Én melyik vagyok?

leprásokVan egy történet a Bibliában. (Több is van, de én most csak az egyikről beszélnék. Lukács 17:11–19)
Jézus egy faluban találkozott tíz leprással. Azok megálltak távolabb, a helyi szokások szerint, és kiáltoztak Jézusnak (a helyi szokások szerint).
Jézus elküldte őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat. Azok elindultak, és amíg odaértek, meggyógyultak. Egy közülük visszatért Jézushoz, hogy megköszönje, és hálát adjon. Jézus nézte az embert, és megfogalmazódott benne a kérdés: Hol van a többi?

Én is szeretem továbbgondolni a történeteket. Tényleg. Mi történt a többi kilenccel?
Talán mind el se ment a papokhoz. Biztosan akadt egy–kettő, aki legyintett:
– Persze. Majd most elsétálok a papokhoz. Ahhoz van éppen kedvem.
– Azt mondja, mindenkit meggyógyít, de ez is csak szöveg. Lerázott minket. A leprát nem tudja meggyógyítani. A lepra gyógyíthatatlan. – És ezek nem mentek el, és nem is gyógyultak meg. A hitük szerint.
Azt hiszem, a legtöbb elment. És látták, hogy meggyógyultak valóban. Biztosan volt megint egy kettő, aki valahogy így gondolkozott:
– Meggyógyultam. Talán attól a kenőcstől volt, amivel hetek óta kenem magam.
– Véletlen egybeesés. – gondolta a másik.
– A papok okozták, azért kellett hozzájuk jöjjünk.
Mi történt a többivel? Mondjuk voltak még öten?
Az egyik hazament:
– Látjátok, meggyógyultam! Mindig mondtam, hogy meg fogok gyógyulni. Mert megérdemeltem a gyógyulást. Nagyszerű vagyok. Kiválasztott.
– Ez jó – mondta a másik. – ezt meg kell ünnepelnem. És elment a kocsmába.
– Mi lesz most? – sopánkodott a harmadik. – Ki fog nekem így alamizsnát adni? Miből fogok megélni?
– Korai még az öröm. Talán csak káprázik a szemem. Nem is gyógyultam meg. Csak tömegpszichózis áldozata vagyok. Holnapra visszatérnek a fekélyek.
Egy ment vissza, egynek volt fontos a kapcsolat. Egynek volt fontos a hála. Jó arány.

Tíz ember találkozott a vonzás törvényével egy faluban, mondjuk Secretfalván…
Én melyik vagyok vajon?

CsatolmányMéret
tíz leprás.jpg52.46 KB

Hozzászólások



:)

Sok ember azért nem tud meggyógyulni, mert a betegség hozzátartozik az identitásához.
Miből fogok megélni, mondatod a koldussal!
Valójában itt alacsony önértékelés miatt, el sem tudja hinni szegény, hogy Ő képes egy szinttel feljebb lépni!
Ez igenigen általános probléma mostanság, kevesen hiszik el magukról, hogy valóban kiválasztottak, és talán Nekik nem is lehet segíteni.

Mert valóban továbblépni csak akkor lehet, ha mindent átvizsgálunk, minden hiedelmünket újrahuzalozzuk.....még a spirituálisakat is!
És minél több dolgot kijavítottam, annál több jön elő, hiszen ha nő a fehér, akkor nő a fekete is.....ha a jun jang képre gondolok.
De ez nem baj, hiszen a tágulás mindenért kárpótol.
No, ez elég zavaros lett, de aki akart,velem tudott jönni ebben az okfejtésben:)



" Felemeltél magasra, és dédelgettél....

Ringattál kicsit még, azután letettél.
Fentről mindent láttam, amiről írtál,
kitágult világom, s repültem tovább.

Szárnyaltam szabadon, az éterben lebegve,
majd a rám hullt csönd, lelkem fürösztötte.
Megtisztultam általad, kedves Barátom.
Ezt az élményt szívemből, mindenkinek ajánlom" !!!! Anikó

A sorok egy költőtárshoz írott versemből valók.



Dede:)

az az egy magának,mert bevonzotta Jézust...meg Jézusnak,mert meggyógyította.



Az az egy

se magának köszönheti?
Vagy hogy van ez?



