Hányszor lehet ugyan azt a személyt bevonzani?

Sziasztok!

Még új vagyok a fórumon, de úgy látom sokan szívesen látogatják, és adnak segítséget, tanácsokat.
Nekem is pont erre lenne szükségem...
Konkrét személyt szeretnék bevonzani. Tudom, sokan mondják, hogy ez nem teljesen lehetséges, de... Nekem már sikerült minimum háromszor vonzani ugyan azt a srácot. A történet ugyan kissé bonyolult és hosszú, de szeretném megosztani Veletek, hátha tudtok segíteni nekem a folytatásában.
Amikor megismerkedtem a Titokkal, elkezdtem próbálkozni a szerelem bevonzásával. Mindig én voltam megnyugtató hatással a partnereimre, akkor úgy gondoltam most már szeretném, ha vki rám lenne ilyen hatással.
Éreztem, hogy ez a vki már nagyon közel van, csak pillanatok kérdése, hogy felbukkanjon. És megtörtént... (pont a születésnapomon - megjegyzem, azelőtt mindig szabadságot vettem ki erre a napra, most először úgy gondoltam, nem veszek ki!) felbukkant az életemben egy srác, akinek azelőtt még csak a nevét sem hallottam! Ez azért érdekes, mert partnercégnél dolgozik, sőt, az Ő családjáé a vállalkozás (részben). A mi cégünk elég kicsi, és ritkán járnak hozzánk. Szóval látszólag teljesen esélytelennek tűnt, hogy ott ismerkedjek meg vkivel. Erre szó szerint a semmiből feltűnt! Nagyon megfogott, nagyon jó benyomást tett rám, de akkor még nem gondoltam semmi többre, sőt pár óra múlva már az arcára is csak nagy vonalakban emlékeztem, a szavaira, vagy hogy mit hogyan csinált azonban még ma is pontosan. Kiderült, hogy én is tetszem neki - ugyanis idő közben úgy alakult, hogy többször is jött hozzánk, beszéltünk munka ügyben telefonon, e-mailben (ezeket is szándékosan vonzottam). De nagyon félénknek tűnt, még biztatásra sem kezdeményezett semmit. Akkor elkezdtem vonzani azt, hogy együtt vagyunk. Mindegy volt nekem, hogy hogyan, csak jöjjön valami, ami összehoz minket. Az egyik barátnőm meghívott az esküvőjére egy közös barátunkkal, aki nem akart eljönni, így én nem ismertem volna senkit, hát elhívtam Őt. És egyből igent mondott. Előtte találkozgattunk, és az esküvőn meg is csókolt. Még vagy 2 hónapig találkozgattunk, de már nagyon furcsa kezdett lenni, éreztem, hogy nem stimmel vmi. Rákérdeztem, és igen... Szakítottunk, amit én kezdeményeztem. Ugyanis ekkor neki nagyon stresszes időszaka volt, és nem foglalkozott semmivel, még arra sem volt hajlandó, hogy rendesen megbeszéljük a dolgokat, meguntam. Ő mondta, h nem akarja, hogy vége legyen, mert szeret velem lenni, és akar is. Én sem akartam, hogy vége legyen, de annyira passzív volt, hogy úgy láttam ez nem kapcsolat így. De a szakítás után is nagyon azt éreztem, hogy nincs ez a dolog lezárva, csak idő kell. Én is nagyon akartam még őt. Annyira akartam, hogy ismét próbálkoztam a vonzással. Álmodoztam arról, hogy miként találunk megint egymásra, de a lényeg az volt, hogy egymásra találjunk! Ez idő alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a céges dolgok miatt, és a viselkedéséből észre vettem, hogy még talán ő sem zárta le. Eltelt vagy két hónap, és megint jött egy alkalom: ingyen mozijegyeket kaptam. Gondoltam na, itt az alkalom, kiderítem tényleg akar-e még. És erre is igent mondott, a mozi után meg is csókolt, azóta megint együtt vagyunk. Vagyis már csak voltunk, mert pár nappal ezelőtt azt mondta, hogy nem szeretné folytatni, mert nem lett szerelmes! Mindenképpen komoly kapcsolatot akar, és nem szeretne velem játszani.
