Hogyan szüntessem meg a viszálykodást?

Az a problémám, hogy van egy barátom, akivel közösen belevágtunk valamibe, amit most már be kell fejeznünk. Ez egy hosszútávú dolog, és mindkettőnk részéről odafigyelést és egyetértést igényel. Alapjáraton teljesen jól kijövünk, kedveljük egymást, sőt, vonzódunk is egymáshoz. Viszont a probléma ott kezdődik, hogy mindkettőnknek van egy-egy része, amely teljesen ütközik a másikéval, és állandó veszekedést szül, ha pedig beindul egy ilyen veszekedés én hiába próbálok minél előbb visszavonulót fújni, igazat adni a béke kedvéért, már késő, mert ő szinte képtelen olyankor reálisan gondolkodni, és elkezdi a fejemhez vágni, hogy már bánja, hogy egyáltalán ismer és hogy muszáj végigcsinálnia velem, amibe belekezdünk, mert amúgy csak a rossz okozója vagyok az életében, stb. Ez nekem nagyon fáj, mivel valójában a vitákon kívül tényleg szeretjük is egymást, és nagyon közel állunk, ráadásul nem tudunk csak úgy elválni, mert gyakorlatilag össze vagyunk kötve a közös project miatt. Nagyon szeretném valahogy megszüntetni ezeket a vitákat, és ebben kérném a segítségeteket, hogy milyen gyakorlatokkal, gondolatokkal vagy akár meditációval tudnék hatni ilyen irányban a kapcsolatunkra. Hajlandó vagyok magamon is változtatni, de nagyon sokszor olyasmiből indul vita, amire nem számítok, amiről nem gondoltam volna, hogy vitát okoz... mondok valamit, amit nem szánok sem bántónak vagy sértőnek, más embernek nem lenne baja vele, ő meg támadni kezd érte. Szóval akárhogy próbálok vigyázni, gyakorlatban nem tudom elkerülni a felmérgesítését. Mintha eleve arra menne ki a játék, hogy veszekedjünk. El tudom valahogy spirituális úton?



További jó estét!

Pipacska, ezt most pont annyira érzem, és tudom... milyen rossz.

Tudom, mennyire tanácstalan az ember, mielőtt dönt.
Tudom, milyen kemény a döntés.
És sajnos tudom, mekkora bánat.

Bár ne tudnám.

Tényleg legyen szép az estétek, én megyek, van egy kis "való világ"-beli dolgom!



Ott a pont Khalesi!

Pontosan.
Olyan szinten meggyőzhetetlenek, hogy még te leszel a csúnya, gonosz, rossz, akaratos,... stb.

Megváltoztatni senkit nem lehet, sok nő reméli, hogy majd miatta megváltozik a férfi.
Csak belülről változhat az ember. Én képzeld, szó szerint megmondtam a páromnak, hogy megbántott. Ő nem érezte annak. De én igen. Kérlek, ha szólok, így és így tegyél. Nem az a baj, ha megbánt. MÁSok vagyunk, különbözőek vagyunk, egyéniségek vagyunk..

Hanem, hogy ... nem bánja meg vagy nem gondolja őszintén, hogy máskor figyeljen erre, mert ez TÉGED bánt.
Na ezt nevezem én kapcsolatnak.

És hát igen. Ezt is tanulni kell. Kimondani, ami bánt... és kimondani, hogy ilyenkor kellene egy őszinte ölelés és egy kis paradicsomleves.... És tudod mit? Még az is lehet, hogy emlékezni fog rá.

Bár... férfi. :-)
Nekünk nőknek kell elvezetni őket a lelkükhöz. :-)))
DE... nem feltétlenül azt a férfit, akivel épp vagyunk... az alábbiak leírtak miatt.
Ezért van néha az, hogy Szeretlek, szakítsunk!

Ezt olvasd el, sírva nevetni fogsz!
http://thesecret.hu/blogok/unique/szerelem-baleset

:-))



Nagyon szépen köszönöm, és

Nagyon szépen köszönöm, és neked is szép napokat kívánok!

