Ez a föld a tied!

ez a föld a tied!Előre sietnél?
Tedd.
Maradnál?
Maradj.
De én rájöttem nincs se maradás se haladás... noha mindennap sietek és rohanok majd megunom és maradok s közben azon jár az agyam valamiről lemaradok... Fóka már írta hogy itt van... itt van az a pillanat amit meg kell élned, hát most én is leírom hogy ami után szaladsz az soha sem jön el... de engedd meg csak magadnak ezt a szaladást... szaladj amíg csak bírod... aztán gyere ide és lásd meg hogy egy helyen vagyunk... Én ma lekéstem egy osztálytalálkozót amire egy ideje már készülök... és nem bánom... álmaimban szerelmemmel vagyok lágy ívű zöld dombokon, végtelen tájakon hol a szél ural mindent... és nem bánom hogy itt ülök...

Elmondom miért nincs az amiért előresietsz. Mert a sietés csalás. Meg amúgy is egy idő után nem lehet bírni szusszal. Vagyis ha valamiért előresietsz azt végül nem éred el abban az időpontban amiben szeretnéd, mert meg kell állnod hogy pihenj. Csak az történik meg ami éppen megtörténik. A hosszúra nőtt körmöm kopogása a klaviatúrán, a teámban csillámló napfény az asztal szélén ... valaki kidob egy poharat mellettem a kukába ... ülök és tulajdonképp csak értetek írom le mindezt. Mert az írást megélni nehéz dolog. Lehet hogy most mégis sikerül ... de sokszor már csak emlékekről írok nektek. Az utcán sétáltam most is (a most is-t arra értem hogy ez megint csak egy elmúlt esemény) mikor ráébredtem arra hogy a lehető legjobb helyen vagyok ... közhely tudom ... de mégis ... ha nem vagy képes megélni azt amiben valójában vagy ... előre kell sietned hogy újból megpróbáld megérinteni a szekrény tetején ékeskedő játékot majd földre huppansz a kisszékről hogy most talán végleg megértesd magaddal azt hogy csak az marad meg ami közvetlen előtted van. Ha valamiért nagy erőfeszítést erőszakolsz ki magadból ... az csak legfeljebb addig lehet a tied amíg ezt az erőltetett menetet diktálod ... a végén elfáradsz (kivétel nélkül) és vissza kell adnod a súlyos álmod amit nem bírhattál el. Mert csak azt bírhatod el ami épp a kezedben van. Azért van a kezedben folyamatosan mert elbírod. Ez a sorsod. Ha nem akarod erőszakkal megváltoztatni ... akkor magától fog olyan nagyságúra, színűre, szagúra ... formájúra alakulni amilyenre szeretnéd. És végül honnan tudod hogy megkaptad azt amit szerettél volna? Onnan hogy szereted.

Máskülönben ne hidd hogy a jövő jobb a mánál. Amikor ott leszel ... semmivel nem fogod többnek érezni annál, ami. A nagyok játékai csak addig csalogatóak míg kicsik vagyunk. A kicsiknek csak az a bajuk hogy eszükbe vették azt hogy ők nem nagyok. De nincs különbség játék és játék között. Én például most jobb szeretem azt játszani hogy secret fórumoló vagyok sem mintha mondjuk Budapest belvárosában valahol a nyugati környékén prófétálnék idegesen. Mert még ha tudom is mit kéne ott mondanom ... nem vagyok rá felkészülve. Házasodni is házasodhatnék, mert tudom milyen egy jó házasság, mert tudom kivel kellene megélnem ... és a miérteket és a hogyanokat is nagyjából már értem. Mégsem házasodok. Tudod miért? Mert még nem házasodok. Itt ülök és írok. De már lehetnék évek óta felkészületlen festőművész, pap, házas, esetleg még apa is. De mi értelme van folyamatosan megelőzni magunkat? Egyszerűen nem lenne erőm még arra amire még nincs erőm. Ha valaki előre siet, az elől levő dolgokat lát meg, de ez még nem jelenti azt hogy ő ott is maradhat. Mert előresietett, a túrázók egy kis gyakorlott csoportja majd utóléri őt a szerpentinen ... halkan és kedvesen beszélgetnek, belefeledkezve a másik személyébe és rád is rádmosolyognak ... te állj be közéjük és haladj az ő tempójukban ... a saját tempódban. A hegyre úgy fogsz megérkezni hogy észre sem veszed. Az ottani látványt pedig ugyanolyan gyönyörűnek fogod látni mint az úton megismert emberek lelkét.

