Müller Péter: ti

Kedves Mindenki!

Előszőr is BUÉK (Igen, így január 4-én is.:))
Éljen 2011! Ilyenkor elhangzik, hogy legyen siker, szerelem, boldogság, öröm, gazdagság, stb. De mi a spirituális oldalról se feletkezzünk meg! 2011 már 2012 előszobájaként tekinthető! Közel a mindent elhozó változás. Természetesen ebben nekünk is részt kell venni, és hogy pontosan milyen is lesz, azt bár ennek leírását régi korok kultúrái őrzik, mégsem tudhatjuk pontosan. De egyre többen várjuk felkészülten, izgalmas örömmel, mintha csak egy karácsonyi adventi időszakban lennénk. Régóta tudjuk, mondjuk, hogy mindennek a kulcsa a szeretet, mely mindennek, az életnek, így emberi kapcsolatainknak is a forrása. Sokszor úgy érzékeljük, hogy vagyunk mi, és van az életünk. Azt gondoljuk, hogy ebbe az életbe kell valahogy belecsiholni, "beleakarni" egy kis szeretet. Mintha tüzet gyújtanánk egy hűvösebb őszi estén az erdőben. Ha meg van végre, akkor úgy kell vigyázni rá. Kint hideg, de a mi kis otthonunkban legalább meleg van. Úgy örizzük ezt a meleget, mint börtönben az elitélt a saját ebédadagját. Remélhetőleg egyre többen felfedezik magukban, s ezért a világban is, a kapcsolatokban is, hogy bizony ez fordítva történik. Ha meg van gyújtva a szív örökmécsese, akkor nem az életben fog felvillani időről időre egy kis szeretet, hanem a mi kis életünk fog felragyogni a maga kettőségével (hol kellemes, hol kellemetlen, hol egészség, hol betegség, hol van, hol nincs, hol fent, hol lent, stb.) a szeretetben! Nagy ez a különbség, s ezért nagy a hatása is! Akármilyen emelkedést-süllyedést éljen meg valaki, akár saját életében, akár szeretett ismerőseinél/kedvesénél, tudni fogja, hogy mindez a szeretet oltalmában történik! A hideg, a rossz, a kellemetlen, a lent, tehát a látszat, melyet körbevesz a szeretet örök igazsága. Ilyenkor újabb tapasztalásig is eljuthatunk. Sokan nem érthetik, hogy Jézus hogyan viselkedhetett úgy embertársaival ahogyan. Ebben az állapotban ez is megérthető. Rájöhetünk arra, hogy Jézus az illúzió mögött minden esetben meglátta az igazi fényt, az igazi lehetőséget, és e szerint tekintett mindenkire, függetlenül attól, hogy az az ember hogyan valósította meg önmagát (Értsd a kettősség nyelvén: rossz, erőszakos ember volt, vagy jóra törekvő, örömben és szeretben gazdag, vagy afelé törekvő.). Napjainkban akik ilyen szemmel néznek önmagukra és a világra, ugyanúgy fognak tehát érezi, és látni, s vélhetően ugyanez fogja szülni tetteiket illetve nem tetteiket is. Így azt is megláthatják, hogy a világon mindenütt szeretet van. Illúzió tehát az is, hogy csak nálunk, a mi családunkban van szeretet (najó maximum baráti kör), azon túl pedig a rideg, primitív valóság... Az elme örök dilemmája: ha mindenütt ott áll egy egyéniség, egy ÉN, s csak rajta kívül van primitív, idióta tömeg, akkor hol is van valójában ez a tömeg, hiszen minden ember "én"?
Ha körbenézünk a világban, ami a modern technika segítségével sokkal könnyebb, és átfogóbb, láthatjuk, hogy az illúzió, az őrület, az erőszak nagyon is valóságosnak hat, közben pedig itt van a szeretet. Hogy is van ez? Nekünk, egyesével mindenkinek, neked, nekem, nektek, nekik, mind meg van a lehetőségünk arra, hogy ezt az örök szeretetet, ezt az ERŐT, ami a végső valóság, "behozzuk" ebbe az illúzió világba! Mi vagyunk a kapu, melyen keresztül mindez sokkal jobban a "valóságba ágyazódhat", megnyilvánulhat benne! Jézus tudta ezt, s ennek tudatában cselekedett mindig. Természetesen emiatt nem kell folyton Jézushoz mérni önmagunkat. Sok út van ahhoz, hogy mindezt megtegyük. Müller Péter egyet ismertet "ti" című írásában, melyben a nemeken keresztül szeretné bemutatni a változás lehetőségét, s hogy mi is volt eddig az emberiség történelmében. Mindez eredeti környezetben itt olvasható:
http://www.life.hu/sztarszerzok/20110103-muller-peter-ti.html
Kísérő videók is találhatók a szövegben, ezért érdemes ott is megtekinteni.
Én a magam részéről reményteljesen és nagy örömmel kívánok boldog 2011-et mindenkinek! Remélhetőleg egyre többen tudják, hogy az idő nem a szenvedés kőrforgásában halad előre monotonan, s ezért értelmetlenül, hanem bizony az emberiség tudatállapotának, a magyarság, az egyéni kapcsolatok és a szeretet feltámadásának keresztútján léptünk egyet előre.

