Figyelő szemek

szemüvegekKedves Titoktársak, vitatkozók a szeretet nevében! Látom, kezd gyülekezni az indulat köztetek. Elnézést, hogy "beleszólok" ismeretlenül is, mert ugyan el szoktam olvasni, amit írtok, de soha nem fűztem hozzászólást azokhoz. Írtok... szeretetről, elfogadásról, empátiáról, segíteni akarásról. Csodaszép tanító beszédeket, gondolatokat idézgettek hosszasan, amelyek lélekemelőek, megindítóak. Amik valóban értékesek. Aztán kioktatjátok egymást, arról mi az igazság. Kinek van valóban igaza...

Elfelejtitek, hogy a másik ember számára a maga igazsága, ha mégoly torz is akár, az neki az - az övé, amely számára ebben a pillanatban az egyedüli igazság. Az ő szemléletét, álláspontját követi, és az értékrendjét is megmutatja. Ezek az igazságok éppen olyan létező valóságok, mint a tiétek. Felesleges vitázni azon - kinek van igaza... egyszerűen mindenkinek.

Elfogadás, megértés a kulcsszó, a szelíd és gyengéd útmutatás példákon keresztül. A valósi tett és cselekvés mutatja meg, ki milyen ember, nemcsak a szavai.

Hagyjátok az indulatokat a futópályán, a spinningbe, a tornában kitombolni, mert azok természetesen keletkeznek a fizikai élet forgatagában (ez alól kibújni nem lehet). Nem szabad elfojtani semmit sem, a jóság vonzatára törekedve. De nem is szabad elhatalmasodni hagyni a káros és negatív gondolatokat, érzelmeket. Megélni, tudatosítani, elgondolkodni azon, ami kiváltotta, és elkezdeni cselekedni, hogy megoldódjon a probléma. És elengedni - nem ragaszkodni....
Nem tagadni kell a rosszat (negatív érzelmeket, gondolatokat, tetteket), hanem legyőzni magunkban, a magunk ereje által.
Megfogalmazni, amit érzünk...
Átgondolni, mit tehetünk, hogy megtaláljuk a megoldást...
Cselekedjünk, használva a teremtés megfelelő eszközeit.
Kellő motiváció, érzelmi indíttatás, megfelelő tettek, amelyek előre visznek a cél felé.

A 'jóság' nem eszköz a 'nem jóság' legyőzésére.
Amíg harcol bennünk a jó és rossz, a pozitív és negatív erő, addig a mérleg folyton kibillen valamelyik irányba. A túl jóvá válás igyekezetében előtör belőlünk olykor a túl rossz is, mert még nem találtuk meg a helyes egyensúlyt - a középpontot, ahol figyelve cselekedhetünk. Nemcsak magunkra nézve, hanem mindenkivel (másokkal) szemben is. Amikor már nem(csak) a magunk igazát erőltetjük, hanem figyelünk a mások igazságára is - elfogadó módon. Ez nem jelenti, hogy vita nélkül hódolva kell lenni ezek felé, csak nem erőszakkal akarván a magunk igazát másra erőltetni. A vita nem rossz, nem káros, amíg nem a szándékos legyalázás a cél, hanem a vélemények ütköztetése.

Feldmár András mondta egyszer egy riportműsorban, nagyon rossz lenne, ha nem lennének olyan emberek, akikkel nem ért egyet a világban többé, mert akkor nem lenne az az erő, amely előre vinné a megismerében. És ha nem lenne benne kétkedés arról, hogy megfelelő irányban halad-e. Ha bizonyosság lenne benne a maga jóságáról, és "mindenttudásáról".

Igen.

Fogadjuk el egymást a személyiségükben (gyarlóságukban is szeressük, ez a felebaráti szeretet a valóságban, mindegy kicsi-nagy, kövér-sovány, szép-csúnya, mert nem ezért vagy azért szeretjük, csa úgy... egyszerűen, mert VAN, mint egyedi és megismételhetetlen példány Isten "gyártósoráról", ahonnét mi magunk is létrejöttünk, egyedi prototípusként), mondjuk el, nekünk mi a véleményünk valamely dolgokról, de ne bíráljuk őket a személyiségük miatt (amelyet talán nem is ismerünk valójában - azok sem, akik talán napi kapcsolatban vannak egymással), a cselekedeteikről azonban mondhatunk véleményt, nem tiszteletlenül, nem kioktatva, de rámutatva a hiányosságokra, vagy tévedésekre.