Bizony ... és nem lesz szebb az út eleje a végénél. Hanem minden pillanatban végtelenül több. Mitől több? Annál amit sietve szeretnél elérni. Sietsz, elfáradsz, és nem éred el. Megint sietsz, megint elfáradsz, és megint nem éred el. Az "erőbedobás" a jelenből származik és a jelenbe hull vissza. Mindig visszahull. Csak a jelenben él. Csak a jelenben teljesedhet ki. Azt hiszed végül több lehetsz azzal hogy élsz. Pedig minden pillanatban ugyanakkora vagy. Akkor leszel kevesebb amikor magadat kívülről akarod meghódítani ... a végtelent csak egy külső töpörödött szemszögből lehet kihasználni ... belülről csak csodálni lehet. Kikanalaznánk magunkat hogy egy csepp se maradjon amivel jól lakhatnánk. Magunkat élvezettel faljuk fel. Ez jusson mindenki eszébe ha nyavajogni mer. Mert mi a valóság?

Végtelen búzaföldön jársz és mikor erre ráeszmélsz mindent megakarsz hódítani, elkezded összeszedni aprócska kévékbe a búzát ... aztán valaki benned megsúgja ... hé ... hisz csak te vagy jelen ... az egész mindenségben te vagy az egyedüli földbirtokos ... kinek lopnád a búzát? Hova vinnéd innen el? Csak egy föld van, és csak egy gazda. Nem kell ellopnod azt ami a tiéd ... ugyanis itt minden de minden a tiéd. Te pedig zokogsz hogy mekkora marha voltál amikor a legelső kévét gyűjteni kezdted ... és zokogsz mert mérhetetlen hálát érzel hogy volt ki leállítson, saját magad kirablásában.

Állj meg hát ahol most vagy,

Ez a föld a tied!

Címkék:

Hozzászólások



...

már elgondolkodtál ... :)

én is egyébként eléggé veszélyesen éltem mielőtt ez az írás megszületett volna ... hónapokig vágyakoztam többre jobbra annál amim van ... és a végén meg is betegedtem egy időre ... depresszió miegymás ... aztán lassan ahogy minden gondolatot száműztem a fejemből ... visszatért belőlem az élet ... :))) elírtam ... de így szebb :) mintha belém-et írtam volna. Szóval ... nyugi ... minden jókor történik :)



Andromed!

Döbbenet.....
Először elolvastam Ágica történetét a varázsgombról, amely a türelem megértésére intett. Majd olvastam a te írásodat a most megéléséről.
Rájöttem, hogy mindig siettettem a dolgokat, mert úgy gondoltam, hogy valamiről mindig lemaradok, ha egy helyben állok. A mai napig nem bírom elviselni az olyan embereket magam körül, akik "tötyörészve" élik a napjaikat. Akik nem roham tempóban kapkodják be a kaját a szájukba, miközben már sokkal előrébb járnak a gondolkodásban mint a reggeli jóízű elfogyasztása. Sok kapcsolatomnak ez volt a halála.
Írásotok biztos azért akadt a kezembe, hogy kapjak már észbe, mert ennek így nem lesz jó vége. 36 év alatt éltem legalább 72-t minden irányba. És most úgy is érzem magam.
Most elgondolkodom.....
Talán.....



És van egy szerzetes...

Aki örül, hogy a társa , mily nagyszerű változáson ment keresztül.....Sőt ! Már nem is egy helyben kuporog a barlang bejárata elött...Hanem észreveszi az égen milyen szépen süt a nap............



...

Tudták hogy van ami örök és hogy ez az örök VAN örökíti őket is :)

de persze egyről beszélhetünk ... a reggelit befejeztem és szemlélem a változást ... most hiszem hogy végig lehet nézni :)

persze ... ha végignéztem leköt majd az új látvány :) és semmi hasznom nem származik az egészből ... csak annyi hogy szeretek ... lenni, szeretni .. ilyenek

... na mindenki eredjen és tegye a dolgát :)
nincs itt semmi látnivaló :)

"Mielõtt a világvége eljõ, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét - szólt a Mester, s már sarkon is fordult volna, amikor az egyik szerzetes ..." azért volt modora az öregnek :D

tudta hogyan vessen azonnal véget a haszontalan elmélkedésnek ... és azt is hogy miként vessen alapot a hasznosnak ...



...

... azt ugye tudod hogy az apát azért mondta hogy fejezzük be a reggelinket ... mert ha éppen reggeli közben ér ... nincs szükség semmire ... minden, emberi erőfeszítés nélkül folytatódik tovább ...

a Titanikban is a zenekar nem esett kétségbe és folytatta önfeledten a muzsikálást ... csak azt tették ami a dolguk ... erősen érződött is róluk hogy nincsenek figyelemmel arra hogy ők most épp kimúlni készülnek ... ugyanis nem tették :) görcsölés nélkül hittek a túlélésben ...



Andromed..