"Egy párkapcsolat én-te viszonyban működik. Azt mondom a páromnak: te. És ő azt mondja nekem: te. Nincs más, csak én és te. "Te" vagyok neki. És ő is "te", nekem.
De néha, nagyon-nagyon ritkán ez megváltozik. "Ti" leszek. Így, többes számban. Azt mondja nekem, hogy "ti". Főleg, ha nagyon kiborul, és dühében kibuggyan a lelkéből, annak is az ősi mélységeiből ez a szó: ti.
"Ti mind ilyenek vagytok!" "Igen, ilyen nyomorultak és vacakok vagytok ti, mind!"
Kik ezek a "tik"? Nem a családom. Nem a pártom, a vallásom, nem a szakszervezetem, vagy az Írószövetség tagjai. Ez a "Ti" azt jelenti, hogy mi, férfiak.
Ebben az egyetlen kis szócskában megszűnik közöttünk minden intimitás, minden bensőséges hang és szeretet. Gyűlölet van benne. Megvetés. Hirtelen egy ellenséges fajnak vagy népcsoportnak a tagja leszek. Az elnyomóját látja bennem. Az "urát." Vagyis a férfit.
Figyelj jól, mert egy ilyen pillanatban nagyon-nagyon mélyre lelátni. A női lélek titkába. És főleg az emberiség mélymúltjába.
Ez a "ti" az írott történelem előtti korokban született, amikor a Nagy Anya elvesztette uralmát és isteni méltóságát, és megszületett helyette a patriarchátus, a férfiuralom, ahol nemcsak az Ember, de minden földi hatalom, még az Isten is férfi lett.
Új világrend született. Ez volt a Nagy Jang hatalomátvétele s a mai napig tartó világuralmának kezdete.
Eredetileg a kozmikus egység a nemek fölötti egységet jelentette - "Ember" azt jelentette, hogy férfi és nő: együtt. De ez az egység széttört, és úgy alakult, hogy a nőkből alsóbbrendű teremtmények lettek. Emberek helyett némberek. Asszonyi állatok. Nőstények. Kellékei a párzásnak és a faj túlélésének. (Mulieres homines non sunt - "a nők nem emberek", mondta Szent Ágoston.)
Föl se lehetne sorolni azokat a történelmi rémtetteket és megalázásokat, amelyeket a férfi abban a meggyőződésben követett el a nőkkel, hogy erre kozmikus, örök érvényű fölhatalmazása van.
A szellembukás ugyebár Éva bűne. Szegény Ádám nem tehet róla.
És ezért a nő fájdalomban szül, megalázva él - és jobb férfitársaságba be sem engedték, soha.
Történelmünk férfi-történelem, melyben számos forradalom volt. Népek tűntek el, társadalmi rendszerek omlottak össze, világhatalmak dőltek össze, vallások süllyedtek el és születtek újak - de a férfiuralomban alig történt valami változás.
Csak a huszadik és huszonegyedik században, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a férfiuralom csődbe vitte a világot, sőt, katasztrófába, csak most kezdenek lassan-lassan változni a dolgok, s kezdik fölfedezni: lehet, hogy a nő is Ember.
Nő alatt én nemcsak a női nemet és sorsot értem, hanem a női lélek isteni erényeit is, melyet sohasem ismertek fel. Sajnos, maguk a nők is ritkán.
