Miért csinálod ezt???!!!

Mindenkiben él az a vágy, érteni szeretné saját magát és érteni szeretné az embereket, akik fontosak neki, megismerni a viselkedésük legmélyebb mozgatórugóit. Ehhez szeretnék segítséget adni egy nagyszerű, amerikai író John Bradshaw segítségével. A Vissza önmagunkhoz című könyve a forrás, ezt a könyvet az USA-ban az egyetemi tananyagként használják.

A gyermekkorban elszenvedett traumák, sérülések hatással vannak a mostani felnőttkori énünkre, méghozzá meghatározó módon. Viselkedés típusokat hoznak létre, ezeket fel kell tudni ismerni ahhoz, hogy a bennünk élő gyermeket megszabadíthassuk a dühtől, fájdalomtól, sikertelenségtől és elhagyatottságtól. A megtörtént események súlyossága és a feldolgozottsági foka szerint három csoportba sorolható a lelki probléma: súlyos, közepes és enyhe. A könyvében van teszt is, ahol ellenőrizhetjük saját és mások problémáinak súlyosságát. A könyvet el kell olvasni, a súlyos csoportba tartozóknak mindenképpen ajánlom, jobban járnak, ha nem egyedül próbálják megoldani a helyzetet. A típusok leírása után erre még visszatérek. Nagyon komoly mértékben tömörítettem a leírást, hogy beférjen egy internetes fórum keretei közé, de nagyon örülnék neki, ha valami nem teljesen érthető, akkor belekérdeznétek :-)

1. Függés ( ko-depedencia )
Társfüggést vagy külső tárgyi dologtól való függést jelent. Anyagiak hajszolása, alkohol, drog stb. Oka a kiszámíthatatlan szülői környezet, ahol a szülőtől kapott fenyítés, elfogadás, gyűlölet, harag és szeretet nem a gyerek viselkedésétől vagy teljesítményétől függ, hanem a szülő hangulatától. Tipikus az alkoholista szülő esetén, de a szülő más lelki betegsége is okozhatja pl. borderline. A gyermek nem tud kialakítani stabil, más személyektől, külső körülménytőt ( pl. sikertől ) független stabil belső értékrendet. Saját megjegyzés: Az egyik társfüggő benne marad egy számára nagyon rossz kapcsolatban és kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a kapcsolat jobbítása érdekében, eredménytelenül, a másik teljesen beletörődik abba, hogy a helyzetén változtatni képtelen saját erejéből. Együtt marad egy alkoholista, agresszív férjjel például, élet helyett csak vegetál. A harmadik társfüggési tünet a partnerek cserélgetése, de szünet nélkül, sőt átfedésekkel. Képtelen huzamosabb ideig egyedül lenni, hogy feldolgozhassa annak a kapcsolatnak a tanulságait, amiből épp kilép, az elszenvedett lelki sérüléseket ezért beleviszi a következő kapcsolatába, ami nagy valószínűséggel, még rosszabb minőségű lesz.

2. Támadó viselkedés
Egyik ok a gyermekkorban átélt, nagyon intenzív félelem a szülőtől vagy más felnőttől. A gyermek fizikai, lelki és/vagy szexuális bántalmazást szenvedett el. Ha olyan dolog történik a felnőtt életében, ami felidézi a rettegett időszakot, átváltozik az agresszorrá, teljesen azonosul a támadóval.

Másik oka amikor a szülők annyira elkényeztetik a gyereket, hogy elhiszi, ő mindenkinél különb, neki tényleg mindent szabad. Minden jó és elfogadható amit tesz. Ezért felelősségérzete nem alakul ki. Amikor a felnőtt életében a környezete már nem ilyen, ezért ütközik az elvárása, akarata, akkor támadó magatartást vesz fel. Toleranciát, kompromisszum kötést nem tanult gyerekkorában.

3. Nárcizmus
Az egészséges lelki fejlődéshez alapvetően szükség van arra, hogy a szülő a gyermek tudomására hozza, hogy komolyan veszi, tudtára adja hogy mennyire fontos a számára. Elismeri és komolyan veszi az érzelmeit, problémáit, keretek között de engedi kibontakozni a gyermek akaratát. Ha ez az alapvető vágy - fontos vagyok - nem volt kielégítve, akkor sérül az ÉN VAGYOK érzése. Kialakul egy, a jelenben kielégíthetetlen szeretet és figyelem vágy. Mivel kielégíthetetlen, ezért minden kapcsolat bukásra van ítélve. A nárcista felnőtt mindig, mindenhol keresi a tökéletest, amit soha nem talál meg. A lelkében űr van, amit megpróbál kitölteni valamivel. Alkohol, drog, pénz hajszolás, teljesítménykényszer. Saját megjegyzésem, hogy ide sorolom pl. az internetes oldalakon folytatott társkeresőzési függést, mint jelenséget.

