A buszmegálló

buszmegállóAki olvasta a "Részletek egy infós k...a naplójából" című írásomat, akkor annak a stílus ismerős lehet. Alább egy újabb írás. Aki nem akarja végig olvasni, arról szól, hogy a szuicid hajlamú srác hogyan találja meg az élete értelmét, életfeladatát.

...Reggel 9.38 van! - jegyezte meg magában Alex, majd így folytatta - megint elkéstem a suliból. Leszarom! Úgy sem hiányzok senkinek sem. Ők sem nekem!

Kimászott az ágyból, kihúzta a vastag, sötétzöld, bársonyszerű sötétítő függönyt, majd kiment a konyhába. Egy újabb pohár feküdt a konyhapadlón darabokban. Dühös lett!
- Már megint veszekedtek! A rohad életbe már! - fakadt ki magából a fiú, majd arréb söpörte az üvegszilánkokat a földön, mint mindig. Csinált magának egy párizsis zsemlét, majd visszament a szobájába
és felöltözött. Csüggedt volt! 10 órára kell mennie az iskolai pszichológushoz, hogy újabb eredménytelen beszélgetést váltsanak Alex kényszeres öngyilkossági kísérleteiről.
Útközben azon morfondírozott, hogy milyen lenne a világ nélküle... Vajon kinek hiányozna, ha hiányozna egyáltalán.
- Barátnőm nem volt, vagyis volt, de az is megcsalt, barátom nincs a városban, akik voltak, ott maradtak az előző lakóhelyünkön, szüleim állandóan veszekszenek,
engem persze észre sem vesznek, nagyanyám az idegeimre megy... Apropó nagymutter! Neki van nyugtatója! Hú mi ötletem támadt!
Na jó, a pszihó foglalkozás alól fel mentem magam... meg úgy minden alól!
Alex sebes léptekkel ment a nagyanyjához, útközben kitalálta, hogy lenyúl egy maroknyi gyógyszert és kipróbálja, hogy milyen hatással
vannak egymásra... persze a szervezetén belül. Nagyanyja a hátsó kertben motoszkált, észre sem vette a fiú besurranását a házba.
Nem kellett sokat keresni a gyógyszereit, amit talált, abból mind vett megához egy-egy szemet. Eszébe jutott az is, hogy ha iszik rájuk valami alkoholz, akkor talán jobb lesz a hatása.
Esni készült, az égen már gyüleketek a felhők, ezért a fiú a közeli kisboltba sietett és vett valami kommersz vackot.
Tanácstalan volt, hogy hol hajtsa végre a 9.-ik öngyilkossági kísérletét. Gondolkozott, majd kisidő múlva bevillant a folyópart, ahol a volt barátőjével jöttek össze.
Lement hát oda, leült a lépcsőre, maga mellé rakta a kommersz piát és elővette a zsebeiből a marék gyógyszert. Nem gondolkodott sokat, betette a sok gyógyszert a szájába, majd emberes kortyokkal
leöblítette a gyógyszereket a torkán. Hirtelen szédülni kezdett a fiú és erőtlennek érezte magát. Elsötétült a kép és ernyedve dőlt hátra a parton lévő lépcsősoron.
A fiú arra eszmélt nemsokkal később, hogy erős fény csapja meg az arcát miközben a nedves úton feküdt.
- Megint nem sikerült! - mondta magának lehangoló hangon. Feküdt még egy kicsit a hideg kövön, majd felállt és eltántorgott a közeli buszmegállóba a partról. Egy őszhajú, idős bácsika szundikált ott, kezében egy régi újságot szorongatva. Alex nézte a bácsikát, majd kisvártatva leült mellé a padra. A bácsi felkelt, nézte egy darabig az elcsigázott fiút, majd így szólt.
- Miklós vagyok, enyém ez a buszmegálló, tudod fiatalember?
Alex nézte az öreget és nem tudod mit mondani, de Miklós nem is hagyta, hanem folytatta tovább.
