Nagyszabású közös kísérlet és tanulás, hogyan alakítsuk félelmeinket szeretetté!!

Az elmúlt hetekben őrületes sebességű változáson megyek keresztül. Eleinte nem tudtam az okát, de már minden kiderült.
Ezt most nem részletezem. Skype-on a vibrocil7603 néven felvéve a kapcsolatot akit esetleg érdekel szívesen elmondom.

Ami a mostani meghívást illeti, és aki részt vesz benne, elég nagy változásokra számíthat.

Ezúttal szeretnélek meghívni Téged, egy nagyobb szabású kísérletbe!

A kísérlet célja, megismerni azt az oldalunkat, amit eddig folyamatosan csak el akartunk utasítani magunktól. Amikor ilyen emberekké váltunk, azonnal azt mondtuk, hogy nem akarok ilyen lenni, nem akarok így élni. Mindenki, tudom hogy mindenki fél valamitől.

A félelemről beszélek. Arról az oldalról, amiről szüleink, nagyanyáink apáink azt mondták, hogy nem szabad félni. Folyamatosan ezt kaptuk a környezettől. Aki nem, az most szerencsésebb helyzetben van.
Tehát az a hozzáállás, hogy nem szabad félni, egy téves és idejétmúlt korlátolt, nagyon beszűkült látásmód és hozzáállás.
Minden ember egyszer az életében, legalább egyszer, de tudom hogy sokkal többször megtapasztalja a félelmet. Ijesztő és kellemetlen, tudom. Van akiben hatalmas méretűre nőtt. Bennem is. De meghallottam a belső hangom és elmondta, mit kell tennem. Sehol nem olvastam, csak egyszerűen a felszínre tört, amitől rájöttem, hogy sokan ezt próbálták elmagyarázni, de nem értettem.
Én most megpróbálom érthetően átadni.

A félelem nem rossz. Erről valaki a fórumon a napokban írt egy szöveget, amiben elmagyarázza. Nekem az sem volt teljesen világos.
Amit mos adok át azzal vált valóra minden álmom.
Tehát azt a hiedelmet, hogy a félelem rossz, azt érdemes most átváltoztatni magunkban. Ez csak döntés kérdése.
A félelmek egyetlen közös jellemzői, hogy tudatunkra akarnak adni valamit. Valamit, amivel tisztában kell lennünk, ha tovább akarunk lépni a fejlődésünk lépcsőfokán. Tehát információs csatorna. És csak azért fáj, hogy odafigyeljünk. De az évek során, ahogy nőttünk fel, a fájdalom miatt inkább el akartuk űzni. Elfordultunk előle, elhessegettük. Pedig ez olyan, mintha a postást kergettük volna el folyton, aki hozz a várva várt levelet nekünk csak azért, mert fájt, hogy milyen rondán néz ki nekünk. És közben meg csak vártunk, és vártunk.
Tehát ez az információs csatorna ha kellően van használva, olyan ismeretekkel lát el, amire mindig is vágytunk. És most nem félrebeszélésről van szó. Tapasztalatból.

Esett e már meg veled, hogy egy elég nyomasztó és hosszan tartó állapotban azért néha hirtelen beáramlott valami megkönnyebbülést okozó energia szerű? Megtörtént? Ez azért volt, mert akkor és ott hirtelen sikerült egy kiskaput találnia az életenergiának, ami beáramlott a testedbe. És mi volt ez a kiskapu? Hát pont ez a titok.
Amire fényt derítek itt és most.

A titok, azaz ez a kiskapu nem más mint a megengedés.
Lesznek akiknek ez egyszerűen hangzik majd, de csak figyelj.

