A félelem leküzdése

félelmeink leküzdéseNem is tudom hogy kezdjem, de mindenképpen ki kell írnom magamból... nektek (is). Az utóbbi időben szinte minden ellenkezőképpen sikerült az életemben, mint ahogy szerettem volna, és egyre kevesebbet éreztem jól magam a bőrömben, ami igen zavar... és ezek mind azok az érzések, amit pont elkerülni szeretnék, és helyette a másik oldalon járni, élvezni az életet.
Amikor "megálltam", megvizsgáltam a dolgokat, amik történnek, amiket bevonzok, teremtek, hiszen egyre inkább tudatosan igyekszem élni, csak nem találtam a megoldást, vagy csak hittem valamit, hogy na ez az, de akkor sem történt változás.
Szoktátok mondani, hogy megrekedtem - nos ezt éreztem én is. Sőt, inkább egyre csak olyan dolgok történtek, amit nem akartam.
Tudtam, hogy változtatnom kell, visszatérni önmagamhoz, na de hogyan, és mit?
Múlt héten volt egy nap, amikor végre mindent félretettem, és csak magammal foglalkoztam, majd jött a találkozó, ahol nagyon jól éreztem magam Veletek, de ezt már tudjátok. :)
Tegnap is este, egészen az éjszakába nyúlva olvastam, hallgattam, meditáltam.
Így íztán napokkal ezelőtt rájöttem, hogy én, aki soha nem féltem, igen is tele vagyok félelemmel, amit észre sem vettem, nem ismertem fel.
Na jó, akkor ezen dolgoznom kell...hogyan is? Hát kimegyek, és azokat a dolgokat teszem, amiktől félek, mert hogy a gyakorlat teszi az embert mesterré ugyebár!
Igen ám, de féltem, így csak halogattam, és az egészből nem lett semmi.
Megvizsgáltam, hogy is jutottam idáig? Azt hiszem tudom. A félelemmel együtt járt nálam az önbizalom vesztés is - nem tudom, ennek egyenes következménye-e minden esetben, mindenkinél, de nálam tuti ez a helyzet.
És tegnap valamit ismét megnéztem, kikutattam magamban.
Ki voltam, vagyok én igazából? Hogy is nem féltem én? Olyan dolgoktól, amire büszke is voltam picit, mert tudtam, hogy jól csinálom. Csak elfelejtettem.
Most felsorolok néhányat, mert tudom, felidézve elő tudom magamból hívni, és ezáltal erőt kapok a cselekvésre, a gyakorlásra, csak figyelnem kell rá.
- Amikor kislány voltam, még kétműszakos iskolába jártunk, tehát délutánosok is voltunk. Ezért sokszor sötétben kellet hazafelé bandukolni.
Sokan a társaim közül igen félősek voltak, és szinte rohantak hazáig. Én elég messze laktam, közel fél órát kellett a csendes kietlen utcákon mennem egyedül, mert akik arra laktak az osztályból, 2 társam, inkább a hosszabb úton mentek, ami ki volt alaposan világítva. Én szerettem hamarabb hazaérni. Így aztán azzal töltöttem az időt utam közben, hogy lestem a fák árnyékait, amit a néha előforduló villanylámpa fényei vetítettek elém, és áthaladtam rajtuk, a hátam mögött hagyva beleveszni a sötétbe. Csupa szép dolgot véltem látni ezekben az árnyékokban, és nagyon élveztem, szinte hazáig repkedtem, és nagyon jó volt.
- Még egy-két történet: Amikor várandós voltam, sok kismama társam félt, hogy mi lesz a babával, egészségesen fog-e születni, és rettegtek, meg soknak kínlódás volt a terhesség is. Tudtam, hogy én ezt nem akarom! Ezért én mindent úgy igyekeztem megélni, hogy ez egyszeri, csodálatos, megismételhetetlen, -mert minden terhesség és szülés más- és élményként vártam minden mozzanatot, történést. Csodálatos, örömteli volt a két időszakom, és mindkét csemetém világrahozása is! Maga a szülés ma is élményt jelent, ha végig gondolom újra.
- Az élethelyzeteink megoldása rendszerint az én dolgom volt, és igen nagy kihívásokkal teli, amiket szintén teli erővel intéztem, még csak eszembe sem jutott, hogy más kimenetele lehet, mint amint vágyom, hogy a legjobb legyen. Sikerült is minden, sokszor magam is meglepődtem, hogy mennyire jól végződtek a dolgok.
- Soha nem féltem odamenni akár egy "nagy" emberhez, ha a közbenjárására volt szükség, vagy más esetben.
- Egyenrangúnak, egyszerűen embernek tekintettem mindig mindenkit.
- Soha nem féltem attól, hogy mit gondolnak, vagy ha tudtam is, nem zavarta meg az én érzéseimet, és a cselekvéseimet.
- A munkáim során is tudtam, hogy a legjobbat nyújtom, és teszem, és elfogadtam minden ellenkezést, vagy nem elfogadást, és továbbléptem.
- Mindig élvezettel vártam a dolgok alakulását, és élveztem is a végkimenetelt, de még a göröngyökkel teli utat is hozzá.
- Rengeteg apró örömet fedeztem fel a külvilágomban, és ezeknek is mindig örülni tudtam.
- Minden újat élvezettel fogadtam, és engedtem magamhoz, és örültem neki.
- Tudtam, hogy Isten kegyelme rajtam van, olyan dolgokkal áldott meg, amiknek sokan bizony nagyon örülnének!