- Ez nem egy közönséges buszmegálló, itt napjában egy busz meg el, egy emberrel.
- Ez hülyeség! Erre járok nap, mint nap és tudom, hogy nem csak egy busz megy és nem csak egy emberrel!
- Tévedsz, fiam!
- Maga bolond! - kiálltott fel a fiú!
Az öreg Miklós csak nevetett és erélyesen megparancsolta a fiúnak, hogy induljon el arra az irányba, amelyre mutatott és válasszon egyet a három út közül és menjen rajta végig. Miklós kinyújtotta a kezét és a fiút átjárta egy bizsergető, hideg érzés. Komor arccal és nehéz léptekkel ment abba az irányba, ahová Miklós mutatott. Elérve az utca végét a fiú egy útkereszteződésben találta magát. Tábla sehol. Köd honolt mindenfelé. Az ég szürke. A kereszteződésben három elágazás volt. A három útszakaszt olyan jó 10 méternyi távolságban köd fedte, nem látta a fiú, hogy melyik merre visz.
- Mindig jobb a jobb! - kiáltott fel és elindult a jobbkéz felöli első úton.
Beérve ködbe nem látott semmit... Ment, ment, maga sem tudta hová, de csak ment... kilukadt egy magas sziklaszírten. Előtte a tágas ég, alatta a mélység. Homályosan látott a távolba, foltokat csak, semmi konkrét. Rettegés fogta el őt, zihálni kezdett, megijedt majd visszarohant a ködbe és újra a kereszteződésben találta magát. Tele kérdésekkel visszament az öreghez a buszmegállóba!
- Miklós bá', ez mi volt?
- Féltél?
- Igen... üresség fogott el, rettegtem ott lenni!
- Biztos, hogy tudni akarod mi volt az?
- Igen!
- Hohó, szerencsés vagy! Itt a busz. Erre fel kell szállnod!
- Nem én! Addig nem, amíg meg nem mondja, hogy mi a franc volt ott és mi volt az!
- Pedig felfogsz! Most! Válaszokat később megkapod!
A busz egy régi, rozoga sárgabusz volt, a sofőr a hátsó ajtót nyitotta ki neki, majd felszólította, hogy üljön le és élvezze az utazást!
Elindultak... Nem látott semmit Alex, köd volt mindenfelé. Félt! Életében először, most érezte át először, hogy mit jelent félni! Megérkeztek egy autós moziba, ahol várta őket Franci, a mozigépész. A sofőr leszállította a fiút a buszról és kérte, hogy hallgasson Francira. Franci nagyszerű asszony volt, ő mindenkihez szerettel fordult és mindenkihez volt egy-két kedves szava. A nő udvariasan betessékelte a vetítő terembe a fiút és kérdezte tőle:
- Fiatalúr! Szeret moziba járni?
- Nem igazán, régebben szerettem.
- Semmi probléma! Ma egy különleges filmmel készültem!
- Igen? Miért különleges? 3D-s?
Franci nevetett majd folytatta:
- Mondhatjuk annak is, de ez a film, fiatalúr, ez rólad fog szólni, az eddig életedről!
Alex megmerevedett! Kavarogtak a gondolatok a fejében, vajon itt mindent látni fogok? És Franci is? Ne már! Félt, de nem tett mást, hallgatott Francira.
Elsötétült a terem és elindult a film! Látta az anyját fiatalkorában, ahogy egy bálban táncolt a szomszéddal. Látta az apját, aki a háttérből figyelte az anyját. Alex apja, akit Károlynak hívnak, orvos és azért ment el csak a bálba, mert az énekes barátja, aki zenekarával lép fel az este, meghívta őt. 25 éves a filmben, aki akkoriban kezdte az orvosi pályát. A fiú anyja, akit Erzsébetnek hívnak, sokan csak Böbeként ismerik, szóval Böbe tánc közben rosszul lépett a magassarkújában és kiment a bokája. Persze, Károly azonnal rohant, aki kivitte a 18 éves lányt az erkélyre, majd helyrerakta a lábát. Beszélgettek sokat... Az azt követő napokban sokat találkoztak és egymásba szerettek. Teltek a hónapok, és kiderült, hogy Böbe várandós, persze ezt nem letett sokáig titkolni, ezért összeházasodtak.
