el akarom engedni

Sziasztok!
Már rég olvasgatom itt a sikereket, kérdéseket, válaszokat... Nagyon sok hasznos infót kaptam tőletek. :) Most vettem rá magam, hogy én is írjak ide, és kérjem a segítségeteket!
Volt egy kapcsolatom, amit én vonzottam be. Nagyon nagyon szeretett engem a barátom, sok mindent tűrt és megbocsátott nekem. Eleinte, míg nem vette el az eszem a rózsaszín köd, addig tudtam a kezemben tartani a dolgokat. Majd amikor tetőtől talpig szerelmes lettem, megzakkantam. Szerintem sok nő elköveti ezt a hibát. Hanyagoltam a saját életemet, a barátnőimet, hobbimat, és persze tőle is elvártam ezt cserébe. Mondanom sem kell, jöttek a veszekedés hegyek, és ő ezt megelégelte. Az agyára mentem, besokallt. Én pedig csak a szakítás után jöttem rá, hogy mi történt kettőnk között. (pedig már költözés, házasság, gyerek tervben voltak)
Ő azt mondta, hogy szeret még, de már nem ugyanúgy, mert kiábrándult ebből az egészből, és hogy mindent megtesz azért, hogy elfelejtsen. Nagyon nagyon szeretem, és mindent megtennék érte, hogy mellettem legyen boldog. Még nincs egy hónapos a szakítás, de nem keres engem. Én meg ugye folyamatosan agyalok, hogy most arra gondoljak, hogy visszajön? Vagy én is arra törekedjek, hogy elfelejtsem?
Sajnos régebbi tapasztalataim most arra ösztönöznek, hogy adjam fel. Ugye "Ha szeret, akkor visszajön..."
Szóval nagyon pici dióhájban ennyi a történetem.
El akarom őt engedni, ha ő így látja jónak, akkor én el akarom ezt fogadni. Mindennél jobban szeretem, ezért nem akarom magamra erőltetni. Ha nélkülem boldog, akkor menjen hát...:(
Tudtok nekem ajánlani valamit, ami ezt segítené? Szeretnék gyorsan eljutni arra a pontra, hogy ne várjam, hogy "ő hátha keres" :( Nagyon nagyon fáj, de így látom helyesnek :(