Fontos telefonszámok – „hívj segítségül engem a nyomorúság idején”

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” (Zsolt. 50,15.)

Az emberi élet hullámvölgyei néha igencsak keményen megpróbálnak bennünket. A legnagyobb „nyomorúság” idején a „felhők fölött mindig süt a Nap” ígérete már kevés, hiszen nem látunk mást életünk sötét égboltján, csak ijesztő, feketén gomolygó esőfelhőket.

Egyedül Isten ígéretének fénysugara képes áttörni azon a sűrű felhőrétegen: „hallak téged… hívj segítségül engemet a nyomorúság idején”.

Amikor gyenge vagy, szomorú és erőtlen, hívd fel Őt! Ezt megteheted „sima” szavakkal is, de Igéin keresztül (Igéinek olvasása közben) talán rögtön útmutatást is kapsz.

A LEGFONTOSABB TELEFONSZÁMOK

Ha szomorú vagy, hívd a János 14-et!
Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsoltárok 27-et!
Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a János 15-öt!
Ha bűnt követtél el, hívd a Zsoltárok 51-et!
Ha aggódsz valami miatt, hívd a Máté 6,19-34-et!
Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!
Ha Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!
Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsidók 11-et!
Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!
Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Korintus 13-at!
Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Máté 11,25-30-at!
Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!
Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!
Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!
Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józsué 1-et!
Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!
Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at!
Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn 15-öt!
Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!

Figyelem! Ezeket a számokat csakis személyesen hívd! Minden vonal 0-24 óráig hívható.

MILYEN MEGERŐSÍTÉSEKRE SZÁMÍTHATSZ AZ ÚRTÓL?

1. Amikor szomorú vagy, s felhívod a János 14-et, az Úr a következőket mondja neked: „Ne nyugtalankodjon a Te szíved: higgy énbennem…(…) …”
(„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem”) Ha végigolvasod János evangéliumának 14. fejezetét, bizonyára megtalálod benne azt az üzenetet, amit csakis neked rejtett el benne az Úr. Ez lehet egyetlenegy szó, vagy egy olyan sor, ami valamire rávilágít. http://szentiras.hu/UF/Jn14)

2. Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsoltárok 27-et!
„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” Azt mondják, hogyha ezeket szavakat hittel ismételgeted, mint valamiféle mantrát, a feldúlt lelked lassan megnyugszik.
(Zsoltárok könyve 27. rész: http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=27&v=0&vs=)

3. Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a János 15-öt!
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen …” (http://szentiras.hu/UF/Jn15) A szőlő az élet szimbóluma, az élet fája. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy Te sem, ha nem maradsz őbenne. Bízz a végtelen szeretetében és kérd a termékenységet! (… a kérésed életed bármelyik területére vonatkozhat)

Tóth Árpád: Isten oltó-kése című versének néhány sora mindenképpen ide kívánkozik.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó - kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tiéd az én harcom
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád - fényű arcom.

4. Ha bűnt követtél el, hívd a Zsoltárok 51-et!
„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet” (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=51&v=0&vs= )
A zsoltáros szerint: az Úr számon tartja a bűnöket, semmi sem titok előtte. Vizsgáld meg a lelkiismereted, vedd számba vétkeidet, amiket gondolatban, szóban, cselekedetben vagy mulasztással elkövettél. Valahányszor egy vétked eszedbe jut, szakíts le egy virágot vagy egy fűszálat, és tartsd a markodban őket. Ezekért a vétkeidért elpusztult egy-egy fűszál vagy virág. De nem ez a legsúlyosabb következményük. Gondolj arra, hány embert bántottál, mennyi fájdalmat okoztál. Most vidd a csomót a tűzhöz, és dobd bele. Isten szeretetében vétkeink úgy válnak semmivé, ahogyan a tűz ezeket a növényeket elemészti.

5. Ha aggódsz valami miatt, hívd a Máté 6,19-34-et!
„Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?” (https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+6%3A19-34&ve...)
Az aggodalmaskodás azt jelenti, hogy gyenge a hited. Persze ezt nem én állítom, hanem az igehirdetők. Azt tanácsolják, hogy erősen kell hinned abban, hogy Isten kezében tartja a jelened, a jövőd, a sorsod! S engedned kell, hogy Isten mércéje alá kerüljön minden! Sok ember a bizonytalanság elviselhetetlensége miatt vonja meg a bizalmát az Istentől, pedig akkor kéne még inkább bíznia. Mi Isten gyógyszere az aggodalmaskodás ellen? Ne aggódj, hanem imádkozz, s hálával a szívedben tárd fel előtte a kívánságaidat!

6. Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et!
Hívás után mondd: Oltalmam, váram vagy, drága Istenem, bízom benned!
(„Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!”)

Mire számíthatsz? Ezek a képszerű sorok elmesélik:
„… ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége”.
(http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=91&v=1)

7. Ha Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et!
Isten mindenütt jelen van (http://szentiras.hu/UF/Zsolt139 )
A bibliai Dávid kérdezte: „hová mehetnék szellemed elől ?” (Vagyis létezik-e olyan hely a Földön, ahová el lehetne menekülni, bújni Isten jelenléte elől?) A válasz nemleges, hiszen Isten mindenütt jelen van, s akarata nélkül még egy fűszál sem nőhet. Ha Istent távolinak érzed, menj ki a természetbe, ahol valamilyen formában „megmutatkozik”! Ez úgy lehetséges, hogy minden teremtett létező magán viseli az istenség pecsétjét, ezért a természet bizonyságot tesz Istenről. Fizikailag, szellemileg és lelkileg is jót tesz, ha a szabadban „keresed” Isten lábnyomát.

8. Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsidók 11-et!
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=58&c=11&v=1&vs=1-16)

9. Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at!
„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem”. (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=23&v=1&vs=1-4)
Soha nem vagy egyedül! Talán néha úgy érzed, de Isten látja, hogy min mész keresztül. S nemcsak látja, hanem törődik is veled. Mindig, minden helyzetben veled van, és megsegít, ha bízol Benne! „Soha ne felejtsd: Isten és egy ember, vagyis Te és Isten, már nem egy, hanem kettő!”.

A továbbiakban elcsendesedem, s hagyom, hogy Isten Igéinek üzenete csakis a szöveg által fogalmazódjon meg!

10. Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Korintus 13-at!
„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=46&c=13&v=1&vs=1-13 )
A szeretet mindenre gyógyír!

11. Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Máté 11,25-30-at!
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”. (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=40&c=11&v=25&vs=25-30 )

12. Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et!
„Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon” (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=90&v=0&vs= )

13. Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et!
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.” (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=121&v=0&vs= )

14. Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et!
(http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=67&v=0&vs=)

15. Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józsué 1-et!
Légy bátor és erős… (…)…Csak légy bátor és igen erős, (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=6&c=1&v=0&vs= )

Keress egy ágat, és törd ketté. Gondolj arra, és mondd el Istennek, hol törött ketté az életed, mikor érezted magad megtörtnek, milyen sebeket kaptál életed során és a közelmúltban, mi az a fájdalom, ami bensődet hasogatja, minek a hiányától szenvedsz, mire van szükséged. Mi az, ami miatt nem tudsz teljes életet élni? Rakd egymásra merőlegesen a két kis ágat, majd kötözd össze a cérnával. Isten együtt érez veled a fájdalmadban, bekötözi a sebeidet, meg tud vigasztalni, és meg tud gyógyítani, meg tudja adni, amire szükséged van, be tudja tölteni a hiányt, teljes életet akar ajándékozni neked, sőt, megtört ágacskaként is lehetsz az örömhír hordozója.

16. Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et!
„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=19&c=27&v=0&vs= )
Megannyi kérésedet teljesítette már az Úr, sőt olyasmivel is megajándékozott már, amit kérni sem, remélni sem mertél. Keress magadnak egy helyet a patak partján (lejjebb is sétálhatsz), ahol hálaköveket gyűjthetsz. Attól lesznek hálakövek, hogy miközben egymásra helyezed őket, elmondhatod Istennek, miért vagy hálás Neki. A hálaoltárodba beleépítheted mindazt, amiért köszönetet akarsz mondani Istennek. A hála érzése segít leküzdeni a depressziót.

17. Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at!
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom”. (http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=46&c=13&v=1&vs=1-13 )

18. Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn 15-öt!
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket”. (http://szentiras.hu/UF/Jn15 )
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.

19. Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot!
„Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket”. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza! (http://szentiras.hu/UF/Zsolt126 )

Hívd hát Őt segítségül, gyermeki hittel, bizalommal, mint ahogy gyermekként szaladtál az édesapádhoz, amikor valamilyen sérelem, bánat ért, hiszen Ő: valamennyiünk Atyja! Számomra picikét furcsa, hogy cserében hálát vár: „én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem”, de ez talán azt jelenti, hogy nemcsak jogaink (lehetőségeink) vannak, hanem kötelességeink is, vagyis a „nem hiszek benned, de segíts” módszer éppen a hitetlenségünk miatt nem vezet (nem vezethet) eredményre.

-----------
Források: keresztény portálok sokasága … és a www.reformatus.hu



Ünnepek ünnepe

Hófehér karácsony éj - Pintér Béla:
https://www.youtube.com/watch?v=DyRT0tio0bY



Amikor együtt van: Isten és ember

Pintér Béla - Karácsony éjjelén: https://www.youtube.com/watch?v=HjoO3ZCzpG8

A kalapom leveszem Béla előtt, de ennek ellenére egy apró megjegyzést teszek. Szerintem: Isten és az ember nemcsak karácsonykor van együtt!



Nem vagyok hajlandó feljogosítani Istent

hogy helyettem bárkinek is megbocsásson!



Ez nagy szemétség, mert…

a gyilkosoknak soha nem lenne szabad megbocsájtani, se az embereknek, se Istennek! Persze nem a kacsagyilkosokra gondolok, hanem azokra, akik akarattal embert öltek.
A keresztény vallásban az efféle megbocsájtásért haragszom!

**
A kacsa
Egy kisfiú a nagyszüleit látogatta meg a farmjukon. Kapott egy csúzlit, hogy azzal játsszon kint az erdőben. Gyakorolt, de soha nem találta el a célpontot. Egy kicsit elkedvetlenedett, és hazafelé indult vacsorára.
Ahogy hazafelé tartott, meglátta a nagymama házi kacsáját. Egy hirtelen ötletre, kilőtte a csúzlit, ami a kacsa fejét találta el és megölte. Megdöbbent és elszomorodott. Rémültében a halott kacsát a farakásba rejtette, amikor észrevette, hogy a nővére őt nézi. Sally látta a teljes történetet, de nem szólt semmit.
Másnap ebéd után a nagymama azt mondta:
- Sally, gyere mosd el az edényeket.
De Sally azt válaszolta:
- Nagymama, Johnny, azt mondta, hogy ő szeretne segíteni a konyhában.
Majd oda súgta neki:
- Emlékszel a kacsára? - Így Johnny mosogatott.
Később a nap folyamán, nagypapa megkérdezte a gyerekeket, hogy van-e kedvük horgászni.
Nagymama azt mondta:
- Sajnálom, de szükségem van Sally-re,hogy segítsen elkészíteni a vacsorát.
Sally mosolygott és azt mondta:
- Rendben én mehetek, mert Johnny mondta nekem, hogy ő szeretne segíteni.
Majd megint azt suttogta:
- Emlékszel a kacsára? - Így Sally elment horgászni és Johnny maradt segíteni.
Néhány napon keresztül Johnny a saját munkáján kívül Sally-ét is elvégezte, míg végül nem bírta tovább. Odament a nagymamához és bevallotta, hogy megölte a kacsát.
Nagymama letérdelt , megölelte és azt mondta:
- Kedvesem, tudom. Tudod, az ablakban álltam és láttam mi történt. De mert szeretlek, így megbocsájtottam neked. Csak kíváncsi voltam meddig engeded, hogy Sally rabszolgát csináljon belőled.

**

Üzenet a mai napra és az össze többire: bármilyen is a múltad, bármit is csináltál, a gonosz mindig is felhánytorgatja (hazugság, adósság, félelem, gyűlölet, harag, megbocsájthatatlanság, keserűség, stb.) Bármi is az, tudnod kell, hogy Isten az ablakban állt és mindent látott, látta az egész életedet. Azt akarja, hogy tudd, hogy Ő szeret téged és megbocsájt. Csak arra kíváncsi, hogy meddig engeded a gonoszt, hogy rabszolgát csináljon belőled. A nagyszerű dolog Istennel kapcsolatban, hogy amikor megbocsájtást kérsz, Ő nem csak megbocsájt, de el is felejti azt.

forrás: http://velunkazisten.hu



Régen és ma

avagy mi történt volna Jézussal, ha a mi korunkban születik: http://m.cdn.blog.hu/vi/vilagnezet/image/Isten%20fia%20a%20gumiszob%C3%A...



A bolond botja

Régi időkben szokás volt, hogy előkelő emberek a maguk szórakoztatására udvari bolondot, tréfacsinálót tartottak. Egy grófnak is volt egy ilyen bolondja. Adott neki egy csörgős botot, ezekkel a szavakkal:
- Tartsd meg mindaddig, amíg találkozol valakivel, aki még nálad is nagyobb bolond; annak add majd át.
Néhány év múlva a gróf súlyos beteg lett. Megtudta ezt a bolond és azt is, hogy urának már nem sok ideje van hátra.

Meglátogatta urát és azt kérdezte tőle:
- És most hová vezet az utad?
- Messze nagyon messze - felelte a gróf.
- És mikor jössz vissza? Egy hónap múlva?
- Nem!
- Egy év múlva?
- Nem!
- Hát mikor? Soha?
- Soha!
- És milyen előkészületeket tettél az útra?
- Semmilyent.
- Mindörökre elutazol teljesen felkészületlenül? Hát akkor, tessék itt a botom, ilyen nagy bolondságot még soha életemben nem tapasztaltam.

http://velunkazisten.hu/



Ha egy nap...

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok veled.
Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De ha egy nap hívsz... És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg! Lehet, nekem van Rád szükségem.



" ... ha a bennünk lévő fény nem ég"

A lámpás

Évekkel ezelőtt egy kis középnyugati városkában egy embernek az volt a dolga, hogy figyelje a vasúti átjárót. Ha vonat közeledett éjszaka, meg kellett lengetnie egy lámpást, hogy figyelmeztesse a keskeny úton arra járó autósokat a vonat közeledtére, hogy megálljanak, amíg a vonat elhalad.

Egy bizonyos estén szokás szerint arra jött a vonat, és a férfi elfoglalta helyét, hogy figyelmeztesse az arra haladó autókat. Látta is, hogy messziről közeledik egy autó a vasúti sínek felé, így hát elkezdte lengetni lámpását a holdsütötte estében. Az autó csak jött tovább, úgyhogy az ember gyorsabban lengette a lámpást. A vonat már csak másodpercekre volt az átjárótól. A kocsi még csak nem is lassított. A férfi nem hitt a szemének, még erősebben lengette a lámpását. Az autó csak jött tovább. Már majdnem az átjáróhoz ért, és a vonat éppen áthaladni készült. A férfi nem állhatott tovább az út közepén. Újra teljes erejéből meglengette a lámpást, ám az autó teljes sebességgel közeledett. Végül a férfi elugrott az útból, ahogy az autó tovább száguldott, és összeütközött a vonattal. Az autó minden utasa meghalt.

A nyomozás során a bánat sújtotta férfi azt mondogatta a hatóságoknak, hogy ő megpróbálta figyelmeztetni a közeledő járművet, de az nem állt meg. A nyomozást vezető tiszt így szólt az átjárónál dolgozó férfihez: „Uram, ön meglengette a lámpást - de elfelejtette meggyújtani!"

**
Jézus arra hívott bennünket, hogy fények legyünk a világban. A mi feladatunk elvinni az Evangélium jó hírét, akinek csak tudjuk. De mit sem ér beszélni az embereknek Jézusról, ha a bennünk levő fény nem ég. http://velunkazisten.hu/



Nahát, a dalszövegnek a Róm 8,30 a forrása!? :)

https://www.youtube.com/watch?v=SMmA81GpEzE

Mert meg vagyok győződve, hogy sem, halál sem élet... sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.-. (Róm 8,30-39 Újford.)

Ó, Istenem, én nagyon tájékozatlan vagyok, mert eddig ezt sem tudtam!



Űrlap - Mit gondolsz Istenről? :)

Feltételezem, hogy Ádám is egy ehhez hasonló portálon tevékenykedik: http://velunkazisten.hu/ ... és csodaszép gondolatokat ad közre.

**
Mit gondolsz Istenről? Töltsd ki, és a Küldés gombra kattints! Ezzel a válaszod bekerül egy táblázatba. Köszönjük.
http://velunkazisten.hu/category/cimke_31

Hűha, a kérdőívet nem lehet megnyitni!
Mi ennek a csalafintaságnak az üzenete? A portál készítői gondolatolvasók? :)



Délutáni olvasmány

Irgalmas szamaritánus

Amikor Jézust fiatal jogvélő aktivisták arról faggatták, hogy ki is az ő felebarátjuk, Jézus a következő történetet mesélte nekik:

- Egy bőrfejű gárdista egy tavaszi késő estén hazafelé menet Angyalföld felé sorra belekötött a járókelőkbe, mindazokba, akiket zsidóknak, araboknak, cigányoknak, románoknak vagy feketéknek nézett, ha pedig ilyenek nem akadtak, a szemüvegeseket, az öregeket és a szerelmespárokat provokálta. Egyre magabiztosabbnak érezte magát, és amikor nagy peckesen befordult saját utcájukba, a Petneházy utcába, nem gondolta, hogy éppen az a három cingár külsejű szemüveges jogvédő látja el a baját, méghozzá alaposan, ráadásul életében először. Ott feküdt a csúnyán összevert bőrfejű egy üres telek előtt megfosztva ékességeitől (viperájától, láncától és félelmet kiváltó jelvényeitől), vérbefagyva, eszméletlenül. Történetesen egy lelki ember tartott arrafelé, s bár alig volt valami közvilágítás, észrevette, de mivel a bőrfejű még így tehetetlenül is félelmetes volt, annyira megijedt, hogy eliszkolt onnan. Ugyanígy tett egy neves humanista is. Végül egy cigányembernek is arrafelé vitt az útja. Bár ő még jobban megrettent, mégis megesett a szíve a bőrfejűn. Odament hozzá, megitatta pálinkájából, s a maradékot a sebeire öntötte. Ezután belekotort a bőrfejű zsebébe, kivette személyijét, melyből megtudta, hogy néhány házzal odébb lakik. Nagyokat nyögve felnyalábolta a pórul járt nagydarab embert, s hazacipelte. Aztán mobilján felhívta a mentőket, és amíg azokat megérkeztek, alig győzte vigasztalni a bőrfejű gárdista kétségbeesett édesmamáját, aki csak azt hajtogatta, hogy „Ugye megmondtam, ugye megmondtam!”. Másnap a cigányember elment az angyalföldi önkormányzathoz, kiverte a huppot, hogy a rendesen adót fizetőpolgárok jobb közvilágítást érdemelnének a Petneházy utca felső végén is. Mivel csak immel-ámmal nyugtatgatták, összeeszkábált egy táblát ezzel a felirattal: „Vigyázat, errefelé estefelé bőrfejűek és jogvédők garázdálkodnak!!!”, és kitette oda, ahol a szegény szerencsétlen bőrfejűt megtalálta. Mit gondoltok, e három közül ki volt igazi embertársa annak a szerencsétlennek, akit a túlbuzgó jogvédők alaposan elintéztek?

A jogvédők ezen hevesen összevitatkoztak. A többségi vélemény abban az irányban kristályosodott ki, hogy, bizony, az a polgártárs, aki a közjó érdekében is felemelte a szavát. Ám ekkor újabb vita kezdődött arról, hogy nem történt-e diszkrimináció a tábla kitételével, hiszen mint ahogy irgalmas szamaritánusok, úgy irgalmas bőrfejűek is akadhatnak. Jézus sűrű fejcsóválással ezzel vette véget az okoskodásnak:

- Elég! Oszolj! Menjetek, és tegyetek ti is hasonlóképpen! Na, mit bámultok?! Nyomás!

Kamarás István OJD (http://www.egyhazforum.hu/index.php/mas-kep/380-irgalmas-szamaritanus )



:)



Ja, közben megvilágosodtam!

"A szállj le rólam!" felszólítás az embereknek szól, mert a jó keresztények csakis Istennek óhajtanak tetszeni és megfelelni!
http://velunkazisten.hu/small_story/Szallj_le_rolam

Ezért próbáljuk mi, keresztyének, Isten tetszését keresni, nem az emberekét. Pál azt írta: „Nekem az élet Krisztus!" Végül is Istennek fogunk számot adni. „Mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek" (1Thessz 2,4).

Szép gondolat!



