Bocsánat

bocsánatA nők lapjában olvastam Soma tollából az alábbi részletet. Nektek mi a véleményetek, a megélt tapasztalatotok erről az érzésről?
„Ha bocsánatot kérek a partnertől, ezzel rá hárítom a felelősséget, hogy újra jó legyen a kapcsolat. Most már minden a másiktól függ. Ezért az, akitől bocsánatot kérünk, rendszerint dühös lesz. Úgy érzi, kihasználták. Hasonló érzés, mint gyónásnál. Hirtelen annak, akinek valójában nincs is köze a dologhoz, tevékennyé kell válnia, miközben én passzív maradok. Jobb lenne, ha azt mondaná: »Elkövettem ellened valamit. Viselem a következményeit. Sajnálom az ezzel neked okozott fájdalmat.« Ezekkel a kijelentésekkel önmagáról beszél, és cselekvőképes marad. És megtiszteli a partnert.”
Hasonló az is, amikor az, aki együtt volt valakivel, őszintén elmondja a másiknak. Ezzel könnyít a saját lelkén (sőt még azt is érzi, hogy ő milyen klassz, egyenes volt, őszinte a másikhoz), csak arra nem gondol, hogy ezzel átpakolta a fájdalmat, az őrlődést a másikra. Mérhetetlen önzés kell hozzá. Az egyenrangúan nyitott kapcsolat egészen más. Ebből következően még ezt is idézem Hellingertől: „A kibékülés érték, a megbocsátás nem az. Kivéve, ha a felek kölcsönösen megbocsátanak egymásnak. Ha kölcsönösen okoztak valamit a másiknak, és később azt mondják: megbocsátjuk kölcsönösen, akkor senki nem kerül fölérendelt helyzetbe. Azt is mondhatjuk: kibékülünk. Ez azt jelenti: adunk magunknak egy lehetőséget az újrakezdésre. De ez azt is jelenti: SOHA TÖBBÉ nem térünk vissza a korábban történtekre. Annak vége. Olyan ez, mint egy újrakezdés. Ez a tulajdonképpeni kibékülés.

Címkék:

Hozzászólások



„Az ezotéria bűnbarlangjából kimentelek” :)

-



Nincs ezzel semmi gond Te Drága!:)))

Mindnyájan elmondtuk kérés nélkül a tapasztalatainkat, véleményünket. Hiszen, épp ebből tudunk sokat tanulni,
hogy elgondolkodunk a másik szemszögéből íródott tapasztalatokon.
Itt pozitív, önzetlen vélemény nyilvánításokat találsz kérés nélkül is!

"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves ElvenSpirit!

Sok sikert kívánok Nektek a közös munkához! A kineziólógia az elakadt energiák gátjait sikeresen tudja oldani. Szívből kívánom, hogy elérd a célod, amit szeretnél.
Sok szeretettel ölel:
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Érdekes megjegyzés?

Nem hiszem, hogy zárójeles megjegyzésem érdekes. Ha elolvassátok a hozzászólásomat, akkor nincs benne szó arról, hogy nekem "ez és ez a problémám, ti mit gondoltok, segítséget kérek" stb. Az adott hozzászólásban csak arra használtam az oldalt, hogy elmondjam a véleményem. És itt megálltam.
Persze tudom, ez így félreérthető volt, hiszen a legtöbben segítségért fordulnak ide és gyakran ezt a segítséget, tanácsot nem kérik nyíltan. Úgyhogy akkor most egyértelműsítek: én csak véleményt, tapasztalatot fogalmaztam meg, ha segítséget kérek vagy tanácsot, akkor ezt én nyíltan le fogom írni. Minden egyéb esetben én csak véleményt nyilvánítok vagy tapasztalatot osztok meg.
Az újabb energiavámpír bevonzását illetően nem értek egyet, szerintem ugyanis ez a helyzet abból fakadt, hogy egy olyan időszakban találkoztam vele, amikor az önbecsülésem a béka feneke alatt volt. Én úgy gondolom, hogy ha a saját önbecsülésemet, saját magam iránti szeretetemet rendbeteszem, akkor olyan párkapcsolatot fogok bevonzani, amiben a saját magam iránti szeretet és megbecsülés tükröződik. Az ügyön egyébként kineziológussal is dolgozok, akinek van tapasztalata ilyen jellegű kapcsolatokkal (sokan pont emiatt fordulnak hozzá), az ő tapasztalata és tudása alapján is jelenleg ez a létező legjobb megoldás. Később ez változhat, de jelen pillanatban legfőképpen a magam számára ez a legjobb.