Egy következő jelentben már a kicsi Alexet tartja az ölében Böbe, a fiatal apuka örömében kimeríti a fényképezőben lévő összes filmet.
Évekkel később, Alex kedvenc óvónője el akarta hagyni az intézményt... Nagyon sokan kérlelték, de nem engedett, az óvosádok szomorúak voltak, de a legszomorúbb Alex volt. Odament az óvónőhöz és búcsúzóul megölelte és megpuszilta mind a két arcát... A nő a könnyeivel küszködött, de nem bírta tartani magát. Sírt! Összeszedte magát az óvónő és bement az igazgatóhoz és mondta, hogy inkább marad, ennyi szeretet nem kapott még, mint itt.
Általános iskolában, 6. osztályban Alex volt a csapatkapitány a kéziladba csapatban. Versenyre készültek! A tét az volt, hogy dobogósok lesznek vagy megint lecsúsznak a különdíjas kategóriába. Esélyük nem volt már nyerni, reményük a harmadik hely volt. A fiú kigondolt, megfontolt csapatstratégiáját megosztotta a fiúkkal az öltözőbe, mondott pár bátorító szót, még ahhoz a fiúhoz is oda lépett, akit folyton cikizett és mondott neki pár kedves szót. Az a srác, akkor érezte igazán, hogy csapatjátékos! Következő jelenetben a csapat a dobogó 2. fokán állt, ami minden elképzelésüket felülmúlta.
A következő jelentek a barátnőjéről szóltak. Látta, hogy összejönnek és látta, hogy hogyan történt az az ominózus éjszaka, amikor megcsalta őt. Látta, hogy aznap este elköszönnek egymástól, a lány a barátnővel ment bulizni és Alex pedig maratoni kézire ment a helyi gimánziumba, ahová ő is járt.
Látta, hogy a lányok már a szórakozóhelyen vannak és egy srác, az rivális suli kézilabda csapatának egy tagja, erősen pedálozik a lányoknál, sokat isznak vagyis inkább ő itatta a lányokat, majd rástartolt Alex barátnőjére. A lány ellenkezett, majd rábeszélte, hogy kostólja meg az ő piáját, volt már benne valami anyag korábbról, ami a lánynál betette a kaput és minden ellenállása elszáltt, látta, ahogy elviszi a srác a lakásába és látta a másnap reggelt, amikor a lány szomorú arccal jött el rivális csapat tgjától. Pechére képek is készültek az esetről. Alexnek ekkor volt az öngyilkossági kísérlete. A fiú elképedve értette meg, amit a lány magyarázott erősen, hogy ő nem tehetett a dologról.
Aztán szüleit látta, amit búslakodnak otthon, a konyhában... Látott ott egy levelet, amiről semmit sem tudott. A levélben az állt, hogy az itteni praxisát megszüntették. Károly gondolt erre az eshetőségre és talált is állást, egy másik városban. Böbének fel kellett adni az állását, igazgató helyettes volt egy kamionos fuvarozó cégnél. Látta költözést és azt, hogy Böbe nem talál új munkát, látta azt az omniózus reggelt, amit összetörték azt a bizonyos poharat, amivel ma találkozott.
A fiúnál itt kezdődtek a sorozatos öngyilkossági kísérletek, nem tudta feldolgozni, hogy a szeretett nő megcsalta, hogy kiszakadt szinte egyik napról a másikra a megszokott környezetéből, hogy a szülei eddigi békésnek mondható kapcsolata, egyik napról drámává lett, sok volt neki... Ekkor kívánta, hogy bárcsak ne élne, semmi értelme az életének. Depresszióssá vált!

