hópehely

hull...

Rámzuhant a világ. Kitárult és rám hull minden kincse. Kitátom a szám és a hópihék, mind más és más mintában, mintha belém ivódnának. Énné válnának. Belém költöznének. A percek pillanatokká zsugorodnak, a pillanatok órákká tűnnek.

átlátszó kristályok csillognak szelíden
az ijedten kapaszkodó csöpp leveleken
a melengető nap kószál fölöttem
s varázsolják őket gyémánttá nekem... Tovább »

Címkék: