repülés

Süvöltő

A falka már éhesen vár, enni adni a vadaknak, gránitból kockákat útnak alám adnak.

Tartanak engem, kicsi húgukat, nővérüket...
...egymásban pillantjuk meg sok álmos hajnalon örök törvényünket.

Már vezetnek ők és vigyáznak, szárnyakat lehelnek rám.

nincs rajtuk szíj, lánc és semmi, ami mélységbe ránt. Tovább »

Címkék:

gondoljatok rájuk! farkasaimra!

gondoljatok rájuk!
gondoljatok rájuk!

ha felszállt a köd.

november alkonyán, a karácsony még csak ígéret, egy félig mosoly a halvány hold rózsaszín udvarán. várakozás.
és jó a mostban... jó most lenni. így lenni.
a föld már fagyos: nem enged. füvek sárga emléke porlad a deres levelek alatt. Tovább »

Meghalni és megszületni

Meghalni és megszületni

Születés és halál, elmúlás és éledés, az élet örök, folytonos körforgása. Létünk nem a halállal ér véget, s nem a születés pillanatában veszi kezdetét. Egy folytonos vándorút Galaxisokon, Csillagösvényeken át. Ez a mese része. :) Életünk a Mese. Tovább »

Címkék:

Szállni

Néhány éve ez időtájt visszatér egy álmom. Emlékszem, első alkalommal Ők hárman jöttek el. Feküdtem, aludtam. Ők megjelentek, kézen fogtak és könnyedén emeltek a magasba. Semmihez sem hasonlítható volt az érzés, ahogy szálltunk egyenesen felfelé. Sosem repültem, ráadásul tériszonyos is vagyok, Velük mégis biztonságban éreztem magam. Mentünk egyre magasabbra, közelítettünk a felhők felé. Tovább »

Címkék:

Vágyaim megtestesülése

Szervusztok Kedves Secretesek!

Ezer éve nem jártam erre, de most kaptam egy üzenetet, hogy valaki kapcsolatba szeretne lépni velem.
Hát itt vagyok.
Hogy ne jöjjek üres kézzel, elmesélem életem egyik, az utóbbi évek legnagyobb sikerét, siker sorozatát.
Siker?
Több mint siker, hiszen több vágyam valósult meg, részben egyszerre, olyan módon, ahogy álmodni sem mertem soha!
Teremtettem? Bevonzottam? Járt nekem?
Talán mind így igaz, mindenesetre boldog és hálás vagyok érte!
A történet talán nem is most kezdődött, hanem pár éve, és igen összetett.
A férjemmel megismerkedtünk egy fiatal, kedves párral, akik egyszer csak felhívtak, hogy mit tennék a helyükben.
Spanyol honba mennének narancsot szedni dolgozásból kifolyólag.
Merjenek belevágni?
Mi az hogy! Én legalábbis a helyetekben - mondtam - ki nem hagynám a lehetőséget! Ti fiatalok vagytok (persze én is :)), nincs csemetétek akit itthon kéne hagyni, előttetek az élet, tapasztalni kell, rengeteg élmény, utazás, stb. stb.
Pár hét múlva megérkezett az első e-mailes üdvözletük Spanyolországból! :)) Nagyon örültem!
Na ez azért lényeges, mert ez volt az egyik előzménye történetem egyik lényegének, mivel akkor felsóhajtottam, hogy de jó lenne egyszer eljutni Spanyolországba!!! és mosolyogva átadtam magam az érzésnek.
Majd huss, el is illant, nem foglalkoztam vele tovább.
Aztán egyszer csak kiléptem az addigi életemből, mert ugyebár aki lehúz, attól előbb utóbb váljunk meg...
Hogy miért és hogyan történtek a dolgok, az most csupán annyiban érdekes, hogy szinte azon nyomban új életre keltem, szabad és boldog lettem újra.
Könnyűnek semmiképpen nem mondanám az azt követő időszakot, de önmagam megélése olyan szabad teret kapott, amilyenben régen volt részem.
Egyre tudatosabban éltem meg minden pillanatot, ami egy komoly munka volt, de élveztem nagyon.
A gondolataim, kimondott szavaim olyan gyorsan materializálódtak, hogy komolyan oda kellett figyelnem mit gondolok és mondok ki! Persze a lottó 5-st még nem sikerült akkor megteremteni, és az anyagi életem sem úgy alakult, ahogy szerettem volna, így ezen még most is dolgozom, de folytatom a történetet :)