A történethez kapcsolódva: a " reggelit már megetted".Csak tőled függ a folytatás....Ágica



...

így van és nekem ez reménységet ad ... ez személy függő ... aki jól érzi magát ... az ugyanúgy jól fogja érezni magát :) akit az emlékei még zaklatnak ... hálás hogy leoldják róla őket a végtelen áramok és beemelik újból egy független és boldog létezésbe ...



Andromed..

Nem marad meg igaz..., de jön egy másik !! A történet nagyon jó! Ölel : Ágica



...

semmi nem marad meg ... tudtátok e?

Lin-csi apát kolostorában egy reggel így fordultak a szerzetesek a Mesterhez.

- Mondd, apát! Mit tegyen az ember, mielõtt eljõ a világvége? Van-e erre nézve szabály?

- Van - felelte Lin-csi, s már idézte is a tanítást. Mielõtt a világvége eljõ, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét - szólt a Mester, s már sarkon is fordult volna, amikor az egyik szerzetes megkérdezte.

- Mondd, Mester! A világvégével minden véget ér? - Minden. De ez a minden azon nyomban létre is jön ismét. A végtelen idõben végtelen számú csodálatos pusztulás és keletkezés követi egymást - mondta Lin-csi, s hogy a szerzetesek tudják, mi dolguk a végtelen idõben, elmesélt egy történetet. - Nem is olyan rég kezdte az apát -, itt a Lüliang-hegyek közt, egy szerzetes beköltözött egy nagy fa odvába. Úgy hívták ezt a szerzetest, hogy Taj-po. Üldögélt a fa odvában, teltek az évek számolatlanul, amikor megjelent az odú elõtt egy vándorszerzetes. Így szólt a vándor Taj-póhoz. - Írva vagyon, hogy ez a mostani, kerek milliárd esztendõt számláló világkorszak, melyben élünk, hamarosan véget ér. Fellángol majd a nagy tûz, és mind az ezer világ elpusztul. Tudni akarom, csakugyan elpusztul-e, vagy nem pusztul el. Felelj, Taj-po! - És Taj-po felelt. - Elpusztul - mondta. - És akkor mi lesz? Következik a másik milliárd éves világkorszak? - kérdezte a vándor. Következik a másik. - Akkor jó - vágta rá a szerzetes, és megnyugodva õ is beült Taj-po mellé az odúba. Nem mintha addig attól tartott volna, hogy unatkozni fog, ha nem következik újabb milliárd év és nem lesznek majd benne újabb világok, hanem azért nyugodott meg a vándor, mert megértette, miért ül a fában Taj-po. Taj-po pedig azért ült a fában, mert tudta, semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy jönnek-mennek a világkorszakok. Semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy elpusztul mind az ezer világ, s aztán következik a másik ezer. És semmilyen emberi tevékenység nem mérhetõ ahhoz, hogy õ mindebben részt vehet, ülhet a fa odvában, és szemlélheti a világok változásait. Taj-po tudta, hogy a világok változásain töprengeni a legméltóbb emberi munka, s míg valamit meg nem ért az egészbõl, nincs hová sietnie. Ezt értette meg Taj-po válaszából a vándor is, s ezért ült be hozzá az odúba - fejezte be a történetet Lin-csi apát, s szégyenkezve vallotta be, hogy nem tudja, mi történt ezután. Talán Taj-po és a vándor azóta is együtt ámulnak a világok változásain. Bámulják a végtelen idõ játékait. Ti is ezt tegyétek, szerzetesek, ha eljõ a világvége, s már megettétek a reggelit! - szólt Lin-csi apát, s magukra hagyta szerzeteseit, kolostorában, a Huo-to folyó partján.



.

köszönöm



Andromed....

És most örülök, hogy ezt hozta ki belelőd, én már éreztem , hogy ez ott lappang benned egy ideje...
És mégegyszer ölellek és írj ! Ágica



...

szeretlek titeket :)

de most komolyan és most válaszaitoktól függetlenül ... ám tőletek függetlenül semmiképp sem ... ugyanis örülök hogy van világ körülöttem ... örülök hogy van kit szeretnem

na abbahagyom mielőtt érzelgésbe csap át :)) én is ölelellek benneteket!

és szívesen ...



Kedves Andromed...

Jó volt olvasni . Köszömöm. Ölel : Ágica



Napfény

Köszönöm az idézetet!

félelmetes ... az egész írásomat tükrözi ez a kis mondat
ebből azt is fel kell ismernem, hogy te mennyire megértettél ...

:)



"Állj meg, és gondold meg

"Állj meg, és gondold meg Istennek csodáját!" (idézet a Bibliából)

Így van. Csak lassan. Időnk van bőven, Végtelen.
Egy maratont se lehet gyors iramban futni - csak a saját tempónkban.