Felejtsd el rossz érzéseidet!

felejtsd elA titok kapcsán sokszor hallhatjuk hogy a kulcs hogy jól érezzük magunkat. Ami nem is oly meglepő hiszen hogy hogyan érezzük magunkat az határozza meg tetteinket, gondolatainkat. Ha negatív érzéseink vannak mindenki tapasztalta már hogy semmi sem jön össze, nem tudunk kijönni a barátainkkal stb. Tehát szabaduljunk meg a rossz érzésektől. Brian Tracy gondolatait és saját tapasztalataimat szeretném leírni Nektek a témával kapcsolatban.

1972-ben Brian a metafizikát tanulmányozta, azt az ágát ami az emberi képességek kibontakoztatásával foglalkozik. Amit felismert az az hogy csak és kizárólag olyan mértékben fejlődünk, amilyen mértékben ki tudjuk iktatni rossz érzéseinket, illetve a negatív érzések a legnagyobb blokkoló tényezők mindannyiunk életében.

Ha fáj valamink azzal jelzi a testünk hogy valami gond van az adott területen. Ha hozzáértünk egy szúrós tárgyhoz azonnal elvesszük a kezünket, érdekes módon ha valamely gondolatunk okoz rossz érzést nem vagyunk hajlamosak másra gondolni. Azért mert úgyérzünk hogy megfizettünk a rossz érzésekért. Mindig a gondolataink határozzák meg érzéseinket, boldogok, boldgotalanok vagyunk, vagy félünk, bízunk magunkban minden a gondolatokon múlik.

A negatív érzéseket mindig, kivétel nélkül az a mélyen elrejtőzö gondolat okozza hogy nem mi irányítjuk az életünket. Úgy gondoljuk, még ha nem is tudatosan, de azt gondoljuk nem mi irányítjuk az életünket, külső erők áldozatai vagyunk. És hogy ezt hogyan érjük el? A vádaskodással. Azzal hogy valakit okolunk, másokat hibáztatunk. A legfontosabb lépés hagy hagyjunk fel a váddal, ne vádoljunk senkit. Azok az emberek akik nem hibáztatnak senkit, maguktól várják sorsuk alakulástát nagyon egészséges személyiségek.

Először is ügyeljünk rá hogy ne vádaskodjunk. "Ne ítélj, hogy ne ítéltess" monjda a Biblia.
A másik elképzelhetetlenül fontos dolog hogy bocsássunk meg mindenkinek. Ha nem múlnak el rossz érzéseink, és akár egy is megakadályozhatja ezt, az azért van mert blokkolt negatív érzésünk van, az pedig szinte minden esetben a vád. Valakit vádolunk, tehát nem mi irányítunk, mert rá hárítjuk a felelősséget, azt mondjuk az ő hibája. De mivel ez csak egy gondolat, minden rossz érzés csak egy gondolat, végsősoron az a gondolat hogy nem mi irányítjuk az életünket, ebből következően könnyen kiüthetjük ezt a gondolatot, és helyébe ültethetjük azt hogy: "Én vagyok a felelős". Ha azt mondjuk "Én vagyok a felelős" újra mi irányítunk, hiszen a tudat csak egy gondolattal tud foglalkozni egy időben. Rossz érzésünk nem lehet ha arra gondolunk hogy mi vagyunk a felelősek. Tehát a varázsige "Én vagyok a felelős", nem feltétlen kell hangosan kimondani, de koncentráljunk a mondatra, mintha valakinek magyaráznánk, és vigyünk bele érzelmeket.

Keressük meg azokat a gondolatokat, helyzeteket, akármiket amik negatív érzéseket szoktak bennünk ébreszteni, fussunk végig ezeken, idézzük fel az egyiket, mondjuk hogy "Én vagyok a felelős", amíg el nem múlik a rossz érzés és jöhet a következő negatív érzést okozó dolog.
Nagyon fontos hogy bocsássunk meg mindenkinek. Ez csakis a mi érdekünk hogy megbocsássunk, ez csak nekünk jó.

Fontos még az is hogy ne beszéljünk negatív dolgokról. Amikor beszélünk róla, csak erősítjük őket. Viszont nem erősek, általában könnyen elhalnak ha nem gondolunk rájuk.