Az érdekessége az egésznek az, hogy most is tetszem neki kívül-belül, szeret velem beszélgetni, jól érzi magát velem, és az elején ő is azt gondolta, hogy ebből valami nagyon jó is kisülhet....most meg már azt gondolja, hogy párkapcsolatban nem tudunk működni. Megjegyzem, ezt igazán nem is tudhatja, mert sok esélyt nem adtunk a dolognak, keveset találkoztunk, nem voltak nagyon közös élményeink sem (ezeket betudja az életmódjának). Soha nem veszekedtünk, nem voltak nézeteltéréseink sem. Mellesleg pedig én egyáltalán nem tűnök (és nem is vagyok az) olyan lánynak, akivel nem lehet komoly dolgokban gondolkodni.
Pont miután szakítottunk, másnap véletlen összefutottunk céges ügyben. Én az autóban ültem, nem szálltam ki mikor közelített felém. De azért köszöntem neki! Láttam, hogy úgy jön oda, mintha mi sem történt volna, és miután nem fogadtam a lelkesedését, láttam rajta, hogy rosszul érzi magát miatta. Utána írtam neki, hogy ne haragudjon, nem a rossz szájíz miatt van, csak én még most hirtelen nem tudom kezelni ezt a helyzetet, mert még mindig azt gondolom, hogy nem adtunk igazi esélyt magunknak. Csak annyit írt vissza, hogy nincs semmi gond.
Három hete nem találkoztunk a szakítás előtt, ebből minimum kettő azzal telt, hogy otthon búslakodott egy családi probléma miatt (amiben nem hagyta, hogy segítsek neki), plusz megint voltak céges gondjai. És az utolsó héten gondolkodott el azon, hogy talán nem kellene erőltetnie velem a dolgot. Nem tudom, hogy ez mennyire függ össze... Kérdeztem a közös ismerősünket is, ő már idősebb, tapasztaltabb és férfi. Ő azt mondja, hogy szerinte fél vmitől, és ezért vetett véget a kapcsolatunknak.
Nem tudom, hogy mi lehet az indok, de nagyon szeretném, ha végre tényleg egymásra találnánk, igazi esélyt adnánk annak, hogy megismerjük egymást. Fontos, hogy én vele vmi egészen mást érzek, mint eddig bárkivel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mi ez, csak azt tudom, hogy nagyon szeretném! Másképpen is álltam hozzá, mint eddig bárkihez: sokkal elfogadóbb és befogadóbb voltam. Nem idealizálom őt, sok dolog van, ami nem feltétlen szimpatikus alapvetően valakiben, de elfogadom, mert ember, vannak hibái, és ettől csak még vonzóbb számomra. És mindennek ellenére olyan nagy szeretetet érzek iránta, hogy néha úgy érzem nem tudom magamban tartani. Nem értem mi ez az érzés, soha nem volt azelőtt hasonló élményem sem! És minden, amit azelőtt szerettem, és valahogyan most már Ő jut róla eszembe, még sokkal jobban szeretem - miatta!
Kérlek, segítsetek nekem abban, hogy ha már ennyiszer bevonzottam Őt az életembe, hogyan tehetném meg ezt még egyszer, hogy ezúttal tartós és erős maradjon? Szeretném, ha nyitott lenne felém, ha befogadná a szeretetem, és Ő is megszeretne.

