Hányszor lehet ugyan azt a személyt bevonzani?

Sziasztok!

Még új vagyok a fórumon, de úgy látom sokan szívesen látogatják, és adnak segítséget, tanácsokat.
Nekem is pont erre lenne szükségem...
Konkrét személyt szeretnék bevonzani. Tudom, sokan mondják, hogy ez nem teljesen lehetséges, de... Nekem már sikerült minimum háromszor vonzani ugyan azt a srácot. A történet ugyan kissé bonyolult és hosszú, de szeretném megosztani Veletek, hátha tudtok segíteni nekem a folytatásában.
Amikor megismerkedtem a Titokkal, elkezdtem próbálkozni a szerelem bevonzásával. Mindig én voltam megnyugtató hatással a partnereimre, akkor úgy gondoltam most már szeretném, ha vki rám lenne ilyen hatással.
Éreztem, hogy ez a vki már nagyon közel van, csak pillanatok kérdése, hogy felbukkanjon. És megtörtént... (pont a születésnapomon - megjegyzem, azelőtt mindig szabadságot vettem ki erre a napra, most először úgy gondoltam, nem veszek ki!) felbukkant az életemben egy srác, akinek azelőtt még csak a nevét sem hallottam! Ez azért érdekes, mert partnercégnél dolgozik, sőt, az Ő családjáé a vállalkozás (részben). A mi cégünk elég kicsi, és ritkán járnak hozzánk. Szóval látszólag teljesen esélytelennek tűnt, hogy ott ismerkedjek meg vkivel. Erre szó szerint a semmiből feltűnt! Nagyon megfogott, nagyon jó benyomást tett rám, de akkor még nem gondoltam semmi többre, sőt pár óra múlva már az arcára is csak nagy vonalakban emlékeztem, a szavaira, vagy hogy mit hogyan csinált azonban még ma is pontosan. Kiderült, hogy én is tetszem neki - ugyanis idő közben úgy alakult, hogy többször is jött hozzánk, beszéltünk munka ügyben telefonon, e-mailben (ezeket is szándékosan vonzottam). De nagyon félénknek tűnt, még biztatásra sem kezdeményezett semmit. Akkor elkezdtem vonzani azt, hogy együtt vagyunk. Mindegy volt nekem, hogy hogyan, csak jöjjön valami, ami összehoz minket. Az egyik barátnőm meghívott az esküvőjére egy közös barátunkkal, aki nem akart eljönni, így én nem ismertem volna senkit, hát elhívtam Őt. És egyből igent mondott. Előtte találkozgattunk, és az esküvőn meg is csókolt. Még vagy 2 hónapig találkozgattunk, de már nagyon furcsa kezdett lenni, éreztem, hogy nem stimmel vmi. Rákérdeztem, és igen... Szakítottunk, amit én kezdeményeztem. Ugyanis ekkor neki nagyon stresszes időszaka volt, és nem foglalkozott semmivel, még arra sem volt hajlandó, hogy rendesen megbeszéljük a dolgokat, meguntam. Ő mondta, h nem akarja, hogy vége legyen, mert szeret velem lenni, és akar is. Én sem akartam, hogy vége legyen, de annyira passzív volt, hogy úgy láttam ez nem kapcsolat így. De a szakítás után is nagyon azt éreztem, hogy nincs ez a dolog lezárva, csak idő kell. Én is nagyon akartam még őt. Annyira akartam, hogy ismét próbálkoztam a vonzással. Álmodoztam arról, hogy miként találunk megint egymásra, de a lényeg az volt, hogy egymásra találjunk! Ez idő alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a céges dolgok miatt, és a viselkedéséből észre vettem, hogy még talán ő sem zárta le. Eltelt vagy két hónap, és megint jött egy alkalom: ingyen mozijegyeket kaptam. Gondoltam na, itt az alkalom, kiderítem tényleg akar-e még. És erre is igent mondott, a mozi után meg is csókolt, azóta megint együtt vagyunk. Vagyis már csak voltunk, mert pár nappal ezelőtt azt mondta, hogy nem szeretné folytatni, mert nem lett szerelmes! Mindenképpen komoly kapcsolatot akar, és nem szeretne velem játszani.
Az érdekessége az egésznek az, hogy most is tetszem neki kívül-belül, szeret velem beszélgetni, jól érzi magát velem, és az elején ő is azt gondolta, hogy ebből valami nagyon jó is kisülhet....most meg már azt gondolja, hogy párkapcsolatban nem tudunk működni. Megjegyzem, ezt igazán nem is tudhatja, mert sok esélyt nem adtunk a dolognak, keveset találkoztunk, nem voltak nagyon közös élményeink sem (ezeket betudja az életmódjának). Soha nem veszekedtünk, nem voltak nézeteltéréseink sem. Mellesleg pedig én egyáltalán nem tűnök (és nem is vagyok az) olyan lánynak, akivel nem lehet komoly dolgokban gondolkodni.
Pont miután szakítottunk, másnap véletlen összefutottunk céges ügyben. Én az autóban ültem, nem szálltam ki mikor közelített felém. De azért köszöntem neki! Láttam, hogy úgy jön oda, mintha mi sem történt volna, és miután nem fogadtam a lelkesedését, láttam rajta, hogy rosszul érzi magát miatta. Utána írtam neki, hogy ne haragudjon, nem a rossz szájíz miatt van, csak én még most hirtelen nem tudom kezelni ezt a helyzetet, mert még mindig azt gondolom, hogy nem adtunk igazi esélyt magunknak. Csak annyit írt vissza, hogy nincs semmi gond.
Három hete nem találkoztunk a szakítás előtt, ebből minimum kettő azzal telt, hogy otthon búslakodott egy családi probléma miatt (amiben nem hagyta, hogy segítsek neki), plusz megint voltak céges gondjai. És az utolsó héten gondolkodott el azon, hogy talán nem kellene erőltetnie velem a dolgot. Nem tudom, hogy ez mennyire függ össze... Kérdeztem a közös ismerősünket is, ő már idősebb, tapasztaltabb és férfi. Ő azt mondja, hogy szerinte fél vmitől, és ezért vetett véget a kapcsolatunknak.
Nem tudom, hogy mi lehet az indok, de nagyon szeretném, ha végre tényleg egymásra találnánk, igazi esélyt adnánk annak, hogy megismerjük egymást. Fontos, hogy én vele vmi egészen mást érzek, mint eddig bárkivel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mi ez, csak azt tudom, hogy nagyon szeretném! Másképpen is álltam hozzá, mint eddig bárkihez: sokkal elfogadóbb és befogadóbb voltam. Nem idealizálom őt, sok dolog van, ami nem feltétlen szimpatikus alapvetően valakiben, de elfogadom, mert ember, vannak hibái, és ettől csak még vonzóbb számomra. És mindennek ellenére olyan nagy szeretetet érzek iránta, hogy néha úgy érzem nem tudom magamban tartani. Nem értem mi ez az érzés, soha nem volt azelőtt hasonló élményem sem! És minden, amit azelőtt szerettem, és valahogyan most már Ő jut róla eszembe, még sokkal jobban szeretem - miatta!
Kérlek, segítsetek nekem abban, hogy ha már ennyiszer bevonzottam Őt az életembe, hogyan tehetném meg ezt még egyszer, hogy ezúttal tartós és erős maradjon? Szeretném, ha nyitott lenne felém, ha befogadná a szeretetem, és Ő is megszeretne.

