Döntés

döntésÉletünk minden pillanatában döntünk. Döntünk arról, hogyan akarunk élni, mit szeretnénk enni, kikkel barátkozunk, hogyan érezzünk.
A tudatos gondolkozás egyik alapfeltétele hogy a vágyainknak megfelelően döntsünk. Döntéseink eredményeképpen alakul az életünk.

Sajnos kisgyerek korunkban elhagyjuk, illetve a neveltetésünk során elvesztjük a tudást, hogy tudjunk arról mi a helyes döntés a számunkra. Mikor megszületünk, és a szüleinkkel élünk, akkor ők döntenek helyettünk. Aztán kikerülünk a nagybetűs életbe és ránkszabadul a döntéskényszer, ilyenkor sokszor nem ismerjük fel a nekünk legmegfelelőbb döntési helyzetet.

Sokáig én sem ismertem fel, hogy a SAJÁT MAGAM FELELEK minden döntésemért. Sokszor mást hibáztattam azért, ahogyan alakult az életem. Mostanában sokat jut eszembe a múltam, és jönnek elő az emlékek, mikor hogyan döntöttem.

13 éves koromban eldöntöttem, hogy soha nem megyek férjhez. Ennek az volt az oka, hogy a szüleim egy éves koromban elváltak. Az apámat a mai napig nem ismerem, pedig két utcával arrébb lakott tőlünk. Az anyukám még kétszer ment férjhez, és mint közelről figyelhettem, egyik házasságában sem volt boldog. Neki nagyon fontos volt, hogy férjezett legyen, büszke volt, hogy minden kapcsolata házassággal pecsételődött meg. De a boldogságot élete végéig kereste. 13 évesen eldöntöttem, hogy boldog akarok lenni, és nem asszony. Innentől olyan társakat vonzottam az életembe, akiknek nem volt fontos a papír, de a boldogságot keresték.

Az első kapcsolatom a párom halálával ért véget. Ezt a kapcsolatot is eldöntöttem, hét évig boldogságban éltem vele :)
A második kapcsolatom 15 éve tart, ebből 10 év csodálatos volt. Mostanában megint döntés előtt állok és nagyon figyelek, hogy béke legyen körülöttem. Eddig mindig jól döntöttem :)

TE hogy DÖNTESZ? BOLDOG VAGY?

Mikor elkezdünk tudatosan gondolkozni, nagyon fontos, hogy a megfelelő döntést hozzunk. Mindig arra gondoljunk, amit el akarunk érni, amire vágyunk.

Évekig rettegtem a gyermekkori álmaim miatt, és elDÖNTÖTTEM, hogy valami történik velem. Aztán mikor bekövetkezett a tragédia, akkor szinte megnyugodtam. Akkor még nem tudtam, hogy a vonzás törvénye müködött, inkább arra gondoltam, hogy ha ez a sorsom, akkor jöjjön minél előbb.
Ha arra gondolunk, hogy biztonságban vagyunk, akkor biztonságban fogunk lenni. Ez egy döntés. Döntsünk mindig arról, hogy mit szeretnénk. Éljük meg azt a pillanatot minden nap, ezáltal azok az energiák fognak elindulni felénk, amik a döntésünk eredményét segítik.

TE hogy DÖNTESZ? BIZTONSÁGBAN VAGY?

Ha az egészséged most más, mint amit szeretnél, akkor DÖNTSÉL arról hogy EGÉSZSÉGES VAGY. Ha a betegségeddel foglalkozol, akkor folyamatosan azokat az energiákat vonzod magadhoz, amik gyengítenek. Ha viszont az EGÉSZSÉGEDDEL foglalkozol, HISZEL abban, hogy egészséges vagy, akkor a gyógyító energiák indulnak feléd. Hányszor láttunk és hallottunk csodás gyógyulásokról. Emlékeztek, mikor Jézus a vakot látóvá tette? Ez csak úgy valósulhatott meg, hogy a vak is hitt abban hogy lát. Azt a döntést hozta meg, hogy hisz Jézus gyógyító erejében, és hisz abban, hogy a látását visszanyeri. Nem is olyan régen a Naplóban volt egy csodás riport egy édesanyáról, akinél a terhességének félidejében vették észre, hogy rákos beteg. Ő viszont eldöntötte, hogy egészséges lesz, és a babáját is egészségesen szüli meg és felneveli. Az orvosok nem adtak szinte semmi esélyt, de ő mégis DÖNTÖTT. Egészségesnek hitte magát, naponta több oldalt teleírt egy mondattal: Egészséges vagyok, egészséges vagyok, egészséges vagyok….
A baba és anyukája MOST egészséges. Hogy miért? Mert jól döntött!!!!