Azt hisszük: ilyenek-olyanok vagyunk, akik soha nem tennénk meg ezt vagy azt, amit a belénknevelt erkölcsi kódexünk kimond, aztán egyszercsak döbbenten figyeljük magunkat, hogy mégis: ha olyan körülmények vannak, az ember bármit megtesz, még másokra is kezet emel. Mindenki!

Ezért kell folyton felülvizsgálni az addigi értékrendünket, elfogadónak lenni mások terhei iránt, hiszen soha nem lehet tudni, kivel mi történhet.

A kivétel a tudatos ember, aki nem az öszönei után rohan, és ha megtalálta a célját akkor ahhoz rendeli az eszközeit. Energiáit...
Akkor sem szabad lenézni másokat, mert más Utat járnak, mint mi.
Más belső parancsot követnek, ami nekik a megfelelő, a jó.
És az sem árt, ha időnként mi is tanulunk másoktól.

Szeretettel...

fénylő.lélek, aki a mindenki1 is.

Hozzászólások



Kedves Kunigunda:)

Igazad van, de azok a fránya MEGSZOKÁSAIM egyike,az hogy a tanitónak példát kell mutatni.
Doooobantottam:-)))))))))



Kedves Admi!

Ok Admi dobbantok és átugrom a gödröt de örülök, hogy jókedvre deritettelek:-)))))))))



Olvasom, olvasom, amit

Olvasom, olvasom, amit írtok, közben jóízűen mosolygok azon, hogy mindenki belesétál ugyanabba a gödörbe... :) erről az "idétlen időkig" című film jut eszembe (jó reggelt, mormota nap van!!!) és az a jelenet, amikor még a harmadik napon is belelépett reggel a pocsolyába... de a negyedik naptól már nem... mi lenne, ha mi már a második napon inkább átlépnénk rajta? :)

Szeretettel, A.



Kedves Kunigunda!

Igazad van nekem is nagyon tetszik ez az írás.
De az alázatról nem elég írni hasznosabb ha gyakorlati példát mutat szerintem.("bort iszik és vizet prédikál")



Tisztelt Alexander!

Igazad van a választásom következményét vállalom.
Kritizálni és a negatív eseményekre fokuszálni én is tudok (sajnos):(
Így boldogságot, egészséget, sikert és gazdagságot találni nehéz dolognak találom.

"A példa ámbár némán tanít, a leghathatósabb tanítók egyike"
Smiles: Self-help.

Üdvözlettel:
Tiszavirág



.

.



Sándor!

Köszönöm, hogy felajánlod a segítségedet a kulcs keresésben , de az írásaid olvasása során az a vélemény alakult ki bennem ez olyan lenne mintha vak vezetne világtalant.

"Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót, és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom magamban."

Üdv:
Tiszavirág



.

.



Kedves Ragyogás!

Köszönöm a verset nagyon megérintett nagyon igaz.
És cserébe:
Bródy János - Mindannyian mások vagyunk
http://www.youtube.com/watch?v=edQvFPbDylE



A " MINDENRÓZSASZÍNŰ" szemüveget kellene

pedig mindig, mindennap viselnünk.
Mert való igaz: Meglátásaink fényében a dolgok is megváltoznak.
Köszönöm kedvesem, hogy ezt ilyen szépen megfogalmaztad.

Mert valóban, lehet mindenkinek egyénileg más és más véleménye. Nem ez a lényeg. A lényeg a szemnek láthatatlan formában szívünkben rejlik. És tudjuk: Jól csak szívével lát az ember!
Szavaink nem tudják sokszor megfelelően kifejezni amit érzünk. Ezért a mosoly jel az amit gyakran átadunk egymásnak. De ha nem figyelünk arra, mit írunk egy-egy cikkre, reagálásként, az nem mindig vezet előre.

