Értelmezzük a vonzás törvényét!

vonzás törvényeA kvantumfizika legnagyobb hatását nem a természettudományokra, hanem a filozófiára gyakorolta. Az az elképzelés, hogy a megfigyelő és megfigyelt szoros ok-okozati egységet alkot, a hagyományos, newtoni fizikában eretnek tanításnak minősült volna. Ma már a természettudományok is azt fújják, hogy felejtsük el az objektív, tőlünk függetlenül létező valóság dogmáját, mert Bohr és Einstein alapjaiban rendítette meg azt.

A fenti tudományos felismerés a köztudatban a vonzás törvényeként terjedt el: az vagy, amit gondolsz, amit érzel, amit akarsz és amire vágysz. Sőt, az is vagy, amit nem akarsz és amire nem vágysz, amitől undorodsz és ami ellen harcolsz. Ez nem erkölcsi absztrakció, hanem tény. Értsd úgy, hogy minden hatást, minden személyt, minden eseményt, mellyel életed során találkozol, te magad idéztél elő. Vágyaiddal, ellenállásoddal, gondolataiddal, akaratoddal, érzéseiddel, szenvedélyeddel vagy éppen szenvtelenségeddel. A vonzás törvényét számos kontextusban megfogalmazták már, egyik legmélyebb olvasata a Jung-i szinkronicitás fogalmához kapcsolható. Az események látszólag véletlenszerű találkozását jelöli, azt a történést, melynek során döbbenten nézel magad elé, s azt mormogod, hogy ez nem lehet igaz, ez nem lehet véletlen. A Rüdiger Dahlke-féle függőleges gondolkodás is a vonzástörvényének egy másik értelmezése, mely elsősorban az egészséghez, egyéni fejlődéshez kapcsolódik.

A vonzás törvényének két olvasatáról

A vonzás törvénye működik. Hosszú távon gondolataink és érzéseink egyértelműen meghatározzák személyiségünket, jellemünket és ez által az eseményeket is melyeket átélni kényszerülünk.
1. Ennek elsődleges olvasata, hogy a gondolatok egyszerűen érzékennyé tesznek bennünket bizonyos dolgok iránt, így hajlamosak vagyunk azt érzékelni, amire ráhangolódunk. Ennek értelmében a tőlünk független valóságra lényegében nincsenek közvetlen hatással gondolataink, csak a szűrőt befolyásolják mely köztünk és a külvilág között húzódik.
2. A második értelmezés szerint gondolataink közvetlenül befolyásolják a környezetet, melyben élünk. Példának okáért ha folyamatosan fenntartod a gondolatot, hogy kiváló szakember vagy, hiszel benne, és ennek megfelelően cselekszel. Néhány hónap leforgása alatt függetlenül attól, hogy tényleges szakértelmed nem javult, nagyobb elismerésre teszel szert az attitűdöd révén. Hiszel valamiben, ami kitartásod révén megnyilvánul.

Hiedelemrendszerem sokáig, az első olvasatnak megfelelően, az objektív/szubjektív valóság között húzódó merev határvonalban való hitre épült. Mint minden magát józannak tartó személy, én is úgy gondoltam, hogy a macska ott van abban a nyavalyás ketrecben, függetlenül attól, hogy a fotont miként vizsgáljuk. A Schrödinger-féle gondolatkísérletet érdekesnek tartottam bár, de nem értettem vele egyet, még kevésbé nem tudtam elképzelni azt, hogy miként befolyásolhatja világképemet.

Szkepticizmusom sokat oldódott, amikor elkezdtem gyakorolni a célkitűzés különböző technikáit. Nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy megtaláljam az általam valóban fontosnak ítélt célokat, megfogalmazzam azokat. Fontosabbnak tartottam a helyes célmegválasztást, mint magát a célmegvalósítás módját. Néhány hónap leforgása alatt döbbenetes eredményeket értem el anélkül, hogy különösebb erőfeszítést hoztam volna a cél elérése érdekében. Elég volt a kezdeti fázisban nagyon gondosan megválasztanom és leírnom azt, amit az adott évben meg kívánok valósítani, majd csak arra kellett vigyáznom, hogy naponta gondoljak a vízióra, a célra, melyet magamnak akartam tudni. Néhány hónap múltán a körülmények roppant kedvezően alakultak. Azt, amit más szerencsének hív, azt én a vonzás törvényének számlájára írom.

A szubjektív világban való hitem a tudatos álom gyakorlásával stabilizálódott. Az álom világában a gondolatok külső formát nyernek, személyekkel találkozom, kik látszólag tőlem teljesen független léttel bírnak, saját gondolatokat fogalmaznak, vitázom, harcolok, szeretkezem velük, hihetetlennek tűnik, hogy az a sok lény az mind belőlem való.

