ne félj

Bújjék

Itt ülök egy kupac könyv között, az egész könyvespolc szétesett, ideje volt, a múlt mutatta most meg erejét, igenis tessék szanálni, de akkor rendesen ám, mutatok én még neked olyat, amitől eláll a szád... előbújnak, elbújnak, és ezt így játsszák velünk a tárgyak, a képek, a hangok, az illatok, a fények, míg egyszer csak azon kapom magam, hogy szállok velük együtt, amíg engedik, s szállok nélkülük, mert elengednek, s engedek, ha hívnak. Tovább »