"Szállj le rólam"! Ez a tanmese címe...

de ez a cím sehogy sem rakható össze a sztorival!
http://velunkazisten.hu/small_story/Szallj_le_rolam

A szamár nem mondja, hogy: "szállj le rólam"!
És a főszereplők sem mondják a kritizálóknak, hogy: "szállj le rólam"!
(... vagyis a történetből nem köszön vissza a cím)

---------------------
Ezért próbáljuk mi, keresztyének, Isten tetszését keresni, nem az emberekét. Pál azt írta: „Nekem az élet Krisztus!" Végül is Istennek fogunk számot adni. „Mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek" (1Thessz 2,4).

Van egy régi rock szám, amiben az van: „Mindenkinek nem keresheted a kedvét, hát keresd a sajátodat!" Te kinek a kedvét igyekszel keresni? Ha a tömegre hallgatsz, és megpróbálsz úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, csak összezavarodsz. Ha túl érzékeny vagy mások véleményével és kritikájával szemben, a végén a bűntudat és alkalmatlanság érzésének felesleges terhét fogod magaddal cipelni. Ha pedig csak saját tetszésedre élsz, önző és énközpontú leszel.

Ezért próbáljuk mi, keresztyének, Isten tetszését keresni, nem az emberekét. Pál azt írta: „Nekem az élet Krisztus!" Végül is Istennek fogunk számot adni. „Mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek" (1Thessz 2,4).



Ezt a történetet Soren Kierkegaard filozófusnak tulajdonítják

Egy éjszaka egy tolvajcsapat tört be egy ékszerüzletbe. Érdekes módon semmit nem loptak el az üzletből, hanem egyszerűen összecserélték az összes árcédulát.

A következő napon senki nem tudta, melyik ékszer értékes, és melyik olcsó. A drága ékszerek hirtelen olcsóvá lettek, és a bizsu, ami gyakorlatilag értéktelen volt azelőtt, egyszeriben nagyon értékessé vált. A vásárlók, akik abban a tudatban vásároltak, hogy drágakövek tulajdonába jutottak, hamisítványokkal tértek haza. Azok pedig, akik nem engedhették meg maguknak a drágább darabokat, kincsekkel hagyták el az üzletet.
-----------------------
Világunkba valaki belopakodott, és összecserélte az összes árcédulát. Nehéz megállapítani, hogy mi értékes, és mi nem. Nagy értéket tulajdonítanak az anyagi javak felhalmozásának és az azzal járó hatalomnak. Ugyancsak magas ára van a népszerűségnek, a tekintélynek, a szépségnek és a hírnévnek a világ szemében.

Jézus azonban azt tanítja, hogy ezek gyakorlatilag értéktelenek abban az egyetlen „ékszerüzletben", ami számít: Isten országában. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el" (Mt 6,19-20).

forrás: http://velunkazisten.hu



Az evangélista és a postahivatal

Híres evangélista járt a városban egy evangelizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet. De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, merre menjen.

Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott, és így szólt: "Elnézést, fiacskám, nem tudod véletlenül, merre van a posta?"

A kisfiú így felelt: „Dehogynem. Forduljon vissza, menjen egyenesen az első lámpáig, forduljon balra, és egy vagy két sarokkal arrébb lesz, a jobb oldalon."

„Nagyon köszönöm, fiam" - mondta az evangélista. "Egyébként - tette hozzá, átnyújtva egy brosúrát a fiúnak az evangelizációs hirdetéssel - szeretnélek meghívni ma este egy alkalomra, ahol el fogom mondani, hogyan találhatod meg Jézust, mint személyes megváltódat."

„Na, annak nem sok az esélye!" - mondta a fiú. „Még a postát sem képes megtalálni!"
-----------------------
Szerencsére nekünk nem kell megtalálnunk Jézust. Jézus talál meg minket. A Lukács 15-ben Jézus „elveszett juhokként" beszél rólunk. Mint a pásztor, akinek száz juha van, azt mondja, Ő otthagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt, amelyik elkóborolt. Nem nekünk kell megtalálnunk az utat vissza a karámhoz. Jézus utánunk jön. Csak annyit kell tennünk, hogy abbahagyjuk a futást, és hagyjuk, hogy visszavigyen.



Egy kupán csapós történet

Egy szép napon négy ember utazott egy kicsi, négyszemélyes repülőben: a pilóta, egy lelkész és két tinédzser, akik közül az egyik éppen azelőtt nyert díjat, mint A világ legokosabb tinédzsere.

Repülés közben egyszer csak hátrafordult a pilóta, és így szólt: Van egy rossz hírem, és egy még rosszabb! A rossz hír az, hogy elfogyott az üzemanyagunk. A gép le fog zuhanni, és ripityára törik. A még rosszabb hír az, hogy csak három ejtőernyőnk van.

Ez természetesen azt jelentette, hogy valakinek le kellett zuhannia a géppel együtt. A pilóta folytatta: „Nekem feleségem és három gyermekem van otthon. Nagy felelősség van rajtam. Sajnálom, de az egyik ejtőernyővel nekem kell leszállnom." Azzal megragadta az egyik ejtőernyőt, és kiugrott.

A világ legokosabb tinédzsere szólalt meg következőnek: „Én vagyok a világ legokosabb tinédzsere. Talán én leszek az, aki feltalálja az AIDS vagy a rák ellenszerét, vagy megoldja a világ gazdasági problémáit. Mindenki számít rám!" A világ legokosabb tinédzsere megragadta a második ejtőernyőt, és kiugrott.

Akkor megszólalt a lelkész:

- Fiam, vedd el az utolsó ejtőernyőt. Én megbékéltem Istennel, és kész vagyok lezuhanni a géppel. Fogd hát az utolsó ejtőernyőt, és ugorj!

- Nyugalom, tiszteletes úr! - mondta a másik tini. - A világ legokosabb tinédzsere a hátizsákommal ugrott ki.

***
Sok gyerek elég okosnak tartja magát. A valóságban viszont nagyon hasonlítanak a világ legokosabb tinédzserére. Ejtőernyő nélkül ugranak ki a világba. Úgy gondolják, hogy ők mindent tudnak, és mindennel rendelkeznek, ami szükséges ahhoz, hogy boldog és kiteljesedett életet éljenek, és ami megmenti őket az ütközéstől és az égéstől. Valójában azonban csak egy hátizsákjuk van. Az egyetlen ejtőernyő, ami végül is megment, a Krisztus evangéliuma. Minden más út hamis, és a halálba visz. Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (Jn 14,6).

Sok okos gyerek nem tanulta meg, hogyan kell helyes döntéseket hoznia. Ösztönösen cselekszenek, gondolkodás nélkül. Az eredmény néha ugyanaz, mint a világ legokosabb tinédzserénél: halál.

forrás: http://velunkazisten.hu



Keresztény udvarlós mondatok

1. Hé kislány, mi a lelki ajándékod?
2. Hmmm. Szép Biblia!
3. Ismered Jézust?! Én is!
4. Isten azt mondta, hogy jöjjek és beszéljek veled.
5. Ismerek egy gyülekezetet, ahova elmehetnénk beszélgetni.
6. Szükséged van segítségre? Túl nehéznek tűnik a Bibliád.
7. Fájt, mikor leestél a mennyből? (Ezt azért mondja neki, mert szerinte egy angyal...)
8. Mit tervezel ma estére? Van kedved egy kis Biblia tanulmányozáshoz? :)
9. Az Ige mondja:"Adj inni a szomjazónak és etesd az éhezőt." Szóval, mit szólnál egy vacsorához?
10. Nincs senki, aki felé elszámolható lehetnél? Nekem sincs!
11. Az bűn, hogy elloptad a szívemet?
12. Ismersz egy olyan keresztyén lányt, akit teljes szívemből szerethetek, és a tenyereimen hordozhatnék?
+1: Bocsánat, de azt hiszem, hogy az egyik bordád az enyém.

forrás:(http://ritusss.freeblog.hu)

Ó, a hülye Ádám soha nem mondott nekem ilyen szépeket, :) pedig 2 napig is eltanulmányoztam volna vele a Bibliát!