Nagyon szépen köszönöm előre is a tanácsokat!



Lollipop Azt írod, neked csak

Lollipop

Azt írod, neked csak olyan jöhet szóba, aki emberséges és megértő. Csakhogy Te maga sem vagy az és nem is érted. Ezt kell megnézned. Ne másoktól várd el, hogy megértsenek téged, ha te nem vagy képes erre magaddal és egyben másokkal szemben sem, mert akkor hiába ért meg téged bárki, az neked nem lesz elég, mert nem fogod érteni. A megértést azzal kell kezdeni, hogy miért nem vagy megértő.
Nekem egy dolog nem tetszik és ezen majd igyekszem túltenni magam, hogy át tudjak nézni az ilyeneken, mikor olyan ember akar segíteni másoknak kapcsolatok terén aki maga is szenved tőle. Ne haragudj azért, hogy nyers vagyok, de beláthatod, hogy a Te alapállásodból nem adhatsz objektív és optimális megoldást egy másik hasonló cipőben járónak. Ezért szoktam a finomabbik verziómat írni, hogy vak vezet világtalant.
Einstein is megmondta: Egy problémát soha nem tudsz megoldani azzal a tudatossággal, amely létrehozta azt.

Kamilla13

"Én úgy gondolom, hogy a szeretetet nem úgy kapjuk valakitől, mint egy tárgyat, hanem az bennünk van. Más ember maximum arra képes, hogy felnyit egy zsilipet, és ezáltal jobban tudjuk áramoltatni a szeretetet."

Ebben a mondatodban van minden, és mikor olvastam, akkor megörültem, hogy Te érted. Aztán tovább olvasva meg kioltottad ezt. :) Szóval mégsem egészen érted.

Sokféle szeretet van, de az nem szeretet. Annak nevezzük, de az nem a valóság. Az csak a valamiért szeretet és nem a feltételek nélküli. A földön feltételek nélkül kevesen képesek szeretni, vagy inkább viszonyulni a másik felé.

Tudod, a szeretetre nincs szüksége az embernek, ha érti, hogy nem megkapni lehet, hanem megélni, mivel bennünk van, ahogyan írtad is.

Azt is írod, hogy szükséged van mások szeretetére. Na ezzel a mondattal oltottad ki azt bennem, hogy azt feltételezzem, hogy érted, amit az első mondatodban írtál.
Azért van szükséged mások szeretetére, mert magadnak képtelen vagy megadni azt. Vagyis nem szeretetre van szükséged, hanem elfogadásra. Valamit hiányolsz magadból, valamit nem tudsz elfogadni és ezt a külvilágból akarod pótolni másokon keresztül, ám önzőségbe torkollik, mert ha valakitől nem kapod meg, akkor elítéled. Szóval igen, különbözik a vágyom és elvárom, de függsz és a függés elvárásokba vág át, miután egyszer már megkaptad. Ezért ragaszkodsz a jelenlegi kapcsolatodhoz, és ezért nem érted, miért ragaszkodsz és nem tudod elfelejteni. Feltételezem egyenlőre a leírásaid alapján.

A teljes boldogsághoz, minthogy saját tapasztalatból írom neked, semmire sincs szükséged. sem emberre sem tárgyra. De persze ezt mondjuk általánosan, hiszen fogalmink sincsen arról, milyen a teljes boldogság. Vannak elképzeléseid, de ezek tárgyilagosak. Mind mind arra irányulnak, hogy figyeljenek rád, elfogadjanak értékeljenek jónak. Ezért vagyunk önzőek, mert ez motivál bennünket. Ha megvizsgálod magad és legjobb az ajánlott könyv által, akkor garantálom, hogy le fogsz döbbenni. Lehet hogy meg is fogsz ijedni. Ne hagyd ki ha csak van rá lehetőséged, mert meg fogja menteni a kapcsolataidat. Akár a jelenlegit is, amihez jelenleg ragaszkodsz.

Eleve a ragaszkodásod mutatja nekem, azt, hogy nem a szeretet miatt akarod a másikat, hanem a miatt, amit adott neked, amit magadnak képtelen voltál megadni, vagy nem tudtad, hogy meg tudod adni magadnak is sokkal jobban.

És sokan vannak úgy, mint ahogyan írod is, hogy mondogatják, hogy én tudok önzetlenül szeretni, és folyamatosan kinyilvánítják. De ez is önzőségből. Lehet nem fog tetszeni ez az egész, mert én túl akarok menni az elméden és folyamatosan abba fognak a szavaim ütközni és az elméd pedig meg akadályoz, vagy meg akarja majd magyarázni az igazát, hogy baromság amit mondok, de nekem nem lényeg, hogy egyet értesz e velem. Magadnak kell megszüntetni a hazugságokat, amikről nem tudsz. Szóval sokan azt mondják hogy önzetlenül, feltételek nélkül tudnak szeretni, csakhogy ez nem igaz, mivel ebben az esetben is azt várják el belül, hogy önzetleneknek tűnjenek, hogy milyen tökéletes emberek. Az egó, az egó. Ez van.

Na most már talán érzékelitek, mennyire mélyen le kell menni a poklunkba azért, hogy megértsük, mi a fenéért viselkedünk így.

