szeretet búcsú

ó, te év...

Ebben az évben is leültem a kövekre, szépen egymásra halmoztam őket és a tetejükre ülve néma, ölelő csendbe érkeztem. A kövekre, amit nagy viharok dobtak utamra és a kövekre, amiket magam rugdostam oda, igaz, nem mindig tudván erről, a kövekre, amik már mindegy is, hogy miért és hogyan kerültek oda, s amikről a régi maltert egyenként lekapargattam, minden egyes nap az év során, s amiről nem tudtam, bizony összetörtem. Nem bánok és nem sajnálok semmit sem. Az új évre pont ennyit kérek mindenből. Rosszból is, bár azért abból csak annyi jöjjön, hogy értékeljem s becsüljem, ne felejtsem a jót.

Új várat építek. Új maltert keverek, a régi kövek megfelelnek.

(Hosszú lett, de nekem pont van időm. Csináltam.) Tovább »