Ellentétek vonzásában

ellentétek vonzásábanNem, nem és nem. Nem vagyok egy nagy író, nem szeretek így megnyilvánulni, most mégis megteszem. Tulajdonképpen egy rövid (?) bemutatkozást szeretnék írni itt az oldalon, hogy tudjátok ki is ez a név, hátha valakit érdekel.

1972-ben érkeztem erre a bolygóra, mindig is nagyon érdekeltek a fizikai világon túli dolgok, de igazán az utóbbi 6-7 év az, amikor sikerült megtalálnom önmagam, sikerült egy új útra lépnem és ebben a legnagyobb szerepe mostani kedvesemnek van, aki szintén útkereső. 2003. február 14-én ismerkedtünk meg és iszonyat nagy harcokat vívtunk az első évben egymással és önmagunkkal. Mondhatni mi fordítva éljük a szerelem nevű játékot, az első időkben viharos szakítások, veszekedések és aztán egyre nagyobb egymásra találások jellemezték közös utunkat. Köszönhetően a 'vonzásnak', amit akkoriban még csak ösztönösen alkalmaztunk valahogy megoldódott minden.

Manapság már úgy látjuk, hogy egy lélek két testben is tud létezni és nekünk ez valahogy megadatott. Szinte érezzük egymás gondolatait, ha valamit kitalál egyikőnk az a másiknak is kedvesnek tűnik. Egyszerűen tökéletesen egyek lettünk, mint Jin és Jang. Érdekes módon, amit ő tud abban én vagyok a gyengébb, amiben én vagyok a jobb az nála szorul csiszolásra. A lapok szét lettek osztva és minél mélyebben vizsgáljuk magunkat és egymást, annál inkább rádöbbenünk, hogy annyira különbözünk, amennyire csak két ember különbözhet és mégis vagy éppen ezért, annyira összeillünk, mint egy kirakós 2 darabja. Tanítjuk egymást arra, amiben a egyik felünk jobb, csiszoljuk magunkat a másik tudásával és így válunk magunkban is teljessé, bár ez a teljesség sosem lehet egész a másik nélkül.

Kicsit félelmetes is ez, hiszen létezésünk immáron úgy lehet csak teljes, ha a másik testben létező önmagunk is a közelben van, szeretete, mint drogosnak a napi adagja, annyira jól eső érzésekkel árasztja el testünket s lelkünket. Bár azt valljuk, hogy egymás nélkül is képesnek kell lenni a létezésre, mert az úgy helyes, úgy teljes az Én, ezt most kicsit félresöpörtük és fürdünk a közös csodában.

Az utunk, ami idáig vezetett, két egymásnak teljesen ellentétes út volt, ami most összefutott, értelmet nyert minden, amit eddigi életünkben megtanultunk és most megoszthatjuk egymással.
Ennyi különbözőség ellenére egy irányba tartunk, de már közösen, az akadályokat is már másképp szemléljük, mi több, ezeket valahogy képessé váltunk még megjelenésük előtt elgördíteni utunkból. Játszunk az energiákkal, élvezzük, hogy a világ képlékeny és azt teszünk vele, amit csak akarunk. Külön-külön is képesek vagyunk varázsolni, de amikor az energiáink összeadódnak a siker hatványozottan jelentkezik és együtt örülünk a változásnak.

Mindezek ellenére a mai napig szkeptikus vagyok és szeretem megvizsgálni a dolgok másik oldalát is. A kételkedés életem részévé vált, hatalmas belső harcokat vívok önmagammal, mert tudom, hogy amit teszünk az hibátlanul működik, mégis ott van bennem az örök kérdőjel. Képes vagyok hinni abban, amit utána kérdőre vonok... Mámorban és félelemben élem az életem, olyan vagyok, mint valami bolond hazudozó, aki meghülyít másokat és már-már maga is elhiszi, hogy amit mond az igaz lehet... Éppen ez az, ami jeleket ad számomra, hogy kutatnom kell tovább, meg kell tudnom a választ, hogy mi miért történik az életünkben, a választ arra, hogy miért vagyunk itt, hogy kik is vagyunk valójában. Mert ha a tükörbe nézek, akkor tudom, aki visszanéz csak egy maszk, egy hús-vér fizikai test, egy robot, akiben vagy amiben egy lebutított verziójú ÉN lakik, aki TALÁN azért van itt, hogy kutasson, válaszokat keressen és TALÁN azért, hogy megoszthassa ezt másokkal is, ezzel segítve a hasonló útkeresőket.

Hozzászólások



:-))) Szép dolog a



Kedves Varázsló

Nekem is van valaki az életemben akivel mi is nagyon sokat harcolunk. Csak a bökkenő éppen az, hogy nem tudunk egymástól elszakadni. Gőzöm sincs miért van ez az egész. Veletek ellentétben mi nagyon hasonlóak vagyunk talán olyan Ő férfiben mint én nőben és emiatt van a sok harc. De hogy az is biztos hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk az tuti.

Légy olyan, hogy minden megérintsen!



Üdv!!

Szia Varázsló!!
Én is 1972-ben érkeztem erre a bolygóra.És azota keresek kutatók.Csak így tovább!!!!!!