A csoda tőled függ

csodaAz astroneten olvastam, gondoltam megosztom veletek. :)

A keleti bölcsek – és mai nyugati tanítványaik – azt hirdetik: az vagy, amit gondolsz! Könyvek egész sorozata látott már napvilágot, amiben a szerzők arra biztatják olvasóikat: akarjanak, és ölükbe hull a szerencse.
Címkék: félelem, katarzis, krízis, lélek, csoda

Egyre népszerűbbek a csodás változást ígérő kiadványok, ám ezeket sajnos sokan használják tévesen. De hát tudatosan csak jóra gondolni, a jót meglátni a bajban elég nehéz. Még az újító kedvű Vízöntők és Kosok is képesek az önsajnálatra, a megtorpanásra, hát még a megszokotthoz ragaszkodó Bikák, Bakok vagy Rákok, Halak…
Mert a megszokás, az újtól való félelem sokszor nagyobb rossznak tűnik, mint a pillanatnyi kellemetlen állapot elfogadása. Valamilyen katarzisnak, sorsfordító kellemetlenségnek kell történnie ahhoz, hogy kiugorjon az életünk a megszokott kerékvágásból és egy új úton induljunk tovább. Rendkívül fontos annak megértése, hogy a valóságról alkotott tapasztalatunkat nemcsak a személyiség szintjén, hanem a lélek szintjén is mi szerezzük meg életünkben.
Hosszú tanácsadói gyakorlatomban sokszor tapasztaltam már, hogy azok a személyes krízisek, amelyeket „már nem lehet túlélni”, valódi változást és növekedést idéztek elő az illető életében. Kirúgták az állásából, elvesztette a szüleit, felrobbant a háza, meghalt a szerelme, véget ért egy öröknek hitt kapcsolata, balesetet szenvedett, rákot diagnosztizáltak nála az orvosok... „Ezt nem lehet túlélni” – mondogatták az érintettek, amikor felkerestek.
És valóban, a történtekbe tényleg mindegyikük „belehalt”, csak épp nem a szó szoros értelmében. Meghalt az az énje, aki addig volt. Az új helyzetben új emberként vette kézbe a sorsát. Persze az is igaz, hogy amikor azt mondtam: mindaz a rossz, ami most történt vele, tulajdonképpen azért volt, hogy „valami újat építhessen a romokon”, hogy egy sokkal kedvezőbb életet élhessen – többnyire azt gondolták: csak vigasztalni akarom őket. Hogy nem hitték a szavaimat – látszott a szemükön. Sokan ki is mondták. Aztán hónapok, évek múlva visszajeleztek, hogy igazam volt. Nem nekem volt igazam, neki volt elég ereje, hogy továbblépjen.

Krízis vagy gyógyulás?