4. Túlellenőrzés
Oka szintén a kiszámíthatatlan szülői környezet, a gyermeknek állandóan készenlétben kell állnia és felkészülni a legrosszabbra. A gyermek úgy gondolja, ha mindent ellenőriz, nem fogják bántani. A kapcsolatokra két véglet szerint hat ez a magatartási minta, az egyik a teljes bizalmatlanság a másik a 100%-os naivság, hiszékenység.
A túlellenőrző semmilyen döntést nem akar átadni, mindig mindenről tudni akar, ő az, aki félóránként telefonon ellenőrizni szeretné a partnerét. A hiszékeny pedig még a legnyilvánvalóbb tényekkel sem akar szembenézni, mindenki tudja már hogy megcsalták, átverték, de ő csak hisz tovább, rendületlenül, gyanakvást teljes mértékben elfojtva. Saját megjegyzésem: ez megnyilvánul mint minta a spirituális tanítókkal, tanításokkal létrehozott kapcsolatokban is. A túlellenőrző szinte mániákusan járja a saját útját, minden figyelmeztetést azonnal hárít, ha szólnának, hékás, rossz felé mész... Ő jobban tudja. A hiszékeny pedig könnyű prédája bármelyik ál-gurunak, szektának. Neki is hiába szólsz :-)

5. Kiélés kifelé ( acting out )
Az érzelmeink a legfontosabb ösztönző erő az életünkben. A düh energiát ad a jogaink megvédéséhez, a félelem adja az erőt a meneküléshez ha a veszély túl nagy, a szomorúság és a könnyek segítenek meggyászolni és elengedni a veszteségeinket. Bármelyik érzelem energiája ebből a háromból ha el lett fojtva, nem lett megélve akkor abnormális viselkedésben fog kifejeződni. Az kiélés kifelé azt jelenti, hogy újrajátsza a felnőtt az eredeti szituációt, vakon bízva abban, majd felnőttként jól fogja megoldani. Ehelyett visszacsúszik az időben, gyerekként viselkedik, logikátlanul gondolkodik, hisztizik, nem megfelelő módon lázad stb.

6. Kiélés befelé
A felnőtt ugyanúgy bünteti saját magát, ahogy büntették gyermekkorában. Belső hangja gúnyos, erőszakos, lekicsinylő, pontos mása annak ahogy a szülő bánt vele gyermekkorában. Előfordul az is, hogy ha meg akarja büntetni magát, arcába vagy a falba öklöz, sokszor komoly fizikai sérülést okozva magának.
Másik tünetcsoport lehet ha a gyereknek a " rendesnek kell lenni " traumát okozták, ha minden önállóságot megtörtek benne, sőt a düh bármilyen módon történő kifejezését megtiltották a számára. Ő az, aki felnőttként képtelen életcélt kitűzni maga elé. Sodródik. Következmény a depresszió, a kedvetlenség, az alkalmatlanság érzése. Fizika betegségek kialakulása és baleset veszélyes helyzetek bevonzása a következmény.

Megoldási lehetőségeink mások kell legyenek, attól függően a lelki sérülés mértéke mennyire súlyos. A súlyos esetnél külső segítség igénybevétele mindenképpen indokolt. Sajnos tény, hogy az ezoterikus irodalom egy része megtéveszti az embereket. Aki a tesztet elvégezve a súlyos kategóriában van, annak a tisztánlátása, a saját helyzetének a megítélése is alapjaiban sérült, nem tud az könyvből tanult öngyógyító módszerekkel meggyógyulni lelkileg.
Az önsorsrontó programok miatt a boldogság, gazdagság programozása csúfos kudarcra van ítélve, további flusztrációt okozva a lelki nyomort tovább mélyíti.

Terápiaként a Hellinger féle családállítást is nagyon jó megoldásnak tartom. Érdemes kipróbálni a kineziológiát, parapszichológusi kezelést. Nem vagyok ellene a hagyományos pszichológiai terápiáknak sem, de a gyógyulási folyamat sokkal hosszabb és jóval költségesebb, mint eljárni egy klubba.

