Fonák mese

vidám batyuValamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét, simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta: én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának: nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle: Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük? Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.

Szeretettel:
Hokata

TITKOS SZAVAK: http://hokata67.blogspot.com
GALÉRIÁM: http://hokatart.blogspot.com

Hozzászólások



Aranyos:)

Köszönöm



Drága Hakota...

Köszönöm ezt a tanulságos történetet. Szeretettel ölel: ágica



Hokatának..

Hokata Kedves!

Köszönöm , ezt a tanulságos mesét, mert tanulhatunk belőle..
Nekem is régen sokszor mondták, hogy lehetek ilyen vidám, amikor millió gondom volt, anyagi nehézség...ilyenek...
Nos, valahogy akkor is úgy éreztem, hogy nem minden a pénz..és nem az a feltétele a Boldogságnak...épp ezért nagyon jó érzés
volt most a történet..
A mai napig is mindennek úgy tudok örülni, mint a "Gyermek", az édes kislány, köszi..
Csodás szép képeid vannak, köszönöm, hogy a lelkünket simogatod vele..
Nagyon jó Ember vagy, gratulálok...

Szeretettel Anna