Egy kis tanácsra lennek szükségem!

Na szóval kezdem az elején. Van egy srác (ő 26 én 19) akivel megismerkedtem kb 1hónapja. Ő keresett meg, látott egy bulin (ezelőtt is összefutottam már vele de akkor még foglalt volt így 1általán nem foglalkoztam vele) és mivel szinte a legjobb barátja aki az én osztálytársam is ott volt így megkérdezte hogyhívnak mert tetszem neki. Én aznap persze nem foglalkoztam a sráccal, egymáshoz sem szóltunk csak elvileg aranyosan rámosolyogtam. Ez történt 1hónapja. Másnap bejelölt egy közösségi oldalon, elkezdtünk beszélgetni, majd találkozgatni, végülis nagyon jóba lettünk. Azt hiszem nagyon kedvelem, ő is engem, sőt tudom azt hogy még szeretni is tudnám, csak nem biztos hogy jó ötlet lenne, mivel-és elérkeztünk a problémámhoz- valahogy képtelen bármilyen érzés kimutatására. Tudom azt hogy valaminek történnie kellett ehez, de nem hajlandó mélyebben magáról, és az érzéseiről beszélni. Nagyon zárkózott, nem csak felém. Ezt a zárkózottságot nem úgy kell elképzelni hogy nem épp egy társasági ember, hanem hogy ha már nem csak a "felszinesség" a téma egyből riadót fúj. Persze meg tudom érteni, ő így védekezik az őt ért csalódások miatt, de akkor is nagyon zavaró. Nagyon kedvelem őt és sok a közös bennünk, viszont ott az a fal amit húzott közénk és nem enged magához igazán. Tudom vannak ijen emberek, sőt még azt is nehezére esik kimondani még 1x hogy: kellessz nekem! Ha megölelem vissza ölel, vissza puszil, de nem érzékenyen ill. érzéssel. Az ember néha azt hinné hogy ez az ember teljesen érzelmek nélkül él, pedig nem. A kérdésem az, hogy mit tegyek hogy közelebb engedjen magához és megértse hogy tőllem nem kell félteni se a lelkét se a szívét? Köszönöm :)