Az általunk vezetett önismereti klub elsődleges célja az megismerő és öngyógyító technikák tanítása, kipróbálása. Felhasználva a legfőbb gyógyító eszközt a közösség támogatását, elfogadását és szeretetét. Mi csak olyan módszert ajánlunk és tanítunk, amit saját magunkon kipróbáltunk és ezért tudjuk hogy megbízhatóan működik :-)



Semmi újat nem tudnál

Semmi újat nem tudnál mondani, mint amit itt mutattál magadból és a témából.
Valószínűnek tartom, hogy személyesen is csak vitának tartanád a beszélgetésünket, mint eddig. Ha meg nem, akkor csak színészkednél előttem, ami nem Te vagy.
Így is ugyan olyan értékesnek tartalak mint magam, vagy mindenki mást.
Én mindig magamból indulok ki és ezt soha nem is felejtem.
Továbbra is azt gondolom, hogy vak vezet világtalant játszol. Ami nem rossz, vagy jó, csak egy történet. Aki a segítségre szorulót veszi észre folyton, saját maga is segítségre szorul. Pont abban, mint amit a másikban látott meg. Ezt kell megérteni. A segítségnyújtás igénye megteremti a rászorulót. Minden ember emlékezni akar önmagára. Ezért folyamatosan maga elé teszi a jelzéseket, hogy felébressze önmagát.

Így nekem nem éri meg, hogy több száz kilométert utazzak azért, amit itt ugyan úgy megtehetek.

Azért köszönöm az invitálást.



Szívesen válaszolok

minden kérdésedre Emlékező ha eljössz a klubba. Ha valóban érdekel....
A további vége-hossza nincs vitákba én nem megyek bele, sajnálom, ha bárkinek ezzel csalódást okoztam!

Szóval ha gondolod, folytassuk személyesen.



Azért az érdekelne, hogy

Azért az érdekelne, hogy hogyan lehet úgy önismereti klubbot tartani és vezetni, hogy nem ismered magad Kati!

Vagy én értek félre valamit?



Kedves Cathsy! Miért azt

Kedves Cathsy!

Miért azt emeled ki, hogy Te vagy a hibás? Miért nem inkább azt, hogy adott helyzetben és adott tudatossági szinten nem is tudnál másként cselekedni/gondolni/teremteni? Szerintem nem azon van a hangsúly, hogy bárki hibás lenne. Annyi a lényeg, hogy pl. szeresd azt az embert, azt a kis részedet, aki nem bírja elfogadni, hogy ő teremti a körülményeit. Végül is erről szól az önismeret. Megtanít szeretni önmagunkat minden tökéletlenségünkkel együtt. Nem kell az egész világ baját magadra venned. Pontosan elég, ha csak a saját sorsodban nézel mélyebbre. Ezt is leginkább magadért teszed, persze a világnak is sokat használ, ha egyre több boldogabb ember él a földön. S ha szükségesnek érzed, segítséget kérsz ehhez. Nem tudom pesti vagy-e, de Domoszlai Kati pont ezért írta ezt a cikket, mert 2 hetente önismereti klubbot tart igazán jelképes összegért, általában csak a terembérleti díj árát dobjuk össze, s előfordul, hogy még ő és a másik szervező srác egészíti ki a díjat, ha nem vagyunk elegen. Tehát ebben nincs igazad, hogy a tökéletesek megoldják egyedül a problémáikat. Ha csak összejárunk beszélgetni, meditálni, már az is óriási segítség. Nem kell tökéletesnek lenned, mondom én :-))) , aki időnként maximalizmusban szenved. De azért már sokat lazultam. Gyere el közénk, jól fogod érezni magad.

Szeretettel: Kriszti



Az az érdekes

hogy nemrég olvastam, hogy ez az "oldd már meg tök egyedül!" ez nem ezo-spiri duma, de nem ám! Ha díszdobozba tesszük a kutyaszart attól az még bűzlik :-)
Az elidegenedés a fogyasztó társadalom vívmánya, a fennálló társadalmi rend tökéletesen tud irányítani és manipulálni embereket akik minden közösségtől elszigetelődnek. Mert az erő a közösségekben van :-)

Szóval sokszor jobban járunk ha a józan eszünkre és a szívünkre hallgatunk! És építsük a közösségeket, szeressük már és fogadjuk el egymást...