Ellenkezőleg: Hátráltat sokunkat- mert lehúz. És a Cél: A Szeretet magas rezgéstartományában a magas frekvenciákon való rezgésekben fürdeni:) Anikó

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Édes Tiszavirág!

Írásod tökéletes. Köszönöm! És cserébe : A szavak

A szavak furcsa teremtmények, ezt jól tudja minden gyerek.
Kicsúsznak a szájukon, és fegyelmezetlenek.
Hiába bízunk rájuk nagyon fontos üzenetet,
Elrejtik az igazságot, és mást jelentenek.
Csak nézz rám, egy szót se szólj, én így is megértelek.
Ha van valami, ami nem hazudik, az leginkább a szemed.
A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek,
Szépen hangzó mondatokban vonulnak ellened.
Félve, kimondott félszavakból van, aki ért és van aki nem,
De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.
A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondatlanul. /Bródy János/

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Indulataink a miénkek.

Saját magunkért, a magunk érzelmeiért mi vagyunk a felelősek. És ha indulatunk negatív hányadát itt kieresztjük mást is befolyásolni tudunk vele. És nem éppen a pozitív rezgését erősítve.
Figyeljünk oda mit adunk itt közzé!

Legtöbb Internetes fórumra azért nem járok már, mert nem koordinálja sok ember indulatát. Szabadon kiontja, kionthatja.
Kérek mindenkit! Mindenkit, ha gondja, baja van valakivel, privátban ossza meg vele.

Ne tartozzon az a kis szeretetteljes közösségünkre:) Lehet a névre kattintva, és a Kapcsolatra, levelet küldeni.
Szeretettel: Anikó

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Kedves Fénylő Lélek!

Az gondolom, hogy már maga a vélemény az is valahol egy "ítélkezés".
Azt, hogy a véleményünket semleges formában meg tudjuk fogalmazni.Az egy nagyon keskeny "ösvény" amiről kisebbet vagy nagyobbat esünk ( meg is ütjük magunkat).
A jó az sokan már át tudnak menni. (tanulási lehetőség)
A legjobb sokan gyakorolják, hogy ez sikerüljön.
Az egyik nagy "ellenség" ahogy az Admi írta a MEGSZOKÁS.
"Igenis: sikerül, sikerül!:)

Fénylő lélek köszönöm az írásodat jó volt olvasni.

Szeretettel:
Tiszavirág



köszönet a képért

Kedves Admin!

Köszönet a szép (és sportos) szemüvegekért!
Mert persze észrevettem ám :)
Hogy képet illesztettél a szövegemhez.

A rózsaszínű valahogy kimaradt :D
Pedig valahol utaltam rá.
A "mindenrózsaszínű" életfelfogásokra...
Pedig az élet nem rózsaszínű, hanem valóban olyan mint a képen, ahány lény, annyi (kölönböző színű) szemüveg :)
Aki végletességekben él, nem tud harmóniát tapasztalni, mert folyton annak az ellentétét is meg kell tapasztalnia, amiből túl sokat áramoltat, az egyensúly visszaigazítása során.
Ez olyan, mint a kerékpározás, amíg nem képes valaki középen megtartani az egyensúlyát, amerre kibillen az egyensúlyi pontja, arra fog dőlni, borulni.

Igenis van robléma a túlzott jósággal, amely csak adott időpontig működik, csak adott körülmények között. Tripla T tanításai, sajnos az író nevére nem emlékszem (talán Molnár Edit?) Nagyon tanulságos... ahogy a karaktereket ábrázolja. Szókratészre gondoltam, amikor kirohant Ágica ellen, ha elolvassátok, tudjátok ő mire akart utalni. Azt hiszem, a balul végződött házassága tette őt gyanakvóvá, ahol a feleség vonásai egyeztek, de valószínű Ágica nem hasonlít a volt nejhez semmiben sem. Ágicát, nem ismerem, szép gondolatokat idéz, tanulságos.
Nem tudom, mennyi energiáját, idejét veszi el ezek felkutatása, leírása, mennyi ideje marad élni, és a környezetében tevékenykedni, ugyanezt a jóságos energiát árasztva. Remélem marad.
Remélem nem haragszik meg, mert nem célom a bántás.
Remélem meg tud bocsátani azoknak akik ismeretlenül támadják.

szeretettel: fénylő.lélek, aki a mindenki1 is



indulatok, de miért is? folytatás...