De nagyon megér. Ne ítéld el a szavaim, hanem nézz mögéjük és saját magad vizsgáld meg vele, hogy mik jelennek meg és leginkább az ellenállásaid által keletkezett érzéseket figyeld. Azok a barátaid és az üzenethordozóid.

Kellemes napot kívánok mindenkinek

Ui.: Azért sarkítok, mert amikor nyersen leírom akkor legalább látni azt, hogy mit reagálnak mások és ebből nagyon sok minden kiderül. Innen sokkal könnyebben el lehet indulni a válasz adás terén, mint ha csak a sötétben tapogatóznék és tovább feltételezgetnék.



.

Tényleg örülök a hozzászólásaitoknak, mert mindig elgondolkodom rajtuk.
Mindkettőtök álláspontját megértem.

Lollipop, nekem is volt olyan kapcsolatom, amiben azt éreztem, ha benne nem bízhatok meg, többé már soha senkiben. Érték sebek is a személyiségem, igaz nem párkapcsolatban. A lényeg ugyan az.
Nekem is nagyon nehéz volt ismét nyitni valaki felé. És nem csak személy felé, de érzések felé is. Most sem olyan könnyű, mint gondolom, mert sok belső gátam van még, amit le kell bontanom. De ha eldöntöm, hogy lebontom őket, úgy is lesz, csak a módját kell megtalálni :)

Krisztián, egyet értek Veled abban, hogy nem másban kell keresni érzéseket, mert amíg nem vagyunk mi saját magunk egy teljes egész, addig semmi nem sül el jól.
Nem bosszantottál fel, de nem érzem, hogy nekem ezekkel kellene szembe néznem. De lehet csak nem teljesen értem, hogy mit is szeretnél mondani.
Én úgy gondolom, hogy a szeretetet nem úgy kapjuk valakitől, mint egy tárgyat, hanem az bennünk van. Más ember maximum arra képes, hogy felnyit egy zsilipet, és ezáltal jobban tudjuk áramoltatni a szeretetet.
De azt is gondolom, hogy sokféle szeretet van. Másképpen szeretem saját magam, még a családban is másképpen szeretek mindenkit. Abban egyetérthetünk, hogy szeretetre szüksége van, mindentől és mindenkitől függetlenül? Mert úgy gondolom, az első lépés, hogy magunkat szeressük, és képesek legyünk tárgy nélkül szeretetet érezni. Ha ez megvan, irányban vagyunk. Számomra azonban szükség van mások szeretetére is. Érezhetem jól magam, ha senki szeretetét nem érzem, ha nem látom, nem érintkezem azokkal, akiket szeretek. De a teljes boldogsághoz nem hiszem, hogy elég lenne. Hiszen pluszt nyújtanak mások, és ha plusz, akkor azt jelenti, hogy gazdagít.
Azt sem hiszem, hogy ezzel önző lennék, sőt. Képes vagyok a szeretet érzését mások iránt úgy érezni, hogy nem várok, nem is kapok cserébe semmit. Az, hogy vágyom valamire, különbözik szerintem attól, hogy elvárom.



...

Az oké, hogy gyengédségre vágyik, de nem a másik személyéhez kell ragaszkodni.
Attól még senki nem lesz önző, hogy boldogságra vágyik.
Attól igen, ha csak saját magát helyezi mindenek előtt előtérbe, és nem figyel a másik jól létére, vagy átgázol rajta.
Talán azért bökdösök visszafelé, mert olyan teher ért, amitől elképzelhetetlennek tartom azt, hogy újra megbízzak valakiben, és újra megnyíljak, és merjem magamat adni.
Az önzés olyan fokú is lehet, ami már átcsap kegyetlen embertelenségbe, senkinek nem kívánom ezt.
És itt én elveszítettem a hitemet magamban.
Nekem csak olyan ember jöhet szóba, aki nagyon emberséges, és megértő.



Kedves Kamilla13 sajnos

Kedves Kamilla13 sajnos óriási tévedésben vannak az emberek, köztük Te is ezek szerint.

Remete??? :) Viccelsz?

Félreértettél rendesen.

Ha mélyen magadba néznél, rájönnél, arra, amit én is látok. Félsz Te magad is. Egyedül meg főleg. Nem tudsz megélni bizonyos érzéseket? Félsz és függő is vagy. Sajnálom, hogy csak így odavágom neked, ezeket és talán mérgelődni is fogsz. De ez van. Még nem érted, azért mondod ezeket. Ha megérted, akkor már csak nevetni fogsz magadon, hogy mennyire nem vetted észre, hogy függő vagy. Csak nem tudod, hogy mitől, ezért még a másik emberre is ráfogod, felelőssé teszed iránta. Ha nem adja meg azt az érzést, amit te elképzelsz, akkor egy rossz ember. És akkor az önzésről még nem is beszéltem neked, hogy mennyire önző is vagy ezek miatt. De vigasztaljon, hogy tudatlanul, szóval azért nem szándékosan, mert ha ismernéd a másik oldalt, akkor tuti azt választanád. De így egyenlőre nincs választási lehetőséged sem.

Sajnálom. Ezzel nagyon kemény szembe nézni. Nekem is meg kellett tennem és tudom miről beszélek.

Ajánlom, olvasd el a Byron Katie, szükségem van-e a szeretetedre, vagy mégsem? könyvet. Garantálom, hogy mindent megértesz. De csak ha felkészültél arra, hogy szembenézz a hazugságaiddal és a világ hazugságaival, amit én már csak szimplán csak tévedésnek hívok, amit kaptál programként.

Kívánom neked, hogy megértsd, mert akkor az életbe nem lesz többé gondod a kapcsolatok terén.
Amíg téves és ingatag alapokra építesz, addig instabil is lesz és soha nem fogsz menedéket, boldogságot kapni egyikben sem.
Van ennek az írónak egy gyakorlati könyve is. Azt is kezd el használni. Mindenesetre, nagyon javaslom, hogy olvasd el ezt a könyvet. Ha kell hozzá segítség, akkor kérdezz itt ismét.

Nézd itt a könyv, itt olvashatod: http://www.scribd.com/doc/28697477/Byron-Katie-Szuksegem-van-a-szeretete...



Krisztian

Köszönöm a hozzászólásod!

