éjjel

Éjjel

Éjjel

Éjjel arra ébredek, hogy
lágyan hozzámsimulsz,
halkan a fülembe súgsz,
a paplan puha pihe toll,
közelebb bújsz.

Moccan az óra, moccan
az ágy, szó nélkül lobban
a vágy. Nem álom mit látsz;
a Valóság.

Tündérhegyen járunk,
innen és túl, tűnékeny
varázs, tejszínű por.

A karodat érzem, ölellek
még, ez mire vágyok, hisz
az éjjel előttünk még.

Csillaglesők **

Címkék: