Félelem

Megőrjit a félelem. Alulról kezdtem, nagyon mélyről jöttem és ugy érzem hogy kezdek a szakadékból kiérni....és mégis, nemtudom a félelmeimet leküzdeni ez képtelenség, lassan beleőrülök. Szinte félek az egész élettől. Tudom hogy ezek az irreális félelmek valami belső "izét" jelentenek ami igy jut a felszinre valami belső feszültség.....!de miaz????!! Nem birok rájönni.. :(( borzasztóan szorongásos vagyok kicsikorom óta. lassan tul vagyok a depresszión azt hiszem de a szorongás nem mulik. Kérlek ha valaki tud hasznos tanácsot adni akkor írjon. Nem akartam így írni ide hogy ne huzzam le a többi olvasó rezgés szintjét is de nem birom ezt tovább. Nagyon zárkozott voltam mindig, ugyhogy egy kicsitt büszke is vagyok magamra hogy legalább itt el tudtam mondani hogy, hogy érzem magam. A szorongásom miatt egyáltalán nem járok társaságba, de a párom szeretne velem eljárni... félek hogy elveszitem. Voltam pszichologusnál de nem használt, munkát keresek de hogyan találhatnék ha remegve megyek be az állásinterjukra?...

Címkék:

Hozzászólások



Nagyon, nagyon köszönöm

Nagyon, nagyon köszönöm mindenkinek a válaszát. Igyekszem megfogadni őket, és összeszedni magamat. Meglepődtem, hogy ilyen sokan válaszoltatok és jólesett nagyon. Nem nagyon szoktam kapni ennyi figyelmet. Úgyérzem mindenkinek a hozzászólásában van olyan tanács amit érdemes megfogadnom, ezért nem írok mindenkinek egyenkét vissza de nagyon köszönöm, szeretlek titeket.



Sta,

Életünk hullámok között folyik- le, s fel, így jönnek a vízmozgások is, meg a mindennapjainkat meghatározó feladataink megélésének milyensége is.

Keresd a rosszban is a jót. Amikor megtudod találni, boldog leszel. És tartósan az, mivel benned fakadt fel
http://www.youtube.com/watch?v=aLuY7piB7oA



Közben végig olvastam irásod,

Közben végig olvastam irásod, és rájöttem, hogy a többi hozzászolóhoz simúlva probáltalak "felébreszteni", pedig te gyakorlatiasabb dolgot kérsz.
Lehet gyermekkorodból hozod a szorongást, valamilyen szeretet hiánya miatt. Vagy elvártál valamit, ami nem jött be, illetve alapvető szeretet szükségeletedet nem kaphattad meg. Családi körülmény , állapot, stressz. Gondold át mik azok a szituációk amik hasonlítanak most és gyermekkorodban. Mi az amit hozol régről, csak most kezdesz rálátni, vagy megérezni, hogy valami nem jó. Mert az nem lehetsz valójában te. A többiekkel egyetértve néz a múltba, és magadba is. Mi az amit folyton ismételsz? És szüleid is ismételtek? Talán itt a bibi. Majd fogadd el, ( bár könnyű mondani), hogy mindig mindent megtettél, és most az életedért is meg fogsz mindent tenni, hogy jobban alakuljanak a dolgaid.



Nézz távolról önmagadra! Egy

Nézz távolról önmagadra! Egy lépéssel hátrébb. Mennyire szépséges nagy kincset látsz?
Figyeld a lépéseid, hol sietnek, hol lassabban mozognak. Milyen jó, hogy a sok-sok lépéssel mindig elértél valahová. Így tekints az életedre, hogy mindig haladsz. A sok kudarc is csak nézőpont kérdése. Te csak a legtökéletesebbet tudod választani, ami abban segít, hogy eljuss valahová. Szükséges, hogy úgy érezd, hogy mész. Tekints így a dolgokra, hogy ezek mind szükségesek voltak, amik veled történtek, magad miatt. Majd így végig mérve pillanatnyi állapotodat, kis lépésekben építsd fel önmagad. Csak azokat a gondolatokat válaszd, amire úgy érzed, hogy méltóak a hozzád. Legnagyobb mélységedhez, ahol valójában lakozol. A munkát tekintsd eszköznek, egy szerződésnek. Vállalsz valamit, hogy megteszed fizetségért. Elöször éld be kevéssel, hogy megnyugodjál, majd lenyugodva léphetsz nagyokat is.



Nézd, mik vannak ezen az

Nézd, mik vannak ezen az oldalon? Mindennap olvass ilyeneket...mert ugye nem mindegy, milyen gondolatokat töltünk a fejükbe:) és mi az,amiken gondolkodunk:)

http://www.thesecret.hu/pozit-v-b-lcsess-gek-mindenkinek_melinda79



...

Kedves sta!

Lebekének igaza van; "Isten nem mér rád olyan terhet, amit nem bírsz el."

Figyelj csak, én voltam már igen mély depresszióban, amit most nem részleteznék, kijöttem belőle az a lényeg. Pánikbetegségem maradt- az orvosok szerint (mert én ezt nem fogom hitelesíteni azzal, hogy én is megbélyegzem magam). Szóval adott egy ilyen aktuális állapotom (állapot, ami változhat!), éppen ezért nem is szedek gyógyszert (hogy mire kijövök ebből az állapotból, más függőségbe essek?? na neeeeeeeeem!:)
Szóval....megvannak a gyógyszereim szépen..valahol...de asszem elő is keresem már és kidobom őket, mert az is lehet, hogy rég lejárt a szavatosságuk.

Szerintem egy a lényeg: Csináld amit szeretnél, és ne hagyd! hogy egy ilyen érzés bármiben is akadályozzon! Én a rosszulléteimnél mindig arra gondoltam, hogy más ezt kívülről nem látja (hogy szédülök, izzadok, majd' elájulok, meghalok pl bizonyos bevásárlókp-okban, nem kapok levegőt-és nem is akartam, hogy ezt lássa más.....) Ez csak az én fejemben jár!- mondogattam mindig. Lehet más is így érzi magát, és én sem látnám.
Nagy dilemmám volt egyébként, hogy pörögjek rá a témára, minden információt beszerezvén, vagy hagyjam figyelmen kívül és majd elmúlik...
Azt vettem észre, hogy ha ilyenkor "stresszes" helyzetekben szépen elbeszélgetek magammal és rendbe teszem a gondolataim, és csinálom azt amit szeretnék- csakazértis bemegyek oda és megcsinálom!!!!!- akkor utána jobb. Egyre jobb és jobb.

Szóval csináld amit szeretnél, és a megoldásra koncentrálj, ne a "ki akarok menekülni ebből"-re.
És gondolj csak bele: attól hogy félsz, attól miért ne csinálhatnád meg amit szeretnél? Félsz egy állásinterjútól?? Na és?? A legtöbben ugyanígy érzik magukat! Szard le és csakazért is mutass magabiztosságot. Hisz más nem tudja, mi zajlik a fejedben....csak te.

Megoldod ezt te, én tudom. Másnak is sikerült, tehát megoldható!

Egyébként meg, ha megfigyeled, bizonyos szituációkban ki hogy viselkedik, és elgondolkodsz azon, hogy miért, akkor látni fogod, hogy "csak" a felfogásukban van különbség.
Tehát nézd meg ők hogyan gondolkodnak, s próbáld meg néhány napig te is olyan szemmel nézni a világot, akik szerinted lazák, magabiztosak......



Pont, hogy arra szeretném

Pont, hogy arra szeretném irányítani Sta figyelmét, hogy azt erősítse magában, amit kellemesnek tart (pl. tulajdonság). Mikor "gyengeségeinket" igyekszünk elrejteni, azok annál inkább felszínre akarnak majd törni. Sta! Bújj ki a csigaházadból! :) Nyílj meg! :) Engedd be a friss levegőt! :) Azt erősítsd, hogy mit szeretnél! :)



Gondolj arra: van párod, aki

Gondolj arra: van párod, aki szeret Téged. Lehet, hogy ő jobban ismer, mint Te magadat? Biztos vagyok benne.
Nem tudunk olyat mondani, amit a pszichológus már ne mondott volna el. Azt kell megnézned, mit kapsz ettől a szorongástól. Az ember azért nem tud kilépni egy helyzetből, mert valamit kap, ami

  • megszokott, vagy
  • jól esik neki, vagy
  • egyszerűen mindig is így volt, ezután sem lesz másképp

Igaz, ez utóbbi ugyanaz, mint a megszokás. Próbáld meg elképzelni, milyen lennél szorongás nélkül. Képzeld el a világot, ahol el mersz járni a pároddal társaságba, jól érzitek magatokat. Nézz körbe, hogy mindenki mosolyog, beszélgettek, egy koktéllal a kézben Te is része vagy a társaságnak, és ez milyen természetes, nem is lehet másképp. Ez az, amit akarsz.

Ha itt bejön bármilyen kényelmetlenség érzése, fogd meg jól, ragadd meg, és addig ne ereszd, amíg meg nem találod, hogy pontosan mit akar közölni Veled. Miért üti fel a fejét a szorongás abban a pillanatban, hogy jól éreznéd magad.

Első nekifutásra talán azt kéne megvizsgálni, miért is okozott problémát, hogy ide leírd a kérésed. Mitől féltél? Mi az, ami miatt nehéz volt rávenni magad? És ami talán még fontosabb: mi az, ami miatt végülis mégis sikerült?

Az igazi tanács nem is tanács, csak jól elhelyezett kérdések, amikre Neked kell bántóan őszintén válaszolni. Amíg önmagaddal szemben nem tudsz őszinte lenni, amíg a válasz bármilyen kérdésre az, hogy "nem is tudom", addig nem fogsz tudni továbblépni. A válaszok Benned vannak, csak a megfelelő kérdéseket kell feltenni hozzájuk. És ha megvannak a válaszok, a probléma szinte magától feloldódik, nem is nagyon kell velük semit csinálni.

A félelem olyan, mint egy halvány derengés az éjszaka közepén. Ha pontosan ránézel, eltűnik.



Sta, a mentális energiád kevés.

Ami a gödörből való kijutáshoz kell az az akaratod mellett.

Ha szeretettel is megtámogatják az ilyen helyzetben levő embert, az mindig segít. Lebeke, te nagyon kedves vagy, ám tapasztalatom szerint kevés, ha a hibáinkra irányítják figyelmünket amikor a depresszió szorításában érezzük magunkat.

Tapasztalatból mondom. Megjártam lelki mélységeimet magam is, pár éve. És nem kívánkozok oda. Amikor azt érzem, hogy lemerülő félben vagyok, gyorsan felhozom magam BÁRMIVEL, technikákkal, baráti beszélgetésekkel, csak nem engedem magam oda le többé.

Itt kedves Sta az oldalon minden adott, hogy felhozd magadat. Keresd azokat az írásokat és írókat, akik szeretettel szólnak mindenkihez:)

És próbálj önmagad csöndjébe megfürdőzni naponta többször. Ha teheted fogyassz sok B vitamint ez a lelki és idegi erősítésre van, és a legjobban a diót, mandulát, mogyorót, almát ajánlom. Minőségi vitamint egyél, ne a gyógyszertári B családot.



Te nem tudsz segíteni

Te nem tudsz segíteni magadon, hogy várhatod, hogy más segítsen? Lépj ki az önsajnálat, önostorozás medréből és a megoldásra koncentrálj. Még, ha nem is tudod még mi az. Isten nem mér rád olyan terhet, amit nem bírsz el.
Szép Napot! :)



Szia

köszi szépen a választ...de már kb 2éve ezt probálom, a pszichologus sem tudott segiteni :8



Szia. Pedig már le is írtad.

Szia.
Pedig már le is írtad. FÉL- ELEM. Kutass ÖN- MAG- adban. Sok helyen azt írják a Lélek mélye a legfélelmetesebb. Igen. Ott az igazság. Vagy gazság? Az mindegy. Ismerd meg önmagad és légy EGÉSZ(séges)!
Szép napot! :)