Ennyire azonban nem egyszerű a helyzet :)
Amikor Őt megismertem jól éreztem magam egyedül. Szerettem volna valakit, akivel kellemesen eltölthetem az időt, akitől kapok gyengédséget, szeretetet. Most is így vagyok, csak már jobban vágyom a gyengédségre.
És azóta már nem "csak vkire" vágyom, aki majd jön, hanem rá... És ennek már nincs köze ahhoz, hogy hogy érzem magam egyedül.
Nem vagyok kapcsolatfüggő, nem kell, hogy mindig legyen mellettem vki, sőt annál függetlenebb vagyok.
De vannak olyan érzések, amiket az ember egyedül nem tud megélni, ezekhez kell egy társ. És nem hiszem, hogy ez akkora baj, kevesen születnek remetének.



...

Ez már nem a félelem...trükközhetünk itt összevissza, neki szabad akarata van ezzel tisztába kell lenni.
Ha nem akar dönteni, akkor senki rá nem bírhatja, csak magától láthatja be, ha akarja.
:D



Akkor most nem sarkítok,

Akkor most nem sarkítok, hanem egyenesítek.

Ne a félelem ösztönözzön a párkapcsolat megteremtésére, hanem a szeretet.

De jelenleg félelemre építitek.

Lollipop Te ezt már tudod és érzed is.



Értettem párkapcsolatok

Értettem párkapcsolatok szakértője!

Kérek engedélyt meghunyászkodni. :)



...

Ne sarkítsál már itt!



Lollipop Kamilla13

Ameddig nem érzitek magatokat nagyszerűen pár nélkül, addig ne is várjatok változást. Azaz totál egyedül.
És csak vakon tapogatóztok azzal, hogy a másikban keresitek az okot és a hibát.
Büszkeséggel még jobban távolodtok attól, amiért annyira küzdötök.



...

Jól van.
Azért érzed, és látod te ezt.
Tisztelje csak az érzéseidet.
Ne hagyd, hogy alkudozzon veled.
Találkozni szívesen találkozol, de a kapcsolat az más.
Ne engedd, hogy megint játsszon az érzéseiddel.



.

Igyekszem nem bedőlni semminek. Nem vonok le messzemenő következtetéseket abból, amiket mond vagy csinál.
Valahogy mindig sikerül olyanok mellett kikötnöm, akik nem boldogok, és akik segítségre szorulnak. Mindig elhatározom, hogy nem én leszek a jótündér, de mindig túl nagy a kísértés. Neki is szerettem volna segíteni a problémáiban. De már nem akarok. Már nem akarok semmit. Nem volt jó a szakítás, sőt. De nem voltam annyira magam alatt, tudtam, hogy nincs ennyivel lezárva. És most? Az eszemmel már nem akarom Őt, vmi mégis van, ami hozzá húz. Hiába próbálom félvállról venni, az érzéseim mindig valami mást súgnak. Próbálok ilyen éljünk a mának, a holnap majd lesz valahogy módon hozzáállni. Nem keresem, ma is Ő keresett meg, és akart találkozni. De nemet mondtam. Ma nem érek rá és pont. Dehogynem... itthon ülök... Csak nem akarok mindig ugrani, amikor Ő akarja.
Ettől a 3 héttől azt várom, hogy eldönti a dolgokat.



...

Jaj te lány...
Azért reméltem, hogy jóra fordulnak a dolgaid, de ez a pasinger nem tudja eldönteni, hogy mit akar.
Illetve kit akar.
Ha jó így neked, akkor engedd meg neki, hogy pusztán jó érzésből legyen veled, nem pedig azért, mert téged választ, és téged szeret?
Hát...kitartani egy ilyen mellett puszta szórakozásból, hátha észre tér...
Szerintem ő nem látja, hogy ki az aki mellette van, és nem ébredt fel, és tudja, hogy megkísérthet.
Azért emlékezz vissza nem volt az olyan jó amikor szakított veled.
Igen, ha nála van a labda akkor nem nyilvánít érzéseket.
Nehogy nála aludjál!
:))
Én jól elbizonytalanodnék, és mellék vágányra tenném ezek után, hátha kapcsol.
Ha nem akkor agyő.
A ragaszkodás nem jó dolog.
Nem tudja túl tenni magát egy 10 évvel ezelőtti szakításon, hát ez is csak duma a javából, hogy megsajnáld, és ne akarjad te azt a komoly kapcsolatot. De tudod mit, ne akard! :)))
Nagyon elfoglalt lennék a helyedben, és rendkívül titokzatos. :D
És nagyon bizonytalan.
Annyira, hogy ő akarjon téged.
Ha nem akkor nem érdemes ragaszkodni hozzá.
Szerintem van esélyed.



összezavarodva

Sziasztok ismét!

Eltelt pár hét, mióta utoljára írtam a fórumba. Voltak fejlemények is szép számmal, most pedig kissé össze vagyok zavarodva. Vagyis néha azt érzem, hogy pontosan tudom mit akarok, mi kell nekem és mi nem, de az érzéseim mindig közbe szólnak. Nem akarom nekik átadni teljesen a hatalmat, mert félek rossz útra vezetnek. Most abban szeretném kérni a segítségetek, hogy le tudjam tisztítani a dolgokat.