Szeressük önmagunkat és az embereket. Nem azt mondtam próbáljuk meg, hanem azt hogy szeressünk. Emlékszem, egyszer olyan rosszul voltam hogy, szinte már majdnem odáig eljutottam hogy öngyilkos akartam lenni és elkezdtem arra gondolni hogy szeretek minden embert feltételek nélkül. Egy perc sem telt el, és elmúlt a rossz érzés, vidám lettem. Ugyan, miért is ne szeretnénk bárkit is? Miért? Ha szeretünk az csak jó dolog, mi rossz van abban? A harag rossz, ha lenézünk másokat rossz, ha hibákat nézzük a másik emberben az rossz, nekünk is, és addot esetben a másik embernek is rossz. Minek tennénk ilyet? Szeressük az embereket feltételek nélkül, és jól fogjuk magunkat érezni. Mivel a félelem ellentéte a szeretet, ezért ha jól szeretünk nem lehet bennünk félelem. Azt se feledjük el minél jobban szeretünk, annál szeretetre méltóbbá válunk.

Biztos mással is előfordult hogy értéktelennek érzi magát. Úgy érzi nem képes megtenni valamit. És félünk, borzalmas érzés. Ezt hívják kudarctól való félelemnek. Természetesen ebben semmi különös nincs, az előző módszerekkel is megszüntethető. Ha kudarctól való félelmünk van akkor tudatalatt azt gondoljunk "nem fog menni, nem vagyok képes rá". Had idézzem az egész emberiség történelmének második legnagyobb alakját: "Képes vagy rá, ha úgy is gondolod"//Buddha. Ezt tehát azzal tudjuk kiiktatni hogy azt mondjuk "képes vagyok rá". Ha ilyenünk van gondoljuk az ellentetjét vagyis azt hogy "képes vagyok rá". Miért gondolnánk negatív gondolgokra? Mondjuk azt hogy képesek vagyunk rá.
Tehát összefoglalom:
Megbocsátás mindenkinek 100%-ig, 100%-ig...
"Én vagyok a felelős", ha bármilyen rossz érzésünk van (nem hibásak vagyunk!!! Felelősek..Vagyis mi felelünk érte. Tehát miénk az irányítás)
Akármi történik is szeressük magunkat és minden embert, ha jól csináljuk akkor jól fogjuk magunkat érezni egy kis idő múlva.
"Képes vagyok rá", ha kudarctól való félelmünk van akkor tehát inkább valami értelmesre használjuk az elménket, amitől még a rossz érzésünk is megszűnik.

Azokról a rossz érzésekről beszélek melyek lelki fejlődésünk útjába állnak. Ha valami nagy veszteség ér minket, vagy ha megbántanak nem tetszik nekünk, azzal szerintem semmi gond nincs. Az olyan rossz érzések megszüntetését tartom fontosnak amik állandóan visszatartanak minket a próbálkozástól, jó közérzettől, képességeink kiteljesítésétől.

Sok dologra rájöttem miközben leírtam a gondolataimat. Tehát.. Az lehet hogy hihetetlen egyeseknek hogy bevonzunk dolgokat az életünkbe, de az szerintem hogy érzelmi életünk irányítása egyedül a mi kezünkbe van nem vitatéma. Ha kiktatjuk negatív érzéseinket, az olyan mintha a testi betegségeket szüntetnénk meg melyek fájdalmakat okoznak..Lelkileg egészségesek leszünk.

Hozzászólások



Megkaptam a levelet. Az a

Megkaptam a levelet. Az a lényeg hogy az agyunkban rengeteg emléknyom, lehetőség van, de mindig csak azokat használjunk, folyamatosan, magnószerűen ami a jelenlegi érzelmi, hangulati állapotunknak megfelel. Vagyis találd meg a módját vhogy hogy jólérezd magad, és akkor a jó érzéstől az önbecsülésed is magasabb lesz, és mivel önbecsülés/felelősségvállalás egymást erősítő elemek, ha nő az önbecsülésed nő a felelősség vállalásod. Amit itt elmondtam nem szlogen. A siker legmélyebb titka.