TE hogy DÖNTESZ? EGÉSZSÉGES VAGY?

Sokan mondtuk éveken keresztül, hogy nem tehetem meg ezt vagy azt, mert nincs pénzem. Az én életemben ez is egy nagyon rossz döntés volt. Azt eredményezte, hogy tényleg egyre kevesebb pénzem lett, hiába dolgoztam napi 12-14 órát. Mikor a gondolkozásomat kezdtem tudatosabbá tenni, akkor elDÖNTÖTTEM, hogy igen is van pénzem, bármit megtehetek, amit szeretnék. Persze nem vettem rögtön repülőjegyet Bora-Borára :))), mert még tart a régi teremtéseim eredménye, de tudom hogy egyszer eljutok oda is. Viszont mostanában kezdek magamra is költeni. Vettem új ruhát, nyakláncot, kisebb ajándékokkal lepem meg magamat. Időnként étteremben eszünk, cukrászdába járunk. Engem ez most kielégít és boldoggá tesz. Nagyon sok pénzre vágyok, és minden forintnak már meg is van a helye. Tudom a célomat, és folyamatosan erre gondolok. Mert döntöttem. Szeretnék jobb életet magamnak, a szeretteimnek. Úgy DÖNTÖTTEM, hogy a sok pénzből megvalósítom a vágyaimat. A vágyaimat pedig leírtam magamnak, hogy folyamatosan szem előtt legyen. Mindig emlékeztessen. Igy döntöttem.

TE hogy DÖNTESZ?

Köszönöm, hogy meghallgattatok :)

CsatolmányMéret
sakk2.jpg29.78 KB


.

Már döntöttem, ezért tanácsokra, idézetekre, tanmesékre nincs szükségem, hanem valódi, részemről is egyértelműen megtapasztalható és érzékelhető megtámasztásra**!

Ugye értjük egymást?



Kedves Saphira!Szerintem jó, amit csinálsz és ahogy

csinálod.Amit leírunk, úgy mintha már megtörtént volna, mozgósítjuk az energát.Az "idő" fogalma igen érdekes.Egy nap leforgása alatt is megélhetsz kicsiben egy egész életet, míg bizonyos esetekben egy év is kell ahhoz, hogy akár egyetlen lépéssel is közelebb kerülhess valamihez.Most eszembe jutott az, ahogyan egy évvel ezelőtt álltam abban a vidéki temetőben és a felém repülő galambra.Hm.Attól függ, én is honnan nézem.Látszólag semmi konkrét nem történ az "én időmig", ugyanakkor mégis nagyon sok.Azt mondhatom, ha már így megkérdezted magadtól, eleve jelzés lehet arra, hogy közelít az a bizonyos "mi időnk" vagyis a "ti időtök", szerintem./Más kérdés, hogy mennyire éltek vele, vagy mennyire engeditek el a dolgokat pl. a félelmetek, "macera" miatt.Jó, ha egymást segítitek és nem a félelemnek engedtek nagyobb teret, hanem az örömnek, tiszteletnek, szeretetnek, egyáltalán mindennek, ami jó érzéssel tölthet el benneteket.



Miért van az...?

Kedves Mindenki és legfõképp akik ápolják már a lelkem egy ideje!

Mért van az, hogy már nem csak csukodt szemmel, de nyitottal is látom Õt (A Diákszerelmem...mostmár nevezzük D.-nek), ahogy közeledik felém, megcsókol, átölel stb? Hallom a hangját újra, mióta elkezdtem írni a történetünket, mintha már megtörtént volna. Közeledik az idõ?
Most úgy érzem, nem ebbe az álomképbe menekülök a rossz kapcsolatomból, hanem egyszerûen nem akarok innen visszasüllyedni megint a szenvedésbe. Rossz még egyedül, de lefoglalom ezzel magam. Írok! Ez nagyon jó érzés!
Ha írok, át is élem ezeket a pillanatokat Vele! Érzem a bõrömön! Érzek, hallok mindent!.... Komolyan! Lassan itt lehet a a Mi idõnk?
Szerintetek?

