Come away with me

Norah JonesNem tudom pontosan miért, de mióta ilyen hosszúkat dolgozom egyben; Minden Alkalommal, mikor kijövök a nagy, barna kapun, olyan kis éédes, boldog szikrázást érzek valahol a mellkasomban, hogy le sem tudom írni.
Olyan vagyok ilyenkor, mint egy csillagszóró :) Csak mosolygok, mosolygok; olykor még kacagok is egy rövidkét bele a világba - talán a semmiért, vagy épp a mindenért; magamért.

Fantasztikus érzés. Valami megmagyarázhatatlan felszabadulás.

Érthető lenne mindez, s tán nem is olyan hétköznapiatlan, hogyha lenne Mi alól felszabadulnom.
Ha például egy szépen polírozott asztal mögül kéne egész nap idétlen kommunikációs tréningeken belénk vert technikákkal műmosolyogni a hülye ügyfelekre /bár biztos ezt is egész másképp közelíteném meg/,
vagy ha egy monoton, betanított gépkezelői munkát kéne 12 órát nyomni /bár ezt valószínűleg meg nem csinálnám/..

De nincs erről szó, mert szeretem a munkámat; emberek között vagyok, egész nap mosolygok és kommunikálok -ráadásul folyamatos a sikerélmény, hiszen angolul teszem mindezt. Ti tudtok angolul mosolygni? :))

A kapun való kiléptemkor kérlelhetetlenül és kissé indokolatlanul csempészte ki dalát ajkaimon Ákos; kis összefüggést mutatva a 'hazamegyek, mert itt végeztem'-érzéssel:

" Véégre.. "

Ezekben a percekben /már egész egy órára ki tudtam húzni őket/ sikerül csaknem 100%-ig levetkőznöm azt az idétlen és felesleges berögződést, hogy "-Jujj, és mit gondolnak majd az emberek..?", vagy hogy "-Na halkuljunk, halkuljunk, mert jön valaki hogy a franc esne belé.." :)

Jó, azért nem úgy kell elképzelni ám, hogy olyan hangerővel nyomom, ahogy egy, a fogantyús magnóját a jobb vállán cipelő néger csinálna hangzavart :))

Csak úgy, magamnak..
/mint annyi minden mást mostanában --véégre--/

Végigsétáltam a kedvenc hidamon -fejemen a selyembélelt hófehér kapucni, számról már "A világ legvégén" hangjegyei olvashatók..
Csodálatos volt; a sötétségben fényeivel tündöklő város képe a vízben --mint egy Nyitott Ékszeresdoboz..

Igen, így százhuszonkettedszerre is!

Aztán lépteim gyorsítom egy Jennifer Lopezzel --és úgy is érzem magam a bordó csizmámban és a lezser felsőmben, mint "Jenny from the block".. :D

Még az alagútban vissza-hangzik egy kis Norah Jones is.., az a kedvenc helyem a városban az énekléshez. Az akusztika csodái :)

Boldog vagyok és nyugodt.
Madáchi érzésem van; úgy érzem, most értem el az utóbbi hónapok csúcspontját, a munka gyümölcse ragyogó pirosra érett, és kacéran ringatózva mosolyog az ágon.

A Teljesség gyümölcse - a Harmónia virágából.

"Véégre, ó most hogy végre látlak
-Van Kire Gondolnom.."

CsatolmányMéret
enterprise_alma.jpg23.28 KB
alaguut.jpg18.84 KB

Hozzászólások



sziaa

Nem, a kedvenc hidam nem a Lánchid.
A kedvencem a hófehér és kecses Erzsébet hid; tudod, onnan a legszebb a kilátás -- pl. a Lánchidra ;)

..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..



szia nézz-a-fénybe :)

szia nézz-a-fénybe :) akkor a kedvenc hidad sem a lánchíd? na akkor cserélem a képet is...



Kedves Admin!

Én ugyan nem arra az alagútra gondoltam -az enyém kisebb és rövidebb -- de ki kellene próbálni a másikban is! :)

Egyszer mehetünk együtt ;)

..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..



Drága Nézzafénybe- Diácskám...

Irásod olvasva el is képzeltelek...szinte ott haladtam melletted. Drága vagy....Ölel : ágica



:-) Látlak :-) ez

:-) Látlak :-)
ez jó
köszönöm

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Juj, én is imádok az

Juj, én is imádok az alagútban énekelni, éjszaka, háromkor, teljes hangerővel :D:D:D isteni tud lenni!