Emberi játszmák kapcsolataink tükrében

jatszmák"Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent, egymásra találás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg.
Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni..."

Napok óta csak jönnek és jönnek a tanítások az életemben, az emberi kapcsolatok témakörben...
Játszmázunk, minden élethelyzetben, nyomogatjuk egymás piros gombjait.
Vélt vagy valós sérelmeink árnyékában élünk.
Manipulálnak bennünket, mert tudják, hogy a legtöbb embert a fél...
A félelmeid miatt cselekszel úgy, ahogy Neked diktálnak... kérlek szépen gondolkozz el ezen...
Nézz szembe a félelmeiddel! Talán első pillanatban nehéznek tűnik, de aztán egyre könnyebb lesz.
Mi a legnagyobb félelmed? Tedd fel a kérdést magadnak most!
Ha nem félsz, nincsenek tétek... Megváltoztathatsz mindent!
Ha abbahagyod a játszmákat, akkor lejössz a nagy játéktérről és kintről figyeled, hogy mi zajlik benn.
Néha vicces, néha szomorú, néha sétálj vissza és éld át újra...
Akkor egy magasabb szintre lépsz, csendben vagy és mosolyogsz.
Neked kellenek a játszmák? Kell, hogy megkapd azt a figyelmet amit szeretnél? Ezt csupán a játszmákkal érheted el, vagy van ennek más módja is?
Nem kommunikálsz, inkább befordulsz és várod, hogy kitalálják mi van benned, ki mit mondhatott, ami miatt játszod a megbántottat.
A jó hír ebben, hogy ez is a Te döntésed, mint minden ebben az életedben...megteheted, hogy így viselkedsz vagy nyithatsz, tanulhatsz és fejlődhetsz is, Rajtad áll minden...
Tudod azt, hogy mi van a másik emberben? Tudod azt, hogy mit érez, mit gondol? Feltételezel...és a feltételezéseid illúzióvilágában élsz...
Ha nem kérdezed meg, hogy valóban így van e, akkor félresiklik a kommunikáció és zavar keletkezik a kapcsolatban...
Az erőszakmentes kommunikáció arról szól, hogy csak és kizárólag a saját érzéseidről beszélj, mert azt, hogy mi van a másik emberben, azt csak ő tudhatja...
Kérdezd meg tőle és várd nyitottan a választ!
Talán nem mindennel értesz egyet, de szeretném ha végiggondolnád neked, hogyan működnek az emberi kapcsolataid!
A kommunikáció csodája pedig, hogy nem az a lényeg, hogy mit és hogyan mondasz, hanem az, hogy ebből mi megy át a másik emberbe...
Rakd össze a kis puzzle darabokat és lásd meg azt a csodálatos képet, ami kezd körvonalazódni...

Hozzászólások



Kedves Ryka!

Figyelem, mi zajlik bennem és napról, napra újabb és újabb mozaik képek jönnek létre:-)
...és én ezt nagyon szeretem:-)

Mosolyokat, szerelmet, bőséget!
Csillagvirág



Kedves Alexa!

Ebben a két ..-ban benne volt Minden:-)))

Mosolyokat, szerelmet, bőséget!
Csillagvirág



Kedves Diamyne:-)

A tudatosság megcselekvésre méltó feladat, de mindenképpen egy nemes út!

Mosolyokat, szerelmet, bőséget!
Csillagvirág



Kedves Gattina:-)

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat!

Mosolyokat, szerelmet, bőséget!
Csillagvirág



Köszi Csillagvirág :)

nagyon klassz gondolatok!!!!



..

..



igaz és szép megfogalmazás,

igaz és szép megfogalmazás, Gattina válasza hozzáadott érték mindehhez. Köszönöm, hogy frappánsan leírtátok. :)
Korábban máshol olvastam, hogy fontos alkalmazni azt a tipikus kezdetű kulcsmondatot, mint pl.: "jól gondolom/érzem, hogy megbántottalak/ez rosszul esik neked/stb.?" A dió olyankor kemény, ha a másik ember zárul be, ért félre, ítél el, leír, stb. - nem hagyván bennünket kibontakozni.
Néha még előfordul, hogy óvatlanul ráosztom valakire véleményemet egyedüli, kizárólagos igazságként, de egyre ritkábban és Hozzátok hasonlóan én is fontosnak tartom az őszinte, nyílt és erőszakmentes kommunikációt (gyakorlom is:), mert az igazán értékes kapcsolatok szálai is ennek hiányában elszakadhatnak.



Gratula...más sem írhatta

Gratula...más sem írhatta volna le jobban! Köszi.

Az előző blogbejegyzésem egy régebbi emberi kapcsolatom rövid idejű, gondolatban újra átéléséről megosztotta a hozzászólók véleményét, holott pont a fentiek tükrében történt az egész.
Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent, egymásra találás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg.
Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni..." -- nagyon szép összegzés, és egyetértek.

A napokban egyre jobban lekötött a gondolat, hogy vajon miért is lenne jó magam mögött hagyni és örökre kiiktatni azokat az önzetlen, feltétel nélküli szeretet érzését megtanító embereket, akik eddig felbukkantak az életemben. Rájöttem, hogy nem jó és nem is akarom. Hagy szeressenek! Van ilyen jó pár, akivel az ember megérti magát akár 100 év múlva is. Nem véletlenül...lehetséges, hogy az akkori sértett énünk gátolta a kommunikációt, és kisiklott a szerelem, a barátság, vagy más jellegű kapcsolat, és most érett meg a dolog a tisztázásra.
Nem sokan akarják bevallani, hogy ezekkel az emberekkel teljes az életük. A tudattól, hogy ezek az emberek léteznek és még mindig vannak. Élik ugyan a saját életüket, de ott vannak...Soha nem szabad elfelejteni, mit tanítottak nekünk, és mi mit adtunk nekik. Hiszen ez formálta a személyiségünket olyanná, amilyen.
Hányszor mondjuk egy beszélgetés során, hogy "azt hiszem" vagy "feltételezem"?? Nem is hagyjuk a másikat őszintén kibontakozni, és ami még rosszabb, saját magunkat sem, mert az olyan "megalázó" és különben is "mit fognak rólam gondolni"?
Én már levetkőztem ezeket a gátlásokat: amit érzek vállalom, és el is mondom annak, akinek szeretném. Mit veszíthetek? Szeretni jó, utálni nem tudok és nem is akarok senkit. Akkor kinek árthatok? :)

Köszi még egyszer Csillagvirág :)