Saphira



köszi helpdesk

Értem, és ha azt írom le magamnak, hogy boldogan vagyunk együtt a kedvesemmel mert hát ez a végcél, attól még vizualizálhatom le magamban a folyamatot hogy képzelem el, az ujból összetalálkozást ugye? Vagy ezzel átveszem az uni dolgát?
és azt hogy kellene kérnem hogy visszakapjam azt a pénzt amit kölcsön adtam, hogy ne a hiány állapotában legyek a kérésemmel?
köszi
pindurka



Shapira kedves

Ugy erzem,raleptel a valtozas utjara, mindig az elso lepes a legnehezebb,a tobbi konnyebben jon,mert a tapasztalatok erositenek,az erzes ott belul,hogy jol erzed igy magad,elorevisz.
Balaton.Talan meg kene latogatni,ki tudja mi var ott rad.
Elindultal,kitartas!
Szeretettel,
felebarat



így szebb:

Nem lépek a tó jegére, míg nincs teljesen vastagon befagyva.
- még ha nem is ez az eredeti:)
Saphira



Kedves Felebarát!

Elolvastam...és kicsit a veszteségekbe való beletörődést érzem rajta és valamiféle lila ködöt, minden szép és jó. Valószínűleg azért, mert én nagyon nem vagyok még azon a szinten. Egy olyan ember életének állandósága, akinek gyerekei vannak, közeli barátai, nem változik sokat, ha feldolgozza a kezdeti stresszt. Ha ezt a rossz élményt elengedi, megkönnyebbül és boldog lehet.... ettől még nem tartom szükségszerűnek, hogy férjfüggőségnek definiáljuk ezt a dolgot, hisz akkor van gyerekfüggőség, barátfüggőség stb. Ezt az ember csak akkor érti meg igazán, ha egyszer elvettek tőle valaki nagyon fontosat, és azt bizony nem ő teremtette... maximum választotta akkor, mikor a "földre" került, csak már nem emlékszik rá. Pontosítva:pl. ha valaki meghal a környezetedben, aki életed értelme, akkor ha nem is tartottad magad függőnek, akkor is azt fogod érezni, mikor eltűnik mellőled. Én ragaszkodom ahhoz, ami az enyém! Az életem, a gondolataim szabadsága! Nem én függök mástól, hanem a mindennapjaim függenek mástól maximum. Mikor most egyedül maradtam pár napra, kicsit beletörődtem, szomorú voltam de valahol élvezem is.... végre van magamra időm. Ha konkrét akarok lenni, a szerelem már talán régen elmúlt, csak a kapcsolat és a kimondott szó tart össze bennünket. Elindultam most egyedül a gondolataimmal, nem korlátoz senki, semmi csak saját magam, ha vagyok annyira buta, hogy hagyjam. Most úgy érzem, nem menekülök egy másikba, hanem mintha egész életemben arra a másikra vágytam volna, mintha az lenne a szívembe vésve....hisz annyi minden összepasszol bennünk....és ezt akkor is biztosan tudom, ha átgondolva szembesülök vele, hogy szinte alig láttam, alig találkoztam vele.
Mindenre kell időt hagyni. Az ember esendő, főleg, ha még csak most tanul élni. Esek-kelek... nem baj.... De akkor jön majd be az életembe újra az a "Diákszerelem", mikor itt lesz az ideje! És régóta azt érzem, hogy most van itt az ideje.

Megnéztem a napfelkeltét többször is és ugyanúgy a Balaton villant át az agyamon;)
két nagyon jó mondás számomra fontos emberektől:
"Nem lépek még nem teljesen befagyott tóra."
"Ne sírj, mert elmúlt! Mosolyogj, mert megtörtént!"
Elindítottam a teremtésem...... és nem türelmetlenkedem. Ahogy akartam a csendes elmúlást, most annyira kezd könnyebb lenni.., de ehhez 2 ember kell.... ha azonosak Párommal a rezgéseink, könnyedén lesz úgy, ahogy szerettük volna.