Cathsy, kíváncsi vagyok a véleményedre, majd ha elolvastad a könyvet. Remélem, megosztod velünk :-)



Köszönöm,

de pszichiátriai szempontból vagyok annyira egészséges, mint az átlagember. Egy kis depresszió csupán, de ez is öndiagnózis, mert a pszichiáter szerint semmi bajom nincs.
Egyszerűen egész életemben azt tanultam, hogy mindenért én vagyok a bűnös, (ha lefordítjuk az itteni nyelvre, akkor: te teremtetted), semmire nem vagyok jó (és jé, tényleg nem kapnak segítséget azok, akinek szüksége van rá, hisz a tökéletesek megoldják egyedül, és nem értik, hogy lehet, hogy másnak nem sikerül.). És igen, támadok, ha apám szövegét látom, hallom, olvasom, mert a lelkem mélyén tudom, hogy nem lehet igaz, nem lehet minden az én hibám/teremtésem, és én is vagyok olyan ember mint bárki más, attól, hogy segítség kell a lelki fejlődéshez. De ez is jó volt valamire, méginkább értem, miért "ciki" egyesek szerint segítséget kérni.



Egy probléma

van csak azzal, amit Emlékező állít, még pedig az, hogy egy ember számára nem igaz.

Igaz a megvilágosodott szintjén, aki elérte az egységet és a minden tudás állapotát.

A teremtés, a bevonzás a tudatalatti számlájára írható egy átlag ember életében 95%-ban és mindössze 5% amit az éber tudatosságunk befolyásolni tud.

Emlékező tipikus példája annak, amit a pszichológia érvénytelenítő környezetnek nevez. Senki nem várja el, hogy egy ember aki elveszítette a lábait fusson a busz után. De sérült lélekkel élő ember minden problémája a szőnyeg alá van söpörve és le van kicsinyelve, mert ez így nagyon de nagyon kényelmes.

Szerencsére nem gondolkozik mindenki így, a legtöbbet az emberek gyógyulásáért, az útmutatásért éppen a megvilágosodottak tettek.



Azt hiszem Cathsy, hogy

Azt hiszem Cathsy, hogy olvasni is meg kellene tanulnod.

Senki nem írta, hogy a Te hibád.
Még azt sem, hogy egyáltalán hiba.
De az, hogy Te így érted, az már mond valamit. Csak figyelni kéne!

Egyszerűen teremtésről beszélünk.
Az, hogy mindent magadra veszel, az azt mutatja, hogy valóban ezt is gondolod. Nem konkrétan azt, hogy pl te robbantottad ki a háborúkat, hanem azt, hogy magadat okolod egy sor dologért.
Hibáztatod magad tudatlanul, valaki rámutat. és te támadsz és kiborulsz. Ez mi, ha nem az, hogy magadat okolod szinte mindenért?

Lazíts és engedd el az önvádakat. Minden rendben van mindenütt és mindenkivel.



Cathsy...

azért az egész világ baját ne vedd magadra, mert túl sok lesz a teher.
"Mileszha" ....?' Van rá egy jó gyógyító mese: Arany László Kisködmön
http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3?tipus=olv&id=356



Szia Cathsy!

Ha csak egy hónap volt a szünet a szuicid gondolatokkal, akkor nem valószínű, hogy a hozzászólások váltották ki. Ez borderline?



Huh...

Olvasom itt a hozzászólásokat, és teljesen letörtem.
Igen, tudom, minden az én hibám, az én teremtésem. Az én hibám a havazás, a cunamik, a globális felmelegedés, minden. Valaki rám verne még valamit??? Csak mert "kevés" a világ összes baja. Pont ezért lennék itt, ezért keresek jó segítő könyveket. Hogy megszabadulhassak a minden a te hibád! felfogástól, vagy legalább csökkentsem a mértékét, és ne az én hibám legyen, ha Kis Pista holnap megcsúszik, és beüti a bokáját. Tudom, itt ahogy a (paranoid feldolgozásmódom mellett) a kommenteket olvasgatom, tuti, még a háborúkat is én robbantottam ki annak idején. És persze, sokak szerint az ilyen, mint én menthetetlen. Holnap úgyis le kell vezetnem majd 500 km, közelebbi ismerettséget kéne kötnöm közben egy fával? Minden rendben van? Oké. Akkor örülök, még annak is, hogy egy hónap szünet után újra felszínre kerültek a szuicid gondolataim. Éljen.