Néhány hónap múlva összegabalyodtam azzal az férfivel, akire tudat alatt mindig is vágytam!
Ma is boldog vagyok Vele, általa, és bár nem is tudtuk igazán hogy hova tartunk, nem terveztünk, csak éltünk a sok kicsi és az egész nagy óriási boldog pillanatnak! (péntek délutántól egész hétvégén).
Azóta 1 kivételével minden hétvégét együtt töltöttünk, átadva magunkat egymásnak, és a pihenésnek.
Mind ez olyan harmóniához vezetett, amit ma már ritka kivétellel a hétköznapokban is fent tudok tartani.
Soha ilyen nem volt az életemben azelőtt, ill. talán gyermekkoromban!
Tudatosan éljük meg a kapcsolatunkat, tükröt tartunk egymásnak, és tudjuk mi miért történik! Csodálatos, élvezzük az egészet úgy ahogy van!
Szerelmes vagyok, mint egy 16 éves csitri, olyan, amilyen talán soha nem voltam! Lassan másfél éve tart a kapcsolatunk.
Mellette teljesen kijött belőlem a gyermeki énem, és megélem minden szégyen nélkül!
Persze a megoldandó feladatok sora, az igen, az mindig volt közben is, nem kevés, és elég nagyok, de mindig minden sikerül!
Aztán eljött a pillanat, amikor "beköszöntött" egy tevékenység, pontosabban munka, amire igent kellett mondani.
Végre! Talán ez az amire vágytam?!
Belevetettem magam, és másfél havi munkám eredményeként kaptam egy 1 hetes jutalom utazást, ami a csúcsvezető képzés is egyben!
Hogy hova? Hát Spanyolországba, Marbellára! 4 *, All Inclusive, és mindent, mindent a cég fizet!
Igeeen! Ez aaaaaz!
És repülőveeeel!!! A felhők fölött szállni!!! Vaúúú!!!
Mindig vágytam rá, hogy majd egyszer én is (nem csak vitorlázóval, meg kis motoros kiszuperált géppel kóstolgatni - mivel ezekben már volt részem)!
És a tengeeeer!!!
Ez is egy álmom volt, hogy legalább egyszer én is lássam, érezzem, kóstoljam, úszhassak benne!
Na most vigyázzunk, mert az egyszert elfelejteni gyorsan, hiszen visszavágyom, sokszor, nagyon sokszor! :)
Meg a sok tengeri herkentyű, aminek itthon olyan íze van, amiből inkább nem kérek.

Először fel sem fogtam, el sem akartam hinni, még az utazás előtt sem nagyon, mert egyszerűen ez számomra akkora dolog volt, hogy még ma is beleborzongok! :) (Szeptember 2.-án jöttem haza).
Kölcsön kaptam a húgom fényképezőgépét, és adj neki, mindent bele!
Több mint ezer db képet készítettem, aminek a legjavát feltettem 2 közösségi oldalra. Ha van kedvetek, nézzétek meg. ;)

A repülőn odafelé elsírtam magam, pedig igazán nem vagyok az a sírós fajta.
Részben örömömben, részben pedig a meghatottságtól folytak a könnyeim, hogy részese lehetek ennek a csodának,...amit az ember alkotott, hogy szárnyak nélkül mi is tudunk repülni, és a látvány miatt, meg amiket éreztem nem csak a gyomromban, hanem az összes sejtemben.

És folytatódik! Folytatódik, mert jövőre...de erről majd utána.

Köszönöm a sorsnak, az universumnak, történetem résztvevőinek, a munkatársaimnak, tanítóimnak, barátaimnak, akik biztattak, hittek bennem, és magamnak, mert nélkülünk bizony mind ez nem történhetett volna meg!

Kívánom Nektek, hogy minden vágyatok úgy sikerüljön, ahogy Ti szeretnétek, és legyetek olyan boldogok, mint én vagyok!

Szeretettel,

Önmagam Tovább »