Az ominózus telefonbeszélgetés óta, mikor azt mondta, hogy nem jött az a plusz, eltelt majd három hét, amikor váratlanul egyik este felhívott. Csak azért hívott, hogy elmondja, nem miattam van, velem semmi baj nincsen, csak vele, mert Ő képtelen normális kapcsolatokat kialakítani. Azt mondta, úgy érezte, ezt el kell mondania, ennyivel tartozik nekem. Több, mint fél órát beszélgettünk, ami szinte végig arról szólt, hogy lebeszéljen magáról. Csak azt mondogatta, hogy Ő nem tudja nekem megadni, amire vágyom, és idióta. (dióhéjban)
Aztán még aznap este találkoztunk. Talán az is érdekes lehet, hogy kissé már ittas volt, nem volt részeg, de tökéletesen józan sem már. A múltkori családi problémája miatt is eléggé kivolt még, arról is beszéltünk, hogy Ő ezekről sosem beszél senkinek, mert nem tud. Ő nem tud az érzéseiről beszélni. Annyit is elejtett, hogy "de Téged most beavattalak". Amit így visszagondolva nem is nagyon értek, mert a konkrét problémáról nem nagyon beszéltünk. Talán arra gondolt, hogy még ennyit sem mond senkinek, vagy arra, hogy arról sem beszél, hogy Ő eddig burokban nevelkedett, és sosem volt eget rengető problémája, vagy arra, hogy mindezt ahogy elmondta, jobban megnyílt, mint szokott...
A lényeg, aznap este más volt. Nagyon jót beszélgettünk, úgy nézett rám, mint régen. Ölelgetett, puszilgatott is, ami szintén nem nagyon jellemző rá.
Ok, másnap gondoltam ennyi volt, nem várok ettől a találkozástól, beszélgetéstől semmit, nem is csinálok semmit, az Ő térfelén a labda, lássuk mit kezd vele. Pár nap múlva fel is hívott ismét, hogy találkozni szeretne másnap. Akkor ugyan nem, de következő nap sikerült is találkoznunk, és egy nagyon érdekes beszélgetésre sort kerítenünk. Úgy gondoltam kicsit uncsi ez a macska-egér játék, teregessük ki a lapokat. Nem biztos, h jó ötlet volt... Fájdalmas volt az a beszélgetés számomra. Mellesleg már másképp beszélt velem, sokkal zárkózottabban, és nem is tudom, csak valahogy másképp. Kiderült, hogy valóban nem érzi azt a pluszt, de nem is szeretné. Neki most jó ez az élet, nem tudna ketté szakadni. Azért vetett véget a kapcsolatunknak, mert rendes lány vagyok, Ő viszont nem rendes velem. Nem foglalkozik velem, és csak fájdalmat okozna nekem. Azt mondta, szeret velem lenni, jól elvan, és ha ez nekem így jó, akkor ok. Mondta, hogy szeretne majd komoly kapcsolatot és családot...majd egyszer...ha úgy jön. De még nem nőtt fel hozzá. (a korából ítélve már időszerű lenne pedig)
Ez mind csak rizsa. Van valamit, amit valahol mindig sejtettem, és azt hiszem bebizonyosodott... Na ná, hogy egy másik nő. Egy nő a múltjából, akivel 10! éve szakított, pedig nagyon nagy szerelem volt, ami az elejétől nagyon jó volt, de sokat veszekedtek, és ezt már nem bírta. A lánnyal még most is tartja a kapcsolatot. Amikor megkérdeztem, hogy nem akartak-e újra együtt lenni, nem volt a válasz. De ebben én nem vagyok ennyire biztos. Azt mondja, hogy a lánynak sem valami fényes a magánélete, és talán azért, mert egyikük sem tudta teljesen túltenni magát a szakításon. Nem tudom mit gondoljak... 10 év nagyon hosszú idő! Ha annyira szerették egymást hogy tudtak szakítani, miért nem oldották meg a problémáikat, vagy később, mikor lecsendesedtek a dolgok, miért nem próbálták meg ismét? Normális az, hogy 10 év után még ennyire ragaszkodunk valakihez? Nem tudom, hogy még mindig Őt szereti-e, és ezért nem tud vagy nem akar kapcsolatot kialakítani mással, vagy már lezárta, csak fél megint szeretni, mert fél, hogy annyira fáj majd megint, mint akkor....

Tulajdonképpen azóta sem sikerült elhatároznom magam, hogy mi is lenne a jó. Várakozó állásponton vagyok, én soha nem keresem Őt, Ő ellenben szokott. A beszélgetésünk alkalmával azt is mondta, hogy azt sem tudja garantálni, hogy heti 1x találkozunk. Ahhoz képest a rá következő héten már hétfőn kérdezte, de akkor kitértem előle, azt mondtam, még nem tudom hogy érek rá. Gondoltam úgyse keres majd emiatt, hanem arra vár, hogy én hívjam. De másnap is rákérdezett, sőt azt szerette volna, ha aznap tudunk találkozni, és még azt követő nap is, és, hogy nála is aludjak. Ez a hét elég zsúfoltnak ígérkezett neki, mert hétvégén külföldre utazik, és haza sem jön bő három hétig. De ma megint keresett, hogy mikor tudunk találkozni, mondtam neki a holnapot, és ráharapott. Megint azt szerette volna, ha nála alszom, de mondtam, hogy most nem. Nem erőltette, így is akar találkozni.
Ennek a kis szünetnek még örülök is, mert hiába én nem keresem, azért nagy a kísértés, amikor Ő keres. Szeretek vele lenni, bár most, hogy ezek a kételyek felmerültek bennem már kevésbé jó. Inkább azt mondanám, hogy volt amikor azt hittem, hogy kifejezetten rossz lesz, de nem, sőt! Kifejezetten jó volt. Máskor meg kevésbé, de akkor sem a kételyek miatt.
Összeállítottam az ideális férfit a fejemben, ismét (ahogy tettem ezt egy éve is, nem sokkal azelőtt, hogy Ő betoppant az életembe). Várom őt, szeretném Őt, szeretnék boldog lenni. De valahogy mégsem tudom lezárni rendesen ezt a mostani kapcsolatot. Úgy érzem, van valami szál köztünk, ami nagyon összeköt, ezért nem tudunk teljesen szabadulni a másiktól, de a jelek szerint együtt sem tudunk boldogok lenni.

Amikor tavaly próbáltam bevonzani azt, akit elképzeltem, és Ő egyszer csak a leglehetetlenebb helyen betoppant az életembe, és olyasmit nyújtott (olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket azelőtt senki) amire szükségem volt, azt hittem Ő az. Éreztem, hogy közel van, és Ő jött. Készítettem egy rajzot is, egy portrét, igaz, részben konkrét személyről kezdtem el, aztán hagytam a kezem hagy vigye a ceruzát. A lényeg, hogy erre a rajzra még hasonlít is...igaz, nem a mostani, hanem a jó pár évvel korábbi arca.
Csak áltattam magam azzal, hogy azt hittem, működött a vonzás? Hogy Őt akartam bevonzani, és Őt is vonzottam be? A furcsa szál sem létezik, pusztán véletlen egybeesés lenne minden?
Ok, hogy minden vonzás, de ha én tudtam mit szeretnék, és azt hittem azt is kaptam, hogy derülhet ki, hogy tévedés volt az egész? Az Univerzum csak nem úgy működik, hogy egyszer csak kiderül, bocsi, elnéztem, rosszat küldtem...ráadásul elhitettem Veled, hogy azt kaptad amit kértél...

Kérlek, segítsetek tisztán látni! Köszönöm!