Saphira



Saphira

Ha valoban sajat magad felepiteset tuzted ki celul,akkor ne akarj egyik szerelembol a masikba menekulni,mert igy csak ismetled magad.Szerintem.
Szeretettel,
felebarat

Hanyszor neztel ki a nyitott ablakon hajnali orakban,mikor a nap epp keloben van?Olvasd el Mimike irasat: Mastol fuggeni...



:)

Asszem kihoztál a szituáciából mindent!:)



Sz'al zároljátok a kulcsomat... :D

Merre lehet az óbor kulcsa?
Tudja azt a kóbor Julcsa!
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



nem javítom ki

Nem javítom ki, mert így értelmét veszti a te hozzászólásod.:D
Így is lehet hibázni, hogy lehet javítani.:) Egyébként köszönöm a javítást... hiába, siettem, mert barátok közt jött.:D



:)

Nagyon szépen köszönöm nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



A te kulcsodat... :)))

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



segítség

Nem szabad ennyire görcsösen ragaszkodni a "hogyan" kérdéséhez. A legjobb megoldást úgy lelheted meg, ha addig próbálgatod a különböző lehetőségeket, formákat, amíg a lehető legjobban nem érzed magad valamelyiktől. A lényeg ez: érezd jól magad! Ha jól érzed magad, akkor felerősödnek benned ezek a frekvenciák, rá és átálsz! Ha beindúl a dolog, akkor hasonló rezgésen rezgő eseményeket, embereket fogsz bevonzani. Vagy hasonló emberek, vagy ugyanarra törekvő embereket! Egyébként úgy vettem észre, hogy két fogalom szokott nehézséget okozni: az egyik az elengedés, a másik pedig ez az "akarva nem akarás" fogalma. S végül: minden ember másként éli meg ugyanazt a végtelen univerzumot, tehát minden embernek saját kulcsa van élete "zárjához". Meg kell találnod a te zárodat!



először azt kell

először azt kell megtalálni, amit nem akarsz. Nem akarsz a kedvesed nélkül lenni mondjuk. Ha azt kéred, hogy ÚJRA rátalálni, akkor azt mondod, hogy NINCS, tehát ezt kapod, hogy nincs.
Írd le azt, hogy együtt vagyunk boldogan a kedvesemmel. Ha ez számodra nem reális, akkor olyasmit, hogy már kezdem érezni, hogy együtt vagyunk a kedvesemmel. Felejtsd el azt a szót, hogy újra meg ismét, mert ez mind arra összpontosít ami nincs. És ami nincs az nincs. Remélem érthető voltam.
Amikor rájössz, hogy nem tudod elfogadni mégsem azt amit leírtál, húzd át egyszerűen és írd alá az új megfogalmazást. Ne törődj az unival, magaddal törődj.



hogy kezditek?

Sziasztok!
Én már sokszor az elején megakadok. hogy kezditek a vágy megfogalmazását? pl:
boldog és hálás vagyok, hogy ujra együtt vagyunk a kedvesemmel,
vagy szeretnék ujra együtt lenni a kedvesemmel.
bocsika az értetlenségemért de már nekem az elején nem tiszta. Mert ha az első mondatot nézem rögtön belémnyilal az, hogy tudom hogy ez jelen pillanatban még nem igaz.

vannak helyzetek hogy rájövök egy idő után, hogy nem jól fogalmaztam meg a kérést, illetve nem egyértelműen, akkor mit kell tenni? mondjam az uninak, hogy ami eddig volt állj nem jó ujra kezdem? vagy mit kell ilyenkor tenni, gondolni, mondani hogy ne kavarjak be mindent? képzeletben radírozzak ki mindent és kezdjem ujra a kérést?
segítsetek!!!!Tényleg nem tudom!!!!



Minden nap nézd meg, amíg

Minden nap nézd meg, amíg le nem esik. Ajánlott olvasmány: így működtesd a vonzás törvényét, a Titok, kérd és megadatik..



Szia lollipop! Igen, láttam

Szia lollipop! Igen, láttam már a filmet! Viszont nem sokat értettem belőle.



A filmet már láttad Sancika?

Egyébként ez a fórum, és közösség azért van, hogy naponta tanítsa egymásnak a titkot.
Tudni, nem elég... ráérezni lehet...
lollipop



Segítsetek légyszives!