A király, aki szerelmes lett egy szegény lányba

Tegyük fel, hogy volt egy király, aki beleszeretett egy szegény lányba. A királynak páratlan hatalma volt, egyetlen másik királyéhoz sem hasonlítható...

Ez a hatalmas király mégis egy szegény sorsú lánykába lett szerelmes.

Hogyan tudná felfedni előtte szeretetét? Ő királyi felsége kezeit tördelte. Ha a palotába hozná, felékesítené ékszerekkel, és királyi ruhába öltöztetné, a lány biztosan nem tudná elutasítani őt – hiszen senki sem mer szembeszegülni vele. De vajon szeretné-e őt a lány?

Természetesen azt mondaná neki, hogy szereti, de igazából szeretné? ... Honnan tudhatná a király? Ha a királyi hintóján a lány viskójához hajtana, fényes zászlókat lengető fegyveres kíséretével, az szintén lenyűgözné a lányt. Nem akar egy alázatosan hajlongó alattvalót. Szerelmesét akarja, aki egyenlő vele... Csak a szeretet képes kiegyenlíteni az egyenlőtlenséget." (Sören Kierkegaard)

A Király koldusnak öltözik, lemond a trónjáról azért, hogy elnyerje a lány kezét. Jézus megtestesülése, élete és halála egyszer s mindenkorra választ ad a kérdésre: Milyen Isten szíve felém?

Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (Jeremiás 31:3)

(forrás:Építő gondolatok - John Eldredge)



Hogyan teremtette az Isten az apákat?

Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.

- Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét kell majd görnyednie, ha üveg golyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha egy puszit akar nyomni a feje búbjára.

A jó Isten elmosolyodott.

- Ez igaz, de ha alacsonyra tervezem, hogy néznek fel rá a gyerekek?

A jó Isten hatalmas, inas kezeket formált az apáknak. Az angyal szomorúan rázta a fejét.

- Ez nem lesz így jó! A nagy kezek esetlenek. Nem boldogulnak a pelenkázással, az apró gombokkal, a lófarokhoz való hajgumival és a baseballütőkből származó szálkákat sem tudják kivenni a pici tenyerekből.

A jó Isten ismét elmosolyodott.

- Igazad van, de ahhoz, hogy az ember vigyázni tudjon egy aprócska zsebéből előkerülő számtalan kincsre nagy kéz szükségeltetik.Ahhoz viszont elég kicsire tervezem, hogy az ujjak átfoghassák egy gyermek arcocskáját.

A jó Isten ezután hosszú, izmos lábakat és széles vállakat teremtett. Az angyal a szívéhez kapott, és döbbenten így szólt:

- Tudom, hogy közeleg a hétvége, és fáradt vagy, de mondd tudsz-e róla, hogy ennek az apának nincs öle? Ha az ölébe akarja ültetni a gyermekét, a szegény kölyök a két comb között a földre huppan.

A jó Isten újra csak mosolygott.

- Az anyja fogja ölbe venni az apróságokat. Az apának erős vállra van szüksége, hogy boldoguljon a porontyokkal megpakolt szánkóval, egyensúlyban tudja tartani a biciklit, és a bábszínházból hazafelé menet egész úton karjaiba vigye alvó gyermekét.

A jó Isten éppen a világ legnagyobb lábfejét próbálta megformázni, amikor ismét megjelent az angyal, és szinte ráförmedt:
- Ez aztán a kontár munka! Komolyan hiszed, hogy ezek a csónaklábak képesek lesznek talpra ugrani hajnalok hajnalán, ha a csecsemő felsír, vagy végigsétálni a születésnapi zsúrra felállított iciri-piciri asztalkák között anélkül, hogy eltaposnának legalább három vendéget?

A jó Isten ismét csak mosolygott.

- Meglátod, hogy milyen remekül tudja majd használni őket! Segíthet a gyerekeknek, ha az Üveghegyen túlra akar majd ellovagolni, és elriaszthat vele egy felbukkanó egeret.

A jó Isten egész éjjel dolgozott, s végül kevés szavú, határozott hangot, valamint mindent látó, de nyugodt és türelmes tekintetet alkotott. Végül, mintegy ráadásként könnyeket is adott az apának. Amikor elkészült az angyalhoz fordult és így szólt:

- Remélem elégedett vagy a végeredménnyel, és belátod, hogy egy apa legalább annyira szeretheti a csemetét, mint egy anya!

Az angyal szó nélkül bólintott.

forrás: internet, ismeretlen

**
Apám jó apa volt, de elvette az Isten.



Aki a múltban él, annak nincs jelene

Pintér Béla - Ez a te napod: https://www.youtube.com/watch?v=MNlX56Ua8EY
(Ez 100 százalékosan Secretes dalszöveg)



Minden képzeletet felülmúl, amit Isten...

életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat!

http://3.bp.blogspot.com/-_hn-6Nbivv4/U1knWWLRzvI/AAAAAAABhac/vshiKQx1cA...
(... ezzel a reményt adó gondolattal zárom a mai napom)

Szép éjszakát mindenkinek!



Mi a helyzet? Mi nálad az ábra? (Pintér Béla dala)

https://www.youtube.com/watch?v=-tA3P4jwINE

Úgy olvastam, hogy Ő szabadkeresztény, ezért érdeklődtem másoktól, hogy mit jelent ez a fogalom...

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2431921-mi-az...



Az üres szék (… esti léleképítő)

A történet egy idős emberről szól, aki rákban haldoklott.
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
"Nem, kicsoda ön?"
"Én vagyok az új segédlelkész a parókián" - válaszolt a pap. "Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
"Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. "Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
"Ezt sohasem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. "De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - "míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert Ő megígérte: 'Én veletek leszek mindig.' Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
"És békésen távozott?" - kérdezte.
"Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

/A történet Brennan Manning Abba's Child című könyvében jelent meg/



Ezt a kedvenceim között őrzöm

"Soha semmi, semmi nem választhat el, örökké tartó szerelmedtől, Istenem".
https://www.youtube.com/watch?v=LJhIzWA_7L4

... és ez is tetszik! https://www.youtube.com/watch?v=zdvX_rDZwdM

Az én nyájam, felekezetem - ahová tartozom- túl komoly, kissé merev, vaskalapos, de a legokosabb gondolatokat mindig ők vetik papírra, függetlenül a témától.



Bizalom Istenben

Egy videós tanmese: https://www.youtube.com/watch?v=KITJTu-ub0w
Szánj rá 1 perc 40 másodpercet, mert a mondanivalója ütős!



