerjem miért okolod magad, miért ragaszkodsz hozzá, miért akarod visszakapni.
Bűntudatod van. Ez az önértékelés hiányának termékei. Ezek nem szükségszerűek. Ezek könnyen feloldhatóak. Ezek nem rossz dolgok. Ezek téves ismeretek arról, hogy miről szól egy kapcsolat.

Remélem tudtam bővíteni a látásodat.



"Én azt szeretném tudni, hogy

"Én azt szeretném tudni, hogy mi a kapcsolat lényege. 35 év házasság után, még mindig nem tudom :("

- A kapcsolat lényege nekem az, hogy nincs lényeg. Nem kötöm sem célokhoz, sem szándékokhoz. Az élet, egy nagyon szép tapasztalatához kötöm, amit megélek, és élvezzük. Kötődések, célok, elvárások, ragaszkodások nélkül.

"Szabadnak lenni egy kapcsolatban. Hogyan lehetséges ilyesmi?
Ha szeretek valakit akkor nem érzem jól magam nélküle."

- Ismerős az a szó, hogy függőség? Hát persze hogy ismerős. De vajon tudod-e, hogy függsz a párodtól, a kettőtök viszonyától? Vajon felismerted e már, hogy miért szenvedsz, ha nincs veled? Vajon felismerted e már, hogy az, amit te szeretetnek hívsz ebben a kapcsolatban, az valójában csak elvárás? Felismerted e már, hogy az elvárásaid miatt vagy még vele, vagy szenvedsz tőle? Attól függően, hogy megkapod, vagy sem. Függsz. Függsz attól az elismeréstől, amit ad neked. Ha pedig már nem kapod meg, akkor pedig a magánytól. Rosszul érzed magad egyedül igaz? Nos akkor kezd el megkedvelni magad elvárások nélkül. És akkor megszűnik a félelem.

"Jó lenne, ha "ÉN" elmondaná hogyan kell élni szabadon egy kapcsolatban."

- Úgy, hogy felismered, majd pedig őszintén elismered magad előtt, hogy függsz a másiktól.



.

Én azt szeretném tudni, hogy mi a kapcsolat lényege. 35 év házasság után, még mindig nem tudom :(
Szabadnak lenni egy kapcsolatban. Hogyan lehetséges ilyesmi?
Ha szeretek valakit akkor nem érzem jól magam nélküle.
Jó lenne, ha "ÉN" elmondaná hogyan kell élni szabadon egy kapcsolatban.



Kedves Én! Kiváncsi lennék

Kedves Én!
Kiváncsi lennék mit értesz az alatt, hogy "átmentünk szinte mindenen, amin csak át lehet"

Én most a házasságom legrosszabb szakaszában vagyok mikor elköltözött tőlem a férjem 33 év után.
Mi még nem jutottunk el oda, hogy szabadok vagyunk egymás mellett. Ez az én hibám ő engedett engem minden hova csk én nem éreztem jól magam sehol nélküle. Én viszont azt akartam mindíg, hogy engem is vigyen ahova megy. Hülye voltam elszúrtam.
Vissza szeretném kapni....



Hát igen, örülök, hogy

Müller Péter írta ezt a könyvet.

Ez nem jelent mást mint ,hogy Ő tudja, éli.



Olyan cinikus vagy te Enti

Olyan cinikus vagy te Enti :)

Én nem a házasságról beszéltem. Én a kapcsolatunkról beszéltem. A házasságnak az égvilágon semmi értelme a jelenlegi felfogás értelmében.

Könyvekből akarod tudni, hogy mi a lényege? Ugyan már. :)

Jó éjt, majd folytatjuk.



.

"És amikor rájöttünk, hogy mi a kapcsolat lényege, akkor végre boldogok lettünk."

Segíthetnél másoknak is.

Én már elolvastam az összes Müller Péter könyvet, de még mindig nem tudom, hogy mi a házasság lényege.

A tv - ben nem lehetne leadni? Akkor talán több nő is megtudná.

Szép estét :)



:) Valamennyire értelek. De

:) Valamennyire értelek.
De akkor csakis magadból indultál ki és felém csak feltételezgetsz.

Én jelen pillanatban boldog vagyok vele is. És nélküle is. Akkor is ha a hülyeségeket nézzük együtt a tv-ben. Akkor is amikor egy sárkány.
Nem így indult. Nagyon rosszul, mint általában. Átmentünk szinte mindenen, amin csak át lehet.
És amikor rájöttünk, hogy mi a kapcsolat lényege, akkor végre boldogok lettünk.
És ez tart immáron 15. éve.

De hogy én hányszor el akartam válni.... :) hűűűűű. Aztán rájöttem, hogy magamtól nem tudok elválni :)

Mi egymás mellett teljes szabadságban élünk. Feloldottuk a függőségeinket. Így már egyikőnk sem birtokolja a másikat. És ezek nem csak szavak. Így Élünk most már. Nem számít mi megy a tévében, nem számít ki nézi és mit :). Ha úgy döntünk, akkor együtt nézzük a hipnotizőrünket. Csak már tudatosan és nem azonosulunk a baromságokkal. Így élvezhetővé vált. És még megannyi minden.

Ami az itteni írásaimat illeti, meló közben vagyok általában. És amikor időm engedi, akkor olvasok, írok. Ha pedig nincs időm, vagy kedvem ezzel foglalkozni, akkor mást csinálok. Élek. Végre, élek szabadon, ahogyan én akarom :) Mindenféle őrültséggel együtt.

És most megyek és iszok egy korsó sört, elszívok egy vízipipát, és... :) meglátjuk mit hoz a pillanat :)

Az ég áldjon Enti Barátom. :)



.

Ha boldog lennék a feleségemmel, akkor vele együtt nézném a baromságokat a TV-ben.

Jogos volt a kérdés :)



Értelek Enti. Pontosabban

Értelek Enti.

Pontosabban értem a válaszod, de azt nem hogy milyen összefüggést érzékelsz a boldogtalanság és az itteni írás között.

Erre kíváncsi lennék.

Kössz ha válaszolsz.



.

Egynek érzem magam veled :)



Úgy gondolod Enti? Lehet hogy

Úgy gondolod Enti? Lehet hogy mondasz valamit, nem tudom.

De azt sem, hogy miből sikerült ezt a következtetést levonni.

De ahogy gondolod.



.

Ismeritek Popper Péter nézetét a házasságról?

"A házassággal az a gond, hogy túl sokáig tart."

Én még soha nem találkoztam boldog, megvilágosult házasemberrel.

Meglehet nézni, a történelem folyamán, a boldog megvilágosult emberek mind nőtlenek voltak.

Szerintem "ÉN" sem boldog, mert ha az lenne, akkor nem irkálna itt :)

Szép napot :)



Ez is egy szemlélet.

Ez is egy szemlélet. Véleményem, hogy igen csak elmébe ragadt tudatlan és vak szemlélet.



.

Bekesseg kedves Zsul!

Aranyos.:)
Koszonom, hogy olvashattam.

Szep napot!