eMeLeMHáeSZ

hibaszázalékEmlékszem, hogy a bankautomata előtt álltam, és legnagyobb meglepetésemre a gép egy halom ezresben adta ki az összeget. Aztán kiléptem az ajtón, és az első gondolatom az volt, hogy milyen jót hülyültünk a múltkor egy ügyfelemmel, mikor beleszagoltam a frissen nyomdaszagú húszezreseibe, és az milyen jó érzés volt, és még a tetejébe megrendelésem is lett aznap. Hát most jutott eszembe, hogy az automatás eset után pár órával jött is megrendelésem, sőt majdnem egy másik is. Csak hogy válogatós vagyok a teremtéseimet illetőleg, még azt is éreztem, hogy emez nem jön össze.

Megrendeltem az ezresek látványára a megrendelést. Feltöltöttem a bankomat jóérzéssel.
Maga a látvány ahogy pörögtek ki a gépből az ezresek...és nem gondolkodtam, hogy kevés vagy sok, csak annyit hogy mindazt meg tudjam rajta venni amit szeretnék.
Ennyi bőven elég.
Mostanában bevezettem az MLHSZ-t. Lefordítva: Mindíg lehetséges minimális hibaszázalék.
Mondjuk, nem úgy érkezik, vagy teremtődik valami a számomra, ahogy szeretném, és hogy ne legyen teljesen negatív éle, így könnyebben el tudom fogadni a történéseket. Tehát ne feltétlenül ragaszkodjak a 100%-os tökéletességhez. Így sokkal nyugodtabb is vagyok, nem is aggódom. Így még a negatív emberek hüyeségeit is sikerült nagyobb mértékben elfogadnom. Ahelyett, hogy lázadnék, vagy fenyegetőznék, egyszerűen megvonom a vállam, és kimondom...ugyan Mindíg lehetséges minimális hibaszázalék...
Legutoljára egy fórumot figyeltem, és a legkisebb vétség esetén az emberek hajbakaptak egymással...
előfordulhat hiszen mindíg lehetséges minimális hibaszázalék...
Persze ez nem jelenti azt, hogy innentől mondjuk hidegvérrel belenyugszom mindenbe. Azért én is hozok szankciókat ha kell.
Sose felejtem el amikor a belső félelem iszonyatos hullámvölgyei kínoztak a belső elutasítottság miatt.
Hol van az már...
Lassan rétegenként szépen levedlik, és előbújnak a magabiztosság csillámló hegyecskéi, a "meg kaphatom amit csak akarok" felmondatocskáival. Nem próbálkozom, hanem tényleg úgy csinálom. Így könnyen megszokom.
Néha, ha úgy éreztem elbuktam, és az uni a földet nyalatja velem, akkor mindíg aktivizáltam magam, hogy, na most, na most...
Most meg elmerültem a csendben. Elengedtem mindent, néha nem gondolok semmire. Van amikor úgy tűnik, hogy 6 hónap üres lyukat éltem át, és nincs értelme az egésznek. Nem is bánt, nem is fáj, nem tudom hova tenni.
Mostanában úgy tűnik, örök életet élek. Olyan szép puha naplementét láttam ma. A sárgarigó is különleges füttykoncertet adott.
Közben létezem, múlt és jövő nélkül.
Most így jó.

És íme a mai naplemente, most találtam egy fórumban, valaki lefényképezte:
http://kepkezelo.com/viewer.php?file=6off67fp7lw8a30pp13w.jpg

Címkék:

Hozzászólások



:)



De jóóó! :)))

Hajrá! és nem mondom, hogy csak előre, hanem hogy csak MOSTban. :)



:)

:)



:)

:)



:)

:)



:)

:)