Bocsi a késő válaszért.

Ha valamit akarsz tégy úgy mintha már meg lenne..Színlelés..
De ismerős amit mondasz , nekem is vannak problémáim ilyentéren, habár 5 éve foglalkoztat a téma..
De sebaj, most épp ilyen témában, e-mail-ezek alfajáróval..
Majd írok ide még kommentet ha visszaírt a kérdéseimre.

Az én tapasztalataim szerint "Mindenkit szeretek, feltételek nélkül" és hasonló mantrák eszméletlen jó feelingbe hozzák az embert!
És..Ugye a kontroll törvénye szerint annyira érezzük jól magunkat amennyire érezzük hogy mi irányítjuk az életünket..
Ebből az következik hogy az emberek szeretete révén is elérhető a felelősségvállalás (és ezzel ugye az önbecsülés hiszen egymást erősítő elemek).
Ne állítsunk akadályt a szeretet útjába szerintem, ez jó gazdagít minket és a többi embert..

Saját tapasztalat:
Ki akartam jönni valakivel, eléggé gyengen alakítottam magam, nem jöttünk ki jól..Aztán kis ideig: Szeretek mindenkit, mindenkit, imádok minden embert, feltételek nélkül szeretem embertársaimat, áthat az emberek szeretete, átadom magam a szeretetnek minden és mindneki iránt (és hasonló gondolatok), pár perc múlva, tök jól kijöttem az illetővel.. Még nevetett is egy nagyon béna poénomon. =) Szal hajrá.



Felelősség?

Igen, csak kár, hogy egy csomó ember akar felelősséget vállalni az életemért. Régebben volt egy manrtám: "Az életemet magam irányítom". - Ezt minden este elmondtam. Sok mindent el is kezdtem én irányítani, nemet mondani, sok izgalom, öröm, de sok zűr is keletkezett ebből. Nem bántam meg. A baj csak az, hogy még mindig nem igaz 100%-kban, hogy az életemet magam irányítom, még mindig csak olyan max 20 százalék. És így hogyan vállalhatnék az életemért teljes felelősséget? Bocsi, de mindig úgy érzem, hogy ezek csak remek szlogenek.



Ez most nagyon jól jött!

Ez most nagyon jól jött! Köszönöm!



Köszi a blogot Bif, tetszett

Köszi a blogot Bif, tetszett az írás.
Én valahogy mindig olyasmit érzek, hogy mindenkit szeretek. sokszor azt gondoltam, hogy túl nagy a szívem, és hogy ez nem jó. Próbáltam így is, és úgy is. De a végeredmény: mindig csak akkor éreztem jól magam, ha éreztem, hogy szabadon szeretek.

Megbocsátani: nagyon jó érzés, egyébként a feltétel nélküli szeretet generálja...:)

Köszi még egyszer.



Ezt

".A későbbiekben pont azt kell megtanulniuk,hogy ne ezt tegyék"
Mért kellene ezt megtanulniuk?-Ez a mondat nagyon betalált.Mert én azt hittem,hogy nekem feltételesen kell,mert feltétlenül rossz lehet.Szóval blokkoltam magam szerintem jósok évig. Mától már nem.És ezt érzem a közérzetemen.Felszabadultam miattad:))))))



Tényleg?Mire jöttél rá?

Tényleg?Mire jöttél rá?



Köszi

a választ.Megértettem az életem most miattad,rájöttem valamire:)



Sziasztok!

"Én csak képzeletben tudok mindenkit feltétlenül szeretni,az életben nem megy mindenkivel", szerintem azért mert feltételeid vannak. Vagyis feltételhez kötöd a szereteted hogy "ilyennek és ilyennek kell lenned", nem fogadod el a másik embert olyannak amilyen.