Örülök

Lolli!

Pedig nem tettünk mást, mint megosztottuk egymással a szeretetünket, a figyelmünket és a tudásunkat.

Szerintem is szép este volt! Még egyszer köszi, hogy eljöttél :-)



Úr Isten Gyerekek!

Olyat vonzottam be ma este, amit még a büdös életbe nem!

Kati! Köszönöm a ma estét nektek! Itt valami elmozdult belül, nem is kis mértékben, csak én nem mertem eddig hinni magamban. Ha úgy adódik folytatom, majd itt mese formában.

Wáááááááááááááááááááá



Emlékezőnek meg mindenki...

Én köszönöm az együtt gondolkodást, és a bíztató szavakat.
Meg is léptem olyan döntést a nap folyamán, amit soha az életbe nem mertem volna megtenni.
Annyira, féltem, hogy nem mertem dönteni, de most döntöttem.
Én még soha a büdös életbe ilyen mérges nem voltam, és ha ez van...akkor van lehetőség...valamire...
Ajjaj, lehet, hogy megteremtettem valamit?!
Júúúúj!
Köszönöm mindenkinek!
És nagyon büszke vagyok magamra, mert át mertem lépni, egy eddig számomra átléphetetlen határt.
wááá
Gyühet a következő fejlődési szint! Igeeen! Megcsinálom!



Erre még a mai nap belefér a

Erre még a mai nap belefér a válaszom.

Szóval ez engem is érdekelne, hogy mit csinál?
Nem tudom.
Csak sejteni tudom.
Szerintem élvezi az életet.



Oké, én is hagylak, csak

Oké, én is hagylak, csak holnap áruld már el légyszi, hogy mi a fenét csinál egész nap egy megvilágosodott. :-))) Mármint ha tényleg minden csak illúzió!



Akkor egyszerűbben

Akkor egyszerűbben fogalmazok.

Jézus is csak azt akarta az akkori nyelven mondani, hogy vegyétek észre, mindent amit csak láttok a szemeitekkel és éreztek, azt mind magatok csináljátok. Még magát Jézust is.
Mi választottuk mindezt.
Én Te. És még ez is hamis, hiszen nincs sem én, sem meg te. :) Vicces és paradox, de a káprázat mögött mindent érteni.
Tudod olyan ez mint a bűvésztrükk.
A miérteket nem látod, mert a bűvész tudja, hogy rejtse el a szemed elől. És csodának hívod. Amint megismered a trükk lényegét, már tudni fogod, hogy amit korábban láttál, az csak káprázat. Nem létezik. Tudatlanul természetesen létezett. De egy bizonyos tudati szinten.
Na ez a lényeg. És a bűvészt is Te alkottad. :)

Na nem terhellek tovább. Szerintem elég mára az agymenésből.



Épp ma gondoltam délelőtt,

Épp ma gondoltam délelőtt, hogy miért kell nekem ahhoz "probléma", hogy ébredjek! De most befogadom, hogy még itt tartok. De már nem vagyok messze a szabadságtól! Remélem! De nem érzem magam különállónak, ez benne az érdekes. Azzal, hogy rajtuk segítek, úgy érzem magamért tettem.



Zizilány még valami eszembe

Zizilány még valami eszembe jutott.

Addig, amíg különállónak érzed magad másoktól, mástól, természetes, hogy azt látod, hogy segítségre szorulnak társaid.
Valójában Te magad tetted oda a szenvedőt.
Szenvedőt, segítségkérőt csak az lát, akinek magának is segítségre van szüksége.
Amikor rájössz, hogy a segítségnyújtást, vagy nevezzük iránymutatást is te kreálod, elönt a szabadság érzése és eltűnnek a félelmeid, hiszen felébredsz és észreveszed, hogy a saját játékodat játszod, amiben te vagy minden résztvevő. Erről szólnak a filmek, a média, a könyvek. Minden irányvonalat lefektetsz magad elé.
Ezek csak korlátoznak. Akkor ébredsz rá a korlátok nélküli életre, mikor rájössz, a lehetségesség birodalmában vagy. Mi az hogy lehetségesség?
Az, hogy bármi közül választhatsz, ami csak lenni akarsz.
A kettő lét között csak a tudatosságban van a lényeg.
Ameddig nem tudod, mit miért teszel, addig tudattalan vagy és az akadályokat, a korlátokat fekteted magad elé, hogy felébreszd magad.
Tudatosan már eltűnnek ezek az akadályok.