Akkor és ott, amikor elkezded valami miatt rosszul érezni magad, mindegy hogy tudod az okát vagy sem, azonnal engedd el magad. azaz, ne húzódj össze, hanem engedd meg magadnak ezt az érzést. Ne az okokkal foglalkozz elsőnek. Azzal, hogy ott ahol vagy, engedd meg, hogy félj. Ne akard eltaszítani magadtól, ne akarj elfordulni tőle. Úgy is ezt tetted eddig is és nem tűnt el. Miért? És miért nőtt egyre nagyobbra? Mert eldöntötte, hogy akkor is átadja az üzenetet, ha bele gebedsz.
Ennek egyetlen módja van, ha beengeded. Megengeded hogy legyen. Olyan ez mintha azt mondanád neki, hogy itt most megengedem neked, hogy legyél. És ő pedig átadja az üzenetet. És tudjátok hogy?
Meg fogtok lepődni a kísérlet során.
A következőt fogjátok tapasztalni: Enyhülés, nyugalom, béke, öröm szeretet. És amikor lenyugodtok, mert megengedtétek az üzenet beáramlását, azonnal megtudjátok mi az üzenet. Vagy ha nem azonnal, akkor a nap folyamán tuti. És ezzel egyidejűleg a célotokat is látni fogjátok. Nem kell virtualizálni stb. Semmit nem kell tenned. Egyet csak. Vedd át a futár üzenetét. Azaz engedd be a félelmet. Egyébként azért keletkezik fájdalom, mert habozol beengedni az energiát. Azaz a szeretet energiát blokkolod le és ezért félelemmé alakul.
Ha beengeded magadba és komolyan megengeded neki, akkor enyhülést kell hogy tapasztalj. Ha nem tapasztalsz akkor csak lazíts.
Ja és még valami, hogy félre ne értsetek. Nem fog megvalósulni, vagy megteremtődni az. Ugyanis ha átöleled szeretettel, vagyis az elején még csak barátilag, akkor a figyelmed azonnal azon a vágyadon lesz, mit szeretnél valóban.

Szóval ez a rizsa csak egy kis magyarázatként akart szolgálni. Ha nem érted, akkor írd meg vagy keress, mind1.

A kísérlet a következő:
Kérlek, a fent leírt és teljesen tisztán értelmezett módon, amikor csak rád tör a félelemnek nevezett érzés, akkor azonnal engedd el magad, azaz engedd meg neki, hogy benned legyen, Fogadd el magad félősnek is. Most az vagy. Na és aztán. Most ez van.
Ha megkönnyebbülsz, akkor várhatóan érteni fogod az üzenetét. Lehet azonnal, lehet később. Nem ez számít az elején. Ha nem, akkor nem tudtad teljesen beengedni, azaz még mindig reflexből meg akarsz szabadulni tőle. Semmi baj. Ki kell nyitnod az ajtót, csak még azt is merni kell. Tehát bátorság. Ez nagyon egyszerű gyakorlat. És az egyetlen.

Kérek minden résztvevőt, aki csatlakozik, hogy a tapasztalatait írja itt meg.
Arra kérek még mindenkit, hogy kételyekkel és vitákkal ne offolja a témát, hanem személyesen keressen meg engem és ott tisztázzuk, hogy mi történhetett. Ide csak mint tapasztalat kerüljön be. Hogy akik közben csatlakoznak azok érthessék a folyamatot. Ha valamit nem értesz akkor kérdezz meg és folyamatosan kiderül minden.

Szóval, akkor üdvözöllek abban a világban, ahol mindenki végre elkezdi élni az életét minden aspektusával együtt.



Ha azért mondasz vagy teszel

Ha azért mondasz vagy teszel valamit, hogy valakit vagy valamit megszerezz, megtarts, befolyásolj vagy irányíts, az ok mindig a félelem, az eredmény pedig a fájdalom.
A manipuláció egyenlő a szeparációval,a szeparáció pedig a szenvedéssel. Lehet, hogy a másik közben teljes szívéből szeret, de neked esélyed sincs, hogy ezt felismerd. Ha félelemből cselekszel, képtelen vagy befogadni a szeretetet, hiszen egy olyan gondolat fogságában élsz, ami arról szól, hogy mit kellene tenned a szeretetért. Éppen ezért minden aggodalmas gondolatod, csak elszigetel a többi embertől. De amint megkérdőjelezed a gondolataidat, máris rájössz, hogy nem kell tenned semmit a szeretetért.
Ez az egész csupán ártatlan félreértés, nem több.
Ha szeretnél lenyűgözni másokat, és elnyerni az elismerésüket, olyan vagy, mint a hisztis kisgyerek, aki így kiabál: "Nézz rám! Nézz rám!" Az egész hajsza mögött valójában egy hisztis gyerek áll. Ha képes vagy szeretni ezt a gyereket és megölelni őt, a keresésnek vége szakad.



Egyszerűbben fogalmazva,

Egyszerűbben fogalmazva, semmi másról nincs itt szó, mint arról, hogy a félelmekkel, a fájdalmakkal, az élet aggályoskodó hozzáállásával csak ellenállást fejtettek ki az energiára, ami életben tart.
Amikor ellenállsz neki, akkor köréd sűrűsödik és egyre csak nő az ereje. Itt az dönt, hogy meddig bírsz ellenállni. De végül az energia fog győzni és leteper.