Franci felkapcsolta a lámpát és közölte a fiúval, hogy most megfogja nézni azt a filmet is, ahol ő nem jön a világra. Alex kíváncsi volt, hisz mindig erre vágyott!
Elindult a film, a táncjelenet megint, kibicsaklott boka, beszélgetések, szerelem a szülei között, aztán látta, hogy az anyja, Böbe, erős hasfájásokkal küszködik. Szomorúak voltak Károllyal, sírtak. Pár hónappal később külön váltak útjaik, Károly elköltözött a városból, folytatta orvosi praktizálását az egyik megyei korházban. Böbe és új párja babát terveztek, de Böbe később elvetette azt, félelt, hogy nem lesz jó anya! Az akkori párja nem adta fel, újra terhes lett Böbe... nem bírta, ekkora erős tablettákat vett be és későn vették észre, hogy mit tett. Böbe meghalt!
Az óvónőjét látta egy következő jelenetben, aki felmondott és ott hagyta az óvodát. Nem jött össze a nagy álma, amiért feladta az óvónői karrierét...
Általános iskolai jeleneteket látta újra, és azt a jelenetet is, ahol ő szónokolt volna.. elmaradt a szónoklás. Útolsó lett a csapat, kiesett az évre. A kis bátortalan fiú, akit ő cikezett volna, elnézte a kapufát és mellé dobott. Halálra csúfolták a többiek és nem bírta a megalázást, hazafelé menet egy kamion elé lépett.
Gimnáziumban látta a barátnőjét, amikor meg ismerkedtek volna, akkor nem Alex volt ott, hanem egy kics csapat srác, akik nem vetették meg az alkoholt és a drogokat. Lecsúszott a lány és szülei elvonóra kötelezték, hogy legalább az érettségit le tudja tenni.
Franci bejött, nem szólt semmit, karjánál fogva felkísérte a fiút a buszra, megölelte, majd visszament a moziba. Alex teljesen le volt döbbenve, nem is hallotta, ahogy a sofőr beszél hozzá, az egész út alatt ,amíg visszamentek a megállóban, a különbségek jártak a fejében. Az, hogy nem így van jól, hogy megszületett, hogy az élete folyamán milyen apró csodákat tett, aminek nem volt tudatában és hány ember életét változtatta meg. Alexnek sírhatnéka támadt.. sírt az út hátralevő részében. Megértette a fiú, hogy az élete nem felesleges és nagyon sok minden és mindenki vár még rá, de így hogy megöli magát, elfut az élete elől, nem ad esélyt magának, hogy jót tehessen, rájött, hogy nagyon önző volt és csak magára gondolt, megértette, hogy másnak is vannak problémái és nem menekül el előle, hogy ő igenis okkal született és sok sok csodát hajtott végre tudatán kívül.
A busz megérkezett a megállóba, ahol Miklós ragyogó arccal fogadta a fiút.
- Hát megjöttél?!
- Igen, meg.
- Hogy érezted magad?
- Tudja, nem tudom megfogalmazni, de sok mindenre rájöttem az életemmel kapcsolatosan, azt hiszem tudom hol vagyok már, sikerült az önygilkossági kísérletem, sajnos. Tudja, bánom! Most már vissza akarok térni az életbe!
- Tudod, azért vagyok itt. Ez egy választó vonal. Az az út, ahová bementél, az a jövő volt, nélküled. Homályos, mert kilátástalanná tetted pár embernek pusztán azzal, hogy kiszálltál a rendszerből. Szükség van rád, de gondolom erre magad is rájöttél. Tudod, a Teremtőnek veled is terve van! Magad is láthattad! Része vagy az egésznek!