Hát ennyi lenne.

Köszönöm neked, hogy mindezt felszínre emelted bennem!



Drága Emlékező, ne vedd

Drága Emlékező, ne vedd bántásnak, olyan vagy nekem, mint Jézus! Értelek is, meg nem is. (A könyvet még nem olvastam el, amit átküldtél, bocsi!) De bepótolom. :-)))

Ő is mondta az igazságokat, csak a kutya se értette! De rá is b@szott, ezért került a keresztre. S ott aztán felismerte, amit kellett, s meg is világosodott. Sosem értettem, hogy hogyan mentett ő meg minket. De már értem. Pontosan az élete volt a minta. Ha megértjük a megfelelő összefüggéseket, akkor a legmélyebb pokol bugyrából is kiemelkedünk. Legalább is én így értelmezem.
2000 éve várjuk, hogy lefordítsák magyarra, amiket mondott.



A meglátásod nagyszerű! Azért

A meglátásod nagyszerű!
Azért vagyok itt, mert így döntöttem.
Azért vagyok itt, mert a döntésem okát szeretném tudni.

Amikor még nem úgy láttad a dolgokat ahogyan most... Így van.

Egyet ne felejtsen el senki!

A szabályokat és a törvényeket Te magad állítod elő.

Ez minden, amire rá kell jönni. Akkor már tényleg nem fogod úgy látni mint előtte.
Felemelsz magasabbra, mint magadat. Ne tedd!
Ne gondolod, hogy Te nem vagy képes és hogy alacsonyabban vagy. Vagy máshol, vagy másként. Nem.
Csak nyisd ki a szemed és láss. Nem vagyok különb sem nálad sem mástól.



Emlékező

Az a rossz, hogy a szóhasználatom nem volt megfelelő. Mert minden rossz valójában jó. Mert ébreszt. S Te is segítség vagy. Minden segítség. Minden, ami hatással van ránk, függetlenül attól, hogy milyen minőségű cimkét teszünk rá. Szerintem ugyanarról beszélünk. Fogalmazhatnék úgy is, hogy eszköz a tanításra. Szerintem egyre többen ott tartunk, hogy problémának hívjuk ugyan a dolgot, de ugyanakkor tudjuk, hogy magunk teremtettük és nem véletlenül. Tehát nem probléma, hanem jóbarát. De ez már csak a szavakon való lovagolás. A magam részéről örülök, hogy Te már feljebb tartasz.
Írod:
"Sehova nem kell eljutni, mert már ott vagy. Csak fel kellene ismerni.
Vedd észre, hogy minden te hozol létre. Az egész univerzumot. Mindent. És minden történést. Semmi nem független és kívülálló tőled."
Igazad van, de emlékszem még, amikor még nem így láttam. És akkor azt éreztem, hogy "Nesze semmi, fogd meg jól!" Amíg nem éled ezt az állapotot, addig kell az iránymutatás, hogy hogyan érhetsz oda. Szerintem. Azonban úgy érzem, hogy a másik ember segítésében sem problémát látok, csak egy valakit, aki nem azt látja, amit én. És szerintem nem az a megoldás, hogy otthagyjuk a saját poklában. Segítésnek hívjuk, de valójában talán az a célunk, hogy együtt emelkedjünk. Szerintem Te is ezt teszed, különben nem jönnél ide olvasgatni minket és nem szólnál hozzá a témához.



Néhány gondolat még a többi

Néhány gondolat még a többi hsz-hez:

Sokan azzal érvelnek, hogy addig még el kell jutni és meg kell élni dolgokat.

Ezek csak még inkább bekorlátoznak. Félelemből fakad. Mégpedig az önbizalom hiányból. Még nem vagyok képes rá stb stb.
Az a szép az egészben, hogy sehova sem kell eljutni ahhoz, hogy képes legyél bármire. Ezekkel teszel a saját utadba akadályokat, hogy rájöjj majd valamikor talán, hogy képes vagy mindenre.
Ha ott nem találod meg a lehetőséget mindenre amit szeretnél ahol vagy, ugyan hol keresnéd máshol?

Sehova nem kell eljutni, mert már ott vagy. Csak fel kellene ismerni.
Vedd észre, hogy minden te hozol létre. Az egész univerzumot. Mindent. És minden történést. Semmi nem független és kívülálló tőled. Magadnak köszönhetsz mindent. Akármi is történik. Ha erre ráeszmélsz valóban, akkor örvendezni fogod az életet. És mindent tudni fogsz előre.

