Előre mindig avagy hátra sose??

Végre itt a hőn áhított nyár, a melengető jó idő...kicsit túllőve a célon. Régen írtam már, de hát vagy nem történt velem semmi érdekes vagy pedig annyi történés volt az életemben hogy leírni is vészesen sok időbe telne.

Akkor röviden megosztom eme tetteket, amik ismételten ki lettek pipálva kis életem listáján :)
-Plusz egy diploma- no és az ezzel járó cécó...
- egy sikeres nyelvvizsga...
-új nyelv választása, amit hamar el kell sajátítani, bár itt a határidő a legjobb múzsa kifejezés nem a leghelytállóbb:S
- egy új elfoglaltság, mint egy pótolva az előző időszakot :S

Ez lehet, hogy így van de az is lehet, hogy nem. Nem rég szert tettem egy remek íjra és utána beiratkoztam egy egyletbe, hogy ne csak kontár módon vaktába lőjem az ige helyett a nyílvesszőt. Egy nagyon jó fiatalos csapatba botlottam, ahol végre nevetek, nevetek és nevetek. A rezgés szintem az egekben... , s a csapat elég hamar már a 3-4. edzés után befogadott, lehet hamarabb is, a fiatalok hozzám fordultak a problémáikkal. Persze ez nem teljesen igaz, de el merték mondani a problémáikat sőt még tanácsot is kértek. Ezt jó jelnek veszem, mint tanult "antropológus" tudom ez mit jelenthet, csak már erről szoknék le, hogy az idegen helyzetet úgy kezelem mint a és megfigyelő, mert így olyan távolságot tudok tartani az emberektől, ami teljesen biztonságos. Csak szerintem igazságtalan három lépésről szemlélni azokat, akik adott esetben befogadnak. De ez az évek során kialakított biztonsági mechanizmus rengeteg csalódástól és attól tartok örömtől és boldogságtól is megvédett. Lehet élnem kéne nem pedig fedezékből szemlélni az eseményeket. Eljutottam odáig, hogy igen is most már részese szeretnék lenni, mernem kell saját magamat megvalósítani. S az íjászat lehet ez a pont. Mert ezt a sportot senki sem űzi az ismerőseim közül, bár az egyik barátom a kislányával már tegnap csatlakozott a csapathoz, de mégiscsak én kezdtem el a barátok közül. Tehát ez az én sportom. Az én választásom, döntésem. Nem mások elvárásait teljesítem, és ez nagyon jó érzés. S a környezetem, családom is elfogadta a döntésem, pedig féltem, hogy nem fogják jó szemmel nézni az új szenvedélyem. De nem elfogadták, pedig délutánonként sokat segítek, segítettem, s láss csodát megoldják a problémáikat, dolgaikat nélkülem is.

Végre kikapcsolok és elfelejtem a rosszat, jót és nem utolsósorban mindent. S ez olyan jóó, ekkor nem gondolok a kudarcokra sem, csak én vagyok a nyíl és a céltábla :) fura mi??? Az én szó került az első helyre, akkor ez azt jelenti, hogy lassan megtalálom magam? Minden lassan rendeződik, feloldódom :) s újra vidám leszek :) Egy barátnőm szerint magamat kell szeretni és akkor minden rendbe jön körülöttem és akkor elérhetem a céljaim, amik lassan már ki is alakulnak. Mert eddig talán céljaim sem voltak, csak létem volt, éltem mint hal az akváriumban, csak az üveg ami körülvett én építettem fel, és azon keresztül szemléltem a világot. Ideje kimászni a vízből.