A pszichológusok az ilyen sorsfordító kríziseket „gyógyulási válság”-nak nevezik. Általában azon a ponton jelentkezik, amikor kinőttünk már egy régi mintából vagy létformából, de tudat alatt még mindig ragaszkodunk hozzá, mert biztonságosnak, ismerősnek tűnik. Alighanem mindenki fel tud idézni a saját életéből egy zaklatott időszakot, tele zűrzavarral és fájdalommal – ám így utólag visszanézve kiderül, hogy minden baj végül nagyobb megértéshez, tudatossághoz, új lehetőségekhez vezérelte.
A káosz és a bizonytalanság időszaka valóban vezethet új ajtók megnyitásához, különösen akkor, ha hajlandóak és képesek vagyunk egy adott helyzetben a növekedési lehetőségeket keresni, ahelyett, hogy egyszerűen alávetnénk magunkat a külső körülmények nyomásának. Mert persze lehet olyan példát is sorolni, hogy a tragédia után az érintett inni kezdett, lezüllött, elkallódott, öngyilkos lett. De ők vannak kevesebben. Sokan egész életüket azzal töltik, hogy másokat vagy a külső körülményeket okolják a nehézségeikért. Vádolnak, vá­­daskodnak, ítélkeznek. És ezzel késleltetik, elodázzák, talán végleg el is vetik a változás, a jobbítás lehetőségét. Nem könnyű az előítéltektől szabadulni, de kell!
A család, a vallás, az iskolák és a kultúra egésze által közvetített hatás az oka, hogy mindenki elsajátított bizonyos nézeteket és hozzáállásokat. Deepak Chopra ezt egy tanmesével illusztrálja: Indiában az elefántbébik nevelését azzal kezdik, hogy egy hatalmas fához láncolják az állat egyik lábát. Hamarosan annyira hozzászokik a lánchoz, hogy már nem is akarja kiszabadítani magát. A betanítók ekkor egyre kisebb láncot használnak, és idővel az elefánt annyira hozzászokik a korlátozáshoz, hogy a lábára kötött vékony kis madzag is elég ahhoz, hogy megálljon. Bizonyosan nem a madzag tartja vissza, sokkal inkább az a meggyőződése, hogy a mozgása korlátozva van. Valahogy így érezhet az ember is, hajlamos önmagáról, másokról, az életről alkotott legmélyebb meggyőződése alapján értelmezni a tapasztalatait és újrateremteni a saját világát. Amikor érettebbé válik, és új vi­­lágtapasztalatokat szerez, új gondolatok és perspektívák dönthetik meg addigi elképzeléseit.
Tartós változásra csak annak van esélye, aki mer váltani, aki felül tud emelkedni saját kishitűségén, és nem kívülről várja a megoldást, hanem megpróbál megszabadulni saját rossz, káros gondolkodási sémáitól. Tehát képes elszakítani azt a bizonyos láncot helyettesítő zsineget, ami az elefántgyereket felnőttként is rabságban tartotta. Ehhez azonban alaposan ismernie kell saját magát, az erényeit, a korlátait. Alighanem ez az objektív önismeret a legnehezebb. Mert még az igazi tükörben sem az igazi arcunkat látjuk. A pillanatnyi képben mindig ott van a tegnapi, múlt heti, múlt évekbeli vonások összessége. Csak az veszi észre az esetleges változást, aki már régen látott.
Néha külső segítség kell
A lélek folyamatos változása is ilyen. Ahhoz, hogy meglássuk a hibákat, a téves elképzeléseket, nagyon őszinte önelemzésre van szükség. Van, amikor egyedül nem is sikerül. Kell hozzá egy jó terapeu­ta. De aki elég elszánt, elég következetes, és főleg elég szigorú önmagához, annak a tarot-kártya is sokat segíthet. A lapok ugyanis új megoldási lehetőségeket mutatnak. Megmutatják, hogy hol vannak a fékek, zátonyok, milyen módszerek, megoldások lehetnének adott helyzetben a „nyerők".
S ha a tarot-kártya üzenetét összeveti a bolygók pillanatnyi állásával, az is kiderül, hogy mikor merre érdemes elindulni. Mit kell háttérbe szorítani, mikor kell visszavonulni, kivárni, illetve mikor kell megújulni, lezárni a múltat, mert még a planéták háttértámogatása is segíti az új, jobb körülmények kialakítását. A horoszkóp nem jóslás, még ha a megfogalmazása olykor nagyon is arra utal. Sokkal inkább egy olyan tükör, amelyben az egyes jegy szülöttei megláthatják erényeiket, hibáikat, gyengeségeiket. Nem a reményeket és vágyakat, hanem a le­­he­­tőségeket és képességeket mutatja. Egyéniségünk kialakításában felhasználhatjuk a megismert pozitív és negatív energiáin­kat. A változás-változtatás harmadik se­­gítőtársa a meditáció. Aki még sosem próbálta, nehezen érti, mi a segítség abban, ha az ember ül, és nem történik vele semmi. Aki már próbálta, tudja: a meditáció valójában spirituális lényünk megtalálása. A befelé fordulás segít testi érzéseink tudatosításában, és lehetővé vá­­lik, hogy elmerüljünk a létezés mélyebb szintjében. Vannak gyakorlatok, amelyek az ellazulást segítik, vannak, amelyek a tudatosságot erősítik, és vannak olyanok is, amelyek az intuíciót ébresztik fel.
A könyvesboltokban szaporodó „sikerpraktikák gyűjteménye" hamis illúziókba ringatja a naiv olvasót. Ugyanis majd mindegyik szerző azt tanítja, hogy „kerüld a negatív gondolatokat, tartsd be a diétát, mindennap meditálj, vizualizálj, juttasd kifejezésre az érzéseidet és akaratodat, ugyanis csak így nyerheted el az örök üdvösséget". Csakhogy ez nem igaz. A tudatosság folyamata összetett és rejtélyes. Igenis el kell fogadni, hogy a negatív gondolatok és események is hozzátartoznak az életünkhöz, nélkülük ugyanis nincs ellenpólus, nincs pozitív energia.
Sok esetben azért történik a rossz, hogy végre „sokkos állapotba hozzon" és kimozdítson a holtpontról. Ha tehát ezt nézzük: a fizikai betegség sem feltétlenül negatív esemény. Hiszen lehetőséget ad a tanulásra, saját belső igényeink feltárására. Ahogy a válás, a haláleset is megtanít új értékek felkutatására. A Plútó, a Szaturnusz és a Jupiter már az előző hónapokban sok fájdalmas, tragikus eseményt gerjesztett. Most már lassan oldódik a köztük lévő nagyon feszült fényszögkapcsolat, de ez még nem jelenti azt, hogy vége a próbatételeknek. Van, akinél tovább folytatódik, másoknál csak most kezdődik. A Plútó a múlt lezárását sürgeti, de a Jupiter megteremti a lehetőséget egy új, jobb világ kialakítására. Ez a következő hónapok feladata.