Sok sok szeretettel!



Loli! Te az én világomban egy

Loli!

Te az én világomban egy akkorát fejlődtél, hogy ha látnád magad az én tudatosságomon át, el sem hinnéd :)
Nagyszerű amit produkáltál.
Na és tudod miért?
Lehet nehéz lesz elhinni, de azért, mert én változtattam a világom igazságán.
Tudod, azoknak van a legnagyobb szükségük a segítségre, aki folyton rászorulókat látnak.

Szeretettel!

Ui.: "magad ura vagy" Ezzel leírtál mndent és a legjobban fogalmaztál. Remek!!! Nagyon tetszik!



Hitelesnek...

...na sorstárs...nekem is ez a poklom. Ki lehet gyógyálni, én úton vagyok. És most először érzem úgy, hogy nagyon jó irányba haladok. A magadhoz való beszédedet kell meggyógyítani, és akkor nem más megerősítését hajszolod, hanem a magad ura vagy. Hát eddig el kell jutni...megélni az életet, minden eseményt a lehetőség, és a fejlődés forrásának tekinteni. Ezért nem meditálok egyenlőre...
Most így élek.



...

Hát egy héttel előbb ezek a sorok kiakasztottak volna..azonban én is érzem ennek az igazságmagvát, mégpedig azt, hogy fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak, csak nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy néha a segítség nem olyan formájú, ahogy mi azt elképzeljük. Eddig a gondolatig, viszont fejlődni köll...úgyhogy addig a másik út sem elvetendő. Köszönöm a gondolataitokat!
Ezt Emlékező hszé-hez írtam.



Emlékezőnek még annyit:

Igen, nem vagyok még rendben, ahogy az előző hozzászólásban is utaltam rá. De ez is rendben van szerintem. El kell fogadnunk, hogy tökéletlenek vagyunk és azzal együtt vagyunk rendben.
Én úgy tapasztaltam, hogy a tényleg minden rendben van érzés megtapasztalása egy folyamat. Egyre többször kapok belőle kóstolót. S talán nem kell egyforma módszerrel eljutnunk oda, amely tudatossági szinten most Te érzed magad. A lényeg, hogy eljussunk.



Vera! Tudod mi a különbség

Vera!

Tudod mi a különbség kettőnk között? Az, hogy az én apám el mert válni. Nem túl szépen tette, de végül is vette a bátorságot és azt mondta anyámnak, hogy költözz el! Előtte még lenyúlta a teljes fizetését is, mondván, hogy nála maradunk. Lehet vitatni, hogy jól tette, nem tette, de ezzel mintát adott arra, hogy merj változtatni! Még ha néha úgy ítéltük is meg akkor, hogy bizonyos szempontból rosszabb lett utána, mint előtte. És itt jön a lényeg, Te nem kaptál ilyen mintát. Ezért nem tudsz kilépni szerintem. Mert a mintáink nehezen levetkőzhetők. Bizonyos szempontból tényleg igaz, hogy azért jöttél ebbe a családba, hogy bizonyos dolgokat megtapasztalj. De ez csak egy előzmény szerintem, a megközelítés abból a szempontból hibás, hogy pont ezért azt gondolod, hogy megérdemled a szenvedést, rászolgáltál. Szerintem Te nagyon is sokat teszel magadért! Fogadd be, hogy éppen hol tartasz.



Nagyon sokat jelent a

Nagyon sokat jelent a segítséged és a szereteted Kriszti!
Én hiszek abban, hogy nem azért vagyok ilyen, mert a családom is ilyen, hanem azért jöttem ebbe a családba, hogy megtapasztaljam ezt az életet. De már olyan régen csinálom, hogy napról-napra nehezebb kijönni belőle. Keresem a válaszokat, de vagy oda lyukadok ki, hogy nem elégít ki a válasz (külső megerősítés örökös hajszolása), vagy egyszerűen nem tudom összerakni a lényeget, a számomra fontos üzenetet, mivel belém égett a "nem vagy elég jó" hozzáállás. Talán csak elég hosszú időnek kell ahhoz eltelnie, hogy ez a hozzáállás a részem legyen, és akkor jobb lesz.



Hát persze, és miért kéne

Hát persze, és miért kéne bármit is tenni a fejlődésért, hiszen az bekövetkezik előbb-utóbb magától.