Nagyon szépen köszönöm előre is a tanácsokat!



...

Igen, pont ebben, csak sokkal nehezebb a helyzet...



.

Ok, igyekszem :) Köszi :)

Ezek szerint Te is hasonló helyzetben vagy vagy voltál??



...

Nyugi!
Egy cipőben evezünk.. :)))
Attól is fél, hogy csalódást okoz neked, mert még nem ismered őt.
Az ÉRZÉS a fontos, amit érzel, csak magadra hallgassál. Engedd, el, és meg fogod látni, hogy majd előadja magát. Szerintem szerelmes. Ha nem engeded eltávolodni, sose tudod meg. Nekik időnként el kell távolodniuk, mert változnak az érzéseik. Ez egy természetes folyamat. Nem úgy működnek mint mi nők... ne aggódjál, abból amit írtál, szerintem rendbe van minden. Ez kamuzik.. :)))



hm...

Igazad lehet, csak nehezen nyitom már más felé azokat az érzéseket, amiket egyszer már "hiába" tettem meg. Amikor vele megismerkedtem, nagyon szerettem volna igazán szerelmes lenni. Aztán azt hiszem én is megijedtem ettől, és magamnak is tagadtam, hogy szeretem. De mostanában már jó pár hete inkább a szeretet felé tendálok, vh jó érzés csak önmagában szeretni az érzésért. És mindennek ellenére jól esik őt is szeretni úgy, ah van, az összes dolgával, hibájával.
Próbálom elengedni, és nem ragaszkodni. Úgy érzem néha sikerül is, és csak a szeretet érzem. Máskor meg nehéz, mert szeretnék vele lenni, vagy legalább beszélni vele.
Nem akarom megváltoztatni, csak azt szeretném, ha nem félne, nyitott lenne felém és ezzel esélyt tudnánk adni magunknak.
Gondolod, ha elengedem, nem teszek semmit, csak bízok benne és magamban, akkor az Ő félelme is elmúlhat?
Mindenesetre kíváncsian várom a jövőt :)



...

Nem ő az egyetlen aki kitudja váltani. Ne ragaszkodj magához a személyhez, hogy ő szeressen.
Egyáltalán nem kell félni, ha félsz akkor ragaszkodni fogsz hozzá, és ezt ő megérzi. Ettől meg elmenekülnek.
A bizalom a legfontosabb nekik, hogy nézz át azon ami történt, és hibáitól függetlenül szeresd őt. Úgy fogadd el épp ahogy van. A ragaszkodás megöli a bizalmat, és arra kényszeríti a másikat, hogy olyan legyen amilyennek te akarod. Ez lehetetlen.
Tiszteld meg őt a bizalmaddal amikor előkerül, de ne akarjál tőle semmit.
El fog ez dőlni, csak engedjed el. Mindig engedd el.
Nagyon jó irányba haladsz belül. Az jó, hogy azt érzed - mintha mindennek így kellett volna történnie...
Van itt egy jel: "szerethet akkor is, ha épp azt mondta, hogy nem jött az a plusz?"
Ez egy sablon szöveg, sose hidd el. Magadban higgy! :)))
/Súgok: Fél tőled...nem meri megmondani neked az érzéseit, csak nyomatja a sablondumát. Nyugi! Csend!/
http://www.youtube.com/watch?v=_mcemcNeFz0



Lollipop

Nehezen tudom elvonatkoztatni ezt az érzést Tőle, mert hiába én érzem, mégiscsak Ő az egyetlen, aki ki tudja váltani belőlem. Én magamtól maximum felidézni tudom, de az sem ugyan az, mint mikor mellettem van.

Attól félek, hogy ezzel elszalasztunk valamit, ami igazán jó lehetne köztünk. És persze zavar, hogy nem értem, hiszen vannak bennünk közös dolgok, jól érezzük magunkat együtt, és még csak konfliktusaink sem voltak soha. Szóval szerintem ez remek alap ahhoz, hogy egy kapcsolat kialakuljon, és lehetőség arra, hogy elmélyüljön. És attól félek, hogy ez nem lesz meg.

Én nem keresem őt, azóta munkaügyben sem beszéltünk... Ez persze kevés az elengedéshez, ezt inkább magamban kell megtennem. Furcsa, de annyira nem szenvedek... Néha előjön bennem egy rossz érzés, de kellemes gondolatokkal elhessegetem.

És ami még furcsa, hogy mindig is olyan természetesnek éreztem Őt. Mindent, ami vele volt. Még amikor hónapokig nem találkoztunk, akkor is utána az első találkozás olyan volt, mintha nem telt volna el idő.
Most is, mikor a szakítás után összefutottam vele másnap, akkor sem volt furcsa, vagy egyáltalán, nem is zaklatott fel, szóval az is olyan természetes volt. Mintha mindennek így kellene történnie. Egyedül csak az töri meg ezt az érzést, amikor különválunk. Arról azt érzem, hogy ez így "letér az útról".

De köszönöm a tanácsaidat, megpróbálom alkalmazni!



..

Tiszteld meg azzal, hogy magabiztosan elengeded, és bízz abban, hogy benne is felébred a tisztelet irántad.
Az méltó a szerelmünkre aki megtisztel azzal, hogy szabadon dönt az érzéseiről.



...

Az az érzés nem miatta van, azt te érzed.
Merd elengedni, és hagyd kiderülni, azt hogy mit érez.



:)))

Tükrözd vissza magabiztosan, ha érzi rajtad, hogy magabiztos vagy, akkor oda jön mint egy szelíd ló. Ne gondolkozz, hogy mi van az ő fejébe, nem az számít, az számít amit érzel, még akkor is ha ő mást mond.
Nem baj ha a szívedbe van, csak ne ragaszkodj hozzá, tudjad elengedni, mert fél attól hogy nem tökéletes, és hogy nem szerethet téged örökké. Tartsd ezt tiszteletbe. És ez pont benned is meg van. Ezért kell egymást elengedni.
Ne vegyél róla tudomást huzamosabb ideig, mert belül egyre frusztráltabb leszel, és attól fogsz félni, hogy elveszíted. Amikor megint elkezdi a játékát, akkor nagyon ne tudjad, hogy mi a pálya. Csak egy kicsit... :))
Az elengedés lényege, hogy tőle, és a végeredménytől függetlenül határozd meg önmagad.
Érdemes lenne végig gondolni, hogy mitől félsz..



Köszönöm

Köszönöm mindenkinek a tanácsokat, hozzászólásokat!

Mivel tudom, hogy azt az érzést szeretném, amit mellette érzek, ha megpróbálom ezt úgy vonzani, hogy ne Ő legyen a cél, akkor is akaratlanul eszembe jut... hiszen hozzá kötődik.
Azt, hogy miket érzek iránta, szerintem nem vette észre, legalábbis tudatosan nem, mert igyekeztem visszafogni magam, mert azért mégiscsak ijesztő lenne ezt így rázúdítani valakire ennyi idő után. Gondoljátok, hogy esetleg mégis megérezte tudat alatt és ez ijesztette meg??

Lollipop, gondolod, hogy szerethet akkor is, ha épp azt mondta, hogy nem jött az a plusz?



Oké! Köszönöm a kiigazítást.

Oké!

Köszönöm a kiigazítást. Akkor elértettem.

Megértettem! :)



...

Nem kell ezt ennyire kisarkítani, nem okoltam senkit, és nem kívánok senkin bosszút állni. Meg adom a lehetőséget, hogy magába nézzen. Vagy szembesüljön a saját érzéseivel, eredménytől függetlenül.



Lollipop! Bosszúval semmire

Lollipop!

Bosszúval semmire se mész!
Azzal meg, hogy másokat is erre ösztönzöl.... hümm. Ki is a lókötő? :)

Látom az eset betalált nálad is. Látom ugyan ebbe a helyzetben voltál/vagy.

Inkább szabaduljatok meg a belső hülyeségeitektől, mielőtt a külvilágot okoljátok és kezditek megváltoztatni erővel, aminek úgy is kínlódás lesz a vége. Könnyű másokat okolni, miközben ti féltek és szenvedtek. Nézzetek csak bátran magatokkal szembe!

Érdemes mindjárt a gyökerénél kezdeni a dolgot és kiderítenetek, hogy vajon miért akartok Ti ennyire kapcsolatot? Inkább kínlódtok, szenvedtek, minthogy boldogságban éljetek.
Annyit elárulok, hogy ha magadban nem érzed magadat teljesnek, akkor jobb ha feladod a keresést!
Ha egyedül nem érzed magad boldognak, akkor értelmetlen.
Ha mindenáron keresni akarsz valakit, felkiáltasz: "Kell valaki nekem" akkor nagy a gond.
Nem tudsz mit kezdeni egyedül magaddal? Húha!! Akkor bajban vagy.