Mit is jelent? Azt, hogy egyre csak növeled az ellenállást, de közben merülsz, mert nem engeded magadba az energiát, ami éppen hogy feltöltene. Végül kimerülsz, nem bírod és ekkor feladod a küzdelmet és beengeded. És egy hatalmas megkönnyebbülést fogsz érezni, mert ismét erőre kaptál, ami kitisztítja a látásod és az elmédet. De mivel ennek nem vagy tudatában, kezded később előröl.

Engedni kell lazán és spontán hogy áramoljon az energia keresztül rajtunk. És valós igazi életerő-energiáról beszélek. Nem csak szimbolikus magyarázat.



A dolgok megkülönböztetése,

A dolgok megkülönböztetése, hogy normális, vagy nem normális, egy mesterséges emberi program, ami a hitrendszereden alapszik. Azaz, hogy sirnod kellene és ezt nem normálisnak tartod, a hitrendszeredben tárolt adat hozza létre.
Szóval erre hagyatkozni nem feltétlenül optimális. De mindegy is a végeredményt illetően, mert amit kaptál, azaz "napsütést", az pont az amit kapni kell. Ugyanis ebben pont a nyugalom beengedése a fontos. Mert csak akkor látsz tisztán a dolgokra. Idegesen, feszülten csak kapkodsz és kapálózol. A vég eredmény pedig csak a helyzeten való rontás lesz. Vagy marad ugyan az. Szóval nem eltüntetni kell a félelmet, és tulajdonképpen ezzel nem is tünteted el, hanem átalakítod. Mondjuk úgy hogy szeretetté. Ekkor, amikor a fájdalom eloszlik, az elme elcsitul és tisztán lehet látni az okot. Itt az idő nem számít.

Szóval csak nyugi, nincs gond. :)



Szóval tapasztalaim: csak

Szóval tapasztalaim: csak most olvastam el az írásod, a tapasztalatom néhány napos. Talán ez is jelent valamit. Leírom és kérlek mondd el, hogy jól értettem-e. Szóval az ok nem számít, de volt bennem valami rossz érzés, fájdalom, az elvesztéstől való félelem, ami újból és újból rám tört. Eleinte elhesegettem, mással próbáltam lefoglalni magam, csak tünjön már el alapon, de egyre rosszabb lett. Aztán egy délelőtt egyedül voltam itthon, megint rám tört az érzés és leültem azt gondolva, már mindegy, jöjjön, aminek jönnie kell. Vártam a nagy kiborulást, sírást, fájdalmat, ami máskor mindig megtalál. Ültem, bámultam magam elé, vártam, hogy kicsorduljanak a könnyeim és akkor mintha elfújták volna az egészet, egyszerüen nem tudtam sírni. Azt hittem ez nem normális dolog, hogy már nem fáj semmi, pedig lenne rá okom. Nem tudom erről beszélsz-e, de ha igen akkor nagyon örülök, mert komolyan azt hittem valami nagy baj van velem, és hogy ez nem normális dolog, mármint, hogy az egyik percben minden sötét és nyomasztó, a másikban meg ez eltünik és újra süt a nap.



Szia!

Szükségem van ráááááááááááááááááád!

Felveszlek!
Szuper vagy!



Van egy csodálatos trükk

Van egy csodálatos trükk kiegészítésként, ha esetleg nem lett volna teljesen világos a fenti mondandóm:

A helyett, hogy megpróbálnánk megszabadulni a kellemetlen fájdalmakat okozó félelmeinktől, de ezek lehetnek harag, düh, sértődöttség és egyéb formában megjelenő érzések is, maradjunk velük. Lélegezzünk mélyeket és érezzük át az érzést a lehető legmélyebben. Ekkor varázslatos dolog történik: pár perc múlva a kellemetlen érzés huss, elszáll, mintha soha ott sem lett volna. Menten jobban fogjuk érezni magunkat. De ha nem maradunk vele, és nem érezzük át egészen addig, amíg magától elröppen, akkor továbbra is ott fog ücsörögni a lelkünk mélyén, ránk, a figyelmünkre várva. Jobban tesszük hát, ha most rögtön átérezzük, mintsem hogy életünk végéig attól kelljen rettegnünk, mikor bukkan fel újra meg újra.

Itt csak az érzésre kell figyelni, nem a kiváltó okra, azaz a gondolatra, amit egy előző gondolat, vagy más külső inger válthatott ki. Az most nem számít egyáltalán, csak maga az érzés. A többi jön magától később. Tehát csak hagyni, hogy velünk legyen. És csak figyeljünk. Meglepődsz, mennyi információt hordoz és nyújt nekünk. Fogadd el hát tőle! :)