Mélylélektan önmagunkhoz

Az őserőnk

Elindultam, tapasztaltam és felismertem. Na így ebben a sorrendben. Az egésszel csupán annyi a bibi, hogy túl vagyok életem felén, ej. Későn érő, későn eszmélő, későn ébredő, tök mindegy hogy nevezem, sőt túlkoros, ezt is hallottam már, hehe. Viszont konzerváló anyagnak egy nagyon kellemes „hajtóerőt” választottam, amivel 10 évet letagadhatok, na jó többet is néha, még most is élvezettel nézem amikor kikerekednek a szemek ha valódit mondok a koromról és elgondolkodtatónak tartom, hogy mások miért nem élnek az én forrás vizemmel, az élet vizével, főleg itt vidéken annyi megfáradt test és lélek, jaj, arcukon minden amit ráírt a sorsuk nehéz kereke, jaj. Tovább »

Önsorsrontás a kishitűség miatt

Na, ide is eljutottam, a bűntudathoz. Először is ez nem egy fajta félelem, ez egy érzés, de ugyanolyan gátja a te világod megteremtésének, mint a félelem. Sokszor tudat alatt van és nem nagyon akar előbújni. Magad köré emelt fal, ami nem engedi meg neked, hogy a szíved szerinti álom melóban dolgozz, vagy a legédesebb házban élj a kedveseddel. Saját magad falazod be a „nem érdemlem meg” jelszóval a hiányaidba, hogy ott szépen nyalogasd a sebeidet és átcsapjál az önsajnálatba, és a keserűségedben a sárdobálásba mindenki felé, aki ügyesebben teremt mint te. Tovább »

Férfi és női szerepek a mostban…

Férfi és női szerepek a mostban…

Tanultam szociológiát, és kultúrtörténetet. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hasznomra lesz. Azt sem mondhatnám, hogy minden megmaradt bennem. Korszakváltásban vagyunk, sokkal erőteljesebben mint a hatvanas években. Minden bekövesedett, elavult és lejárt lemez után forradalom lesz, energia kisülés és ez után pedig fejlődés. Minden színterén a világunknak, belül és kívül egyaránt. Tovább »

Már megint itt van a szerelem…minek…minek…

Le sem merem írni azt a szót, hogy szerelem, elcsépelt és mindenkinek a szex és a romantika jut róla eszébe. Az egyik az alsó csakrák szükséglete, a másik egy félelmeken és vágyakon alapuló illúziót, káprázatot teremt, vagyis tökéletes táptalaj az ego dagonyázására. Ez sem rossz, de nem elég. Nem elégedsz meg ha megkapod és elveszed és lenyeled és megemészted. Tovább »

A rajongás

Sokáig a művészvilágban dolgoztam, minden fiatalabb barátnőmet be kellett mutatni valamelyik "híres" zenész kollégának, mert butuska rajongása nem bírt magával. Én ezen mindig röhögtem magamban, mert csupán tehetséges embereknek láttam őket, és csodálkoztam, hogy hogyan lehet rajongásig szeretni valakit, úgy hogy még ágyba is bújnak velük. Ez gáz volt. Voltak szereposztó színházi kanapék is, minden olyan nevetséges volt, hogyan tud egy nő annyira kevés lenni, hogy elfelejti mennyivel több, mint egy numera? Tovább »

Apa és férfi kép

Kislány voltam és most nő és anya lettem. Választásaim a férfiakkal, öntudatlanul a rám gyakorolt férfi mintázat körvonalai szerint alakultak. Amikor elindul ezen a területen is a tudatosodás, rádöbben az ember, hogy mindent a hozott anyagból akarunk megoldani, a hozott de nem feldolgozott minták szerint. Ebben a fontos kérdésben is szembe kell nézni a léleknek hogy nem a kor és a test és az egyéb címkék határozzák meg a jelenlegi boldogságunkat, hanem a mélyben lapuló energiamintázatok. És nem a jó szívű és lelkes gyermekét a lábán lovagoltató emlékekre gondolok és a vidámparki sétákra, vagy a vasárnapi ebédekre. Tovább »