Önzéssel semmire se mész. Ezt megérzik a pasik is. Tudat alatt át megy.

Sok sok szeretettel mindenkinek.



mit értesz az alatt hogy

mit értesz az alatt hogy bevonzani? moziba menni vele? megcsókolni? lefeküdni vele? :-) vagy megszerezni egy életre...?

mind lehetséges, ha hiszel a reinkarnációban, akkor még az utóbbi is, akárhányszor :DDD

kérdés, hogy AKAROD-E? tényleg, igazán akarod-e... mert innentől minden csak rajtad múlik! viszont az esetek nagy részében mindig kiderül, hogy annyira nem is akarod... ;-)



A "nem szeretet"-ből lesz a szeretet.

Ez a tudatosság útja. Jó helyre jöttél!



Hujj!

Ez egy naaaagy lókötő akivel találkoztál. :)))

FÉL TŐLED!

Ne őt akard mindenáron.
Ne ragaszkodj hozzá.
A szeretetet nem miatta érzed, hanem neked kész megnyílni valaki felé a szíved.
Lehet, hogy ő az, lehet nem.
Ne erőltesd, mert a lókötők visszaélnek a szívjósággal, és elrohannak.
Vegyed félvállról ezek után, amit itt szépen játszogat veled /sok gondja van és nem ér rá szeretni - pedig szeretni még MA kell!/, és egy büdös szót ne szóljál hozzá.
Érzem, hogy kivel találkoztál, de csak magabiztosan viselkedjél vele.

Azt mondta nincs semmi gond?! dehogy nem! jó nagy gondba van....szerelmes....:D

Nyugi csak magabiztosan, és jól nézzél át ezek után rajta, és nagyon nehezen engedd meg neki, hogy szeressen!!!! :DDDD

Gyerünk kislány! Hajrá!

Élvezd ki amikor elbizonytalanítod, és akkor ott meg fogod látni, hogy kiderülhet, hogy ő is szeret téged.
Tedd csak próbára.

Tükrözd vissza a viselkedését...és észre fogja venni magát. :D



Ha újból társaságodba

Ha újból társaságodba szeretnéd őt látni, akkor tégy úgy, mint akkor, amikor még csak nem is tudtál róla. Mikor még semmi közötök nem volt egymáshoz.

Az ismerős férfinek igaza lehet, mert a leírásod felénél volt egy megérzésem, hogy igaz nem tudatosan, de valami olyat közvetítettél felé, amitől visszalépésre határozta el magát. És egyből arra gondoltam, hogy nagyon elkezdtél érzelmileg ráhatni.

És lám, gyanúm beigazolódott, a beszámolód végén le is írod mindezt, hogy "Nem értem mi ez az érzés, soha nem volt azelőtt hasonló élményem sem! És minden, amit azelőtt szerettem, és valahogyan most már Ő jut róla eszembe, még sokkal jobban szeretem - miatta!" satöbbi satöbbi.

Add fel a próbálkozást a bevonzással kapcsolatban. Célod ne Ő legyen. Persze a célod a szándékod és az indítékod határozza meg, amiről többnyire fogalmad sincs. Csak cselekszel mint egy robot, akit beprogramoztak. (megjegyzem, sokan vagyunk robotok) Mert ez tudat alatt működik. csakhogy ez nem érzékelhetetlen egyik ember számára sem. Ésszel nem lehet felfogni, az 5 érzékszervünknek láthatatlan, de belül ezt lehet tudni. Magyarázat pedig ez szokott lenni: Nem tudom miért, de valahogyan azt érzem, hogy most ezt kell tennem. Nem tudom mi ütött belém de...stb. És amikor kilép ebből a tudat alatt zajló zavarodottságból, kilép a bűvkörödből és megszólal benne a hang, miért tettem ezt? És máris mintha semmi nem történt volna siet vissza...

És ezt ő meg is érezte.

Szóval ismét érvényben az első szabály:
Tégy úgy, mint akkor, amikor még semmi közötök nem volt egymáshoz.