Mi van, ha a hétköznapi valóság is az álomhoz hasonlatos, csak sűrűbb létközeget képvisel annál? Mi van, ha a Te személyed éppúgy belőlem való, mint az álomalak, csak tudatállapotom korlátozottsága ezt nem engedi felismerni? A tárgy-kapcsolat pszichoterápiás elméletekkel való ismerkedés során az érzés meggyőződéssé érlelődött: sokkal szorosabb kapcsolat van köztem és a külvilágom között, mint azt előtte gondoltam.

Alapszabályok

Ha a vonzást törvényét tudatosan alkalmazni kívánjuk életünk minőségének javításában, roppant egyszerű törvényeket kell szem előtt tartanunk:

1. Gondolatainknak teremtő ereje van.
Függetlenül attól, hogy hisszük, egyetértünk vele, akarjuk, vagy sem az adott gondolatot, ha kitartóan visszatérünk rá, előbb-utóbb betüremkedik a valóságba.

2. A vonzás törvénye előtt ismeretlen a tagadás minden formája. Ha harcolni akarunk a heroin ellen, akkor valójában támogatjuk elterjedését. Ha harcolni akarunk a terrorizmus ellen, akkor valójában a terrorizmus megjelenését serkentjük.
Van egy ősrégi mondás, mely ezoterikus körökben közhelynek minősül: ahhoz, hogy egy szobában megszűntessük a sötétséget, nem a sötétség kihordása vezet célhoz, hanem egy gyertya meggyújtása.

3. A konkrét gondolatok / célok hamarabb megvalósulnak, mint az absztrakciók.Mondd azt, hogy évi 10 millió nyereséget akarsz, ne pedig azt, hogy kétszerezni akarod a havi bevételedet.
Mondd azt, hogy 10 kg-ot fogsz fogyni egy év alatt, ne pedig azt, hogy el akarod érni az ideális súlyt.

4. Nevezd meg és uralni fogod!A démonűzés középpontjában a démon megnevezése áll. Minden egyéb rituálé csak körítés, a démon attól veszti el hatalmát, hogy megnevezik.
Merni kell kimondani azt, amitől meg akarsz szabadulni, vagy amit el akarsz érni!

5. Hosszú- és középtávon gondolkodj rövidtáv helyett!
A gondolatoknak időre van szükség ahhoz, hogy megnyilvánuljanak. Csak a kellő ideig fenntartott gondolat türemkedik be a külvilág valóságába.

6. Csak az érzelmekkel alátámasztott gondolatok fognak megnyilvánulni.
Ezért fontos olyan célokat megfogalmazni, melyek összhangban vannak az egyéni fejlődéseddel. Csak azt tudod érzésben fenntartani, ami valóban érdekel, ami valóban hozzád tartozik, nem szabad és nem érdemes a természeted ellen cselekedni.

(Forrás: Kulcsár Zsolt, pszichológus)

Hozzászólások



koszonom a cikket Imi!!

Koszonom a cikket Imi nagyon hasznos,es sokat lehet tanulni belolle.Hala neked!!!



Szia Admin. Elolvastam és

Szia Admin. Elolvastam és már kiis írtam a Vonzás Törvényét. Nagyon jó. Én is csak csatlakozni tudok az előttem levőkhőz. Köszönöm. Igyekszem sokat tanulni belőle és rögzíteni. Mert nagyon rám fér a változás. Minden jót neked. Szia Gabi.



Köszi :)

Köszi Admin és Jutka :)
Tök jó irások, nagyon nagy élvezettel olvastam :)
Hála Nektek :) Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Kedves Admin!

Már biztos, hogy ma nem ültem a gép előtt eredmény nélkül.
Nagyon köszi ezt az írást!

Azt hiszem ezt kinyomtatom magamnak és, valahova jól látható helyre kiteszem, hogy beleégjen a tudatomba a vonzás törvényének alapszabálya.

Üdv.: Susanna



Hűűűű, ez nagyon ütős

Hűűűű, ez nagyon ütős volt!
Napok óta készülök rá, hogy "méltó körülményeket teremtve", desszertként elolvasom ezt a cikket, eljött ma a napja, hurrá!!!
Nagyon tetszett, konkrét és tettre sarkalló.
Szeretem, hogy semmi homályosság benne, irányt mutat és azt is leírja hogyan!
Köszönöm ezt a cikket!
És JUTKÁMNAK is a kiegészítést, nagyon hasznos volt!!!