Egyébként úgy érzem, nincs tisztában azzal, hogy itt ő az akinek engednie kellene és hasonlóképpen örlődik miattam és a veszekedések miatt. Persze haragszom rá ilyenkor, keserűség van bennem, de érzem, hogy ő tényleg azt hiszi, hogy úgy a jó, ahogyan ő gondolja a dolgokat és hogy nem tesz vagy tett semmi rosszat....



Kedves Khalesi!

Igen, éreztem én ezt, hogy nem olyan egyszerű ez a helyzet...

Azért értem meg, és azért is gondolkoztatott el, mert magam is, és még barátaim is voltak hasonlóban, és néha annyira apró dolgokon múlik, és néha meg oly nyilvánvaló dolgokat nem vesz észre az ember...

Igen. Ez nem rossz döntés. Jól látod, le a kalappal magad előtt. Minden jó, amit adsz körbejár. Lehet egy kapcsolatot vajon szépen befejezni, ha nyilvánvalóan reménytelennek és menthetetlennek ítéltetett?

Próbáld meg. Méltóságot ad. Tartást. Önbecsületet. Önbizalmat.

Köszönöm, hogy le merted írni. Nagyon sok nő kínlódik ilyesfajta kapcsolatban. Mármint, hogy két különböző neveltetés és életkörülmény nehezíti a szeretet állhatatossá alakítását. Aki önző, azt nem kell tartósan, sőt (érzelmi) kárunkra szolgálni. Igazad van. Ehhez is fel kell nőni.

Türelmet kívánok és hogy a maradék időben, ne engedd magadat teljesen kifosztani, mindkét értelemben (lelki és anyagi).

Szebb napokat kívánok!



Neked is nagyon szépen

Neked is nagyon szépen köszönöm a választ, és teljesen egyetértek minden szavaddal. A névválasztásom puszta rajongásomból adódott, de érdekes a párhuzam, amit vontál. Sajnos én úgy érzem, közöttünk nem valósulhatna meg az a fajta kiegyenlítődés, ami a filmben, mert a társam teljesen zárt, képtelen a változásra. Olyan értékrendszer rögzült benne és olyan szilárdan, hogy azt nem lehet megváltoztatni, más körülmények között nőtt fel, más neveltetést kapott, és én nem is tartom őt rossznak, egyszerűen mások vagyunk. A probléma az, hogy míg én tolerálnám az ő másságát és elfogadom úgy, ahogy van, ő nem hajlandó elfogadni az én szabadságomat. Kilépni nem tudok belőle, mert ez nem szimplán egy munkahely. Ez egy ötletből született vállalkozás, aminek ketten nekikezdtünk, és egyikünk sem menne benne semmire a másik nélkül. Az egymásba gabalyodás és a munkakapcsolat szinte egyidőben alakult ki. Ezért lett szinte szétválaszthatatlan a kettő. Viszont abban is megegyeztünk, hogy nem maradhatunk együtt és a munka befejeztével el fognak válni útjaink, éppen a megoldhatatlan ellentétek miatt. De addig nem tudunk kiszállni, mert mostmár nem adhatjuk fel. Meg kell várnunk azt az időt, amikor profitálhatunk a vállalkozásunkból, és visszanyerjük a belefektetett időt, energiát, pénzt. Ezért döntöttem úgy, hogy erre az időre az idomulást választom önként, hiszen látom, hogy ő nem tud változni. Meghatározott időről van szó, és utána szabad lehetek újra, és olyan társat keresek majd, aki hozzám való. Viszont addig is fenn kellene tartani egyfajta békét, és nem végleg magamra haragítani, mert ha így lenne, akkor kínszenvedés lenne az egész, és már tényleg nem lehet kilépni belőle, amíg be nem fejeztük. Azt is el tudom képzelni, hogyha elveszítem minden tiszteletét és szeretetét, akkor esetleg rosszul, nagyon rosszul jönnék ki a végén a dologból, mert nem törődne vele többet, ha esetleg károkat okoz nekem.



