Depresszió, pánikbetegség, halálfélelem

Sziasztok!
Kezdek megőrülni.. már régebb óta küzdök ezekkel, kb. 7-8 éve egyszer voltam is orvosnál, persze már akkor mikor ideg összeroppanást kaptam és a sürgősségiről küldtek be egy gyors kivizsgálás után. Eleinte többen mondták, hogy én nekem ezek a "betegségeim" vannak én meg nem hittem el, mondván á ha van is hamar el múlik.. és nem.. egyre rosszabb lett. Sok tragikus dolgon mentem keresztül egészen 7 éves koromtól kezdve.
Keresem azokat az embereket, akik hasonló problémával küzdenek.
Szép napot!



Blabla...

Hello ChanelK
Én is ilyen cipőben járok mint te, viszont nállam már sokat javúlt a helyzet, már alig van maradványa.
Tudom hogy piszok szar dolog pont ezért kommentálom a dolgot, hátha segít...
Elösször is tudni kell hogy az élet olyan mint egy játék, igen nagyterű, választékos és hát elég nehéz is :D
de számodra mint egyénre nézve az a legfontosabb hogy élvezd ezt a játékot, nem arról szól hogy szenvedned kell. Tudni kell hogy amiket felsoroltál problémaként 'én mint külsős mégis tapasztalattal bíró' elárúlom neked, hogy a félelmeidet legfőképp te magad generálod és a félelmed által még gerjeszted is. És ez a "te" nem úgy hogy te Gibsz Jakab úgyahogy vagy, hanem az agyadnak az a része ami gondolkodik, elemez és döntéseket hoz, így megvan a lehetőség arra is hogy öneröből leálísd ezt igencsak fárasztó és felesleges agytevékenységet. Persze nem úgy értek hogy csettintűnk egyet, mert az sosem megoldás, szépen el kell indulnod a belső utadon, feltenni magadnak a kérdéseket a problémával kapcsolatban.
Miért? Mi a kiváltó oka? Miért hat ez így rám? Miféle önönszabályok erősitík ezt a élelmet aiknek az eldobásával könyíthetnél magadon vagy megtartod őket de végígfilozod és lefixálod a fejedben hogy igen is ez így helyes és igenis ehhez ragaszkodni fogok az életemben?... (erre egy egyszerű példa; -cigaretta és az alkohol megtagadása a maifiataltársadalmon belűl, mint köztudott ez igencsak erős megvetést von maga után ami ha egy lelkiismeretes emberre zudúl aki nem "szarik embertársaira"akkor igen csak leépítő jellegű lehet)
Miután megtaltad a megfelelő kérdéseket és rá a válaszokat vagyis hogy mi sodort ide konkrétan felteheted a kérdést hogy mivel tudsz túllépni ezen, hogyna tudod lerendezni magadban.

-Nállam konkrétan az ezzeknek a kérdéseknek a végígrágására az sarkalott, hogy egyszerűen meguntam, meguntam hogy nekem mindig mindentől félnem kell, meguntam hogy mindig el kell bújnom, meguntam hogy eltelik a fiatalságom és kimaradok rengeteg építőjellegű dologból csak azért mert nekem félnem kell, meguntam hogy nemtudok felkészűlni az anno magam elé kitűzőtt célokra mert állandóan csak bezárkozok a szobámba.
Nemtudom te hogy vagy vele ChanelK de sztem ez egy rendkívűli mód fárasztó és unalmas dolog hogy az ember ezt erősití a saját fejében.

Első lépés, hogy veszel egy nagy levegőt és letisztázod magadban hogy "elég unom, teszek ellene",
nem könnyű de menni fog a nagy levegő után ;)

Második, elindulsz mindenfelé a környezetedben, akár úszni, akár régi barátokkal biciglizni egyet, vagy csak körbesétűlod a várost, bármit, és figyeled hogy a többiek hogy reagálnak dolgokra és hogy kezelik le a rájuk hárúló konfligtus helyzeteket amik rádnézve igencsak kiábrándítóak lennének, és szépen elsajátítod, megtanulod.
Ha ez megvan, akkor le fog rázódni róllad az úgynevezett "+öngenerálás" amitől mégjobban lefagysz, mégjobban remegsz, csak azért is elrontod a megondandó feladatot.

Harmadik lépésként most hogy már viszonylag nyugissan tudsz élni, kapard csak elő a félelem és reménytelenség miatt elásott régi vágyakat álmokat célokat és kezd el járni az útat amivel elérheted őket, és ha elindulsz, rengeteg mindent fogsz tapasztani, megélni, stb.. ami még talpraesetebbé tesz és végeredményként teljessen lerázza róllad a 'felesleges' félelmeket.