Nem az a baj, hogy nem egyforma a véleményetek valamely dologban, hanem az, hogy a másik személyiségét is bíráljátok folyamatosan. Mert nem egyezik a véleménye, elgondolása a Tiétekkel.

Nem az a baj, hogy elmondjátok a véleményeteket, vagy a tanácsaitokat a másiknak.
A vélemény indulattartalma...az nem korrekt olykor, mert támadjátok azt, aki valamiért olyant ír (tesz), ami Nektek nem tetszik. Nincs 2 egyforma vélemény, de vannak hasonlók az értékrendszerek mentén kialakulva. Az ütköztetés jó, ha haladni lehet általa, mert nem legyalázni akar a másik, ítélkezni felettem, amiatt, mert eltér a véleményünk. Aki sokszor idéz másokat, lehet hogy tetszik neki az Ő gondolata, de az is lehet, még nincs saját véleménye, értékrendje (vagy éppen alakulóban van).

Ha elmondja más a véleményét az jó... abból sokan tanulnak (lásd pl. Fóka :)), ahogy nekem is írtak szeretetre méltó emberek (e-mailokat is), akik hasonló élethelyzetben vannak mint én, itt most újra megköszönöm Nekik.
Azoknak pedig azt üzenem, akik nem írtak még, de már gondolkodnak azon, megírják-e a személyes problémájukat, azt amivel úgy érzik - egyedül éppen nem boldogulnak, nyugodtan írják meg.
El kell mondanom, sokkal jobban látom a helyzetem, mint mielőtt ide megírtam volna.
Hihetetlenül nagy fény áradt körülöttem, az eneria - azoktól érkezett, akiket megérintett a problémám, akiket foglalkoztatott a helyzet, amelyet vázoltam. Köszönöm mindenkinek, aki rám szánta az idejét, az energiáját, a fényét! Éreztem sokszor az energiatöbbletet. Kitisztult az "érzékelési csatornám".

Tehát az oldal működik, aki "az ajtón zörgettetik az bebocsájtattatik" (Biblia- talán János levelei?)
Vannak csodák, karnyújtásnyira.
Elérhetőek, megfoghatóak. Az energia követi a "felhasználó akaratát", ha jóra gondol, jót teremt, ha rosszra, akkor pedig azt (vagyis rombol). Az ember megszerezte a 'mindennek tudása' almáját a kígyó csalárdsága által, vagyis a teremtés erejét, a Biblia szerint. Tudatosult önmagáról, és nem tekintette Istent többé felsőbbrendű urának. Vagyis nem volt hajlandó az isteni elgondolást követni, hanem a hamis én, az ego kivetülésének lett az 'áldozata'. Hozzáteszem - nem vagyok egyik vallás rabja sem, mert a szavak mögé tekintek, és aki képes olvasni a 'sorok mögött' észreveszi a sok egyező gondolatot. Isten vagy Teremtő vagy Uni, ahogy hívjátok, létezik, minden általa van. Ti és én is. Sőt a tér is, amiben életet és mozgásteret teremtett az emberiség magának.
Ha egymást bántjátok, magatokat is.
Véleményt lehet formálni, az mindenkinek van, aki képes gondolkodni, legfeljebb nem mondja, írja ki. Vagy valaki felé hajlik a szimpátia miatt. Értem.
Egy dolog bizonyos - a változás, hogy valamerre tartunk, és eközben tapasztalatokat szerzünk, tanulunk magunkról és a világról (amely mindenkinek olyan, mint amit kivetített önmagából. Aki veszélyesnek érzi- szorong pl.) a kettő együttműködése: a létünk a világunkban - az, ami mi vagyunk a valóságban. Ha a valóságos szerep és az énkép magunkról fedi egymást, akkor hitelesek vagyunk mindenki előtt. Akkor megszűnnek a "szerepek" a jó és takargatnivaló arcok. Nem könnyű felvállalni magunkat, így naturalista módban, mert a társadalomnak kemény elvárásai vannak a tagjaival, és aki nem akar idomulni, könnyen kitaszítottá válhat, akkor is, ha jó ember az illető. Csak nem tud a többség mit kezdeni a jóságával.
A nap minden percében változunk, hogy merre - mi felé haladunk, csak rajtunk múlik.
A gondolatainkon... aztán a tetteinken (amelyeket a gondolati terv alapján végzünk).
Az agyunkban van a megoldás kulcsa, a Titok is ott kezdődik és ér is véget.
Önmagunkban.
A titok az, hogy nem kívül kell Istent és a Teremtőt a megismerhetetlen végtelenben felfedezni, hanem a szívünkben kell rálelni. Mert ott van, bennünk.
Hallgat minket, velünk érez, ha sírunk velünk sír, ha pedig jó a kedvünk velünk nevet.
Hogy ez nem is annyira izgalmas, mint a végtelent kutatni?
Az az érdekes, hogy a drága Teremtő, azért oly különleges, mert Ő ott van mindenhol, tehát kívül is.
Akkor történik valami fantasztikus, amikor a külső Isteni rész, és a belső ismét találkozik.
Egybeforr, és onnét valami új dolog kezdődik.
Megszűnnek a kétségek, a vad indulatok.
Békesség és valódi szeretet van, hiszen többé semmi sem elkülönülten álló, hanem a nagy EGY-ség része. Rész a részben...
Akkor már nem kell más gondolataiba kapaszkodni, nem kell tanítók után rohangálni, megvilágosodást keresni, és hajszolni az önmegvalósítást.
Nem szűnnek meg a vágyak.
Nem szűnnek meg a célok.
Nem tűnik el a személyiség.
Nem lesz földi angyal, de ördögi sem.