Hát ez voltam én, és ezt hagytam elszunnyadni, lerombolni, mert elhittem, hogy mások erősebbek, többek nálam, ami bizony nem igaz.
Lehet, hogy vannak, akik jobbak másban, mint én, de az is lehet, hogy azt, amit én végigcsináltam, Ők nem lettek volna képesek, vagy nem így.
Amikor azt írtam itt az oldalon, hogy újra önmagam vagyok, ezt is éreztem, de már tudom, hogy azok csak pillanatnyi érzések voltak, és csak kis szikrácskák belőlem, de az igazi énem jó mélyen elrejtezett.
Most tehát felállok, előszedem és leporolom az igazi Önmagamat. A félelmeimet lecserélem az élvezetre, a mindenben ott lévő örömre!
Elindulok újra az életem igazi útján, amit én igaznak álmodok, és élvezettel figyelem, fogadom minden történését, hogy a boldogságom is állandó, és igazi lehessen ismét!

Köszönöm önmagamnak, hogy megálltam, és vizsgálatot tartottam, mert megkaptam a választ, és nem mástól, hanem önmagamtól, a belső hangomra hallgatva! :))
Köszönöm, hogy vagytok, mert álatlatok, az írásaitoktól is mindig jön valami segítség, gondolat, öröm! Na meg azt a nagy szeretetet, amit adtok mindenkinek, nem csak nekem, és én is szerethetlek Benneteket!
És tudjátok, hogy mindettől most milyen boldog vagyok?

Remélem akiknek hasonló gondjai vannak, talál "vallomásomban" magára is alkalmas megoldást.

Csodás apokat Nektek (is) :))

Szeretettel, Önmagam

Hozzászólások



Szia Drágám - Öbikém! :))

De örülök Neked (is)! :)
Leültem enni, és gyorsan bekukk ide, erre éppen írtál nekem! Jujj, de jó!
Amiket pedig Te írsz, - gondoltam, hogy lesznek, akiknek segít valamit amit írtam, de Rólad nem is sejtettem. És ez megint tanulság.
Igaz, az több helyen is "tanítják", hogy pl. a gazdag embereknek is vannak problémáik..., de inkább beszéljünk csak hiányosságokról, még ha általában az a feltételezés, hogy Nekik bizony semmi. De hát valóban mind "gyarló" emberek vagyunk...
Örülök, hogy felidézted magadban, amikre éppen szükséged volt, és hogy ezt most én "csiholtam" ki belőled :)
Ami pedig a Harmónia Műhelyt jelenti, igen, ezt jól tudom, és azt is, ha igazán ott kell lennem, akkor ott leszek :)
Aztán eljön az idő, hogy minden alkalommal ott tudok lenni Veletek, magamért, értünk.
Azért tényleg nonszensz, mert szinte karnyújtásnyira van tőlem. :)
Majd ha vidékre költözöm, bezzeg...! Na az lehet, hogy akkor leszek ott mindig :))

Csodás napot Neked (is)! Puszi,

Szeretettel, Önmagam



Drága Önmagamarcsim :)

Nagyon tanulságos volt az önmagad végigvezetése. Nekem is sokat segít, mikor megállok és egyhelyben topizok, hogy visszaidézem azokat a pillanatokat, történéseket, eseményeket, helyzeteket, amik az életem sikereit jelentik. Pár hete például telefonon beszéltem az egyik "lánykámmal" akit kezdek megfertőzni, és meséltem neki a huszonéves sikereimről, hogy az ő korában milyen teremtéseket éltem meg. Előjöttek olyan élmények, amik jó hosszú ideje szunnyadtak, és még én is csodálkoztam hogy jéééé, ilyen csodás életem volt? Ezek az élmények felemeltek újra, és szárnyaltam tőlük. Aztán a napi megoldások elterelték a figyelmemet, és ez az írásod újra felidézték az érzéseket. Most kaptam megint egy jó nagy adag pozítivitást :)
Köszönöm szépen Neked, hogy kiírtad magadból.
Szeretettel ölellek és csak halkan súgom Neked, hogy mivel pesti vagy, biztos meg tudod teremteni magadnak, hogy időnként lejussál a klubba :)
Pusszancs :) Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Drága Ery!