Szép reggelt!

"A kitartásodnak meglesz az eredménye, megkapod mindazt, amiért keményen megdolgoztál, vagy amire oly sokat vártál"
Ezt írta ma reggel a horoszkópom:-)
Mi ez ha nem újabb jel arra ,hogy mi megint együtt leszünk??????
Folyton látok magam előtt egy képet.Ot vagyunk nála kint ülünk az erkélyen iszogatunk,jókat beszélgetünk és nagyon boldogok vagyunk.Tudom hogy ez nem egy múltbéli kép.Ez a jövő!



:-)))))))

Sok mindent olvastam a párkapcsolatokról hogy mitől működik vagy éppen mitől nem és nagyon nagy igazságokat írtak le.Ez segített nekem abban hogy sok mindenre rájöjjek,mit hol rontottam el mit kellett volna másképpen csinálni mi az ami vonzóvá tesz a szemében és mi az ami taszít.
Az hogy nem volt éltem mellette és ezt jól tudta csak taszította őt.
És nem konkrétan azért hagyott el amivel indokolta.Amúgy ha adsz egy e-mail címet privátban megírom neked hogy miért hagyott el.
Igen sok minden összeköt minket,sok mindent éltünk át együtt és ott a közös múlt még ha akkor is ha csak rövid ideig is tartott.Nagyon szeretetre éhes ember Ő és nagyon érzelmes nagyon tud szeretni.És még ha a munkájából és a hobbijából kifolyólag ő sokkal inkább le köti magát tudom hogy éppúgy szenved mint én csak a büszkesége most még erősebb minden másnál de idővel ez majd elmúlik.
Az elszántságomról csak annyit hogy beíratkoztam egy nyelvtanfolyamra.Hogy miért tettem?Azért ha újra együtt legyünk büszke legyen majd rám lássa rajtam hogy változom,változtam hogy vannak céljaim hogy van életem.
Aztán azért is ,hogy társaságba legyek,lekössem magamat és mert most van időm tanulni.Aztán ma eljutottam odáig hogy a csoport társaimmal együtt januárban én is leteszem a nyelv vizsgát.

Neked csak annyit ,hogy legyél türelemmel.Mindketten jól tudjuk hogy milyen nehéz egy cégtulajdonossal.
Mikor mi összejöttünk nagy gondok voltak a cégnél ,pont rosszkor léptem az életébe és másfél hónap után kérte tartsunk szünetet.Most karácsonykor is baj volt,nagyon úgy nézett ki a dolog hogy csődbe ment a vállalkozás.Csak már tudtam kezelni őt a problémáit mert már ismertem.
Elképzelni sem tudjuk hogy milyen stressznek ,idegnek vannak kitéve a mi kis szerelmünk.Néha mikor mesélt arról hogy milyen gondjai vannak csak még jobban szerettem Őt és még több türelmet és megértést tudtam adni neki.
Talán nálatok is hasonló a helyzet.Csak a kapcsolat még friss ahhoz hogy megossza veled a problémáidat.Meg hát a pasik nem is szeretnek erről beszélni,nem tudnak úgy megnyílni mint egy nő.Tudod a büszkeség.
Biztos hogy nem azért szakított az csak indok volt hogy ne kérdezősködj.Ő is tudja hogy kevés időt voltatok együtt ahhoz hogy biztosan kimerje jelenteni nem lett,lesz szerelmes.
Az én szerelmem két nap után írta hogy szeret nekem hetek kellett hogy kialakuljon a szerelem.
Lazán ez a kulcs szó!Talán neked is ki kellene lépni egy kicsit az életéből ha ez megoldható.Úgy kb.3-4 hétre.Érezd jól magad nélküle járj el szórakozni.És csináld úgy hogy ezt valahonnét megtudja.Ha látja hogy jól érzed magad nélküle is ha nem hall rólad semmit egy idő után kíváncsi lesz hogy mi lehet veled.Ha letelik a kitűzött idő és nem keres hívd fel te őt.És ha újra találkoztok ne úgy gondolj erre mint egy randira hanem úgy mikor egy baráttal találkozol.Lássa rajtad hogy érdeklődsz iránta,hogy akarsz találkozni vele de nem mindenáron.Győzd meg róla hogy szeretnéd ha legalább a barátságotok megmaradna és aztán barátként szépen lassan visszalépsz az életébe.Így lesz ideje igazán megismerni téged és akkor jöhet a szerelem.

A szakítás óta most először fogok elmenni itthonról.Kibújok a csigaházamból és jól fogom érezni magamat mert tudom hogy nem sokára újra együtt leszünk.
Ma először fogok mosollyal az arcomon elaludni mert úgy érzem rátaláltam a helyes útra ami hozzá vezet.

Szép estét és kitartás!



:)

Nekem tetszik a hozzáállásod, tetszik, hogy elszánt vagy, és szeretnél tenni azért, hogy a régi beidegződésekkel felhagyj. Nem tudom mi lehetett a pontos oka annak, hogy szakított Veled, de állítólag az ilyesmi bejön a pasiknak ;) És talán tényleg csak kell egy kis idő, hogy letisztuljanak a dolgok. Abban én is biztos vagyok, hogy neki is nehéz most ez az időszak, és valószínű a döntését is nehezen hozta meg. Sok minden összeköthet Titeket, hiszen azért régóta együtt voltatok. Ezek nem múlnak el nyomtalanul, pláne nem egyik napról a másikra. Én nagyon drukkolok Neked :)