".És csak adunk,és a szarságot kapjuk cserébe.És akkor mit kell tenni?Nem feltétel nélkül szeretni tovább,hanem otthagyni,nem? Bár feltétel nélkül lehet úgy is szeretni,hogy otthagyjuk."
Igen..Szeretet alatt nem azt értem mint például szerelem. Egyszerűen csak szereted az embereket, tiszteled őket, elfogadod őket amilyenek, értékeled őket, ez neked jó elsősorban. A biblia írja hogy "ha csak azokat szeretitek akik titeket, mi lesz a jutalmatok?". Ne foglalkozz vele hogy ha nem viszonozzák, ha szeretsz az már alapból jó, de a legtöbb ember tudattalanul is viszonozza ha szeretik. Például, ha mosolyogva megy oda hozzád valaki, akkor tök jó érzéseket kelt benned. Egyszerűen az látszik az emberen hogy viszonyul a társaihoz. Ha láttad már a hazudj ha tudsz c. sorozatot akkor tudod hogy a legapróbb kis mozdulatnak is van jelentése az ember testartásán stb.

".A későbbiekben pont azt kell megtanulniuk,hogy ne ezt tegyék"
Mért kellene ezt megtanulniuk?

"És mit jelent a feltétlen szeretet egyáltalán?"
feltétel nélküli, azaz nincs feltétel. Egyszerűen ha esik, ha szakad akkor is szereted és kész :)

Pincurnak:
"Mondogatom magamban, hogy képes vagyok rá, de néha nem megy"
Nem a mondogatás a lényeg hanem hogy mire irányítod a figyelmedet, ha arra koncentrálsz hogy képes vagy rá akkor nem félhetsz, abban a pillanatban. Persze ez nem megy olyan hamar, újból előjöhetnek egy darabig a negatív gondolatok..Vagy megteheted hogx meditációs állapotban vizualizáld hogy idális állapotban vagy, tele vagy önbizalommal stb. és lásd magad, és éld át, mintha már valóra vált volna. Vagy pedig egyszerűen csak színleld..Tettesd. Cselekedj úgy mintha máris ideális állapotban lennél.



:)

Szia Bif!

mintha pont nekem írtad volna a blogot ma. Kudarctól való félelem. Na az most megvan rendesen. Munkával kapcsolatban. Egyedül a nagyvilágban... Épp másik állást keresek, és néha bepánikolok, hogy mi van:- ha nem fogom megérteni amit csinálni kell,- mi van ha nem vagyok elég jó, - mi van ha nem sikerül új állást találnom pont ezek miatt ,és haza kell mennem?
Mondogatom magamban, hogy képes vagyok rá, de néha nem megy...... Egy darabig energikus az ember, de mostanában állandóan fáradt vagyok, és aludnék. Mi lenne ez? Depi? Tudatalatt máris feladtam volna, és mennék vissza Magyarországra? Nem tom... szeretnék ezen túl lenni, és boldogan fittyethányni erre az egészre:)



Köszi

a blogot Bif!Nagyon tetszett.De leragadtam egy résznél.Én csak képzeletben tudok mindenkit feltétlenül szeretni,az életben nem megy mindenkivel."Minél jobban szeretünk,annál szeretetre méltóbbá válunk."-Ha olyan emberek vannak körülöttünk akik a szeretetet el tudják fogadni és vissza tudják adni.Ha olyanok,akik nem,akkor minél jobban szeretünk,annál jobban pofára esünk.És csak adunk,és a szarságot kapjuk cserébe.És akkor mit kell tenni?Nem feltétel nélkül szeretni tovább,hanem otthagyni,nem? Bár feltétel nélkül lehet úgy is szeretni,hogy otthagyjuk. Feltétel nélküli szereteten mit értünk?Azt,hogy maradunk,vagy azt,hogy lépünk,megbocsájtunk és szeretjük feltétel nélkül a távolból?Nekem ezzel a feltétel nélküli szeretettel vannak problémáim.Az értelmezésével.Nem tudom mit jelent a fogalom.Meg lehet figyelni,hogy azok a gyerekek akik lelkileg rossz körülmények közt nőnek fel,sokkal jobban kötődnek a szüleikhez gyerekkorukban,mint a normális körülmények közt felnőtt gyerekek.Mert feltétel nélkül szeretnek.A későbbiekben pont azt kell megtanulniuk,hogy ne ezt tegyék.Akkor most feltételes szeretet vagy anélküli?És mit jelent a feltétlen szeretet egyáltalán?