Nagyon szépen köszönöm. Hála érte Domcsinak , mert Ő készitette.

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!



Drága Tike és Jani!

Ez a kép TELITALÁLAT, csodásak vagytok!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Szinte azonnal mindent megkapunk...

Mosolyogva írom, hogy megint mit teremtettem kb. fél órája. "Csak" hát ugye megint nem figyeltem oda kellőléppen! :)
Dolgom végeztével jöttem hazafelé, ernyő a kézben, szatyor, válltáska, amolyan jó nagy telicuccolt nehéz női.
A járda mellett óriási pocsolya.
Na mondom, még előtte átmegyek a másik oldalra, mert le fognak csapni az autók.
Éppen nem jött egy sem egyébként. Igen ám, de megcsörrent a telefonom, hát gyorsan előkap, felvesz, megfeledkezve a pocsolyáról közben. Akkor értem a közvetlen közelébe. Abban a pillanatban egy száguldó autó előtoppan a sarok felől, és egyenest bele ezerrel.
Nem nyakig, csak derékig terített be a jó kis olajos pesti utcai lötty, és akkorát káromkodtam, mint soha. Még utána is fordultam, hogy megáll-e a pirosban, mert kedvem lett volna bemosolyogni az ablakán, hogy hé, Öcsi, most kérjek tőled tisztítóra pénzt?
De nem állt meg, én meg úgysem tettem volna meg.
A következő gondolatom az volt, hogy végül is még jól megúsztam, mert a telefonom a fülem magasságában nem kapott a víz özönből, és ennek nagyon örültem.
Aztán akkor jutott eszembe, hogy, ha átmegyek a túloldalra, ahogy terveztem, persze szabálytalanul, amit egyébként nem nagyon szoktam, akkor csak a falat áztatja el.
Majd felvillantak első gondolataim, amiben benne volt, hogy le fognak csapni az autók!
Na ekkor már majdnem hangosan felkacagtam, hogy hát persze, már megint én voltam, aki nagyon ügyesen megteremtettem magamnak ezt az eseményt, ami szinte a másodpercek töredéke alatt meg is valósult. Meg is állapítottam, hogy igen, így kell teremteni azokat a dolgokat, amit szeretnénk. Gondol, felejt. :)
Hazáig vigyorogtam, és úgy néztek az emberek rám, mint amikor olyan embert látnak, akinek egy kis vígjáték van a fejében :)

Szép napot Nektek (is), szeretettel, Önmagam



Drága Ery és Önmagam !

Nagyon szépen köszönöm a jótanácsokat és javaslatokat.

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!



Drága Önmagam és Tike!

Korábban, életemnek egy nehéz időszakában én is egyedül voltam minden probléma (külső-belső) megoldására és én is az írást választottam. Megmondom Nektek őszintén, hogy ha az ember pontosan, mindent visszaadva le akar írni valamit, ki akarja írni magából, akkor legalább úgy felhúzza magát, mint az esemény megtörténésekor. Ezért, ha már napra készek lesztek ebben a témában, javaslom, hogy rögtön írjátok le azt, ami felhúzott, bántott benneteket, hogy ne kelljen mégegyszer idegesnek lennetek emiatt. Egyúttal arra is rájöttem, hogy akkor tudom igazán kiírni magamból, ha jelentkezik ez a bizonyos beleélő idegesség rajtam. Ezzel együtt, mindenképpen javaslom és azt is, hogy a probléma leírása után legyen ott a megoldás, a kérés az UNI felé, amibe szintén könnyen bele tudjátok élni magatokat és könnyen áramlik majd felétek a megoldás. Mellette pedig saját magatokat egy kineziológiai oldásban részesítitek, megnyugtatjátok, tehát nagyon jót tesztek magatokkal. Én nagyon-nagyon javaslom ezt a módszert mindenkinek!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Drága Önmagam!

Köszönöm írásodat. Hasonló cipőben járok mostanában én is .Tudod , hisz ismersz , nálam még az is probléma , hogy nem tudom kiadni magamból , inkább örlődök. Nagyon magamba kell nézni nekem is és végre meghallani azt a bizonyos" belső hangot".Ennek megtalálásához minden gyakorlati tanácsot / már ha van ilyen/ boldogan fogadok.
Tudom , most sokan meglepődnek írásomon ,de ez van.
Azt hiszem elméletben tudom a dolgokat, csak a gyakorlati része hiányzik.
Nagyon jó ötletet adtál, most megyek és kiírok magamból mindet , ami félelmet okoz, bizok benne , hogy segit!!!
Mégegyszer köszönöm!

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!