Hugs from ... to ... :-)

www.aminababa.com
www.flavin7.com
Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!



Drága Imre! Azt kívánom magunknak, még sok ilyen ...

varázslatos gyöngyszemet találjál, mint amilyen ez az írás volt!!!

Nem tudom szavakkal kifejezni, milyen hálás vagyok ezért a gyönyörű metafóráért!

Rengetegszer fogom használni!!! Nagyon telitalálat!

Csillád ;)

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Szia Csilla! A neten

Szia Csilla! A neten barangolva láttam ezt az írást egy fórumon, és mivel tetszett, gondoltam megosztom veletek, de már nem találom hogy pontosan hol volt... ha jól rémlik valamilyen E betűs női névtől származott, de ott is idézetként... :)



Köszönöm, hogy kaptam egy óriási ajándékot!

"ahhoz, hogy egy szobában megszűntessük a sötétséget, nem a sötétség kihordása vezet célhoz, hanem egy gyertya meggyújtása. "

Lehet-e ezt szebben és érthetőbben megfogalmazni?

Köszönöm Imre, hogy megosztottad velünk ezeket a gondolatokat!

Ez egy előadás szövege? Vagy egy könyvből származik? Vagy egy tréningé?

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu



Drága Admin...

Mindig, mikor írásaidat felteszed.....már előre tudom, hogy megint valamit tanulok. És ezt is köszönöm Neked nagyon ! Szeretettel : ágica



Drága Imi !

Örömmel olvastam az írásodat, és megint csak tanultam belőle!Olvasása közben rengeteg AHA érzésem volt, mert egymás után jöttek elő az életem során tudattalanul bevonzott dolgok, amelyek igen jelentős hatással voltak későbbi életemre. Voltak ezek között pozitív és negatív vonzások egyaránt. Egy ilyen nagyon jelentős teremtésem volt a férjem és az Ő családjának a bevonzása! Aztán később, 1997-ben végeztem az agykontroll tanfolyamot, ahol különböző technikákat tanultunk vágyaink, céljaink elérésére. Nahát ezt én lelkesen el is kezdtem alkalmazni, és eleinte bizony beleestem abba a hibába, hogy rosszul fogalmaztam meg az elérendő célt, vagy olyat tüztem ki amire még nem voltam felkészülve. Meg kaptam azokat is! Aztán később már óvatosabb voltam, és tényleg több sikert bezsebelhettem.Kb egy éve ismerkedem a titokkal, és most már nagyon vigyázok, és figyelem magam. Leírom a céljaimat, és eddig szinte mindet elértem. Persze vannak hosszabb távuak is amihez idő kell, de már látom, hogy jó uton haladok. Szeretettel ölellek: Judit



Drága Imi!

Először is KÖSZÖNÖM!

Annyira hasonlít egy általam elmentett kedvenc cikkemhez, hogy úgy döntöttem bemásolom :) Erősítlek így a mátrixból :))

Van egy link is a tarsolyomban : http://www.pbs.org/wgbh/nova/elegant/program.html

Angol :( ennyi a hátránya viszont nagyon nagyon jól megéthető a kisfilmekből a kvantumfizika hatása az életünkre.

Váljék hasznotokra :))))))))))))))))))))