Hozzászólások



Igen Kiskirálynő Dr. Bakó

Igen Kiskirálynő Dr. Bakó Tihamér jó tanács a krízis megoldására vagyis inkább saját magunk megismerésére. Abban a bizonyos könyvben azt is írta, hogy " a krízis nem öl meg csak megbetegít" .... először csak a lelkünket, utána már a testünket is. Én például sírva olvastam, mivel egy-két esetleírásban önmagamra ismertem, de egyben megismertem önmagam is . A krízis ha nem jól értelmezzük akkor tönkre tud bennünket tenni, de arra is jó, hogy új életet kezdjünk, mivel úgy gondolom, hogy ezek a válság helyzetek mindig valami újnak a kezdete. A változás már szükségszerű. Több krízis helyzeten átestem már, de ami fontos, hogy térképezzük fel a miérteket a pro és kontrákat és akkor már nem is lesz olyan nehéz talpra állnunk. Krízis mindig lesz az életünkbe, ez valahogy periódus szerűen jön, de ami a fontos tanuljuk meg kezelni és nem megengedni magunknak, hogy megbetegítsen, de ez csak úgy megy ha kellő önismerettel rendelkezünk és képesek vagyunk önmagunkkal szembe nézni.



Köszi, hogy betetted!

Nagyon jó írás! Jó, hogy megosztottad!:)



Igen...

Szia kedves , nagyon tetszett az írásod, roppantul, bölcs, és határozottan, szépen megírt..ez a mondatod kimondottan megfogott:.............................................. Igenis el kell fogadni, hogy a negatív gondolatok és események is hozzátartoznak az életünkhöz, nélkülük ugyanis nincs ellenpólus, nincs pozitív energia.........................

További sok sikert, és sok írást kívánok neked, köszönöm..

Lorian Angel.



Mostmár tényleg befejezem,

Mostmár tényleg befejezem, mert Admin még a végén reklámnak minősíti :D -de erről megint egy kowa szám jutott eszembe:

Magasban és mélyben. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/41784/kowalsky-meg-a-vega/magasban-es...
(bal oldalon a szöveg, jobb oldalon a jutubos zene:)

"Évre év jön ezerszer olvad és újra fagy,
De van, ami mindig ugyanaz marad.

Túl a felhőn, át az égen,
Túl a jó és a rossz felett,
Bárhol a magasban,
Vagy bárhol a mélybe lent.
Túl a zöldön át a kéken,
Túl a poklon, s a mennyeken,
Otthon a magasban,
És otthon a mélybe lent."

És ha egy akármilyen rossz napom volt, ezt hallgatom meg és máris jobb----> Ennyi csak!
http://www.youtube.com/watch?v=OCKzw_7tI2E

És plusz egy, vizuhoz :D ---> Otthon, édes otthon
http://www.youtube.com/watch?v=wgg6mfGssEc&a=4oVf-d_DwKD-SGXOgOxvnkVVDOS...

Jajj, de nehéz abbahagyni....na még egy-----> Minden rendben
http://www.youtube.com/watch?v=7fDJqIRjae0&a=4oVf-d_DwKD-SGXOgOxvnkVVDOS...



Köszi Kiskirálynő,

csak tudod ezt néha nehéz kezelni.Túl mélyen és túl magasan,a középút meg ritka.



Először is:LOLLIPOPP!!!! Azt

Először is:LOLLIPOPP!!!! Azt úgy kell mondani, hogy "beleoffoltunk" :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Másodszor: és most komolyan- a krízis mindig egyben esély és lehetőség is! Ezt a suliban jól a fejünkbe verték!:) De igaz is, valóban.

Utálom a kötelező olvasmányokat, de Dr. Bakó Tihamér - Verem mélyén c. könyvéért nagyon hálás vagyok, hogy elolvastam.

"A krízis görög eredetű szó, magyarul döntésnek fordítható. Vagyis, a krízis - azontúl, hogy a köztudatba sokkal inkább a válság szinonimájaként épült be -, döntéshelyzetet jelent, amely akár pozitív, akár negatív végkifejletbe fut, kényszerítően, mindenképp döntés elé állítja az egyént. A krízis magában rejti - legrosszabb esetben - az önkéntes vég lehetőségét csakúgy, mint az eddig történtek értelmezésével és értékelésével egy teljesen új és gyümölcsöző életstratégia kialakítását."

