Egy előző életembe csöppentem bele

Egy nagyon izgalmas dolgot szeretnék megosztani veletek. Régóta visszatérő olvasó vagyok, de az előző életes fórum miatt regisztráltam ide magam.
Abban a fórumban le is írtam, mi történt vele, bemásolom nektek, mert úgy érzem, tanulni lehet belőle.

"Régóta olvasom a fórumbejegyzéseket, és ma úgy döntöttem, beregisztrálok, mert az elmúlt napokban olyan furcsa dolgok történtek velem, és szeretném a tanácsodat kérni. A párom Romániában dolgozik, és most a nyári szünetben én is kimentem vele, gondoltam, amíg ő dolgozik, ismerkedek az ottani élettel. Egy barátnőmet is magunkkal vittük, mert ő már többször járt kint, és az volt a szándékom, hogy ő majd elnavigál. Nagyon jó érzésekkel érkezte, és olyan izgatott várakozással, mint amikor azt érzi az ember, hogy most aztán megváltozik az élete. Második nap estéjén elmentünk egy kis fogadóba, és ott megismerkedtem egy fiúval, akire ránéztem, és az első pillanatban akkorát vert a szívem, hogy megijedtem. Nem tudtam hova tenni az érzést. Nem tudtam, hogy ez rossz vagy jó. De valahogy nem tudtam róla levenni a szemem. Ahogy észrevettem, ő se rólam. Zavarban voltam, mert még soha nem éreztem ilyet, és azért is, merthogy párkapcsolatban élek, és soha 1 pillanatra sem gyengültem el, mindig is hűséges voltam, de azt éreztem, hogy nem fogok tudni ellenállni. Mintha nem én irányítottam volna magam. Nagyon kettős érzéseim voltak. Az első, és ami erősebb volt, az az, hogy olyan erős érzés, egy láthatatlan erő kerített hatalmába, ami felett nincs hatalmam. Egy nagyon kellemes, végzetes érzés. A másik erős érzés pedig az, hogy szabad-e nekem ilyet? Helyes-e ez az érzés. De közben rögtön megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ezért kellett pont idejönnöm? Ha a páromnak pont ez volt a feladata, hogy engem ide elvezessen? Ezer és ezer kérdés vetekedett a fejemben percek alatt. Összeismerkedtünk, és azt vettem észre, hogy már 6 órája beszélgetünk, és nagyon nem akarom, hogy vége legyen. A fiúnak Debrecenben élnek anyai nagyszülei, én pedig ott élek. Teljesen össze vagyok zavarodva. Mindenki látja is rajtam.
Másnap megkért a fiú, hogy találkozzunk, és elmentünk sétálni, elvitt egy erdőbe egy tóhoz, és akkor még nagyobb sokkat kaptam. Sokszor álmodom azt, hogy a lépcsőházunkban beszállok a liftbe, és itt, ebben az erdőben szállok ki. Mindenre emlékeztem. A fák, a tó, az illatok. Pedig itt még sose jártam ezelőtt. Ez is egy jel? Vagy honnan tudhatom, mi hol van itt, mikor még nem jártam itt? Mit tegyek? Tanácstalan vagyok. Mindig nagy izgalommal olvastam itt a bejegyzéseket, és azt kértem, bárcsak velem is történnének ilyen csodák. Hát megtörtént. Végülis én kértem. De nem gondoltam, hogy ez teljesen megkavar. Vajon mi történt velem ott? A barátnőm is azt mondja, mintha egy pár lennénk a fiúval. Olyan, mintha egy ritmusra dobbanna a szívünk. Már értem, mit jelent, mikor azt mondják, egyformák az energiáink. Vajon mit tegyek?Inaka"

Teljesen össze voltam zavarodva, mintha egy külső szemlélő lettem volna az életemben. Aztán rászántam magam egy reinkarnációs terápiára, elmentem Vikihez, és megváltozott minden.