Sziasztok! Én arra szeretnék megkérni valakit (bár biztos hogy nem ebbe a fórumtémába tartozik), hogy tanítson meg alkalmazni a titkot! Nagyon szeretném megtanulni alkalmazni, de sajnos nem nagyon értem:S. Nagyon szépen köszönöm!

Szeretettel: Sanci



Ui.:

mégvmi: most rámondtuk, hogy együtt vagyunk, 3 napja akar látni nagyon, én meg õt annyira nem most, nagyon fáradt is vagyok és akkor akarok vele találkozni, amikor benne is letisztázódtak a dolgok.... Mostmár hideg fejjel döntök, ha kell! És talán most van annyi lendület, hogy újra írjam életem álmait!.......pl: naplemente a Balaton partján.....:)

Saphira



Kedves Zsul és Felebarát!

Eltûntem egy pár napra, kicsit elcsendesedtem.
Vasárnap 627. szakításunkon is túl voltunk telefonon (most Párom akarta) én meg valahogy belefáradtam a könyörgésbe és nem visszakoztam olyan hevesen. Rá két órára felhívott, hogy hogy vagyok, majd éjjel még írt smst, hogy tudja, ez milyen nehéz, ki fogja bírni, de hiányzom nagyon. Na így nem lehet szakítani. Nem vitte el a cuccait, de nem is volt kedvem vele találkozni...majd holnap.... Hétfõn elmentem egy nagyon jó barátommal sörözni (pasi Õ is), és lehetett érezni a féltékenységet Párom hangján, mikor felhívott éjfél körül, hogy hol vagyok....... Mindegy.
Most egyedül voltam egy kicsit, el kezdtem letisztulni, Diákszerelmem fotóit nézegettem, újból elkezdtem mesélgetni magamban....eleséltem csak úgy a levegõnek (mintha hallana vki), hogyan fogunk összetalálkozni, milyen jó lesz, hogy fogok örülni...elvégre az én életembe teremtek ezzel, ha én akarom átélni ezeket a fantasztikus élményeket, nem?
...hogy ott lesz a szülinapomon nem egész 2 hónap múlva és összejövünk, és forogni fogok a boldogságtól, mint egy bolond!
A dolgok megoldódnak maguktól....(remélem...még bennem van a félsz)...
Kérlek, szóljatok rám, ha valamit rosszul csinálok....
Újból fel akarom építeni magam, mostmár végleg álljon a vár!!!

Saphira



Köszönöm válaszaitokat!

.



Amit érzel azt kapod. Ha

Amit érzel azt kapod. Ha rossz érzésed van (lényegtelen az ok), akkor azt kapod előbb-utóbb.. Abból kell kikászálódni, hogy az okozatai összefüggéseket keresgetjük. Nem csak felesleges, hanem még ártunk is vele, mert belemászunk a kellemetlen érzések tengerébe, és akkor csak még többet kapunk belőlük..



Drága Zsul :)

Meg is adtad magadnak a választ :) viszont nincs zsákutca, mert ha azon az uton folytatod az utadat, akkor olyan célhoz érsz el, ami nem egyezik a Te érzelmeiddel. Az érzelmek, a rezgések figyelmeztetnek arra mindig bennünket, hogy mi a természetes, mi az örömteli az életünkben. Mindenkinek más, amit Te rossz érzéssel élsz meg, más lehet hogy boldog lesz tőle, ezért ezt Te hagyd meg másnak, és kövesd a saját BOLDOGSÁG-od :)
Sokszor az ego, ami Álom szerint nincs, mert az magunk vagyunk, de mégis meg kell valahogy különböztetni :))) szóval az ego kalapálja a fejünket, hogy azért is küzdjék azért a dologért, aztán a lelked és az érzéseid azt sugják, hogy neked másra van szükséged. Na ekkor kell hallgatni a benső hangra, a megérzésekre, és megfordulni és otthagyni a fenében :)
Szeretettel Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



kérdés

Mi van akkor, ha valamivel kapcsolatban pl. rossz érzésünk van, s nem tudjuk eldönteni, hogy ez azért van, mert egyszer már "megégettük magunkat", vagy az "érzékelő" jelez, hogy hagyni kéne a megközelítést, mert zsákutca, s másik úton kéne a "tisztásra jutni"? Hogyan érzékeljük hát a különbséget?



