Életkönyvem

Írom életem könyvét. Mindennap. Fantasztikus felismerés ez!

Amikor erre rádöbbenek, átjár a felelősség érzésének hasznos fontossága, és meg is riadok tőle egy pillanatra.

Magányosnak, kivülrekedtnek, árvának éreztem sokáig magamat. Elhagyatottnak is, mint most, amikor szerkesztem soraimat. És elgondolkodtam, mitől keletkezett vajon ez az érzésem?

Mitől érezhetem magányosnak magam, hisz van szerető családom. Férjem, gyermekeim, unokáim. Akkor mégis mitől van ez az érzésem? Kivülrekedt lennék? Honnan kívül? Árva valóban lehetek, hiszen szüleim rég magamra hagytak ebben a hatalmas világban, és nekem kellett magamnak az ösvényt kitaposnom, utamat róva, keresve helyemet a világban. Helyemet, igen, mert tudtam, hogy van a világnak egy olyan szeglete, ami rám is vár. Honnan sejtettem ezt akkor még, amikor semmi jel nem utalhatott erre? Nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy ki vagyok? Senki nem gondolná, hogy eljön ez az idő, 56 éves lettem és feltettem magamnak a kérdést: Ki vagyok én? Ki lehetek én, az az Anikó, aki én vagyok?

Soha, de soha nem hittem volna, hogy eljön majd ez a nap is az életemben, amikor majd megállok, és elgondolkodom, végig gondolva eddig megtett utamat... az elmúlt 50-, akárhányadik évemről...!És megvilágosodtam! Magányosságom oka egészen egyszerűen az volt, hogy nem tartottam Benső Énemmel a kapcsolatot. Nem is kerestem. Felszínes énem hozta a döntéseket, így csoda-e, ha belevitt olyan helyzetekbe, amit Én nem akartam.

És amikor erre rádöbbentem, és arra, hogy az én Életkönyvem megszületésemmel kezdődik, amelynek írója, főszereplője, egy személyben én lehetek, nem gondolnám, hogy könnyű érzést adott a felismerés nekem!
Áá. Elkezdődik születésünkkel egy a folyamat, és íródik bele történéseink sorozata? És... folyamatosan, és! Egyszerre csak, mert ekkorra ébredezünk, - fel, a sok évtizedes álmainkból, kipattan, megnyílik szemünk és elkezdünk LÁTNI... Ha szerencsénk van, megpillanthatjuk a fénylő Napot is, életünk horizontján. Ami addig is ott volt.

Hogy eddig is láthattuk? Én is láthattam, hüledezem? Igen. Lehet. Csak nem vettem észre mégsem, mert úgy el voltam a kinti világom dolgaival foglalva, hogy arra a "Bentre", benti világomra, nem jutott idő. És amire feleszméltem, elszaladt velem a lovasszekerem.

Most föleszmélve, nem is tudtam, hogy vannak álmaim! Álmaim, amikről álmodni sem mertem, hiszen ezek az álmok, az enyémek lehetnének akár, és meg is valósíthatom egytől-egyig mindet. J

És vágyaim is lehetnének, melyekre vágyhatom! Senki nem beszélt ezekről nekem soha! Eddig nem vágyhattam, mert nem tudtam, hogy bennem léteznek, csak olyan hasogató formában jelentkeztek néha, néha: " A de jó lenne, ha! De tenni nem tettem értük, sem magamért, sem az örömökért, mert! Mert nem gondoltam utánuk! Ezek voltak azok az álmok, amik az enyémek is lehetnének akár, ám a tudatlanságom megakadályozott abban, hogy meglássam, hogy az az álom az enyém!

Na és a csalódások! És a fájdalmak, amik megkísértettek folyamatosan? Aztán meg a gyógyulásom? Felismeréseim, az eszmélésem pillanata!! Ezernyi jó és talán kevésbé jó pillanatok, de ezek már mind a tudatos életem részeim és..., amelyek voltak ma már mind, a múlt emlékévé változott. Ami volt, elmúlt. Ám emléke, tapasztalatom lenyomatának íze, megmarad örökké.

Időm kereke, forog időtlenül tova és benne én, te, mi. ...

Nem mindegy hova jutunk el a végállomásunkra. Az sem, kivel, főként az nem, hogy mikor!És a folyamatnak már része vagyok tudom, és innen élvezem már, ami történik velem.Múltam, mint egy időtelen filmszalag, csak pereg mögöttem, elmúlt időszakával életemnek és én csak azt látom, hogy mennyit változtam, hogy folyamatosan változok. A fejlődésem is időtelen. Ezek a változások segítek abban, hogy mindig az legyek, Aki Vagyok, és, hogy léphessek egyet előre, mindig feljebb, egyre csak feljebb, életem képzeletbeli létráján. Spirálisan fejlődő ember vagyok. És mivel van felfelé spirál, meg lefelé is. Minden pillanatban én választom ezt a folyamatot. Amióta felismertem tudatos Énemmel ezt, a felfelé spirál folyamatába vetettem magamat: és örömök, felismerések, szeretet, tudatosság, lelki érzések, szellemi magaslatok várnak… . Ízlelgetem a szavakat magamat-magamban, mert mindegyik más ízt rejt magában számomra. Más lettem,- míg mások is mások lettek körülöttem. Változunk mindannyian: én velük- ők velem, általam-általuk. Van, amire megértem,- és van, amit megértettem.

