Szöszölés

Szöszölés 10.

Megfogadtam, többet nem írok,
sem neked, sem magamnak,
ám kibuggyannak időnként a sorok,
van hogy ok nélkül, s van hogy keres okot.
szidom magam, nem elég szép és jó,
majd fejemre koppint a mindenható.
Nem bírál!
Csak csendben van, és irkál.
Ilyen erővel mit is kezdhetnék,
ez ellen hogyan is mehetnék...
nem állok ellen, csak hagyom,
kijöjjön, hogy tollamból kicsorogjon. Tovább »

Címkék:

Szöszölés 9.

Csodaszép ez a reggel,
nem szólt az óra, kelj fel!
Mégis magamtól ébredtem,
majd "felrobbant" a levelezésem.
Azt írta valaki, öröm számára létezésem.
Holott ezt mindannyian mondhatjuk,
ha a másikban önmagunk meglátjuk,
hisz a másik ember is mi vagyunk.

*****

Ugyanaz a csoda,
bár más a forma,
ne adj a látszatra,
az csak szemtorna.
Hallgass a szívedre,
inkább mint eszedre, Tovább »

Címkék:

Szöszölés 8.

Varázsvilág álmodás.
Rajtad kívül nincsen más.
Én vagyok te, s te vagy én.
Pöttyök vagyunk isten köpenyén,
tollpelyhek a nyitott tenyerén,
cseppek az élet tengerében,
kanyarok az élet útvesztőjében.
Pamacs felhők fent az égen.

*****

én, ki most e sorokat olvasom,
létezésem mindenkinek jutalom.
Lelkemmel ezt biztosan tudom,
mit szívem súg, meghallom, Tovább »

Szöszölés 7.

Lenyugszik a nap, alkonyul,
a fákra árnyak sora borul,
nyugovóra tér a nyuszi,
ébred a bagoly, és a süni.
Nappal után jő az éjjel,
szimatol rókaurfi szenvedéllyel,
vár az erdő, terített asztal,
egér, pocok, és nyulacska,
kerül be a jó pocakba.
Cirpel a sok tücsökbogár,
levegőben édes nektár illata száll.
Vízparton is a sok béka kuruttyol,
szerelmes legény barátnője fülébe duruzsol, Tovább »

Szöszölés 6.

Tűzzel játszok, meggyulladok.
Felizzok, és lángba borulok,
futótűzként tovaszaladok,
merre járok mindent meggyújtok,
magam után nyomot nem hagyok,
a parázs és a zsarátnok, mit látsz,
csak illúzió. semmi más.
új élet sarjad belőle.
ez az örök körforgás.
égjen el a tűzben a sok sallang,
menedék a szív. varázsbarlang.

*******

Megérint a zene, megérint a táj, Tovább »

Szöszölés 5.

Egyet jobbra, kettőt balra,
táncoljunk át ugyanarra,
nem külső zenére, belső dallamra.
Talpunk nem érinti a földet,
nyomot nem hagy a porban,
szívünk összeforr a közös dallamban.
Vezess! és én hagyom,
tudom benned megbízhatom,
vezess, vezess át az életen,
vezess vezess, mint a táncparketten,
nincs más rajtunk kívül. csak mi ketten.
behunyom a szemem, nem kell mi kint látható, Tovább »

Szöszölés 4.

Túl szorosra fűződött a kötelék,
ezért mondom azt, hogy elég.
élezem Damoklész kardját,
elvághassam a gúzs fonalát,

Kiszabadul a kisbogár a pók hálójából,
kiszökik az átláthatatlan gubójából,
szárnyait kicsit megrezegteti,
majd röptével az eget szeli.

Szabad voltam, vagyok, s maradok,
markolhatsz belőlem kicsit, nagyot,
ujjaid közül mindig kicsusszanok, Tovább »

Szöszölés 3.

Felejts el mától félni.
Helyette kezdj el élni.
Éjjel holdat, s csillagokat fürkészni,
avarban, fűben heverészni.
Az erdőben nagyokat sétálni,
pacsirtával versenyt fuvolázni.
Verebeket lesni, ahogy fürdenek a porban,
bokor aljából figyelni a halakat a folyókban,
ízlelni a napsütést, egy jó testes borban.
Titokban készülni szülinapi zsúrra,
lesegetni a sütőt, ahogy sül benne a torta. Tovább »