Obikem

Nagyon szepen koszonom a reszletes valaszt.
Igaz a konyvet nem olvastad,megis pontosan azt valaszoltad,amire gondoltam:
"A PROFECIAK PEDIG AZT TUDATOSITOTTAK BENNEM,AMILYEN FELISMERESEK MAR ELINDULTAK."
Megerositettel,koszonom.
Szeretettel,
felebarat



Drága Felebarát :)

Megmondom őszintén, hogy a könyvet a mai napig még nem olvastam el. Már megvettem magamnak, aztán egy belső sugallatra becsomagoltam és elajándékoztam. A következő alkalommal mikor a pénztárhoz vittem volna hirtelen visszaraktam és egy másik könyvet vettem meg. Ez pedig a Mennyei Látomás volt. Több könyvvel együtt olvasom ezt szinkronban. A filmet viszont megnéztem már többször is, és kiírtam magamnak azokat a gondolatokat amik fontosak voltak számomra. A próféciákat pedig sokszor újra és újra elolvasom.
A saját életemben már gyerekkoromban gyanús volt az, hogy ez a világ nem csak a földi röghözkötött dolgokról szól. A neveltetésem a vallás felé irányított, amelyben hamar felismertem azt, hogy ez nem az az igazság, amit én belül érzek. Aztán az élet elvonta a figyelmemet a belső világomtól, de egy tragédia sorozat újra visszavezetett önmagamhoz. Akkor elkezdtem keresni az utamat, olvasgattam a buddhizmusról, a krisnákról, a zsidóságról, és a többi vallásról. A történelemben keresgettem, és nagyon sok mindent az egyiptomi és dél-amerikai történelemben találtam meg. A legelső csoportban elvégeztem az agykontrollt is 90-ben, de ezek a nagy egyvelegek igazán a titokfilm megnézése után áltak össze egy egésszé. Akkor kezdtem úgy istenigazából magamra figyelni, a világomra, aztán innen elindult valami, ami megnyitotta előttem hogy milyennek látom a külső valóságot. A próféciák pedig azt tudatosították bennem, amilyen felismerések már elindultak. Én is elkezdtem figyelni visszafelé az életem, és összeállt a kép, hogy a múltban mi miért történt velem. Rájöttem, hogy miért választottam magamnak azt a családot, amely felnevelt és terelgetett a maga legjobb tudásával. El tudom fogadni az akkor megtapasztaltakat. Most már odáig jutottam hogy időnként külső megfigyelőként is tudom nézni a saját életemet, gondolataimat, cselekedeteimet. Rájöttem, hogy az én életemben nagyon fontos döntések születtek, amik eddig nem voltak tudatosak. És most már tudom, hogy a tudatos gondolkozással, tudatos döntéssel megfordíthatom érzelmeimet, jobbá tehetem életemet.
Arra is rájöttem, hogy miért szerettek velem beszélgetni hosszú órákon keresztül, és ezután miért fáradtam le olyan nagyon. Most már tudatosan kezelem az energiáimat, és tudom befolyásolni hogy ezt folyamatosan pótoljam. Érdekes módon azóta elkerülnek ezek az „energiavámpírok” és csak olyanokkal találkozom, akik tiszteletben tudják tartani és nem csapolnak folyamatosan.
Régebben egyáltalán nem érzékeltem az energiát mint látványt. Az ősszel Dobogókőn kirándultunk, és Önmagam-Marcsi mesélt arról, hogy ő időnként látja az aurát. Ekkor olyan vágy fogott el, hogy eldöntöttem, én is látni akarom. Mikor visszaérkeztünk bp-re és vártam a fehérvári buszt, akkor arra lettem figyelmes, hogy egy piros kalapos hölgy fel-alá járkál előttem. Feltűnt hogy októberben, kb. 20 fok melegben miért van valakin ilyen feltűnő kalap. Ettől egyre kíváncsibb lettem rá, és akkor megláttam az auráját. Nem teljesen, csak hátul engedte láttatni. Aztán azóta észrevettem, hogy a fáknak is van, és időnként a sajátomat is látom.