Kvantumfizika és pszichológia
A kvantumfizikai jelenségek a háttérben zajlanak és közvetlenül nem észlelhetők, hatásuk azonban a makrovilágban is érvényesül. A makro és mikrofizikai jelenségek közötti kapcsolat hasonló ahhoz, ahogy az emberi pszichében kapcsolódik egymáshoz a tudat és a tudattalan. Sigmund Freud a tudattalanra vonatkozó téziseit 1900-ban publikálta „Die Traumdeutung” című könyvében. Ezzel megjelent a pszichológiai–pszichiátriai szakirodalomban a „tudattalan” fogalma, amelynek jelentősége – a Nobel Díjas fizikus Wolfgang Pauli szerint – hasonló horderejűnek bizonyult a pszichológiában, mint a „kvantum” fogalmának bevezetése a fizikában.
A „tudattalan” azt jelenti, hogy a lelki működésünknek kis része tudatosul, nagyobb része nem. Azt is jelenti, hogy semmit nem felejtünk el teljesen. Elvileg minden emlékünket elő lehet hívni pszichénk „háttérmemóriájából”. Ezt az állítást számos tapasztalat alátámasztja. Az 1940-es és 50-es években pl. Angliában olyan agyműtéteket végeztek, amelyek során a páciens éber állapotban volt és a felnyitott koponyában az agykéreg gyenge elektromos ingerlésével keresték meg azt a pontot, amely az epilepsziás tüneteket kiváltotta és amelyen a műtéti beavatkozást végre kellett hajtani. Az agykéreg ingerlése közben előfordult, hogy a páciens fényképszerű részletességgel írt le csecsemőkori helyszíneket és eseményeket, olyanokat, amelyekről „normális” állapotban nem volt tudomása. Az utólagos ellenőrzés – amennyiben lehetséges volt – általában igazolta ezek valódiságát.
Freud szerint, bár a tudattalan rejtve van, onnan szüntelenül érkeznek impulzusok a tudatunkba és jelentősen befolyásolják, olykor teljesen meghatározzák a viselkedésünket. Bár az ember szereti magáról azt hinni, hogy racionálisan gondolkodó lény, aki a döntéseit észszerű megfontolások alapján hozza, a valóság más. A legtöbb ember nem racionális, hanem „racionalizál”, vagyis a tudattalanból jövő érzelmi-indulati hatások alatt végzett cselekvéseihez utólag logikusnak tűnő álmagyarázatokat kreál.
Freud elméletét Carl Gustav Jung fejlesztette tovább a kollektív tudattalanról szóló elméletével. Jung szerint az egész emberiségnek van egy közös háttérmemóriája, s ez kapcsolatban áll minden egyes ember személyes tudattalanjával. Bár Jung nem ad magyarázatot arra, hogy mi lehet a kollektív tudattalan „működési mechanizmusa”, számos olyan adatot közöl, amelyek ennek valóságos létezésére utalnak.
Jung szerint a kollektív tudattalanban találhatók az un. archetípusok, vagyis az ősminták, ősképek, a tipikus élethelyzetek, konfliktusok, emberi szerepek prototípusai, valamint ezek szimbólumai. Jung az archetípus fogalmát nagy számú álomanalízis alapján vezette be. Azt tapasztalta ugyanis, hogy egymástól távol élő, eltérő sorsú emberek álmaiban rendszeresen előfordulnak olyan, erős érzelmi töltésű, hasonló jellegű képek, szituációk, szimbólumok, amelyeknek a páciensek személyes életében nincs semmiféle megmagyarázható előzményük. Jung később felfedezte, hogy ezek a szimbólumok rendszeresen megjelennek egymástól távol eső népek kultúrájában, népművészetében, babonáiban, mondáiban és meséiben, népdalokban, hímzéseken, díszítő mintázatokban, továbbá a modern műalkotásokban és az álmokban is. Hasonló szimbólumokkal találkozhatunk a különféle ezoterikus irányzatok jelképrendszerében is, mint amilyenek a kínai Ji King, a héber kabbalisztika, a tarot, stb. Jung szerint a középkori alkímia jelképrendszere is archetípus szimbólumokból áll. Az aranycsinálásra leírt módszerek ugyanis gyakorlati kivitelezésre nem alkalmasak és ez akkor is nyilvánvaló volt, amikor azokat leírták. Ha azonban az olyan fogalmakat, mint megtisztítás, nemesítés, transzmutáció, transzformáció, unio mistica, szublimáció, prima materia, bölcsek köve, föld, víz, tűz, levegő, stb, valamint az alkimista művekben a kémiai elemekre alkalmazott asztrológiai jelképeket pszichológiai jelentésű szimbólumokként értelmezzük, akkor abból gyakorlatban megvalósítható szellemi önfejlesztési módszer bontakozik ki. Jung szerint feltehető, hogy a beavatott alkimisták nem aranyat akartak csinálni, ez csupán látszat tevékenység volt az igazi tevékenységük palástolására.
Jung egy helyütt egyenesen azt a kijelentést teszi, hogy a materiális világ voltaképpen a kollektív tudattalan legmélyebb szintje, amelyben az anyag nem más, mint a tudattalan összesűrűsödött, megfagyott, megkocsonyásodott állapota.