"Mert megparancsolt angyalainak, hogy vigyázzanak rád..."

" Mert megparancsolt angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon " (Zsolt. 91:11)

Egy igaz történetet adok most közre. Boros Miklósné, Rózsa mesélte.

Zuhanó virágcserép

Az éjjel kellemes és hűvös szél lengedezett, nálam nyitva volt minden ablak. Végre volt jó levegő a lakótelepi lakásomban. Nagyon élveztem a kellemes fuvallatot. Álmomból felébredtem a szélre és áldottam az Úrat, mert nagyon jó volt az éjszakában a friss levegővel eltelni. Ismét visszaaludtam...

Egyszer csak felriadtam arra, mint egy figyelmeztetésre, hogy vigyázzak, mert fejem feletti (a szekrény tetején nagy cserépben levő) virág le fog esni!

A fal felé fordultam amikor a nehéz cserép éppen a fejem mellé esett le, tört darabokra virágommal együtt. Tudni kell, hogy kb 3 éve a virág egy kaspóban ,15-ös cserépben a szekrényen volt...

Érdekes, hogy kristály tisztán láttam még a levelek színét is annak ellenére, hogy szemüveg nélkül alig látok, és előre láttam ami történni készült.

Ha nem kapom ezt az ébresztést és üzenetet, akkor pont a fejemre eshetett volna. Nem nehéz elképzelni mi történik velem ha nem tudok segítségért kiabálni. A gyermekem reggel 9-ig észre sem vette volna, lehet, hogy még később sem.

De dicsőség Istennek, megmaradtam, Isten drága megvédő szeretetéből. És nincs bennem félelem, mert már tudom:

" Mert megparancsolt angyalainak,

hogy vigyázzanak rád minden utadon "

(Zsolt. 91:11)

Úgy hiszem az Úr szán még nekem sok-sok feladatot, hogy felemelhessem az Ő drága nevét nap mint nap.
(http://havannacsoport.hu)



Ha Isten igazságos volna

akkor a lenti történet szereplőit megszabadította volna Veres Istvántól.



Harmadik parancsolat

A május végi délután fülledt, virágillattól terhes levegője édes békét terített a tanyára. A természet lélegzetvisszafojtva élvezte a tegnapi zápor és a mai meleg termékenyítő hatását. Csak a közeli méhes rajainak mézkereső röpködése, zümmögése adta a zenét a nagy csendhez. Isten szeretetét ragyogta minden.
A gyerek kijött a konyhából, maszatos száját törölgetve; még le sem nyelte az ebéd utolsó falatját, egyenesen a tornác végében lévő vackához ment, előhúzta bakójából a könyvét s végignyújtózkodott kényelmesen. Alig vette észre, hogy apja megérkezett a faluból s berontott a lakásba. Félhangosan, kántáló hangon mormolta a másnapi leckét, a mondatok végét sajátosan felkapva: „…Harmadik parancsolat. A te Uradnak Istenednek nevét hiába fel ne vedd…” Egyszer, kétszer, hússzor fújta egymás után. Ne csodáljuk, hogy egy tizenegy éves gyermek fejében olyan nehezen megy be, hiszen a nagyok évtizedek alatt sem tanulják meg.

Belülről egyre erősödő veszekedés zaja hallatszik, de a gyerek, mint aki hozzá van szokva az ilyesmihez, csak annyiban vesz róla tudomást, hogy a zajjal lépést tartva, mindig hangosabban mondja a mondókáját: „… mert nem hagyja az Úr, büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hiába felveszi.”
Már szinte kiabálás-számba ment a tanulás, mikor az indulattól fülig vörös, eltorzult arcú ember kijött a konyhából. Durva, istenkáromló, trágár szavak ömlöttek ajkáról. Megállt az ajtóban, felhördült, megtörölte homlokát kötőjével. A gyerek, nehogy azt gondolják róla, hogy hallgatózott, egész erővel belekezdett újból a leckéjébe: „A te Uradnak Istenednek nevét hiába fel ne vedd…” Nem mondhatta tovább. A felbőszült ember vad ordítással fordult a gyermeknek és a káromlások özönei között ezeket lehetett hallani:

- Ki vagyok én neked, rongy kölyök… Még lemersz engem tegezni?… Még te akarsz engem tanítani, figyelmeztetni?…
A gyermek, félősen összehúzta magát és gyámoltalanul, pityeregve mondta: Igen, nem én mondom ezt, hanem a parancsolat…
- Úgy hát! - kapta fel a szót az ember - parancsolva van neked, hogy mit mondjál nekem. Az a gyönyörű bibliás anyád, hogy az … az parancsolta. Na, én nem parancsolok, csak adok, nesze!

Felkapott egy jókora somfabotot, végig akart húzni a gyereken, de az ösztönösen kezét tartotta elé, így a rettenetes ütés a karját érte, amely abban a pillanatban aláhanyatlott. A gyermek pedig az ijedtségtől és a fájdalomtól elájult.
Nem nézett rá az apja, hanem, mint aki igazságot szolgáltatott, egy és megkönnyebbülve, de állandó morgás közben kivonult az istállóba. Az elájult gyermek ajka megrángatódzott, mintha a félbe maradt leckét mondta volna tovább: „…mert nem hagyja az Úr, büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hiába felveszi.” Ezt azonban már csak a konyhából kilépő, sápadt, összetört asszony látta. Odaosont gyermekéhez, felemelte a megütött kis kezet, de jaj, az megreccsenve hanyatlott vissza. Szédülés fogta el, elvágódott a gyermeke mellett.

A gyermek nyöszörgése, jaja térítette magához. Amikor a rettenetes valóság ott állott előtte, majd megszakadt a szíve. Már erősen duzzadt a gyermek karja, nem volt idő a tétovázásra, vinni kellett az orvoshoz.
Úgy gondolta, hogy maga is befogja a lovakat és behajt a városba, az istállóajtó azonban be volt reteszelve; tudta, hogy hiába zörget, férjét nem lehet felkölteni szeszes álmából. A szomszédokhoz szaladt. Majd megfulladt a pár száz méteres futásban, – hiába, bezárt ajtót talált, nem volt a tanyában egyetlen élő lélek sem. Nem tehetett mást, neki indult a gyermekével a tíz kilométeres városi útnak.
A nap éppen búcsúcsókot váltott a földel, amikor útra keltek. A gyerek roppant fájdalmával alig tudott menni. Az anya megpróbálta hátára, majd ölébe venni, de nem sikerült. Jó pár kilométert megtettek már, nem bírták tovább. Leültek egy útszéli fa alá, majd az anya félre ment egy kicsit, hogy a gyerek ne lássa és sírva imádkozott.
Hintózörgésre lettek figyelmesek és nemsokára ott állott előttük az uraság kocsija, mely az urakért ment a városba. A szép holdvilágos estében száguldva ment a hintó s rövidesen a kórház kapuja előtt állott meg. Egy fél óra múlva a kórházi ágyon szepegett a kis tanyasi gyerek, kívül pedig a kórház falának támaszkodva sírt egy asszony…

Éjfélre járt az idő, mikor felébredt az ember. Feje szédült, gyomra émelygett. Tapogatódzva kiment az istállóból, megindult a ház felé. Könnyen bemehetett, minden ajtó tárva-nyitva volt. Öngyújtójából tüzet csiholt, meggyújtotta a lámpát. Szétnézett. Mindenütt nagy csend, üresség fogadta. Se asszony, se gyerek. Nem tudta megérteni, mi történt. Nem emlékezett hirtelenjében semmire. Megállt, szétnézett, gondolkozott. Majd nagyot kiáltott: Zsófi!!!… Pista!!!… hol vagytok? Semmi nesz. Bejárta az égő lámpával a kamrát, padlást, színt; sehol senki.

