Csak szeress

Bevadulva.
Ez marad ha végig gondolod, hogy merre mentél, honnan jöttél, merre mész. Mintha teljesen átvágás lenne minden. De nem érzékeled teljesen tisztán, hogy mi is van itt. Azt sem hogyan kezdődött. Egyszer csak felfigyeltél és érzékeltél valamit. Ami nem létezik csak úgy, ha elmeséled. Csak megélni lehet, mint egy csodát, vagy jó hasonlatként a szerelmet. Felnéztél egyszer, és azt mondtad: hogyan kerültem ide, hol vagyok? És onnantól nem találtál nyugtot, csak kerestél. Válaszokat párkapcsolatra, hívatásra, életre.
Pedig sokkal törékenyebbnek gondoltad magad. Tudtad, hogy soha semmi baj nem érhet. Mégis elvesztél abban, hogy találtál valamit, és tenned kell érte, hogy megtaláld ismét. Ha nem bírod, szenvedélyekbe menekülsz, hogy nyugtasd magad. Szenvedélyekre melyek hatalmas fa léted táptalaja. Amiben megkapaszkodsz, ami táplál és erősít. Szenvedélyekre, melyek meghatároznak. És úgy gondolod, talán soha nem találhatod meg a választ. Ez nem a te ügyed. Talán soha nem érheted el a tökéletes családot, otthont, életet. Éberebben azzal vigasztalod magad, hogy csak házasság kérdése az egész, vagy egy jó tanulmányi vállalkozás. Ezért így akarsz kitörni. Majd így – bár megtalálhatod a boldogságod jó időre ideiglenesen – csak fészkelődik benned valami. Csak ott van egy álomban, egy érzésben, egy sejtelemben, hogy valamit elfelejtettél.
Szenvedélyed, jóllakottságban elfelejtettél valamit. Az életet? Túl olcsón adtad magad? Majd rájössz arra, hogy minden szenvedély, boldogság üzlet átverés, de azt is tudod, hogy e nélkül élni sem tudsz, lecserélni se. Feldmártól tudjuk, hogy a szenvedélyt csak szenvedélyre lehet lecserélni. A fának újfajta táptalaj kell, ami a földhöz köthet. Egy új energia löket. Ezért fejleszted magad, hogy vége bölcsebb lehess. Okosabb, egységesebb. Hogy magasabb szférákba kerülj. De sajnos továbbra is a földöm maradsz. Pedig mindent megtagadtál.
De miről is feledkeztél meg? Merre akartál annak idején elindulni?
Nem mindent tudni akartál, mindent érzékelni? Nem szerelmes akartál lenni úgy egészen az életbe? Nem az egészet kerested egész életedben? Nem a teljességet?
És mire cserélted álmaidat? Luxus autókra, zajokra? Nem azt akartad, hogy felfedezd azt, aki vagy? De könnyebb volt beállni a sorba? Az a biztonságos? Mire? Életre, vagy halálra?
Még nem késő! Még ma meggondolhatod magad. Nézz körül! Körülötted csak angyalok vannak. Igen a szomszédod, a főnököd, a családod, a gyereked. Mindegyik más. Számodra hol jobban, hol kevésbé elviselhetőek. De nem ők is ugyanolyanok, mint Te?
„Áldjátok azokat, akik titeket üldöznek.” „ Nem a gonosztevők is azokat szeretik, akik őket szeretik?”
Ki tudja mi lesz ha feladod a biztonságot? Nem is érdekes, mint történés.
Csak szeress, értelemmel!
(Persze én csak magamról beszélek.)

Címkék:

Hozzászólások



Kedves simsam!

Szia!
Nem tudom mi van velem, már egy ideje nem találok mindennap megfelelő írást itt magamnak, inkább csak úgy hetente hébe-hóba. Ezt most köszönöm, nagyon jó volt olvasni.
Nadin