Megszűnnek a kavargó gondolatok.
Megszűnik a nyugtalanság.
Megszűnik a félelem.
Megszűnik a vágy.
(vagyis már nem az a vágy van, más lesz az értelme. Nem azonnali kisstílű örömoket hajszol már)

Megnyugszik.
Lecsendesedik.
Átalakul, megszilárdul a jelleme.

Az Útkeresés csak innen lesz az igazi.
Nem ér véget - a halálig tart a személyiségfejlődés.
Vannak kisebb regressziók, visszacsúsások, megküzdés önmagunkkal, egy-egy nagyobb átalakulás között. Aki embernek született, annak földi teste van, földi törvények hatnak rá. Nem angyal, még akkor sem, ha a jóság kötőerejében él. A teste ennek megfelelően változik, vigyázni kell rá, mert ha tönkre megy, akkor a halál kíméletlenül tarol felette. Bocsánat, ez valóban "leviszi a rezgésszintet", de értem a Sanyi szándékát, aki talán ezt a gondolatot (is) akarta azzal a bejegyzéssel szemléltetni.

Ne bántsátok egymást, fogadjátok el a másik gyengeségeit is, persze el lehet mondani kíméletesen, mit gondoltok - nem róla, hanem arról, amit ide írt.
Nem egyszer történt velem, hogy sms-ben e-mail-ban megsértettem oktalanul, ill. öntudatlanul embereket, amelyet nagyon bánok, mert szerettem őket - szeretem őket ma is. Mert egy rövid írás sokszor igen félrevezető bír lenni, szóban aztán később kiderül (ha van rá lehetőség, hogy beszéljünk is), talán nem is úgy gondoljuk, vagy ő értette másképpen, mint ahogy mi azt szántuk leírni, gondolni.
Megtanultam a kimondott szónak súlya van - teremtő erejű. Ahogy a leírt mondatoknak is.

Teremtsünk magunknak jót (de nem elszálltan, földi paraméterekkel, földi körülmények között).
Aki pedig megbántatott, az bocsáttassék is meg, mert a sértettség addig jogos, amíg a sértés ténye fennáll. Ha valaki bánja a szavát, tettét, őszintén képes elnézést kérni a tettéért, akkor nincs helye a sértettségnek. A megbocsátás önmagunk feloldozása is, az esetleges bűneinkért (hibáinkért).