Bement a szobába ismét, az asztalra tette a lámpát s tekintete megakadt a nyitott könyvön, a Biblián. Csak úgy bele nézett hirtelen s megakadt a szeme egy helyen: „…Eljő a mi Istenünk és nem késik, megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint…” Bosszúsan becsapta a könyvet. Kezdett már derengni agyában a délutáni esemény. Itt találta a feleségét a Biblia mellett, pedig megtiltotta neki, hogy a kezébe vegye. Hát igen, azért vágta az arcába. Meg aztán azért is, hogy sírt. Miért sír az ő felesége? Tán őtet szánja? Azt nem tűrheti el… De, hát a gyerek? Kivitte a lámpát a tornácra. A vackon is nyitott könyv hevert, bosszúsan ment oda, felkapta, nézi… „Harmadik parancsolat: A te Uradnak, Istenednek nevét hiába fel ne vedd…” Mintha világot gyújtottak volna agyában, kezdett emlékezni rendesen, és kezdte megérteni a dolgot. Hát nem az anyja parancsolta neki, hogy azt mondja? Szegény gyerek…, tört ki önkéntelenül is belőle a sajnálkozás, – nagyon szerette a gyerekét, –méltatlanul ütöttem meg… Mindennek ez az átkozott könyv az oka… Földhöz csapta teljes erejéből a hittankönyvet…

De hova lehettek? Hát azért el kellett őt hagyni? Hát nincs neki ahhoz joga, hogy megverje a feleségét és a gyermekét? Ki parancsol az én portámon? – ordította, ahogy csak kifért a száján. Szörnyű mérgében a földhöz vágta az égő lámpát, mely szerencsére nem gyulladt ki. Nagy sötétség borult a házra. Zsebét megtapogatta, megérezte benne még a megmaradt pénzt s nekivadulva, semmire nem gondolva, megindult a város felé…
Nagy csend kísérte mindenütt. A tanyasi kutyák is elaludtak már, egyetlen vakkantás se hallatszott. A korai derengésben egy imbolygó alak árnyképe közeledett felé. Ösztönösen megmarkolta a somfabotot, minden eshetőségre készen. De nem volt rá szükség, nemsokára kivehette, hogy egy szegény asszony közeleg felé. Az asszony megszeppenhetett, mert le akart térni az útról. Ámde a férfi, már kíváncsiságból is, eléje került, szembe nézett vele…

- Zsófi! – tört ki a férfiből a meglepetés, – te itt jársz? – Rosszat sejtve, ijedten faggatta: Hol a gyerek?
- A gyerek a kórházban van, István, – felelte remegő, elcsukló hangon az asszony. – Majd gipszbe teszik a kezét, azt mondta a főorvos úr, hogy remélhetőleg nem lesz belőle komoly baj, majd szépen összeforrad a csontja.
A férfi csak állt, egy szót sem szólt. Nem látszott a homályban, hogy harmatoz a szeme. Alig tudta visszatartani magát, hogy hangosan fel ne zokogjon. Hosszú percek teltek el úgy, míg erőt vett magán és megszólalt:
- Na gyere Zsófi, menjünk haza.
Fojtó, néma csendben, de annál erősebb lelki tusában égve ment egymás mellett hazafelé Veres István és felesége.
Otthon nagy meglepetés fogadta őket. Az éhes lovak türelmetlenkedésükben összekavarodtak az istállóban és egy másfél éves gyönyörű csikó, a tanya dísze, belecsavarodva a kötőfékbe, élettelenül ki volt meredve.
Megtorpanva állottak meg e nagy csapás előtt. Nagy volt a kár, hisz az előbbi napokban ígértek érte háromszáz pengőt… Az ember még jobban megtört. Nincs nála most semmi nyoma a dacnak, a dühösködésnek. Ziháló melléből keserves sóhaj tör elő, feleségéhez fordulva elcsukló hangon mondja:
- Zsófi te! Hej, de megbüntetett engem az Isten… Tudod, azt tanulta a fiú, „…nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, ki az Ő nevét hiába felveszi…” De én mondom neked, hogy az én számon káromlás nem fog kijönni többé… Eredj Zsófi, míg én itt elrendezem a dolgokat, vesd meg az ágyat, de elébb keress valami szépet a Bibliából, mert akarom, hogy nekem is olvass belőle…
Még a nap is másként sütött a tanyára. Hazahozták a gyereket a kórházból. A bal karján még ott fehérlik a gipszkötés, de már nincs semmi komolyabb baj. Nem lehet vele bírni, megy holnap az iskolába, mert nem akar osztályt ismételni. Ott fekszik most is s tanulja a régen félbehagyott leckét: „… A te Uradnak Istenednek nevét hiába fel ne vedd…” Az apa bent van a hátsó szobába, behallik a gyerek tanulása. Megindul a könny két szeméből, letérdepel a rengő előtt, a gyerek nem hallja, csak az, akinek mondja: „Én Istenem, köszönöm, hogy megtanultattad velem is a leckét, köszönöm, hogy nem csak büntetni, hanem kegyelmezni is tudsz…”

„Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.”II. Mózes 20: 7.
(Forrás: http://havannacsoport.hu )

**
No, én egészen másképpen büntettem volna meg Veres Istvánt, de Isten jósága határtalan.



Egy pohár kristálytiszta víz

Egy pohár kristálytiszta víz (Hommer László tollából )

Mottó: A szentségtelen és vénasszonyos meséket vesd el magadtól, te inkább a szent élet dolgaiban fáradozz! /1. Tim. 4, 7./

Élt egyszer egy ember. Olyan volt, mint bárki más, nem volt ő sem jobb, sem rosszabb. Élte saját csendes, monoton életét, amikor egy nap különös látogatója akadt.

Az ismeretlen bekopogott hozzá, és kért egy pohár vizet. Látszott rajta, hogy nagy utat tett meg.

Emberünk hozta a vizet, de nem tudott ellenállni a kíváncsiságnak:

- Ki vagy te? Honnan jössz és hová mégy, mi a mesterséged? – kérdezte.

- Ó, én vándor prédikátor vagyok. – mondta az ismeretlen. – Településről településre megyek, hogy hirdessem az Isten Országát. Tudd hát meg, hogy neked is meg kell térned, mert közel van már az Isten Országának eljövetele.

- Miféle szerzet vagy te? - kérdezősködött tovább emberünk.

- Egyszerű hívő vagyok, és az Úr Jézust szolgálom. – hangzott a válasz.