Tudni kell hogy az élet kemény, mindig kapsz pofonokat, amiket túl kell élni és tanúlni kell belőlle, mert a következő pofon még nagyobb lessz és legközelebb már ott kell helyt álnod, de a sok pofozkodás közben annyi frankó, szebnél szebb, jobblán jobb, az élet apróbb és nagyobb örömei, eszmei és lelkimegnyugvást adó események tömkelegét fogod megkapni, akár tetszik akár nem ;) és ez bőven elegendő ahhoz hogy "széles vígyorral" élje az ember az életét, majd meglátod... :)

Részemről ennyi, remélem adtam némi elindulási löketet, kitartás, kapaszkodj abba a fránya cérnaszélba ami a fényfelé vezet a sötétségben és küzdj hogy kikerűlj, hiszek benned, ha akarod, megtudod csinálni!

by 22 bp srácc



Szia!

Én is voltam depis,pánikos is...papíron is....gyógyszereket is kaptam,de amint elkezdtek hatni és jól voltam(pár hét) abbahagytam,kidobtam őket,mert magamtól akartam jól lenni,nem mesterséges anyagoktól,mert az oké,hogy úgy is lehet élni,de én bizonyítani akartam magamnak. Engem is a múlt zavart meg az,hogy kinek mit mondjak el....néha jött a kihasználás,stb... mennyire legyek őszinte,ha őszinte vagyok visszaélnek vele,ha hazudok úgy meg milyen élni..... Aztán megszakítottam a kapcsolatot akkori környezetemben mindenkivel,tök egyedül maradtam a világon,kidobtam a tévémet is,hogy ne legyenek negatív gondolatok a közelemben...és olvastam ezerrel,rengeteg könyvet...életrajzokat,ahol a szarból kászálódtak ki emberek sikeresen, pszichológiai könyveket,buddhista tanításokat.....mindent ami pozitív.Utána "visszamentem" emberek közé és részben olyanokat vonzottam be akik nem ártanának nekem soha,részben meg hamar észreveszem,ha igen....így nem megy el durvába a dolog.Ezt mind a magamba fordulásomnak köszönhetem.A könyvekbe az a jó,hogy bennük van az egész világ,az összes érzés és történés és garantáltan nem bántanak.Az olvasottak alapján meg autómatikusan észreveszi az ember az életben is mi a szitu.Ehhez a magadbaforduláshoz csak egy dolog kell: bátorság egyedül lenni önmagaddal.Azért nem olyan nagy divat ez,mert a legtöbb ember gyáva.Sok sikert!:)



Drága Chanelk! Olvaslak és erősödik bennem az együttérzés.

Sok szépet és jót írtak Öbikéék neked. Egyet ne feledj!

Ne a hasonló sorsúakat keresd, hanem a nem olyanokat mint te!
Itt az oldalon a Pozitív töltésű embereket, akik erősítenek téged Lélekben. Ugyanis, a szeretet energia hiánya az amit érzek nálad.

És a szép, a kedves, szereteteljes szavk gyógyír eg fájó, hiánytól kűzdő léleknek, aki olyan mesés ember, mint te vagy drága!:)))
Én szeretlek. Ismeretlenül. És áldalak. Az, hogy idekerültél.... 50 %-t megtettél a gyógyulásod útjából:)))



Kedves ChanelK :)

Szuper vagy :) Ez az első lépés nagyon sokat jelent az egészséged elérésében :)
Egyetértek Gaben5-tel, mert ez tényleg nem betegség. Egyfajta tudat alatt feldolgozatlan trauma, ami akár lehet magzati élmény, de lehet valós, emlékezetben állandóan ott lévő élmény is.
Az indiai tudósok pontosan ezen dolgoznak. Októberben volt itt két tudós, akik a Sankaran rendszer alapján adtak nekünk is információt, hogyan gyógyítanak. Nem vizsgáltak, csak kérdeztek. A páciens egyre mélyebb tudatállapotba került, oda ahonnan fel tudták hozni egy mély "félelem" gyökerét. A két napos konferencia esettanulmánya szintén egy pszichés "betegségben" szenvedő fiatal anya volt, aki még a gyerekét is az ellenségének hitte. A válaszaiból kiderült mi a probléma gyökere. Az volt a csodálatos az egészben, hogy a páciens mondja el mély tudati szintről, hogy milyen homeopátiás készítményre van szüksége. Mindannyian csak lestünk az eredmény hallatán. Aztán ezt a készítményt három hónapig szedte, akkor került sorra a következő beszélgetés. Addig semmiféle kémiai szert nem kapott, csak a homeopátiás szereket. Az eredmény megdöbbentő volt. Szinte kivirágzott és élt :) A családtagjairól olyan szeretettel beszélt és láthatóan nagyon jól érezte magát.