Alázatosnak

kell lennem.Mindenért.Semmi nincs a birtokomban,mindent kapok.Amit kapok az életben, lehetőségem van használni.De nincs jogom magaménak tudni semmit se,ahogy a 10 leprás se magának köszönheti a gyógyulást.Erre csak egy jött rá.
Köszönet!



:)

Hastala vista, Baby! :)



Nem kifejezetten az önmagam dicséretét akartam kiprovokálni

de a fenébe is. nem tagadhatom le, mennyire jól esnek a szavaid.
Egyet tudok Merkaba, te is egy vagy a tíz közül. 100 közüll, 1000 közül...
Az "Én melyik vagyok?" kérdést inkább olyan kérdésnek szántam, amit bárki föltehet önmagának, és ha akar, válaszolhat - önmagának.
Ha magamnak teszem fel, igennel felelek önmagamnak.
És én is köszönöm, amit itt kaptam, kapok, és kapni fogok.



Juj de jó :)))))))))

Kedves Barátom :))
Kérdésedben jól elrejtetted a választ :)) Ha engem kérdezel , te melyik vagy , nos te az vagy aki visszament , és vissza is fogsz menni , hívhatják bárhogyan és nevezhetik akárkinek a személyt , a szituációt, a helyzetet !
Visszajössz ide közénk , figyeljen rád bárki is , válaszoljon neked akárki ! Sokszor választ hozol , van hogy egy imát , van hogy tanítassz van hogy tanulnak tőled , a fontos hogy itt vagy velem is testközelben vagy gondolatban ------és kérdéseid álomszerű gyárában ahol megalkottad őket , van aki válaszolhat rá például te magad , csak olyan jó leírni -válaszolnál erre :)))))))))
Én elmegyek veled gondolatban és azon túl bárhová , csak teremjen a Kreátori -----éned és ha társad lehetek eme furcsa kesze-kusza gondolathalmazban ami mögé oly szívesen látnék ,------------örömmel konstatálom , igen van egy igaz barátom :)))
Hálát adok neked , és secretfalva összes lakójának azért , hogy megteremtették eme csodálatos színpadot , melyben ki ki szerepének megfelelően , és éppen akkori inspirációi alapján , mesél, hallgat, figyel, tanít, tanul, elmélkedik, gondolatot fogalmaz meg, rácsodálkozik, megszívlel, elfogad, --------és az is lehet fittyet hány mindenre , :)))
Barátom ! Ha te lennél a gyógyítóm , és miért ne lehetnél hisz már vagy :)) akkor egy ember biztosan visszamenne hozzád ÉN :))) ÁMEN
Ölellek Merkaba



Örülök, hogy így gondolod

Személy szerint én szeretek hálás lenni. a hála szerintem az öröm talán legmagasabb formája. a hálára annak van szüksége, aki érzi, és nem annak, aki kapja. Nem hiszem, hogy Jézus antidepresszánsokat kezdett volna szedni az eset következtében.
Azt hiszem, hogy ahhoz, hogy valóban megkapjak valamit, hogy az enyém legyen, ahhoz én is bele kell tegyem a magamét. Attól lesz értékes. Ha csak úgy kapok valamit ingyen, az jó. de ha nem teszem hozzá a magamét, legalább az elfogadást, esetleg a hálát, annyi mintha nem kaptam volna semmit. És azt hiszem, nem is kaptam.
Tíz leprás kapott lehetőséget szerintem, de csak egy volt az, aki az áldást is megkapta. És ez csak rajta múlt. Csak egy sikertörténet. Only one!



Én is gondolkodtam már ezen a

Én is gondolkodtam már ezen a történeten egyszer...
Nagyon elszomorított, hogy 9 ember nem ment vissza hozzá, különösen azért, mert ha a zsidó történelmet, szokásokat is figyelembe vesszük, ők aztán igazán kitaszítottak voltak.
El kellett kerülniük mindenkit, hangosan kiáltozniuk kellett, hogy LEPRÁS!, hogy az emberek el tudjanak menni előlük. Gyakorlatilag csak egymással és a papokkal volt kapcsolatuk.
A tisztasági törvények mindentől és mindenkitől elszigeteltté tette őket.
Akkor igazán tudniuk kellett MITŐL szabadította meg őket a Mester.
MIÉRT ez a hálátlanság? Egy köszönöm nem fért bele?

A végkövetkeztetésed még jobban megerősítette bennem, hogy ha egy cikk megérintett, felszabadított, egy-egy hálasor bele kell, hogy férjen...