Amúgy nem csak a történetünk hasonlít ;) Én is vh így voltam korábban, vis én is szerettem vna vkit, aki más, mint akikkel eddig találkoztam. Nekem mindig azt mondják, hogy olyan harmonikus vagyok, olyan nyugodt, és ez másokat is nyugalommal, kellemes érzéssel tölt el. Én viszont ilyesmit nem nagyon éreztem senki mellett. De már nagyon szerettem vna! És vki olyat is, aki hasonlít rám végre kicsit, és nem az ellentétem (bár ez most bizonyos szempontból nem bizonyult szerencsésnek). És bejött! Mindkettő! Én is utólag jöttem rá, mikor megismertem még nem tűnt fel. És tudod az a furcsa, hogy a tulajdonságait tekintve messze áll attól, amilyen kép korábban a fejemben élt az ideális pasiról. De az érzés, amit vele vagy iránta érzek, az meg talán olyan közel áll, amilyen közel még más nem nagyon állt.
Nálunk is voltak "jelek", amikből azt szűrtem le, hogy szeretne kedveskedni, imponálni. És nagyon nem számítottam arra, hogy egyszer csak hirtelen előáll azzal, hogy nem szeretne már találkozni. És azt is elhamarkodott ítéletnek érzem, hogy nem szerelmes, és már nem is lesz az belém. Keveset voltunk együtt ahhoz, hogy ezt ki tudja jelenteni, viszont sokkal többet találkoztunk annál, minth el tudjam fogadni, hogy egyszerűen nem vagyok neki elég szimpatikus - m az ilyesmit az ember már max. a 3 randi után el tudja dönteni...
Ráadásul még mindig drágának szólít, és a múltkor is vonakodva tette le a telefont - ah korábban is, mielőtt újra összejöttünk.
Úgyh én pedig most abban reménykedek, hogy nem az volt az igazi oka a szakításnak, amit mondott, hanem esetleg az, hogy most talán még rosszabb passzban van, mint legelőször... És ebből hamar kilábal (amiben én mondjuk szeretnék neki segíteni...) aztán megint egymásra találunk. Én is tanultam a hibáimból, hasonlóan Hozzád: nem szabad félni, mert az csak mindent elront előbb-utóbb! Lazán kell venni, és akkor sokkal szebben alakul :)

Ja, és azt javaslom, hogy azoknak, akik arra biztatnak, hogy jön más, felejtsd el, ha szeretett vna ezt meg azt tette vna, stb. nekik ne beszélj mostantól az iránta fűződő érzéseidről! Jót akarnak, azt hiszik, hogy ezzel segítenek "jobb belátásra bírni", de nem. Csak erősítik a kontrasztot, így még jobban elkeseredsz és jobban fog hiányozni.



Egy érzés

Igen,rájöttem hogy nem függhetek tőle vagy bárki mástól nem élhetek folyamatos rettegésbe.De annyira vágytam már a szerelemre egy normális nyugodt párkapcsolatra hogy mikor megkaptam elkezdtem félni hogy elveszítem.
Ahogy összejöttünk már nem érdekeltek a barátok a család,minden nélküle töltött napot utáltam, nem éreztem jól magamat sehol ha ő nem volt velem..Pedig a kapcsolatunk elején éppen én voltam az aki azt mondta attól hogy vagyunk egymásnak ne adjuk fel az életünket a barátokat amik a kapcsolatunk előtt volt.De egyre inkább ragaszkodtam hozzá,egyre görcsösebb lettem és én adtam fel mindent ami előtte volt.
Gondolom ezek miatt is egyre kevésbé voltam vonzó számára.Hiszen mit látott? Hogy levegőt sem tudok venni nélküle.
Kitűztem egy napot ez május 14.
Ekkor fogom őt felhívni ha úgy érzem már elmúlt belőlem ez a görcsösség.
Ez az idő arra lesz jó hogy benne is letisztuljanak a dolgok, és egy idő után már csak a szép fog eszébe jutni rólam és érezni fogja a hiányomat.Mert ha folyton sms-el bombázom akkor hogyan is tudnék hiányozni neki?
Azzal csak eltaszítom magamtól mert tovább erősítem benne azt hogy nélküle félember vagyok és megállt az élet.
Ez az idő nekem arra lesz jó hogy változzak,leküzdjem a félelmeimet.Megtanuljak nélküle élni és érezzem jól magamat alakítsam ki a saját életemet legyenek céljaim és ne csak legyek a nagy világban.
Reggel még rossz passzban voltam,annyira görcsösen akartam őt visszakapni.
Aztán valami megváltozott.Tele lettem csupa pozitív gondolatokkal ma először éreztem igazán azt hogy fel fog hívni.Annyira éreztem ma hogy még mindig ugyanúgy szeret.
Idáig csak reménykedtem,hitegettem magam.De ma valahogy más volt annyira erősen érzem itt bent hogy nem zárta le még Ő sem magában ezt a kapcsolatot.Hogy szakításkor sem volt még biztos magában csak idő kell neki
mert ha végleg le akarta volna zárni akkor nem írja nem mondja hogy még most is szeret és neki sem könnyű.
Az este úgy feküdtem le hogy arra gondoltam szeretnék vele álmodni.Az álmom elég kusza volt de a lényeg hogy újra együtt voltunk és olyan szorosan ölelt magához mint mikor még egy pár voltunk.És olyan hihetetlen béke és nyugalom szállta meg a testem a lelkem hogy az valami csodálatos érzés volt.
Ha bevonzottam a félelmeimet és elhagyott ha vele szerettem volna álmodni és így lett akkor az is sikerül majd hogy újra együtt legyünk.
Ma kértem egy jelet hogy összejövünk-e még.A jel csak nem jött.
Aztán du. írtam egy lánynak sms-t.Ő pultos volt azon a helyen ahol sokat megfordultunk az ex-el de még a szakításunk előtt munkahelyet váltott.Nagyon összebarátkoztunk de azóta sem kerestem elvoltam foglalva a fájdalmammal.
Na,a lényeg hogy ő azt írta biztos kibékültök.Hát ő az egyetlen aki ezt mondta nekem mindenki más hogy felejtsd el,lesz jobb, soha nem is szeretett.Lehet hogy ez volt a jel?

És ma még egy érdekes dologra jöttem rá.
Két évvel ezelőtt elképzeltem magamnak egy férfit,külsőleg ,belsőleg.(bár így utólag részletezhettem volna bizonyos dolgokat:-)) És vágytam a szerelemre .De csak nem jött aztán mikor már lemondtam arról hogy nekem valaha is lesz egy normális kapcsolatom,párom akkor jött Ő az életemben és pont olyan volt amilyet elképzeltem magamnak.