Érdekes élményeket élek nap mint nap. Időnként annyira elgyönyörködök a táj szépségében, egyik nap is mikor a buszon utaztam, elkezdett potyogni a könnyem a gyönyörűségtől. Hiszem azt, hogy ezek az élmények folyamatosan töltenek energiával, a szeretet energiájával. És mikor felfedeztem hogy a világon a MOSOLY a legszebb, akkor elindult bennem valami, hogy én ezt egyre többször akarom látni. Tapasztalom azt, hogy egy mosolygó arc mennyire feltölti a környezetet. Mikor az egyik ügyfelem évekkel ezelőtt azt mondta, hogy azért jár hozzám mint szolgáltatóhoz, mert én mosolygok, és egyáltalán nem érdekli az ár, amennyiért vállalom a munkát. Ez akkor nagyon elgondolkoztatott és elkezdtem figyelni én is magamat, hogy mennyivel jobban érzem magam egy olyan üzletben, ahol visszamosolyognak rám.
És most már hogy többször kimentem az utcára „idegen” embereket ölelgetni, azt is tudom hogy ennek milyen óriási hatása van. Nem csak az embereknek adunk ilyenkor szeretet energiát, hanem bennünket is napokra feltölt, ilyenkor én napokig repkedek a boldogságtól.
Aztán azt is észlelem, hogy egyre több olyan csoport jön létre, akik a pozitív gondolkodásra serkentenek, akik tanítják azt, hogy nem a neveltetés során ránk aggatott megfelelni vágyás az alapja az életnek, hanem a saját boldogságunk megteremtése. Egyre több tanító és mester fedi fel tudását előttünk, és én ettől mérhetetlenül boldog vagyok.
Egyre több olyan könyv kerül a boltokba, amelyekből kiszűrhetjük a saját magunk világának igazságát. Egyre többen tudjuk, hogy nem kötelező az elvárásoknak élni, hanem választhatunk, dönthetünk a szabadságunkról is. És bízok abban, hogy egyre többen ismerjük fel, hogy nem a másikban kell keresnünk a hibákat, magunkra kell figyelnünk és megteremtenünk mindazt amire igazán vágyunk. Mikor elindul bennünk a változás, akkor kerülünk közel igazán magunkhoz, és megtapasztalhatjuk a valódi igazságot, hogy KI VAGYOK ÉN. És mikor eljutunk idáig, attól a pillanattól kezdve az életünket csodaként fogjuk megélni.
A próféciák megtanítottak még arra is, hogy figyeljek az érzéseimre és a megérzéseimre, hiszen nem az a feladatunk, hogy az életünket az elménkkel irányítsuk, hiszen az elme a földi, időnként gátló dolgokat fogja elénk tárni. Fontos hogy az érzéseinkre figyeljünk, hiszen mikor rossz érzéseink vannak valamivel kapcsolatban, azok a dolgok számunkra nem természetesek. Ha pedig jó érzés, boldogság vagy szeretet áramol, akkor az az amit el tudunk fogadni. Ha tudatosan figyeljük az érzéseinket, akkor tudjuk befolyásolni igazán az életünket, hogy olyan irányt vegyen, amiben állandóan jól érezzük magunkat.
Visszatérve a múltra, a gyerekkorra, a családra, a kapcsolatokra, amikor életünket rossznak éljük meg, akkor is abban meg kell keresnünk a jót. Én hiszek abban, hogy egy-egy rossz történés figyelmeztet arra bennünket, hogy egy nagyobb változásnak leszünk részei. A saját életemben is, mikor egy éven belül két tragédiát éltem meg, akkor indultam el végül is egy olyan irányba, ami igazán jó volt nekem. Azóta azt is megtanultam, hogy ne csak a felszínt nézzem. Ez az emberekre vonatkozik. Azt nézzem hogy legbelül mi lakozik. Időnként megélek olyan élményeket, hogy számomra tök vadidegen embereket jól ítélem meg. Aztán mikor elkezdünk ismerkedni és megismerem a felszínt is, akkor egy picit elbizonytalanodom, de már elég erős bennem a meggyőződés, hogy az első megérzés, megismerés a valódi. És mikor már még jobban megismerem, akkor megjön a bizonyosság is. Az emberek többsége védekezésül sokszor nem azt adja, ami igazán rejlik benne, vagy még önmaga sem ismeri fel a saját erejét. Hiszem, hogy ezen tudunk változtatni közösen.
Köszönöm a kérdésed :) Öbike