Ez pedig a mai bejegyzésem:

"Sziasztok! Csak ideértem végre az ígért beszámolóval. Meglátogattam Vikit, és kicsit sokkot kaptam, megvártam, míg leülepednek bennem a dolgok. Ezerszer átgondoltam mindent, amit a terápián láttam, és az életemben minden a helyére került. Azzal a kérdéssel mentem, miért alakult ki a mostani helyzetem. (kicsit lejjebb el lehet olvasni a történetem).
Előszöris azon lepődtem meg, hogy a múlt évezred elejére csöppentem Hondurasba. Hallottam már ezt a szót, de eddig azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. A maja birodalomba utaztam vissza. Szintén nő voltam, és az első kép, amit megláttam az volt, hogy állok egy rituális állatáldozat mellett és valami imaféleséget mormolok. Na jól kezdődik, gondoltam magamban. Majd hirtelen egy következő kép, ami kélsőbb lehetett, hogy egy hatalmas földterületen néhány nő társaságában kukoricát, babot, tököt, meg 1-2 felismerhetetlen gyümölcsöt szedegettünk. Este pedig egy jó nagy társasággal összeültünk és a csillagokat nézegettük, vizsgáltuk. Különböző kis tárgyak voltak a kezemben, tudtam, hogy azzal jósolni szoktam. Azt éreztem, nagy hatalmam van, és becsülnek, tisztelnek az emberek. Egy hatalmas tábortűz szerüség körül üldögéltünk, amikor megjelent egy jól megtermett szakállas ember (a szeméből rögtön felismertem, hogy az én romániában megimsert szerelmem), és arra kért, menjek vele. Egy sátorszerűségbe vezetett, ahol közölte velem, hogy Nuki (vagy valami hasonló név, nem emlékszem pontosan) meghalt a járványban. Nagyon szomorú voltam, de a férfi mellett biztonságban éreztem magam. Nem tudom pontosan, ezt akkoriban hogy mondták, de valami vezér féleség volt, olyan volt, mintha rengeteg mindent felügyelne, és mindenkinek sokat számított a szava. Aztán láttam olyat is, hogy valami temetkezésnél volt jelen, és valami csontokat szórt a koporsóféleségbe. Érdekes volt ez az egész.
A lényeg az, hogy nagyon szerelmes érzéseim voltak a férfibe, de kicsit tartottam is tőle. De volt mellettem egy pár (aki a mostani életemben is az), és sose mertem bevallani a törzsfőnöknek, mit érzek iránta. Pedig egyértelmű volt, hogy ő is szerelmes. Nagyon okos ember volt, értett a matematikához, láttam, hogy a falon állandóan számol, az asztrológiában zsenki volt, rengeteget tanultam tőle. Egyszerűen rajongtam érte. Megtanította nekem, hogy a mezőgazdaságot is a csillagokhoz kell igazítani. Elmondta azt is, hogy hatalmas Istenségek uralnak bennünket, és ezek áldozatokat várnak tőlünk cserébe. Valószínüleg, amit az elején láttam, az is az volt.
De mikor arra kértem, hogy a kettőnk sorsát olvassa ki a csillagokból, akkor csak mosolygott. Olyan érzésem volt, mintha nem akarna erről beszélni, pedig ő mindennel tisztában van. Átölelt és együtt néztük a csillagokat. Ugyanazt a biztonságot éreztem most ebben az életben is, amikor átölelt.
Aztán láttam egy képet, ami évekkel később lehetett. A férfi nem tudom, hol volt, de én visszatértem a földműves munkához, mintha abbahagytam volna a tanulást, és egy nagyon egyszerű életet éltem.
Nem mertem felvállalni az érzéseim, gondolataim, és egyedül maradtam.
Azt hiszem, a mostani életben a feladatom az, hogy felvállaljam, amit akarok, és merjek cselekedni, hogy ne járjak ugyanígy.

Rengeteget tanultam a terápia alatt, nemcsak magamról, hanem olyan volt, mint egy történelemlecle.

Azt hiszem, folytatni fogom a kutatást, hogy még több közös életet derítsek fel a szerelmemmel.