És veletek mi újság?Történt valami jó?
Szép estét!



a történetedre

Elolvastam a történeted, és valóban rímel az enyémre, bár bevallom a Tiéd cifrább :) Mivel hasonló cipőben járunk, arra vonatkozóan nem tudok Neked tanácsot adni, hogy hogyan vonzd vissza (mellesleg én is pont arra a módszerre gondoltam, amit írtál, hogy Te is alkalmazol).
A jövőre nézve viszont annyit szeretnék Neked mondani, hogy amikor visszakaptad Őt, akkor a félelmed próbáld meg elengedni. Azt hiszem én is itt rontottam el. Én féltem Tőle, féltem a szerelemtől, féltem egy komoly kapcsolattól, stb. Hiába éreztem, hogy jó vele, és azt akarom, hogy ez folytatódjon, vhogy, vhol, vmennyire ezek bennem voltak. Főleg, amikor megismertem Őt. Utána már kevésbé, de mivel én sem voltam a legjobb passzban, hosszú távra nem is akartam gondolni, nem voltak elvárásaim sem. Mindegy, a lényeg amit mondani szeretnék, hogy úgy tapasztalom a félelem a legerősebb tud lenni, felül tud írni minden vágyat. Így azt tanácsolom - bár erre idő közben bizonyára Te is rájöttél -, hogy amikor újra együtt lesztek, ragaszkodj kevésbé, ne félj, és szeresd magad is annyira, hogy ne legyél újra kiszolgáltatva neki (érzelmileg).



Szia Kamilla 13

Igazán nincs mit:-)
Minden este felhívott és már a hangján éreztem ha baj volt ha találkoztunk láttam rajta ha baj volt.Úgy éreztem mindenkinél jobban ismerem őt és mindenkinél jobban tudom kezelni őt mikor gondjai vannak.
Ha kérdeztem mi a baj vagy elmondta vagy annyit felelt csak fáradt és én nem kérdezősködtem.
Végtelen türelmet megértést kedvességet és feltétel nélküli önzetlen szerelmet kapott tőlem.És az fáj hogy mikor meghozta a döntését hogy legyen vége ez a sok jó nem számított.
Megbántott valamivel és én nem bírtam visszafogni magam és olyat kérdeztem vissza amivel a férfiasságába a büszkeségébe belegázoltam.Láttam rajta hogy elborul az agya és nem tartottam jó ötletnek akkor a magyarázkodást meg úgy voltam vele hogy ő már többször megbántott hát most érezze milyen is az.
Másnap este már nem hívott:-(((( Úgy gondolom ez csak indok volt a szakításra, túlságosan is felfújta ezt a dolgot.Vagy komoly önértékelési problémái vannak amiben lehet valami így utólag visszagondolva erre a másfél évre.Túlságosan is maximalista.
De találsz a kapcsolatunkról egy hosszabb bejegyzést.
Mindenki azt mondja felejtsem el sosem szeretett mert akkor összeköltöztünk volna.Lehet hogy nagyon naív vagyok de azt már csak érzem hogy szeretett-e.
Soha nem veszekedtünk jól meg voltunk,januárban már a leendő gyerekünk nevét találgattuk.Nagyon szeretett volna gyereket de ettől is félt,félt mindentől ami elkötelezettséggel jár.Érdekes hogy a munkájából kifolyólag nap nap után komoly döntéseket hoz meg a magánéletben meg képtelen erre.Szerintem egyszerűen csak megfutamodott a teljes szabadságot választotta helyettem.Vagy nem tudom,semmit nem értek már.
És ami még nagyon rossz hogy nem érzem hogy le lenne zárva ez a kapcsolat.Annyira hiányzik egy őszinte beszélgetés vele.
Szeretem teljes szívemmel.



Szia Ancsi

Köszönöm a hozzászólásod!
Valóban nagyban nehezíti a párkapcsolatot (is) a stresszes életmód. Én sajna nem tanultam meg kezelni, mert egyáltalán nem engedte, hogy közelebb legyek hozzá ilyenkor. Bár a gondok egy része folyamatosan fenn állt, de ilyenkor nem mutatta. Konfliktusaink sem voltak soha ilyen dolgok miatt (sem)!
Általában csak láttam vagy főként hallottam a hangján (mint ah most is), ha valami jobban bántotta. De ilyenkor nem engedte, hogy segítsek neki, igaz, talán lehettem volna rámenősebb, de nem akartam tolakodó lenni.
(Most is tudom, hogy szenved és nagyon szeretnék segíteni neki, de nem hagyja, sőt...:()

Megkérdezhetem Nálatok hogy lett vége?



Szia. Én még teljesen új

Szia.
Én még teljesen új vagyok itt és igazából nem is tudok segíteni neked mert egyenlőre a saját életem nem tudom megoldani.
De megfogott az írásod,kicsit magamra ismertem.Az én exemnek is saját cége van ami miatt sokszor volt rossz kedvű vagy ingerlékeny de gyorsan megtanultam kezelni őt ilyenkor.
Az érzéseim felé hasonlóak mint amit te érzel.Különleges ember ő számomra szeretem mindennél jobban az összes hibájával együtt és elfogadtam ilyennek amilyen.Remélem nekem is sikerül majd visszakapni őt.És kívánom neked is hogy teljesüljenek az álmaid.



.

Egyelőre a várakozáson és a hiten kívül nem tudom mit csinálhatnék...



...

Már megsúgtam...cselekedj...mert rövid az idő szeretni.



.

Ma is beszéltem vele, és megint ugyan olyan fura volt a hangja mint tegnap... Mivel az elköszönéskor további szép napot kívánt, kaptam az alkalmon és megkérdeztem tőle, hogy jól van-e mert fura a hangja... Csak annyit mondott, hogy nincs, és hogy semmi sem jó... :( Többet nem akart mondani, úgyh mondtam neki, hogy nem faggatom, és lezártuk a beszélgetést.
Nem akarom már az okokat keresni, hogy tulajdonképpen miért is lett vége, de ez azért kicsit megütött... "semmi sem jó"...hmm...



hívás

Ma reggel tettem egy próbát: elhatároztam, hogy ma lesz olyan ügy, ami miatt beszélnem kell vele. És reggel jött a telefon az egyik vevőnktől, olyan terméket keresett, ami miatt muszáj voltam Őt hívni :) Ez bejött! :)
...de a magánügyet kizártam a beszélgetésből...



...

/...az az igazság, hogy csak kitalálta az egészet, momentán azt, hogy nem szeret...:))) most találd ki te.../



.

Rendben! És köszönöm a biztatást és a lelkesítést :)



...

Nem az eredmény a lényeg...éld meg az érzéseid minden pillanatban. A jót, a rosszat, bármi ami történik.
Ha bármi történik, megírom ide neked. :)))



.

És ezeket a módszereket már próbáltad? Nem azért, mert kételkedek, csak kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményeket értél el :)