A fiút boldogság fogta el és újra sírhatnékja támadt! Sírt! Aztán megkérdezte az öregtől, hogy ő végül is kicsoda.
- Tudod, Alex! Az nem lényeg, hogy ki vagyok, a lényeg, hogy mi vagyok! Ha jobban tetszik, akkor a Te védőangyalod! Egy jó tanács így a végére, Alex! Legyenek céljaid, határidővel!
- Végére?
- Igen! Most újra el fogsz menni ahhoz az útkereszteződéshez és három út helyett már csak kettőt fogsz találni. Rád bízom, Alex, hogy melyiken mész át. Az egyikkel az örkölét birodalmába juthatsz, a másikkal vissza az életedbe.
- Ez nem ér! Ilyen válaszút elé állítassz, amikor megértettem azt, hogy miért is élek?
- Alex! Ne engem okolj! Te állítottad maga ilyen helyzetbe! Te akartál meghalni! Most esélyt kaptál és választhatsz! Hallgass a megérzéseidre! Ja és még valami, emlékszel, hogy mi alapján választottál a három út közül? De menj Alex, ne szólj egy szót sem, csak menj és válassz! Arra menj!
A fiú elindult az úton, nem nézett hátra, azon gondolkozott, hogy akkor melyik útat válassza. Meglátta! Ott áll a két út előtt. Félt!
- Azt hiszem, ha most visszajutok, akkor tudni fogom, hogy mennyit is ér az életem, ha nem, nagyon fogom bánni a baklövésemet - morfondírozott magában!
Eszébe jutott, hogy Miklós mit is mondott neki és ekkor a kis filozófiája ugrott be, hogy mindig jobb a jobb. Rálépett a jobbkéz felöli útra. Elindult, lesz ami lesz alapon, tudta, hogy minden felelősség őt terheli. Belépett a ködbe és egy pillanatra elveszette az eszét. Amikor magához tért, akkor újra parton feküdt. Erős hányingere lett, felült, majd az újját ledugta a torkán, hogy kiokádja magából mindenzt, amit ezelőtt pár perccel lenyelt. Fájt a gyomra és nagyon szédült. A piát kiakarta önteni, de olyan érzése lett, hogy elviszi magával. Tántrogott az úton és egy hajléktalanba botlott, Alex oda adta neki a piát, majd tovább ment. A hajléktalan utána szólt:
- Fiú, magát az ég küldte!
Alex mosolygott egyet és folytatta a hajléktalan:
- Tudod, már ne haragudj a tegezésért, nincs pénzem és az egyik hajléktalan megfenyegett, hogy ha nem viszek neki piát, akkor megvernek.
Alex mosolygott egyet majd adott neki némi aprót, ami a zsebében volt majd elköszönt. Hazeflé menet találkozott pár osztálytársával, akik megkérdezték tőle, hogy lenne e kedve elmenni velük holnap délután bowlingozni. Természetesen igent mondott.
Otthon belépve az anyját látta, aki mosolygott. Örömmel újságolta, hogy kapott munkát a helyi könyvtárban. Fáradt volt Alex és felment a szobájába, aludni tért. Álmában újra találkozott Miklóssal és beszélgetésbe elegyedtek:
- Alex, hívd fel a volt barátnődet!
- Én? Minek?
- Hívd fel!
- De messze, van és nem hiszem, hogy látni akar még!
- Hívd fel!
Alex felkelt, vette a telefont, mindenféle gondolatok jártak a fejében, hogy mit mondjon, vajon mit szól hozzá a leányzó.
- Igen tessék!
- Veronika, te vagy az?
- Igen én. Te ki vagy?
- Alex vagyok, emlékszel még rám?
- De jó, hogy hívsz... ha egy perccel később hívsz, talán már soha többet nem beszéltünk volna...