Ui: Milyen érdekes, hogy itt az Inaka nevet választottam magamnak. Ebben az inkarnációmban hasonló neveken szólították egymást az emberek. Nem is tudtam egyébként, honnan jött, csak eszembe jutott."

Hozzászólások



Kedves Julcsi!

Viki Székesfehérváron van,nem Pesten(sajnos).



:)

Köszi-köszi-köszi!!! Ez teljesen korrekt ár szerintem is!!! Már csak Pestre kell feljutnom, ami nálam olyan nehézkes, mert nagyon idegenkedek, de ősszel úgyis kell menjek, akkorra majd próbálok akkor egyezkedni :))))))))))))))))))))))))))))
Kösssssssssssssssssz még egyszer!!!!!!!!!!!
Julcsi



Kedves Jamy!

Megértem az aggodalmad, benned is megfordult már ez, de a terápia után eloszlottak a kétségek. Szerintem ezt érzi az ember. Az érzések nem csapnak be. Egyszerűen tudod, hogy igaz.



Kedves Inaka!

Nagyon vártam már a beszámolódat,mert én pont a múlt héten kértem el Vikitől a számát,csak még bizonytalankodom kicsit,sose voltam még hipnózison.Azt szeretném megkérdezni,hogy amit láttál azt honnan tudod,hogy nem csak kitaláltad,hanem tényleg megtörtént?Lehet,hogy hülye kérdés,de én attól félek,hogy csak fantáziálni fogok anélkül,hogy tudnék róla.Ezt honnan lehet tudni, hogy nem ez lesz?Gratulálok az előremeneteledhez(szakítás),ha megkönnyebbültél akkor tuti a helyes döntést hoztad!



Én AloeVikinél voltam, és

Én AloeVikinél voltam, és merem ajánlani, mert szerintem nagyon profi. Meg ő ilyen médium, másban is tud segíteni, lecsekkolja, hogy megállja a helyét amit mondunk, meg amit látunk. Nekem az ár nagyon kedvező volt, mert 5000 ft volt egy óra, eddig akit megkérdeztem, mindenkinél minimum 10 ezer volt egy óra, de volt ahol 13000. Nem tudom, hogy szabad e itt árakról írni.
Én járni szeretnék folyamatosan, mert rendkívül jónak tartom, megoldja a dolgokat. Olvassatok bele a "Tárjuk fel előző életeinket" fórumba, ott van sok tapasztalat, nagyon jó.



...

Engem is érdekelne, kihez, mennyiért esetleg, ha nem indiszkrét, v. legalább egy tól-ig összeg, a miheztartás végett... :)
Részemről Egyiptomhoz vonzódtam mindig... Imádtam. aztán amikor mehettem volna, nem mentem. valami már visszatart. Viszont nemrég olvastam egy újságban, hogy Tutanhamonnak is a bal lába dongaláb volt, akárcsak nekem... és hogy 80 pár cipőjével együtt temették el... én még csak kb. 30-40 párnál tartok :)))))))))))))))))) szóval lehet, hogy én voltam az!!!!!!!!! :)))))))))))))))))))))))) és amikor a sírjának a feltárásának részletes leírását olvastam, olyan volt, mintha én is ottlettem volna, és végigizgultam az egészet... Szóval nincs kizárva semmi sem... :)))))))))))))))))
Majd egyszer rászánom magam, és kérek hozzáértő segítséget! :))))
Pusssz
J.



Kösziiiiiiiiiiiiiiiii

Szia! Kösziiiiiiiiiiii szépen,jó volt ezt olvasni,engem is érdekel a reinkarnáció,esetleg privibe megtudnád adni annak az elérhetőségét akihez jártál....??? és még valami ez a reinkarnációs utazás nem veszélyes...?? Üdv:Sünike



Pont most vagyok túl a

Pont most vagyok túl a szakításon. Ma du megtettem. Szomorú vagyok, de nagyon megkönnyebbültem...