Dodolám.....

Irtam neked privit.Puszil : ágica



Kedves Ery, Ágica és ElvenSpirit!

Valószínűleg, hogy a feldobott problémakör sem egyszerű, talán emiatt is csattogtak picit itt a villámok. Drága ElvenSpirit! Elfogadom, ha nehezményezed a segítő szándékot, a döntés a Tiéd azzal kapcsolatban, hogy milyen szándékkal szólsz hozzá ehhez a témához. Az viszont talán nem elhanyagolható, hogy az energiavámpírság ilyen formájú megszüntetése benned csak blokkolja az energiát, más célod érdekében áramolni nem tud, maximum egy újabb "vámpírt" bevonzani, akivel tudsz majd harcolni ezután is.
Eltérő álláspontjaink ellenére nagyon köszönöm mindannyiótok észrevételét, szerintem tud épülni belőle, aki erre jár, és hát végülis ezért működnek ezek az oldalak.
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Köszi Ágica! Igazad van!

Már megint megnevetettél. Úgy szeretem Benned ezt a "fején találod a szöget" tulajdonságodat!

"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Drága Erykém.......

Ne " paprikázd" fel magad! Csak annak segithetünk, fogadja válaszunkat...aki maga is akarja!
Te nagyon pozitiv hozzáállásod/ami helyes/ nem minkinek tetszik...., mert még nem érzi , amit mi!!
Szeretettel ölelget :ágica



Ma van valami a levegőben, ami paprikázza a hangulatot!

Te vagy a 3. ember Kedves ElvenSpirit, aki ma érdekes megjegyzést fűz az oldalon közzétett írására, hozzászólására
érkezett válaszokra, a zár.jeles "bár nem kértem"-re gondolok.
Valaki világosítson már fel engem, ha félreértettem volna, mert úgy tudom, hogy ez egy nyilvános levelező oldal.
Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk a véleményünket, segítsük a másikat, megosszuk tapasztalatainkat a témával kapcsolatban. Ha pedig valaki nem akarja, hogy nyilvános legyen, akkor privátban megírja annak, akinek szánja.

"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Köszönöm

Köszönöm a tanácsokat (bár nem kértem, csak a véleményem, tapasztalatom írtam le). Ő egy energiavámpír és a tapasztalataim alapján a jelenlegi taktikám vált be a legjobban arra, hogy ne tudjon tőlem több energiát szerezni, így egyelőre maradok ennél. Ez később változhat, de számomra most ez a legjobb érzést okozó döntés.



Kedves TündériLelkem!

Olvastam arról, és meg is tapasztaltam az életem során ennek az igazságát, hogy a bevonzott problémákat mindaddig elénk fogja tolni az élet, amíg nem oldjuk fel, nem zárjuk le, nem lépünk túl rajta, nem tisztítjuk ki magunkból. Én is éltem ilyen mókuskerékben egy ideig, és egyre durvább formában szembesültem ezzel az igazsággal.
Kérlek, gondolkodj el azon, amiket írt Ery, hidd el, hogy segíthet.

Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Drága ElvenSpirit!

Ha Ő úgy dönt, az az Ő döntése!
Ha úgy viselkedik, az is Ő teszi!
A következményeit pedig viselnie kell, hiszen visszahat rá!
Ha megbocsájtassz és újra jön a problémáival, akkor az már a Te döntésed, hogy segítessz, vagy nem!
Ha egyoldalú a dolog, nem számíthatsz rá, akkor ez azt jelenti, hogy Te elvárnád cserébe Tőle is!
A segítség csak akkor igazi, ha önzetlen és nem várunk cserébe semmit.
Ha nem ilyen, akkor ne segíts, de ez - mégegyszer - a Te döntésed!
Ismerjük Őt, mert leírtad, de Veled levelezünk és a tanácsaink Neked szólnak, SAJÁTMAGAD érdekében, de
Te döntöd el, hogy élsz-e velük, hiszen a döntés a TE KEZEDBEN VAN!