Örülök, hogy itt lehetek, és ugyan senkinek nem tárulkoztam ki teljesen, nagyon is valóságos személy vagyok, teljesen valóságos a történetem, a történeteim.
Mint írtam a kettőség véletlenül sikeredett így, mert nem akartam a férjemet kellemetlen helyzetbe hozni, ha valaki ránk ismerne, mert meredek dolgokról írtam az életünkből. Kíváncsi voltam, mások ezt hogyan látják, mit tennének a helyemben. Mint írtam fentebb - sikerült előrébb haladnom, hogy a megoldást meg tudjam lelni.
Szerintem mindenki maga döntse el, kinek és mennyire adja ki magát, nekem idő kell, amíg megbízom másban, de akkor a barátságomban szilárdan kitartok.

Kb. még ennyit szerettem volna hozzáfűzni.
Legyen szép napotok ma.
Titkokkal teli, feloldozó.
Szeretettel: fénylő.lélek, ami a mindenki1 is



Ja, még valami...

A lényeg! Lám, a fontosabbik részt kifelejtettem!:) Köszönöm Fénylő Lélek írását.



Feszülő indulatok?:):):)

Érdekes, én nem érzékelek ilyesmit. Mellesleg elolvasom mindenki bejegyzését, ha időm engedi. Ritkán szólok hozzá. Még azokhoz a bejegyzésekhez is ritkán szólok hozzá, amelyek tetszenek. Önző disznó vagyok és a magam hasznára csemegézgetek ezekből a bejegyzésekből. "Edd meg a halat de köpd ki a szálkát" elv alapján. Egyszer egy filmben hangzott el - és itt bocsássanak meg az érzékenyebbek, vagy egyszerűen ugorják át ezt a mondatot -, hogy véleménye és seggelyuka mindenkinek van.:) Ugyan, mit számít az én véleményem? Hiszen az csak az én igazságomat tükrözi. Ki vagyok én, hogy ráerőltessem a magam igazságát másra? Mindnannyian külön-külön valóságbuborékban éljük a létezés eme formáját, saját választásunk alapján. Van akivel öszeér a valóságunk, van aki valóságbuboréka egyszerűen lepattan a mienkről. De így van ez rendben. A lényeg, hogy ahol összeérnek a valóságok - a matemetika nyelvén szólva "közös halmazaink vannak" - ott igyekezzünk harmóniában maradni. Végső soron utunk célja ugyanaz, csak más-más módon közelítjük meg. Nincs itt indulat. Legfeljebb némi véleményütköztetés (összeütköző valóságbuborékok), de egyik ilyen véleményütköztetés sem olyan erős, hogy valóságunk buborékja kipukkanjon.
Sándorunk írt nick mögé bújt valótlen emberekről. Nos, pedig az is egy valóság. Legfeljebb nem felel meg mások valóságának.
Véleményem szerint - khmmm... ugye, emlékeztek, milyen mondást idéztem az előbb a véleményekkel kapcsolatosan?:) - nagyobb és több itt a harmonikus "közös halmaz", az egymásba érő valóságok azonos vagy hasonló szintű rezgése, mint a feszülő ellentét. Különben is: amire koncentrálunk, amire a figyelmet leginkább fordítjuk, éppen az válik tapintható valósággá. Miért pont a feszülő ellentét legyen ez? Szóval én nem is vagyok hajlandó több figyelmet szentelni neki. Inkább figyelmet szentelek a közös nevezőkre, a hasonló rezgésű véleményekre, érzésekre, gondolatokra. Abból meg van itt bőven.:) Hála nekünk magunknak. Hiszen mi magunk teremtettük, nem? :):):)
Békesség!
-fóka-



Sándor

Tudod Sanyi, ha azt hallom, hogy becsaptak, vertek,megerőszakoltam valakit akkor is lemegy a rezgésszintem.
Ne haragudj, hogy a sírásás gondolatára nem rezegtem fel, de szerintem akkor lenne nálam nagy gubanc.
Van mit javítani a tükrömben.Annak örülök Én látom.

Üdvözlettel:
Tiszavirág

"Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót, és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom magamban."



kedves sanyi, kérlek hogy

kedves sanyi, kérlek hogy olvasd vissza amit írtál! köszönöm! :)



.

.