A szerelmed elvesztése nagyon fáj

elveszett szerelemA szerelmed elvesztése nagyon fáj! Talán soha nem is lehet igazán feldolgozni! De meg kell próbálni mindig csak a szépre, a jóra emlékezni és el kell tudni engedni! Soha nem fogjuk elfelejteni, mert a szívünkben örökké él, de tovább kell lépni, hisz azt mondják az élet nem áll meg, megy tovább!Minden úgy van. ahogy hagytad… Én nem nyúlok hozzá. Akkor talán megőrzik az illatod. Minden hű hozzád… A bútorok, a tárgyak, a színek és az illatok. Ahogy átmegyek a szobán, még hallom a hangod, ahogy a kutyád hívogatod, ahogy énekelsz a zuhany alatt, ahogy fütyürészelsz reggelente. Végigsimítom az ágyneműdet, és érzem a bőröd. Érzem a kezed érintését. Szinte érzem ahogy megölelsz, holott tudom hogy csak a képzeletem játszik velem. A közös képünk a falon van. Mindketten mosolygunk. Emlékszem arra a napra, mikor készült a kép. Akkor még nem sejtettük.. Annyi tervünk volt, annyi álmunk… Mosolygunk a kamerába, a hajad felborzolta a szél, szemtelünl fiatalnak tűnsz. Megsimítom a képkeretet, már poros…sok időbe tellet mire újra volt erőm belépni ide. A fürdőszobában minden a helyén. A sötétkék törölköző lóg a csap mellett, belehímezve a neveddel. Tőlem kaptad. Emlékszel? Azt mondtad, ha távol vagyok, csak magadra teríted a törölközőt és úgy érzed mintha ott lennék veled. Szinte hallom ahogy magyarázol…tisztán és élesen fülembe cseng a hangod. Remegő kézzel veszem ki a parfümöd, kicsit a levegőbe fújok, és mélyen beszívom az illatod. Le kell hunynom a szemem. Nem sírhatom el magam, hisz sosem szeretted, ha sírok. De én szerettem sírni, mert olyankor mindig magadhoz húztál és letörölted az arcomról a könnyeket. Hihetetlen biztonságban érztem magam.. . Kint a kertben még leng a hinta. Emlékszel mennyit löktél rajta? Én pedig kacagtam a gyönyörűségtől. Azt mondtad imádod, ahogy a hajam meglibben a szélben. Én pedig mindig kiengedtem a hajam onnantól kezdve, hogy ezt elmondtad, csakhogy örömet szerezzek. A fű egyenletesen van levágva mint mindig…Hányszor ültem a verandán, azt nézve órákon át, ahogy meztelen, barna felsőtesttel tolod magad előtt a fűnyírót. Mindig hunyorogtál kicsit, ahogy szemedbe sütött a nap, s ha rám tekintettél mindig kacsintás volt a szemedben, mintha közös titkunk lenne, közös nyelvünk, amit mi értünk meg csak. Ott van a pokróc a fa alatt.. emlékszem mennyit heverésztünk rajta, mosolyogtak a felhők is, miközben azt nézték hogy két tiszta lelkű fiatal megtanul szeretni…. A kutyád, hűséges társad nincs sehol. Veled együtt távozott. Ha tudnád hogy belőlem is magaddal vittél egy darabot…a lelkemből…Beülök a hintába, meglököm lassan magam. Ahogy egyre gyorsabban haladok, el kezdem énekelni a közös számainkat, és ordítok az ég felé…Azt akarom hogy ide gyere! Azt akarom hogy meglökj, hogy rám nevess, hogy azt mond tetszik ahogy meglibben a hajam szélben. Hirtelen megállok. Csend van. Egyedül vagyok. Csendesen leng a hinta. Letörlöm a könnyeket. Nem az a baj, hogy szomorú vagyok. Az a baj, hogy nincs aki megvígasztaljon. Nem az a baj, hogy fáj, az a baj, hogy nincs ki enyhítse. Leheveredek a fa alá. Lassan elered az eső. Hallgatom ahogy az esőcseppek kopognak a leveleken. Lassan megnyugszom, hisz úgy gondolom, te is sírsz velem. Talán az egész világ velem sír…Miért nem lesz jobb? Mennyi idő míg a zene elnyomja a hangod? Lesz olyan reggel hogy a tükörbe nézve nem a te arcod látom? Lesz olyan hogy nem arra kelek, hogy tiszta nedves a párnám és vörösek a szemeim? Mennyi idő míg behegednek a sebek?Tiszta víz a hajam, folyik az eső a hátamon, az arcomon…Elindulok a kapu felé. És elhatározom, hogy többet nem jövök ide. Hisz nem találtak meg. Te nem itt vagy, mélyen magamban…de ahhoz nem kell eláznom legközelebb…

CsatolmányMéret
lost.jpg21.27 KB

Hozzászólások



Köszönöm az ölelést...