"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



válaszok

Sziasztok!

A nevem két részből áll: elven = tündéri (Tolkien alkotta ezt a szót, a Gyűrűk urából lehet ismerős) + spirit = lélek.

Ahogy írtam már, a megbocsátást azért nem fejezem ki nyíltan, mert ismerem őt, és tudom, hogy számára ez pontosan azt jelentené, úgy értelmezné, hogy a jövőben is viselkedhet bárkivel nyugodtan úgy, ahogy tette, nem kell viselnie a következményeket. Másrészt neki ez a gesztus még azt is jelentené, hogy megint hozzám fordulhat minden bajával, bánatával, áthárítva rám a problémái megoldását, azonban úgy, hogy ez a dolog egyoldalú, ő ezt semmilyen szinten nem viszonozza, én semmiben nem számíthatok rá.
Ha ismernétek őt, akkor valószínűleg értenétek, hogy miért döntöttem így.



Kedves ElvenSpirit!

Figyelj Dodolára, mert teljesen igaza van.
Ha kifejezed szóban is a megbocsájtásodat, akkor főként magadnak teszel jót azzal, hogy mindent kitisztítassz
magadból, ami később bármi rosszat is visszavonhatna a pároddal kapcsolatban.
Ő pedig szépen ezzel a tudattal menne az saját élete felé.
Miért jó az Neked, hogy tudod, hogy várja, de te azért sem....így ellenállsz! Az ellenállásoddal újabb negatív dolgok
bevonzásával terheled Önmagad. Miért? Megbocsájtottál....elmondod....mindketten jobban lesztek....jó érzéssel
gondoltok egymásra....szép dolgok fognak történni veletek, külön-külön is.
Persze, a döntés a Tiéd, hisz a Te életed!

"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves ElvenSpirit!

Mit takar a neved? Nem találkoztam még a szóval, és kissé küzdök a leírásával. Nagyon örülnék neki, ha sok-sok véleményt kicserélnénk egymás között, és akkor már biztosan nem lesz ilyen problémám.

Lehet, hogy túl naívan közelítem meg ezt a kérdést, de nem értem, hogy ha már magadban megbocsátottál, akkor személyesen kettőtök között ez miért nem történhet meg? A feloldozás szerintem nem azt jelenti, hogy igazat adunk, helyesnek tartjuk, ami történt, hanem, hogy lezárjuk az egészet azzal szóban is, amivel Te már magadban megtetted ezt.
Az én elgondolásom szerint ezzel biztosíthatod az ő továbblépését is egy nemesebb élet felé, és talán magadat is támogathatod azzal, hogy nem jön elő köztetek újra és újra ez a dolog, ill. Te támogató lehetsz az ő fejlődésében.
Lehet, hogy életszerűtlen az okoskodásom, csak nagyon örülnék neki, ha segítenél megértenem, miként gondolkodsz erről, mert ezzel a saját cselekedeteim értékelésében nagyot löknél rajtam.
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Kövezzetek meg

Kövezzetek meg, de én nem akarom neki megadni a feloldozást. Ugyanis pontosan ismerem őt, és tudom, hogy a felelősség alól akar ezzel kibújni. Én pedig úgy döntöttem, hogy a kettőnk ügyében ezt nem engedem meg neki, hanem igenis azt akarom, hogy azzal a tudattal éljen tovább, hogy a hazugságok, tettek, döntések következményeit fel kell vállalnia. Én valójában már megbocsátottam neki magamban, tudom, hogy egyszerűen gyáva és gyenge volt, elfogadtam, hogy ő még itt tart, a kapcsolatokat harcnak tekinti, ahol az egyik fél feltétlenül győz a másik pedig veszít, el se tudja képzelni, hogy egy kapcsolat (legyen az barátság, szerelem) nem azon alapul, hogy a felek kölcsönösen csak kihasználják egymást.