Később beszélünk erről, mert a nagy újrafelfedezés csak most kezdődött el. Most érett meg a helyzet arra, hogy rájöjjenek, elsősorban maguk a nők, hogy lényükben olyan erők, bölcsességek, méltóságok színek és gazdagságok rejlenek, melyeket a férfivilág könyörtelenül elnyomott.
Három női szerepet ismert: a szeretőt (kurvát), a feleséget és az anyát. Képzeld el ugyanezt fordítva. Ha azt mondanád, hogy nekem mint férfinek három szerepem van: a kan, a férj, és a papa. És slussz!
Hol vannak a férfisorom gazdag, történelemformáló, sőt, az istennel rokon sorsteremtő erői? Hol van az intellektusom, az erőm, a heroizmusom, a tehetségem, a hatalmam, a tudásom stb.
Amikor egy nő azt mondja a férfinak, hogy "ti!" - sok ezer éves indulat szakad ki belőle. Elfojtott, minden nőben lappangó indulat. Sőt, gyűlölet. Egyéni esetekben észrevétlenül átlépünk ezen, de azért ott van.
"Nem fogunk szülni nektek!" - mondta ki egyszer dühében az időtlen bosszú mondatát egy értelmes nő.
Nagyon sok tehetséges, sőt, zseniális nő ír. ("Írónőknek" hívjuk őket, miközben mi, férfiak vagyunk, ugyebár az "Írók.") Én onnan tudom néha megkülönbözetni őket, hogy a legtöbb írásukban ott rejlik a tiltakozás, a kétségbeesett beletörődés, vagy a rabszolga fölkelés "elegem volt belőletek" hangja. Ott van a "ti".
Mi férfiak erről nem tudunk, nem is érdekel minket.
Pedig manapság egy jó párkapcsolat azon múlik, hogy két ember át tud-e lépni ezen a sok ezer éves tébolyon, és nemcsak úgy néznek egymásra, mint a világtörténelemben eltorzult két szereplő, egy hiú férfi és egy megalázott nő - hanem úgy is, mint két Ember.
Ha egy feleség így néz a párjára, akkor azt mondja neki, hogy "Te". De ha csakis az ősi "női" tekintetével látja - akkor azt mondja vagy gondolja, hogy "Ti."
A "Te" az emberi megszólítás. A "Ti" a vesztes rabszolgalázadásnak a szava.
A "Te" nemcsak azt jelenti, hogy szeretlek, hanem azt is, hogy fölnézek rá. Van benned valami tiszteletreméltó - mert nemcsak férfi, de ember is vagy! És ugyanez fordítva. Nem elég, ha "csak" a nőt látjuk a feleségünkben. Az Embert is kell.
Sőt - bár ezzel sok vallás sem ért egyet -, az Istent is. Az Isten fiának is volt anyja. S bizonyára tanult is tőle, sokat."

Hozzászólások



Ó, szia Admin!

Köszönöm, Neked is hasonlókat!:)
Egyben had ragadjam meg megszólításomat arra, hogy jelezzem: ha az oldalon elmész a fórum bármelyik topikjába, akkor fent az első sorban ugyanúgy azt írja ki, hogy Címlap » Címlap. Ez nagyban megnehezíti a fórumnavigációt. Tudsz ezzel valamit csinálni?



szia Zsul, BUÉK neked is, sok

szia Zsul, BUÉK neked is, sok szépet és jót kívánok neked is erre az évre, amit csak szeretnél! Jó írás, ha képet is teszel hozzá legközelebb, akkor címlap :-)



Zsul, ez egy jól összeszedett írás.

Köszönöm!

Én a MI szócska erejében és a szeretet mindent legyőző szétáramlásában hiszek és bízom.