parázs

A parázsban izzó fa meséje.

Tábortüzet körbeülve,
nap zsivajától lecsendesülve,
mikor leszáll az éj,
hallod-e, mit mesél?
Láng ölelte fahasáb,
vörösen izzó parázs,
mesét mondó égő varázs.
Meleget ad, s közben elmeséli,
szíve, a te szívedet érzi.
Egyszer, valamikor nagyon régen,
a múlt elfeledett sűrűjében,
egy fáról lepottyant egy magocska,
még nem tudta, merre viszi jó sora.
Szellő úrfi karjaiba felkapta, Tovább »