Kedves ElvenSpirit!

Az én exem is hazugsághegyekre építkezett a szakításunkkor. 25 évig tartó kapcsolatunknak lett vége ilyen méltatlanul, de ő nem kért bocsánatot, és nem tette lehetővé, hogy együtt tárjuk fel, beszéljük meg a valódi okát a kettőnk közötti eltávolodásnak. Most már megbékéltem a helyzettel, de a legfájdalmasabb része az volt, hogy magammal kibéküljek azáltal, hogy megbocsátok neki. Úgy látom, hogy csak olyan módon tudunk valóban elengedni embereket az életünkből, ha van lehetőségünk személyesen megbocsátani neki. Megértem az érzéseidet, de szerintem a személyes kibékülés biztosíthatja egy kapcsolat végleges megnyugtató lezárását. Talán ilyenkor a bumeránghatás is kivédhető, ami hosszú távon szerintem nagyon megkeseríti az embereket, mert a folyton visszatérő bocsánatkérő miatt nehezen tud az ember valójában új életet kezdeni.
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Feloldozás keresése

Engem az Exkedvesem kér folyton arra, hogy bocsássak meg neki. Őt ismerve úgy érzem, hogy feloldozást keres, hiszen ő maga is tisztában volt azzal, hogy miket követ el, mégis megtette. Most gyötri a bűntudat, de hiába a történteket nem lehet meg nem történtté tenni, és neki azzal a tudattal kell leélnie az életét, hogy gerinctelen, hazug ember volt azzal szemben, aki talán a legjobban szerette egész életében.



Köszönöm a képet!

Nagyon találó képet kaptunk a cikk mellé, nagyon szépen köszönöm! Ehhez a kérdéskörhöz nagyon hozzákapcsolódik az alázat, amit ez a kedves jószág a fotón kiválóan megjelenít. Nagyon sok dologban segíthetnek nekünk az állatok, a természet teremtményei. Tanulhatunk tőlük!
Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Kedves Ery, Domcsi és Gini!

Drága Barátnőim! Úgy érzem, hogy akkor is látszik, hogy mind a hármótok álláspontja megjelenik, ha a "kibéküléstől", mint a legideálisabb végeredménytől gombolyítjuk visszafelé a folyamatot, de talán szemléletesebb, ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy a bocsánatkérés ellenére nem történik meg a "kibékülés". Mi történik akkor, ha - ahogyan írtad Ery - odaállok a másik elé, de ő nem bocsát meg nekem, ha úgy vesszük: a gyónásom után nem kapom meg az ő feloldozását. Megtörténik amit írtál Domcsi, hogy tisztába teszem a kapcsolatomat, csak valószínűleg az következik be, hogy elválnak útjaink, módosul a kapcsolatunk minősége, állapota, megszakad közöttünk az addig létező kötelék - ettől még persze saját magamnak megbocsáthatok, csak a saját magam feloldozásáig így sokkal fájdalmasabb úton jutok el. Szerintem ez az, ami a cikkben úgymond "önzés"-ként fogalmazódik meg: segítségemre lesz-e a másik, számíthatok-e az ő támogatására abban, hogy én megszabaduljak attól a tehertől, ellenállástól, ami az én saját önbizalmam erősödését hátráltatja, és békét kössek magammal magamban, vagy csak magamra számíthatok, és nem felszabadult örömben élhetem meg vele együtt a saját magamnak való megbocsátásomat, hanem könnyek között, fájdalomban, egyedül, a másik elvesztésével. A másik elvesztését talán megspórolhatom, ha nem kérek tőle bocsánatot. Talán még meg is védem őt attól a fájdalomtól, hogy neki ki kelljen mondani azt, hogy nem bocsát meg. Ezzel viszont még nagyobb a saját terhem, talán még nagyobb kínok között tudok csak magamnak megbocsátani, mert azt is le kell küzdenem, hogy nem kérhetek a másiktól bocsánatot, viszont nagyobb valószínűséggel a másik emberrel megmaradhat a kapcsolatunk eddigi formája. Úgy gondolom, hogy ha ekkor magunkat fel tudjuk oldozni, akkor magasabb szintre jutunk, és ebben az állapotban a kapcsolatunkat akár harmonikusabbá is tehetjük. Nagyon kíváncsi vagyok, Ti miként látjátok ezt!
Én úgy érzem, hogy természetesen a szituációtól függ, de az is lelki nagyságra vallhat, ha az ember nem kér bocsánatot a másiktól. A végső cél úgyis mindkét fél saját belső békéje, és a kapcsolatuk éltetése. Persze itt nem azokra a helyzetekre és sunnyogó emberekre gondolok, aki csupán gyávaságból tartják vissza magukat a bocsánatkéréstől, és aztán nem tesznek semmit a kapcsolatukért, mert ott előbb-utóbb úgyis robbanás lesz.

Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Sziasztok!

Én ezeken az oldalakon azt tanultam, hogy Önmagam megismerésének, megszeretésének és az önbizalom növelésének a módja az, hogy az ellenállásaimat csökkentsem, ill. szüntessem meg. Ez pedig úgy megy, hogy megkeresem magamban, hogy kinek állok ellen, kire haragszom. Ha ez meg van, akkor meg kell neki bocsájtanom, de nem elég magamban, hanem oda kell elé állnom és face to face bocsánatot kell kérni tőle. Miért jönne dühbe? Én nem gondolom, hogy valaki dühös lenne a bocsánatkérésemért.
Ha tőlem valaki bocsánatot kérne, akkor megkönnyebbülnék, mert lehet, hogy a bocsánatkérés bekövetkezéséig én is emésztettem magam, hogy mennyire vagyok hibás a harag témájában. Azzal viszont, hogy bocsánatot kér, igen magára vállalja a harag tárgyát, de akkor én megkönnyebbülök és egyben tisztelem is a másikat, hiszen képes volt szembesülni a saját hibájával.
A Párkapcsolatban Ginike, az más! Ott úgy gondolom, hogy másfajta érzelmek is közbejátszanak. Ott a bocsánatkérés lehet, hogy egy hosszú, reménytelen vita következménye, ami az elszenvedőjét már épp eléggé kifárasztotta. Ha ez után a hosszú vita után következik a bocsánatkérés, akkor azért is jön a düh, mert miért kellett ennyit vitatkozni? Miért nem lehetett belátni előbb? Önmagában elfogadja az ember a bocsánatot, de még kell egy kis idő ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek és értékelni is tudja, ill. vissza tudjon zökkenni a higgadt, nyugodt magatartásába. A párkapcsolatban tényleg szerencsésebb egyenrangú felekként a "béküljünk ki" elv, mint ahogy Soma is mondta.

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Sziasztok!

Nos, nem teljesen értek veletek egyet, és ez nem baj.
Ismerem Somát személyesen is. Egyet tudnotok kell róla, azonkívül, hogy iszonyatosan jó fej, mindig az hangsúlyozza, hogy hogyan élj, hogyan tevékenykedj, hogyan maradj nő és taposd el valamilyen szinten a férfit, hiszen a férfiak nők nélkül semmit nem érnek, stb. Szóval az ego-ja baromi nagy, bár van is miért teszem hozzá. Egyébként nagyon tisztelem mint embert és nőt.
Mégsem értek ezzel az eszmefuttatással teljesen egyet. Miért, mi van olyankor ha valakitől bocsánatot kérek? Attól én még nem vagyok kevesebb ember, szerintem. Sőt..... alázatot gyakorolok a másik felé. Lehet, hogy ő is vétkes, mégis megadom neki a lehetőséget azzal, hogy megteszem az első lépést. De ettől még ő ugyanolyan jó ember, és én ugyanolyan sokat érek. Egyszerűen csak szeretem a kapcsolataimat tisztába tenni. És ha ehhez kell egy bocsánat kérés, hát legyen. A korona attól még a fejem marad.



Kedves Gini!

A bejegyzésednek nagyon örülök, mert Te is ráerősítettél bennem ennek a kérdéskörnek a nehézségi szintjére. Persze, az ember a párkapcsolatát éli meg a legintenzívebben, de azt hiszem, hogy mindenfajta kapcsolatban jelen van a "bocsánatot kérni - megbocsátani - kibékülni" szituáció.
Az alapokra Te nyitottad rá a szemem! Teljesen igazad van abban, hogy ahhoz, hogy egy bocsánatkérési helyzet kialakuljon mindig mind a ketten kellünk, minden esetben egy kettőnk közötti konfliktus az előzmény. És ezzel a kulcsszóval értelmezést is mutattál nekem a leírtakhoz. Leesett a tantusz, köszönöm Neked!
A lényeg a "kibékülés", a kölcsönösen őszinte belátása annak, hogy én is te is hibát követtünk el, én megértettelek, be tudom vállalni a te hibád, te megértettél, be tudod vállalni az én hibám, nem egymásra hárítjuk, hanem közösen vállaljuk a felelősséget a történtekért és közösen viseljük a következményét. Egyikünkben sem marad olyan tüske, hogy te vagy én vagyok a hibásabb.
Ebben az értelmezésben a "csak bocsánatot kérni" és a "csak megbocsátani" és akkor még ehhez hozzátenném az "elhallgatni valamit" vagy a "direkt nem venni tudomást valamiről", "direkt nem hozni szóba valamit", "én kérek bocsánatot tőled, hogy elengedhessünk egy problémát, de egyébként úgy érzem, hogy neked kéne" effektusokat mind csak olyan önvédelmi mechanizmusok, nem valós megoldáshoz vezető menekülések, amelyek maximum a gyónással egyenértékűek, és csak az egónkat növelhetik, és végeredményét tekintve mindegyik önzésként fogható fel. Ezek nem juttatnak el bennünket ahhoz a szinthez, amit Te úgy fogalmaztál, hogy őszintén fel kell vállalni egy komolyabb hozzáállást, ami igazán a valós kibéküléssel egyenértékű.
Én nem ilyen értelmezéssel használtam ezeket a kifejezéseket, és igazán Somát sem értettem a Te leveledig Gini. Köszönöm, hogy segítettél végiggondolnom ezt!
Egyébként az sem egyszerűbb történet, ha az önmagunknak való megbocsájtást kezdjük el boncolgatni. Ebben is mennyi álságos dolog lehet mindaddig, amíg az ember azt nem tudja önmagának őszintén bevallani, hogy kibékültem önmagammal. Minőségileg a legfelsőbb szintű állapot az önmagunk békéjének az érzete.

Dodola
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz" Ákos



Köszönöm kedves Dodola

Nagyon érett gondolatok! Somához illőek. Szeretem olvasni ahogyan kibont egy-egy témát.
Maximálisan egyetértek a leírtakkal.
A páromon szoktam látni, hogy begurul ha bocsánatot kérek, és sokáig arra gondoltam, hogy magasabb nyeregbe rakom evvel, mert azt hiszi, Ő vétlen volt, bevállalom egyedül a hülyeséget.
A vitához két ember kell, az elfajulásához is, amit muszáj egy bocsánatkérésnek és beszélgetésnek követnie, ha nem akarjuk, hogy beduguljon a csatorna.
Nagyon nehezen kérek tőle bocsánatot pontosan a leírtak miatt. Nem azt válaszolja rá... én is hibáztam... stb... hanem bepörög tőle.
Nagyvalószínűséggel ez az egyik probléma, amit Soma mondott.
Áthárítom rá a dolgokat, legyen tevékeny miközben és passzívan várom a válaszát. Valóban önzés. Mert kezdenie kell valamit a mondataiddal, amivel valójában újra felszaggatod a sebeket. Ehelyett őszintén fel kell vállalni egy komolyabb hozzáállást.
Jaj, nincs nehezebb a párkapcsolatban élésnél...

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99