mező

Aranyosi Ervin: Délibáb

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent Tovább »

Szeretetmezőt teremtünk - gyere!

szeretetmezőA lányomra vártam az állomáson. Az autóban ültem, és figyeltem. Figyeltem a gondolataimat, az érzéseimet, és figyeltem az embereket is. Kerestem bennük a jót, a szerethetőt, a kedveset, ami örömöt okoz. Jelen voltam. Tovább »