A terveimben szerepel, hogy a tesóm is egy ilyen "beszélgetésen" részt vegyen. Szépen haladok felé, mert megtanultam már a módszert, hogy lehet felkelteni az érdeklődést és saját szabad akaratából vegyen részt rajta. Hogy elinduljon benne az érdeklődés és önmaga kívánja a gyógyulást.
És hogy minél meggyőzőbb legyek, ezért én is kipróbáltam ezt a módszert. Részt vettem egy ilyen "beszélgetésen" mert volt egy hirtelen felbukkanó fájdalom a derekamban. Természetesen először kivizsgáltak radionikával is, azután került sor a "beszélgetésre". Kb. egy óra múlva az orvos azt mondta, hogy nagyon szépen elmondtam a fájdalom lelki torzulását, és a megfelelő gyógymódot. Három hónapig szedtem a készítményt, és már kutya bajom :)

Szeretettel ajánlom még Szendi Gábor írásait is, én is most vetem bele magam :)

Minden JÓT :)



:)

Örök Boldogság, most olvastam el, mit írtál! Aranyos vagy, jól estek a szavaid!
Én is sokat agyaltam, írjak-e vagy sem, de nem bírtam magamban tartani, ezért választottam ezt. Az igazság az hogy nincs senkim, kinek ezeket elmondjam..



Hm..

Gbane5 ez is igaz! DE gondolj bele, hogy az antidepresszánsok se hiába vannak nem? Én mikor szedtem teljesen jól voltam, mindig vidám, optimista.. bármi probléma jöhetett mindig simán átvészeltem, de engem a múlt is aggaszt és sokszor jön vissza a múlt rossz emlékei, hiába mondom magamba hogy nem érdekel nem gondolok rá de akkor is jön:(
Kicsit magányosnak érzem magam és el vonulnék a világ elől, olykor meg pont fordítva.. nem is értem.. nehezen bízok az emberekben is.. van hogy magabiztos vagyok valamiben, van hogy pár óra múlva beképzelem hogy na biztos ő is csak ártani akar.. többször csalódtam emberekben és már úgymond félek egy újabb csalódástól és félek őszinte lenni mert hátba támadnának a rosszindulatú emberek:(
Az a baj, nemtudom kezelni a kapcsolatokat/ismerős/barát, nem tudom kinek mit lehet elmondani és hogyan, mikor és mennyit stb.. jó ez nem a fő téma de ha tudtok, segítsetek légyszi:) Köszönömszépen!!! Igyekszem pozitív lenni!



Hm..

Gbane5 ez is igaz! DE gondolj bele, hogy az antidepresszánsok se hiába vannak nem? Én mikor szedtem teljesen jól voltam, mindig vidám, optimista.. bármi probléma jöhetett mindig simán átvészeltem, de engem a múlt is aggaszt és sokszor jön vissza a múlt rossz emlékei, hiába mondom magamba hogy nem érdekel nem gondolok rá de akkor is jön:(
Kicsit magányosnak érzem magam és el vonulnék a világ elől, olykor meg pont fordítva.. nem is értem.. nehezen bízok az emberekben is.. van hogy magabiztos vagyok valamiben, van hogy pár óra múlva beképzelem hogy na biztos ő is csak ártani akar.. többször csalódtam emberekben és már úgymond félek egy újabb csalódástól és félek őszinte lenni mert hátba támadnának a rosszindulatú emberek:(
Az a baj, nemtudom kezelni a kapcsolatokat/ismerős/barát, nem tudom kinek mit lehet elmondani és hogyan, mikor és mennyit stb.. jó ez nem a fő téma de ha tudtok, segítsetek légyszi:) Köszönömszépen!!! Igyekszem pozitív lenni!



Nem vagy beteg!