- Te nem vagy az, akinek mondod magad – válaszolta az emberünk -, mert a hívek nem jönnek-mennek a világban, hanem szép rendben elmennek vasárnap a templomukba, és ott imádkoznak. Van is róluk egy képem, amit még a nagymamám hagyott rám; na ő aztán igazán hívő volt; és ő mesélte, hogy amióta a világ világ, ez a rend, és ennek így kell lennie. Te pedig valamiféle hazudozó lehetsz, add ide a poharat és tágulj innét! Többé meg ne lássalak a házam táján!

Emberünk, mint aki jól végezte dolgát, lepihent egy kissé a díványra. Alighogy lekoppant a szeme, fény árasztotta el a szobát, és egy különös lény állt mellette. Emberünk megriadt egy pillanatra, de aztán látta, hogy nincs mitől tartania, felbátorodott és megkérdezte:

- Ki vagy te, idegen?

- Angyal vagyok, és a Magasságos küldött hozzád. Ma elküldte hozzád egy szolgáját, de te elkergetted őt, és nem hallgattál rá. Eljöttem hát én, hogy figyelmeztesselek: hívd vissza őt és hallgasd meg, amit mond!

- Ez csakis egy rossz álom lehet – mondta emberünk félhangosan -, te ugyanis nem lehetsz angyal. Az angyal olyan, mint egy pufók kisgyermek, és szárnya is van, hangja pedig olyan, mint az ezüstcsengettyű szava. Van róla egy képem, még a nagymamám hagyta rám; na ö aztán igazi hívő volt; és ő mesélte, hogy amióta a világ világ, az angyalok mind ilyenek, mert ők a meghalt csecsemők lelkei fenn az égben. Az angyalok különben sem foglalkoznak vándorkomédiásokkal, olyanokkal, mint akit elzavartam az imént, hanem őrzik és vigyázzák minden tisztességes ember életét, mint amilyen én is vagyok. Eredj innét, de sürgősen te gonosz álom, és ne zavard megérdemelt délutáni pihenésem! – De a pihenésnek már lőttek, így emberünk felkelt és megpróbált valami pozitívra gondolni.

- Biztos valami nehezet ettem, ezért gyötör mindenféle képzelgés. – morfondírozta. Azt hiszem sétálnom kell egyet. És ezzel elindult, hogy kiszellőztesse a nyomást a fejéből. Szüksége volt a tiszta gondolatokra. Amint sétált egymagában a kert végében, megbotlott egy kiálló gyökérben. A világ hirtelen elsötétült, valahonnan távolról eljutott egy tompa puffanás hangja a fülébe, de ez már nem számított. Majd fény kezdett derengeni a láthatáron, egyre erősebb lett, és a fényből egy méltóságteljes férfi lépett oda hozzá.

- Segíts, kérlek! - nyöszörögte emberünk.

A férfi mély hangja nyugodtan csengett: - Hisz ezért jöttem. - Megfogta emberünk kezét, és segített talpra állni. A fény elhomályosult, az alkony bíbora kezdte birtokba venni az ég kékjét.

- Ki vagy te, és hogy kerülsz ide? – tudakolta emberünk. Közben ide-oda mozgatta a fejét, hogy nincs-e az eséstől valami baja, de nem érzett fájdalmat.

- Én a Názáreti Jézus vagyok. Azért jöttem, hogy életed legyen, és nem is akármilyen, hanem mennyei kincsekben bővölködő életed.

- Meg vagyok én áldva e mai napon minden rosszal – duzzogott emberünk -, nem elég, hogy kis híján nyakam töröm, ma már a harmadik szélhámos kerülget. Lassan, ahogy a gyengeelméjűekkel beszél minden átlagember, szótagolva mondta: - Te nem lehetsz a Názáreti Jézus! Én már láttam Őt, sőt van róla egy képem. A nagymamám hagyta rám, na ő igazi hívő volt; és ő mutatta, hogy Jézus Karácsonykor csecsemőként született egy jászolban. Te nem is hasonlítasz arra a csecsemőre, akit én annyira tisztelek és szeretek. Ő aztán felnőtt és keresztre feszítették, minden templomban ott van a szobra. D e te arra sem hasonlítasz. Mondd: látott már orvos téged a napokban? Köszönöm, hogy segítettél, de most már igazán hagyj magamra, és eredj utadra.

*******
A fény ismét felerősödött, és az alkony bíbora helyett aranyszínben ragyogott az égboltozat. Hirtelen úgy érezte emberünk, mintha emelkedne, és egyszer csak ott állt egy hatalmas ékkövekkel kirakott kapu előtt. Fejében derengeni kezdett a valóság: - Mégiscsak meghaltam? Ez itt a Mennyország kapuja? Nyissák ki! – kezdett dörömbölni ököllel a kapun - Megjöttem! – Nyitás helyett azonban, csak egy mély tónusú, fenséges hangot hallott: - Ki vagy, idegen? - Idegen? – húzta el a száját emberünk – Hát már hogy lennék idegen? Én vagyok az, aki minden reggel és este hozzád imádkozott, aki minden téren tisztességes életet élt, aki egy véletlen baleset következtében most itt állok előtted… Nézz csak rám! Kedves gyereked vagyok, a teremtményed.

Hát nem ismersz meg?

- Bizony mondom neked, nem ismerlek. – Válaszolta a hang. – Te nem lehetsz az én kedves gyerekem, sem a kedves teremtményem. Van ugyanis egy képem; még a nagymamádnak is mutattam annak idején: az én kedves gyermekeim szeretik az én Egyszülöttemet, és elfogadták Őt; szeretik mennyei és földi küldötteimet, és nem üldözik el őket a házuk tájékáról. Te nem hasonlítasz azokra, akik a képen vannak.

- De Istenem! Hát nem adtam-e vizet annak a vándor Igehirdetőnek? Nem úgy van-e, hogy aki csak egy pohár vizet ad a prófétának a próféta nevében; prófétának való jutalmat vesz?

- Te ne féltsd az én igazságomat! Íme jutalmad: itt a pohár víz. Aztán jól oszd be magadnak, mert ahová mégy, igen nagy szükséged lesz még rá.

Azzal megszűnt a súlytalanság, emberünk zuhanni kezdett. A fény lassan a távolba veszett, és egyre sötétebb, vöröses füst vette körül. Valami furcsa zaj közelített: gúnyos kacajba vegyülő, borzalmas sikoltások különös keveréke volt, és egyre erősödött.

Odalenn a Földön a plébános már elmondta szerencsétlen megboldogult minden erényét, és most azért könyörögtek, a pap és a gyászoló sokaság, hogy a Könyörülő Úristen fogadja magához tragikus halállal elhunyt gyermeke lelkét. Aztán a virágaikat egyenként bedobálták a sírgödörbe, a temetkezési vállalkozó emberei pedig nagy serényen lapátolták vissza a földet, rá a szépen felékesített, lakkozott tölgyfakoporsóra.

Egy furcsa idegen azonban csak állt ott, és nézett maga elé. Amikor minden a helyére került, a fejfa meg a koszorúk is, odalépett a friss hanthoz, és közvetlenül a kereszt tövéhez letette ajándékát: egy pohár kristálytiszta vizet.