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



gondolatok nektek és Saphira-nak is

Hú, hát igen csak megindítottatok.:) Szóval, tán kezdeném a nekem legfontosabbal:
Öbike írta: "A döntéseimnél már csak az érzelmeimre figyelek. Csak az a fontos, hogy a pozítiv érzelem vezessen a végső döntésemhez." - Én beleestem ebbe a csapdába(?). Két hatalmas öröm gyúlt bennem egyszerre, amit még sose tapasztaltam. Mindez a szívemnek nagy örömet okozó lánnyal való telefonbeszélgetés után: hatalmas nagy boldogság fogott el amikor engedtem a vonzásnak előszőr csak fejben: "lemenni hozzá csak úgy, lemenni hozzá csak úgy". Megiedtem, mert nem voltak gondolatok a fejemben csak ez a két érzés... és mindkettő örömet okozott. A másik érzés azt mondta. "inkább maradj és játsz egy jót a géppen". Nem voltak magyarázatok... nem volt semmi, csak üresség, no meg ez a két érzés... Aztán lementem hozzá... belecseppentem egy házibuliba ami nem volt annyira házi, inkább helyi.:) A lényeg, hogy neheztelt rám, de voltak nagyon szeretettelteli megnyilvánulásai is... a "jutalmam" az lett, hogy kérte, hogy felejtsem el őt is és a telefonszámát is. Kérdés: mi volt ez? Ha a fejem, vagy az agyam szórakozik, azt felismertem volna és leállok... én mégis olyan feltámadó örömöt éreztem, amihez foghatót így még soha... talán a lánnyal való telóbeszélgetés hozta ki? Vagy csak úgy? Mindenesetre én nem "zaklattam" azóta, mert nem akarok pszihopatának tűnni.:) (Csak a teljesség érdekében: kétszer már voltam nála legálisan, még régebben. Azóta sok kellemes együttérző pillanatunk volt... egyszer ő hozta fel az ismételt találkozás lehetőségét... azóta én néhányszor kérdezgettem, de főként kellemes lelkizéssel "múlattuk az időt", míg nem történt ez az esemény.)
MÁS:
Saphira írta:"Ezen töprengve még mindig arra jutok, hogy nem is értem ezt a szót, hogy boldogság. Mit jelen? Mit érzünk akkor? Elégedettséget? Örömet? Milyen az a föld felett repülés?"
Igen, jómagam elégedettséget érzek, örömöt, bizsergést, de nem olyat, mintha bevernéd a könyököd.:) Kicsit olyan érzés ez nekem, hogy csak a szépre tudsz figyelni, s a negatívat nem veszed át (annyira). Meg általában mások is mosolyognak rám... általában minden nap rámtör, s olyankor amikor épp nem járatom az agyam. Milyen a föld felett repülés? Nah ilyet előszőr a lány miatt éreztem, amikor jöttem tőle haza, Budapest felé. Hát hogy is mondjam... előszőr elcsodálkoztam azon, hogy mennyi energiám van. Olyan érzésem volt, mintha két ember energiája "költözött" volna belém. Ekkor fogtam fel úgy Istenigazából, hogy mekkora kincsre leltem a lány személyében, s rácsodálkoztam arra, hogy mire is képes a lány/nő és fiú/férfi, ha egymásról van szó.
Légzésgyakorlatról: ajánlatom a hála belélegzése.:) Ez ugye így elég bután hangzik, de tényleg az, ami oda van írva. Minden egyes mély lélegzetnél belélegzed a hálát, a hálát amit érzel az élet iránt. Az agyadban ilyenkor végigpereghet egy csomóminden, az általános dolgoktól, a személyes történésekig.
Saját ajánlatom:) : Pároddal kapcsolatos helyzetetet nagyon mélyen át tudom érezni. Szerintem próbálj meg a szépre és a jóra koncentrálni vele kapcsolatban, mert ezek fognak ismét pozitív rezgéeket kelteni benned. Ne adj energiát a problémának, azzal, hogy rá gondolsz. Én is ezt csinálom, ha Valiról (hogy nevezzem már nevén) van szó.
puszi



Edes Obikem

Ahogy en latom,mind azt,amit leirtal nagyon jol is csinalod!!!
Mondd,mi a velemenyed a konyvben irottakrol?Tenyleg erdekel!
Koszonom,szeretettel,
felebarat