és tiszta szívemmel viszonozom, kedves Kezdet! Léteznek olyan dolgok, amikre nem létezik vigasz, ezért egy csöppet se bánkódj azért, hogy nem jutott eszedbe semmi... Szia-mia!



Istenem, de sokan vagytok, rosszak!

És könnyű célpontot találtatok bennem!



Egy szerelem sokféleképpen elveszíthető

de nekem még az emlékkönyvét is kitépték a kezemből. Az ember egy ilyen emlékkönyvben megpróbálja rózsaszín tintával úgy megírni a történeteket, hogy számára szép maradjon, minden fájdalmával együtt, illetve emészthető a kudarca, de az emberi gonoszság néha határtalan… és bizony előfordul, hogy egyesek a lapok szélére odaírják az igazságot, csupáncsak azért, hogy a rózsaszín tintás tartalom megcáfolódjon… de közben nem törődnek azzal, hogy az emlékkönyv tulajdonosa abba az igazságba szinte belepusztul.



Milyen beképzelt itt valaki!!!!/Szerelem???Nem!TÉVEDÉS!HIBA!

Hülyeség!/Aminek az elvesztése ÖRÖM és FELSZABADULÁS.



Jaj

de tudom, hogy mit érzel:( 7 hónapja élek ugyanebben a fájdalomban.
Ami nekem segített: olyanokkal beszélgetni, akik hasonlót éltek át, de nem mostanában, hanem régebben, ők tényleg tudnak tanácsot adni és mivel régebben történt velük a tragédia, látható, hogy van remény a túlélésre.
Ők ajánlottak könyveket, filmeket.
És még ami nagyon jó volt, az a tanács, hogy mindent a magad tempójában, ritmusában csinálj. Ne foglalkozz mással. Az emberek szeretik megmondani, hogy szerintük mit hogyan kellene csinálnod, gondolok itt a gyászruha levetésére, a drága holmijának elpakolására, stb. Mindent úgy csinálj, hogy neked jól esik. Hallottam olyanról, aki a temetés előtt elrakott minden személyes holmit, mert neki úgy volt elviselhetőbb. Nekem a mai napig itt van mozdítatlanul minden, egy pár ruhaneműt adtam oda olyan rokonoknak, akik tudom, hogy imádják Őt és jó helyen lesznek a dolgai náluk.
És, hát a gyerekek, a reményeink, velük sokat beszélgetünk Róla, sokat emlegetjük és egyre jobban felfedezem bennük Őt.
Ha bármiben tudok segíteni, keress nyugodtan!:) És nyugodj meg, soha nem felejted el, sőt egyre élesebbek az emlékek, nekem ez a tudat is segített.



Istenem,

Egeszen elbogom magam....mikor lekuldtem amit ereztem lelkemben leirva ode, nem is gondoltam volna ..hogy mindez megtortenik
csak irni akartam...
kiadni mindazt amit ereztem magamban...de nagyon jo volt. S megdobbent a sok egyutterzes amit toletek kapok....Anyira jo veletek lenni....koszonom, koszonom
Nagyon sok erot meritek irasaitokbol....Nekem is vannak terveim, amiket meg szeretnek valositani...valahol...azonban van valami a leragaszt melle ( a ferjem melle ) es ugy erzem ezt az idot meg kell itt elnem...ereznem kell a fajdalamat, szenvednem kell.....Meglehet kisse oruletesen hangzik mindez....de hamarosan atlepem..es kitorok a melybol.

Koszonom nektek a segitseget.