Senki se beteg alapból, A "képzelt" betegség inkább találó szó, mivel a betegségek lelki eredetűek mindig, tehát vmilyen negatív gondolatoktól (vagy események okozta negatív gondolatoktól) folytán beteg lettél.
Merülj el magadban, és keresd meg az okokat, és amint megtalálod elis fognak tünni.
Tök mindegy milyen papírt adnak h mi bajod, és h mit mondanak mások, azzal foglalkozz te mit akarsz, és tedd meg az első lépést!
Hogy ennek a lépésnek nálad milyen irányba kellene mennie, tehát hogy milyen módszerrel tisztulj meg ezt neked kell felfedezned, de érezni fogod belül amikor erre rátalálsz.
Senkitől ne várj választ, csak magadtól várhatsz valódi választ, ha elmerülsz a lelkedben.



Kedves ChanelK :)

Tudom, a testvéremnek is van hivatalos papírja, már tíz éve le is van százalékolva. Évek óta gyógyszerezik és injekciózzák. Mégis én hiszek a lélektisztításban :)

Nagyon nagyon tisztellek, hogy ezzel az állapotoddal így ki mertél állni a világ elé és segítséget kértél. Sokan még nick név mellett sem merik vállalni ezeket a dolgokat. Ezerrel drukkolok Neked, hogy vágyaid teljesüljenek, és találj olyan társakat, akik szívesen megnyitják magukat. Én mesélek majd a tesómnak erről, mert eddig még csak velem beszélgetett.

Ui: úgy tudom hogy vannak már olyan homeopátiás készítmények, amik segíteni tudnak ilyen esetekben is. A bach virágterápiában vannak olyan növények, amelyek a félelmeket megszüntetik. Minden betegség alapja a félelem.

Ezt pedig szeretettel küldöm Neked :)
http://www.youtube.com/watch?v=ac5SGwRPv0o



Köszönöm..

Kedves Örökös Boldogság!
Én ezt értem és köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt velem/velünk!
Én nem képzelt beteg vagyok, hanem orvosi papírom van róla és nem beképzelem, nekem hiányzik is a szerotonin az agyamból és még van pár dolog.. kaptam is gyógyszert csak abba hagytam, azt hittem meg javultam de nem, most a héten megyek ismét. Mikor az orvosnak elmeséltem az okokat, ő azt mondta: ennyi évesen ennyi mindent és még csoda hogy jó úton maradtam ha néha le is tértem arról a bizonyos útról. Én meg néztem, hogy ő csodálkozik, hisz biztos sok pácienssel beszélgetett és hasonló problémával is találkozott mint az enyém.. ezekszerint minden embernek más kategóriájú és erősségű ez a dolog.. nyílván egy kívűl álló és aki ebben nem volt benn sosem, nem is értheti, le nézi am ásikat, bolondnak titulálja és egyebek, nem rád értettem!
Én szeretnék meg gyógyulni már ha ebből nem is lehet tejesen ki jönni, és szeretnék hasonló emberekkel beszélgetni.
Neked is szép napot kívánok:)



Kedves ChanelK :)

Sajnos ebben a felgyorsult rohanó világban egyre több olyan ember van, aki "őrültnek" vagy "beteg"nek tituláltatott. A romlást még az is fokozhatja, hogy a társadalom és a közvetlen környezet a "félelem" miatt ezt még erősíti is. A félelem amit megélnek, mert soha sem tudhatják hogy ez a "betegség" mit hoz ki a másikból természetesen még jobban rányomja a bélyegét.
Az én családomban is két emberrel történt ez meg. Sajnos a "tudatlanságom" miatt én is ELITÉLTEM őket. Betegnek és kezelhetetlennek tartottam. Aztán amikor elkezdtem a parapszichológus sulit, akkor értettem meg, hogy milyen világban élnek. A testvérem éppen akkor kórházban volt, kezelés alatt. Velem már évek óta nem beszélt, mert elutasított magától. Aztán amikor megtanultam több mentális technikát, amivel tudok segíteni neki, azt vettem észre, hogy folyamatosan javul, folyamatosan nyit ki a világ felé.

Az egyik ilyen technika amit folyamatosan végzek, a Hoo'ponopono, erről az oldalon is számos nagyszerű tájékoztató írás született. Ez a rendszer tisztít bennünket és a környezetünket.

Egy másik technika a rendszeres meditácíó, amely szintén önmagunkat tisztítja. A tesóm még nem meditál, de rajtam keresztül ő is fantasztikusan tisztul. Egy éve határoztam el, hogy magamon keresztül őt is kezelem.

Szeretettel ajánlom Neked a Mi a csudát tudunk a világról című filmet. Ott a megfelelő "üzeneteket" meg fogod kapni :)

Mosolygós szép napot kívánok Neked :) Örökös Boldogság

Ui: keress magadnak egy jó nagy fát és rendszeresen öleld meg :) fantasztikus :)))