Decemberi Tavasz

sirályHa kinézek az ablakon, ragyogó, tavaszias idő köszön vissza rám. Drága Oszlómat idéze emlékeimbe. A tenger illatát, a kövér sirályok lusta napozását - talán egyikük épp Richard Bach Jonathanja volt. Azért tartom fontosnak lejegyezni ezt, mert tulajdonképpen a Vonzás Törvényének köszönhettem, hogy kimehettem Norvégiába. Még elsős koromban kiszúrtam magamnak az Erasmusos helyek között, de úgy gondoltam 4 hónap túl hosszú idő lenne nekem kint - nem a hideg miatt :D - és arra gondoltam, de jó lenne, ha lenne egy rövidebb program. És tavaly lett! Elnyertem egy három hetes pályázatot dráma szakon. Pont annyi idő volt, amennyit szerettem volna. Olyan élményekkel gazdagodtam, amiket életem végéig hordozhatok magamban.

Az immént sorra vettem korábbi írásaimat, és tényleg, az első írásomhoz képest roppant ateistának tűnhettem. Akkor még a biztonság illúziója vett körül. Nagyjából nyár végén húzták ki lábunk alól a talajt és azóta csak sodródtam minden igazi Hit nélkül. De az egészben az volt a különös, hogy a Barátaim is hasonlóan keményebb időszakon mennek keresztül, ki így, ki úgy küzd. Egyébként nekem a legkevésbé lenne okom panaszra, hiszen a Családom egysége az igazi erőnk, csak éppen a pénzzel bánnunk felelőtlenül. És ezen a téren szeretném javítani az életünket, de nem tudom, hogy fogjak hozzá. Tegnap már kaptam útmutatásokat, amikkel részben már foglalkoztam, de elmélyülni még nem volt alkalmam, készülnöm kell az említett vizsgára... :S

Néha még azért hajlamos vagyok kétségbeesni, ami azért nem éppen a legbölcsebb dolog, amit az ember tehet. Sokszor elgondolkozok azon, hogy tulajdonképpen tanulni születtem le ide, pont ide, ebbe a térbe és időbe. És azt gondolom, legnagyobb életfeladatom - azontúl, hogy felneveljem majdani poronytaimat - a kételkedés legyőzése. Ez az egyetlen olyan dolog, ami miatt álmatlan éjszakáim vannak. Hiszenr már többször megéltem, hogy képes vagyok bevonzani, amit szeretnék, de ha hosszú távon nem történik semmi, akkor hajlamos vagyok elfordulni tőle és azt mondani, az egész csak egy csodalámpa, amit már túl sokat dörzsöltem és kifogyott a szufla belőle.

Sőt, ha visszagondolok, eg yhete is megdolgoztattam a V.T.-t és működött. Konferencián voltunk Esztergomban a tanárainkkal páran, az utolsó nap hamarabb ért véget, mi meg rohantunk a buszhoz, hogy kiérjünk a vonathoz - aki ismeri Esztergomot tudja, milyen messze van a vasútállomás a Bazilikától. De a busz csak nem akart jönni. Az idő vészesen rohant felettünk, vissza kellett volna érnem Pestre még 5 előtt, de ahogy nem jött a busz úgy csökkent ennek esélye. Arra gondoltam, mennyire jó is lenne, ha az egyik Tanárunk megjelenne a kocsijával és elvinne minket. Elképzeltem, ahogy mindez megtörténik és egyszercsak ott dudált ránk a Tanárunk... Ijesztő volt, mert csak eljátszottam a gondolattal. Lehet, hogy most sokan bolondosnak fogtok titulálni, de ez olyan lehet, mint a Philip Pullman trilógiájában leítr Aletiométer (Arany Íránytű) olvasása. Az embernek nem szabad görcsösen kapaszkodnia a megfejtésébe, az olvasásába, lazán kell a gondolatok között tartni, mintha az ember pillangót fogna. Valahogy úgy. Azt hiszem az én használatomban a V.T. így működik.

És szerintem az sem tesz jót neki, ha "nagyon akarom", már-már belebetegedve.

Nos, most egyelőre ennyit szerettem volna leírni. Alapvetően szerencsés ember vagyok, mert az érzelmi életem kiegyensúlyozott, a Családom minden nehézség ellenére össze tud tartani, a Kedvesem - néhány vita ellenére :P -a Társammá vált, a Barátaim megmutatták, hogy tudok rájuk számítani. És azt gondolom, ez az élet igazi értelme. Minden más csak máz és kényelem.