Drága Erka, amikor

Drága Erka,
amikor olvastalak, az egyik drága kedves barátnőm juttattad az eszembe, aki 39 évesen maradt egyedül négy csoda tündérkével. A kedves gyorsan távozott, és a legkisebb drágaság csak 6 éves volt akkor. Mindez 2 éve történt.
Mindig úgy próbált erőt venni magán, hogy tudta, a drága férje, sohasem akarná, hogy szomorkodjon, és lassan, de biztosan ettől a tudattól megtáltosodott. Munkahelyet váltott, terveket szőtt, és álmait valósította meg sorra egymás után, erőt gyűjtött a kis drágaságaiból, és most, két év után van valaki, aki szeretné a kezét fogni és szeretni őt, és gondoskodni a gyerekekről.
Láttam a szenvedését, de a felemelkedésének is tanúja voltam. Támogattuk őt, de ő volt az, akit ereje, Isten hite, hatalmas szíve és szeretete tovább segítette. Lélekben ott vagyunk veled, és gondolunk rád olyan sokan itt. Öllelek Erka, a picurkákat is.



Kedves Erka!

Megkönnyeztem a fájdalmasan szép írásodat. Én is csatlakoznék az előttem szólóhoz, lehet hogy segítene neked, ha "kiírnád" magadból a fájdalmad. Mi elolvasnánk, megkönnyeznénk és teljes szívünkkel drukkolnánk neked. Saját tapasztalat az, hogy sokáig fáj, de idővel egyre kevésbbé.



Kedves Erka!

Elnézést, hogy félre értettem.
Ez igazán sokkal tragikusabb. Részvétem.
Bár szerintem itt van veled és ha figyelsz fogod érezni. Nekem 3éve a kisfiam halt meg úgy-hogy igazán tudom mit érzel. Azt mondják az idő tompítja a fájdalmat. Szerintem nem, meg kell tanulni együtt élni vele! Sajnos.



Koszonom...nagyon koszonom mindanyiatoknak

Igazan enyhito szamomra mar az is hogy itt lehetek veletek, inkabb olvasvan batorito szavaitok... nagyon koszonom ezeket a kulonleges emberi tarsasagot amely ..ezen nehez pillanataimban tamogat.....Koszonom :(



...

"Nem az a baj, hogy fáj, az a baj, hogy nincs ki enyhítse. "
de
meghallgatunk
te meg írj kedves, sokat, nagyon megölellek ezért a gyönyörű lelkedért
itt jó helyen vagy

nagyszeretettel
kisjunik



Drága Erka...

Áterzem a mostani helyzeted, hisz én is voltam igy. Régen történt úgyan, de felejteni nem tud az ember, az emlék mindig megmarad..... 3gyerekkel , 27 évesen "hagyott itt" a legkisebb fiamra, ha ránézek mindig őt látom... Idő , az enyhit a fájdalmon... kivánok Neked minden szépet és jót , ami
átsegit ezen az időszakon: Ágica



Drága Erka!

Nagyon nehéz időszakot élünk meg. Irigyellek azért az erőért, ami benned van. Én próbálom eltemetni az emlékeket is, csak így tudom túlélni. A hétköznapok tulajdonképpen gyorsan elmennek, dolgozom, de a hétvégéket túl kell élni. Ha Rá gondolok csak sírok és sírok... hatalmas fájdalom. Nagyon hiányzik a biztonságot adó ölelése, érintése, a szeretete. Tudom, hogy el kell engedni, de hogyan?

Szeretettel: Médi



Kedves Erka

Javasolhatok valamit? Én ugyan nem tudom milyen érzés, szerelmem nem távozott még el soha, édesapám azonban igen. Igen tehetségesen írsz, talán ha kiírnád magadból az egészet az segítene. Az írás engem is sok mindenen átsegített. :)

------------------------------------------------------------------------------
„Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.”
- Buddha -



:) Kedves Tricia

A ferjem, meghalt.....valahol igaz elhagyott..de nem onszandekbol tette...sajnos :(



Kívánom ...

Szerintem nem elhagyta ... Én kívánom neked, hogy mihamarabb juss túl ezen az egészen. Tiszta szívből.

Plusz egy nagy adag szeretet neked így ismeretlenül is. :)

------------------------------------------------------------------------------
„Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.”
- Buddha -



Drága Erka!

Szerintem mindannyian voltunk már ebben a helyzetben.
(Én nem is olyan rég!) Azt mondják minden ami nem pusztít el, az megerősít minket!
Kívánom, hogy minnél előbb tud feldolgozni és találd meg azt az embert aki a Te másik feled. Mert ha elhagyott egy ilyen remek csajt akkor nem is érdemelt meg téged!!!
Ölellek.



Drága Erka!

Nagyon szépen megfogalmaztad...igazán!
Minthacsak egy író írta volna...
Ismerem a fájdalmadat. Ezért nem is mondok semmit.