Történeteken keresztül is bemutatja a folyamatot, ami nagyon-nagyon tanulságos és érdekes. Hm...azt hiszem elő is keresem és újra áttanulmányozom...

Jayme, te meg légy büszke arra, hogy megéled az életed. Ha negatív, ha pozitív:

"Olyan amilyen, nem keresek újat
Megfejtem ami van, jó nekem ez az út
Olyan amilyen, egy test,egy lélek
Ha befogad az ég, mindegy honnan jöttél…

Rám borulhat a plafon, rám szakadhat az ég
Ha ugyanide születnék
Akkor is így élnék
Ez van, és így lesz szép
(mert minden így volt szép)"

Jaja, kowa :)) http://www.youtube.com/watch?v=lOoFufmb7wE



Kedves angel-a!

Köszönöm ezt az írást. Nagyon szépen összefoglaltad.
Elnézést, hogy kicsit szétoffoltuk... :)))
A káoszból lőn világosság, egy hónap krízis után, végre a megfelelő embereket vonzok magamhoz. Szinte pillanatok alatt sikerült jó irányba változtatni belül.
Válogatás nélkül egyfolytában kitettem magam mindenféle tapasztalatnak az emberekkel kapcsolatban. Az sem érdekelt már, ha valamilyen negatív dolog ért, egyszerűen rászoktam, hogy elgondolkozzam rajtuk. Pár nap után jött egy-egy mondat, vagy idézet egy könyvből, és tisztán megértettem a helyzetet, hogy miért volt bizonytalanság körülöttem.
Féltem is a bizonytalanságtól. Sőt odáig merészkedtem, hogy kiástam a gyökerét is, hogy mitől van. Hát elég nevetséges volt. Más emberek /szülőm/ meggyőződéseit véstem a fejembe, és nem a sajátomat. Amikor erre ráébredtem, akkor úgy éreztem, hogy semmi sem volt hiába. Napról-napra csak azt néztem, hogy mi az én hozzáállásom ezekben a dolgokban.
És mi az ami már nem kell.
Meglepően pozitív a visszajelzés rólam.



Ja...



http://www.youtube.com/watch?



Hát igen Lolli,

és az a tök jó az egészben szerintem,hogy az ilyen mélypontok után sokkal pozitívabb minden,mint valaha volt,ahogy te is írtad,jobban megy a vonzás.Mondjuk ezt én még nem látom,de szépnek látom,hogy a gyerekek fociznak lennt és nevetnek,tegnap csak idegesített.
Szerintem fejlődünk Lolli:DDD



Szia Jayme!

Uhh..nekem is volt talán kéthét fogda a bizonytalanságban. Azt hittem a falnak megyek. Nem értettem azt ami körülöttem történik. Volt hogy egy teljes napon át sírtam. Aztán egyszercsak meggyógyult minden, és most nagyon jól vonzok. Valószínű az érzéseimet kellett tisztázni.
Aztán a tetejébe napok alatt helyrejöttek az ösztöneim, ilyet még sosem életm át. Szuperül működnek. Nem mondom, hogy pokol, csupán belül nem voltak eldöntve dolgok...ennek estem áldozatul.



Köszi Lolli,

de szerintem már elmúlt.Egy hétig kábé nem tudtam eldönteni mi igaz és mi nem,össze-vissza gondolkodtam,elég durva volt.Nem tudtam,hogy csak bebeszélem magamnak a pozitív dolgokat,hogy ne vegyem észre a valóságot,vagy a pozitív gondolkodás az igazi.Szóval nem tudtam eldönteni melyik vagyok én.Persze mindkettő.Az összes negatívum kijött egyszerre és megcáfoltam magamnak az elmúlt akárhány év pozitív gondolatait,hogy érdemes volt-e küzdeni?Szembeszálltam magammal.Aztán rájöttem,hogy így akarom magam megakadályozni a jó dolgok megélésében és ez azért jött pont most ki,mert most jól lehetnék,nincs senki az életemben aki ezt meggátolná.Tehát lemeccseztem magammal,hogy mindehhez jogom van.Meg pár dologra még rájöttem.Aztán megkönnyebbültem.Valaki mondta itt egyszer nekem,hogy lesz majd nemsokára egy pokol az életemben és utána nyugalom.Szerintem ez most volt.Úgyhogy egyetértek a cikkel az ujjászületés tényleg a "nem túlélhető" szitukból ered.



Jayme!

Mi a baj? Összezavarodtál? Ha gondolod, írj egy e-mailt nekem. Lolli



Nagyon jó,

hogy ezt megírtad,nekem pont most van így.Vagy volt.Nem tudom.Kinőttem magam én is épp ismét és nem tudok ezzel mit kezdeni,össze-vissza gondolkodom.