Hozzászólások



Mikee ez egy olyan ocsmány

Mikee ez egy olyan ocsmány dolog és csak lúzereknek való,akik tele vannak komplexussal és gyengék,ráadásul még be se látják.Te nem ilyen vagy.



Nagyon tetszett a történet,

Nagyon tetszett a történet, főleg az a rész, ahol a srác elkábítja Alex barátnőjét. Nem rossz. Érdemes lenner kipróbálni.



Volt egy amerikai film, a

Volt egy amerikai film, a Csodálatos élet. Az szól arról, hogy a pasas meg akarja ölni magát, mert minden összeomlott körülötte, mire egy angyal(szerű képződmény) leszáll neki, és megmutatja, milyen lett volna az élet nélküle.

:)



:)

Gratulálok!!!!!!! Jó írás! Támogatom az előttem szólót, írj, mert tudsz és adsz!



nem rossz

Bárcsak mindannyian láthatnánk, mi történne, ha nem lennénk... Nem mondom, hogy kevesebb öngyilkosság kellene ebben a világban, sokkal inkább ezerszer több idő megállni és elgondolkozni a dolgokon. Köszi, hogy ebbe a száguldó világba beleírtál egy Alexet, aki minket is lelassított egy cseppet.



címlap. különösen a tanács

címlap. különösen a tanács tetszett, meg persze a happyend. csak ne feledjük azt sem hogy ez egy "mese" és az élet nem ilyen kegyes. csak mi lehetünk azok magunkkal!

tegnap olvastam egy részt egy könyvből, ami nagyon megfogott, nem pontosan idézem, de a lényege: "vigyázz azokkal akik folyton mosolyognak rád, a hátad mögött ők azok akik a legelőször tesznek majd keresztbe. akik pedig netán rosszat szólnak, kritizálnak, emlékezz rá: ők szinte mindig a javadat akarják..." megfontolandó tanács!



Köszönöm

Hááttt....ez csodálatos volt és annyira elgondolkodtatott.Köszönöm mégegyszer



oké:)))

oké:)))



relax, bébi, relax... merre

relax, bébi, relax... merre laksz? :D

szóval türelem... szerintem lassan/nem lassan, szóval a kedvem és tempóm szerint, születnek/születhetnek még olyanok, ami nyilvános és terjeszthető :P :):)



:D

:D



Még!Még!Még!Akarom!!!!

Még!Még!Még!Akarom!!!!



hát, hogy nyugodt és/vagy

hát, hogy nyugodt és/vagy dinamikus e, azt magamnak nem'tom eldönteni... :) szóval, köszi! :)



Örlök, hogy tetszett Neked is

Örlök, hogy tetszett Neked is :)



Szia Kiskirálynő! Igen én...

Szia Kiskirálynő!

Igen én... :)



SZABOX, EZT TE ÍRTAD????

SZABOX, EZT TE ÍRTAD????



Kedves Szabox!

Nekem nagyon tetszett,szerintem tök egyedi.Nekem nem tűnt Coelho-szerűnek.Az infós ká is tetszett,most olvastam.



Szia szabox!

Azt én sem olvastam...
Viszont az Alkimistát igen...
Eszembe jutott hogy értem el reggel a buszt, legyalogoltam a másik buszmegállóba, de nem láttam a sarki kerítés miatt, hogy jön e, és nem szeretem a szelet, na mondom gyerünk, és ahogy befordultam a sarkon épp ott volt a busz. Jók ezek az utolsó pillanatok.
Amikor ráérez az ember, hogy merre induljon.
A nyugodtság és a dinamizmus egyaránt benne van az írásodban, ez nagyon tetszik benne.



Szia Lollipop! Ami nekem

Szia Lollipop!

Ami nekem Coelho-s benne az utsó pár sorban a csajszi... Van neki olyan könyve, hogy Veronika meg akar halni(Veronica decides to die)... nem tudatosan jött ez ki... talán egy picit, de nem állt szándékomban Coelhot majmolni... nem ismerem a műveit, könyveit, nem olvastam olyantot :) Komolyan! :)

Örülök, hogy tetszett Neked... :)



Hello szabox!

Teljesen belemerültem a történetbe. Jól magával ragadott az iránya. Kissé Coelho szagú, bár lehet nincs igazam.
Naon tetszett! Írjál még!



vélemény? :)

vélemény? :)