Jung pszichológiai elméletéhez szorosan kapcsolódik szinkronicitás elmélete. Eszerint a világban szinkronizmusok működnek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos események együttes bekövetkezése akkor is előfordulhat, ha nincs közöttük oksági kapcsolat. Ha pl. az ember délben megéhezik és az óra 12 órát mutat, akkor ez a két esemény egyidejűleg következik be, de még sincs közöttük okozati összefüggés, hiszen délben akkor is megéheznénk, ha az óra nem működne, és az óra akkor is mutathatna 12 órát, ha nem lennénk éhesek.
Jung szerint a tudattalan legmélyebb szintje és a materiális világ történései között is van szinkronicitási összefüggés és erre több példát idéz.
Jung szinkronicitással kapcsolatos vizsgálatai felkeltették Wolfgang Pauli figyelmét, aki felajánlotta együttműködését egyes kérdések tisztázásában. Együttműködésük eredményét Jung és Pauli 1952-ben publikálta „Naturerklärung und Psyche” című közös könyvükben, amelyben megállapították, hogy a kvantumelmélet és a szinkronicitás nem mond ellent egymásnak, sőt ezek kölcsönösen valószínűsítik a másik megalapozottságát, azonban egyik elméletből sem lehet logikai úton levezetni a másikat.
A fizikai doktorátussal is rendelkező R. A. Wilson amerikai pszichológus professzor ennél is tovább megy, és azt állítja, hogy a már említett kvantumkáosz – általában tudattalan szinten – kölcsönhatásban van az emberi pszichével, és hogy ez a kölcsönhatás a nem lokális kapcsolatokhoz hasonlóan működik.
Wilson szerint ezért a mindennapi életünkre, szubjektív tapasztalatainkra is érvényesek a kvantumfizikában megszokott bizonytalanságok, kettős vagy többes természetű jelenségek, s ezt alátámasztják a tudat és anyag között kimutatható olyan kölcsönhatások, mint amilyenek a pszichoszomatikus betegségek, valamint a váratlan gyógyulások orvosilag gyógyíthatatlannak minősített betegségekből.
Wilson szerint a tudatunk, a gondolkodásunk, a hitünk jelentősen befolyásolhatja a szellemi és fizikai állapotunkat, a sorsunkat, sőt a külvilágot is.
Wilson számos konkrét példával támasztja alá, hogy a pozitív dolgokban való hit pozitív hatással lehet az egészségünkre és a környezetünkkel való kapcsolatunkra. Az ilyen hit ugyanakkor együtt jár a gyakran indokolatlan, túlzott optimizmussal, a mások iránti fokozott bizalommal, jóindulattal és hiszékenységgel, s ezért az ilyen embereket könnyebb becsapni. Statisztikai adatokkal az is kimutatható, hogy az ilyen emberek egészségesebbek és tovább élnek, s amikor végül meghalnak, a halálukat kevesebb megpróbáltatás előzi meg. Wilson felteszi a kérdést: akarunk-e bedőlni olyan „illúzióknak”, mint azok a „rászedett bolondok”, vagy inkább hamarabb meghalunk.
A modern ember gondolkodása azonban egyre inkább a materialista felfogás felé tendál, így azután a „rászedett bolondok” száma is egyre csökken. Wilson erre példaként hozza fel azt, hogy a Lourdes-i zarándokok között mindössze 63 olyan esetet regisztráltak, amikor az orvosilag biztosan menthetetlen betegek, ahelyett hogy néhány hónapon belül meghaltak volna, utóhatás nélkül tökéletesen meggyógyultak. Úgy látszik, a több millió zarándok között csak 63 olyan akadt, aki komolyan vette Jézus kijelentését, hogyha valaki legalább akkora hittel rendelkezik, mint egy mustármag, képes lehet a hegyeket is elmozdítani. ......
Wilson szerint az érzékszerveink csupán „zajos” kommunikációs csatornaként közvetítik a külvilág jelenségeit és ezek alapján a tudatunk konstruálja azt a „virtuális” valóságot, amit tapasztalni vélünk. Így azután minden ember másmilyen világot lát maga körül, s ugyanazt a környezetet az egyik esetleg pokolként, míg a másik mennyországként éli át.
Ezen elgondolás előzményének tekinthetjük Ernst Mach osztrák fizikus-filozófus 1885-ben publikált tanulmányát, amely szerint a világ lényegében érzetek komplexuma, tér és idő pedig érzet-sorozatok rendszere, amelyben az egyetlen rendező elv maga az emberi tudat. Van olyan vélemény, hogy a tudományos módszerekkel elvileg megszerezhető teljes emberi tudás három részre osztható, s ebből kb. 1%, amit tudunk, kb. 4%, amit nem tudunk, de keressük-kutatjuk a választ, és kb. 95%, amiről azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk. Valószínű, hogy a kvantumfizikai jelenségek és a tudat közötti kapcsolat kérdése az utóbbi két tudás-típus határeseteként fogható fel.
Érdemes ezzel kapcsolatban idézni Niels Bohr megállapítását is, aki szerint a tudomány soha nem mutatja meg, hogy milyen a világ, csak azt, hogy mit mondhatunk róla.

Forrás : Dr. Héjjas István: Kvantumfizika és tudattalan

" hogyha valaki legalább akkora hittel rendelkezik, mint egy mustármag, képes lehet a hegyeket is elmozdítani. "

Jutka :-)