Ez kimaradt...

Vagyis : beszélgess el pároddal ezekről. Mondd el neki őszintén, higgadtan, mi a problémád és mit vársz tőle. Ha nem tudtok beszélni, ne félj a vitáktól, készülj fel rá. Milyen kérdései lesznek, miket fog majd a fejedhez vágni, mik lesznek a reakciói... ismerd ki ezt a felét is.

Sajnos vita nélkül úgy látszik nem mindig megy. De legalább megérik benned egy döntés.

Szép napot!



Kedves Khalesi és Pipacska!

Ha hiszitek, ha nem, egész este ez járt a fejemben... nem is köszöntem el tőletek, Pipacska meg is jegyezte...

Egyébként a Trónok Harcában végigkövethető, hogyan erősödik Khalesi jelleme és hogyan fordítja a férje bunkóságát szeretetté. 3. évad végén a vállán hordozza nép.

Jó szerepet választottál.

Pár mondat, ami az én életemben segített, hátha neked is hasznos lehet:

Mert annyi mondandóm lenne, de... ebben igazából nem lehet virtuálisan segíteni. Ez az a terület, ami annyira személyes, oly kicsi dolgok lehetnek felnagyítva vagy épp oly kicsinek tűnő nagy dolog sikkad el, amik mind fontosak lennének a teljes képhez, és hát ugye hallgattassék meg a másik fél is.

Mindazonáltal, amit itt leírtál, igen a kapcsolatban valami nem kerek... itt nem feltétlenül veled van a baj, hanem a kedvessel. Az őszinte megbánás hiánya, és a másik birtoklása. És van egy másik bibi is. Összefonódik a magánélet és a munka. Hidd el itt van a kutya elásva.

Nem egyszerű elérni egy férfinél, aki a főnök (a pénz miatt), hogy a magánéletben TÁRS legyen.
NEM jó összekeverni a kettőt. Még sokkal idősebbeknek is beletört ebbe a foguk.

Hát, ha nem bírod, gondolkozz el azon, hogy új állást keresel. Fiatal vagy, rengeteg lehetőséged van. Találhatsz egy olyan férfit, aki kedves hozzád, és hagy kibontakozni. Ahol nem ő a főnök, hanem egyenrangú a viszony.

Erre nagyon oda kell figyelni egy kapcsolatban.

Ki kell állnod magadért, addig kell vitáznod, egyre felkészültebben, amíg a másik ért a szóból, ne kerüld a konfliktust, mert csak belülről őrlődsz akkor, és magadba fojtod a fájót, a haragot. Tönkretesz az elfojtás.
A munkában pontosan ugyanígy kell tenni, nem szabad hagyni, hogy a főnök megalázzon.

Vitázni pedig külön meg kell tanulni. Az győz, akinek érvei vannak és higgadt tud maradni. Aki képes nem függővé tenni magát a másiktól. Aki felméri, mennyire erős is, bízik önmagában és tiszteli annyira önmagát, hogy nem hagyja elnyomni magát. Aki tiszteli a másikat, és belátja, hogy nem rossz ember ő, csak nem egymásnak valók vagytok. Nem kéne egy helyen melózni. (Vagy nem kéne járni. Ezt is ki lehetne próbálni.)

Valamit tenni kell, dönteni kell, mert akkor nem kérnél volna itt segítséget.

Kívánom, hogy tiszta fejjel tudj dönteni, és kitartani, kiállni önmagad mellett. Ülj le egy csendes helyre és tedd a képzeletbeli serpenyőbe a pozitív és a negatív dolgokat. De őszintén. Mi jó, mi nem jó. Mit akarsz elérni, mi nem tetszik.

Nem könnyű döntés, de megkönnyítheti az a felismerés, hogy nem igen tartható és baj van.
Beszélgess egy barátnőddel, akiben bízol. Anyukáddal, több ember véleményét kikérheted, személyesen.

Kívánok Neked könnyebb napot!