Általam és bennem él a világ, körülöttem minden változik, és Van, mert Én azért Vagyok, mert ti is vagytok. Együtt táncolunk a Létezésben... ! Csodás a táncunk. És én csak énekelek, és dalolok, és örülök :)

Megértettem, hogy Én vagyok a kezdet és a vég. Az Origó. És itt a kígyó a farkába harapott. Életemben mindent én irányítok. És tudok irányítani én. Meg kellett tanulnom kezembe venni a kormányrudat és arra vezetni járművemet, amerre haladni akarok. A sodortatni hagyás nem az én részem többé.

Vonzok, vonzhatok, vonzhatom... vonzódom. Egy kör a világ színpada, és csak forog, forog, velem, tovább… Nincs senki más, aki felelős lehet tetteimért.

Nem is lehet senki más felelős, azért amit én teszek. Saját életem alakulása az én döntésem. Tetteimért én magam akarok felelős lenni.

Amikor ezt már felismertem és elfogadtam, mert tudom ma már, bizony nem volt egy könnyű feladat, nosza, könnyebb lett a haza út. Nem ment könnyen, mégis megérte.

Az egyetlen biztonságos út lehet a számomra, és az, ma már tudom: az, hogyha tudatosan élhetem az életemet. Mikor és honnan lehet felismerni tudatosságomat…. megvakarom fejemet, azt mondom: ez is egy folyamat, mint minden az életben. Elérkezik életünkben egyszerre csak, itt egy olyan pillanat, amikor valamitől besokallunk. Mi lehet ez a pillanat, vagy ez a történés? Figyelj, mert bármi előidézheti…. egy betegség, egy tragédia, egy pofon az életedben, amire nem számítottál, mert akkor és ott kaptad, amikor a legváratlanabbul érhetett. Történések, amik tragédiának álcázták magukat, és amelyek életem leggyönyörűbb csodáját, a tudatosságom fényének felismerésének szikráját csillogtatták meg. Szavak? Igen, szavak, de mögöttük ott vagyok Én. Az én gyémántcsillogó Énem.

A legbensőbb gyermek, aki bennem lakik amióta megszülettem, és aki eddig nem, most mégis előmerészkedett, és belekáprázik a szeme attól, amit lát.

Ha képes vagy a változásra, ha mersz lépni egyet az ismeretlenbe, akkor van lehetőséged a fejlődésre.

Döntéseket kell hozni minden percünkben. És előre csak ezek a döntések visznek minket, mert meghozott döntéseink által fejlődhetünk. Ezek a lépések azok amik, a fejlődésünket magával hozzák, és bizony sokszor léptem eddig ingoványos területre! Ma már okosabban csinálom, mert megélt tapasztalataim segítenek a lépteim kitapogatásában, így, ha mocsaras, ingatag a talaj, nem megyek arra. Kikerülöm, mert tudom, ha hosszabb is a kerülő út, de stabilabb. Kell, a biztos pont a talpam alatt

Amíg nem döntesz, csak telik az időd. Fogy energiád és ettől szenvedsz.



Gratulálok Neked !.Amit le-

Gratulálok Neked !.Amit le- írsz , ez szép és jó az életedben .Kezdem kapisgálni miről is írsz.Legnagyobb bajom ,általában " mindenki" aki ilyen témáról ír.A hogyanról , a technikájáról az útra érésnek nem beszél ! Vagy én vagyok értetlen ? Ezt megelőlegezem és elfogadom.



:) Fénysugim :)

Olvastam amit megírtál a Vipmailomon :) Köszönöm. Köszönöm, köszönöm!!! Bejelöltelek a Facebookon is :)



Ismerős story....

Drága Anikóm!

Nagyon igazulok az itt leírtakkal....
Gratulálok a mindíg bölcs,hiteles írásaidhoz.



Köszönöm!

Édesem:) Hálás szívvel köszönöm ajándékodat!

Az Angyaloktól:
Ahogy meggyógyulsz a megbocsájtásokon keresztül és megtisztulsz az elengedni valóktól, természetesen fogod bevonzani azokat az élőlényeket az életedbe, akik ugyanúgy tisztelnek téged, mint ahogy te saját magadat.



Eckhart Tolle - irásaiból - ajándék Neked

,,A forma nélküli tudatosság ,,terajtad,, keresztül önmaga tudatára ébredt.,,
,,A hang mögötti tudatosságként ismerni magadat: szabadság.,,
,,Az igazság az, hogy neked nincs életed, te élet vagy.,,
,,A most az egyetlen hely, ahol az élet föllelhető.,,
,, Semmi olyan nem lehetsz, ami fölbukkan és elmúlik.,,

...

,,Nem a gondolataim, az érzelmeim, az érzékszervi érzékeléseim és az élményeim vagyok. Nem az életem tartalma vagyok. Élet vagyok. Az a tér, amelyben minden dolog történik. Tudatosság vagyok. A most vagyok. ÉN VAGYOK.,,

...