Kényszeres rituálék:-( légyszives amit ezzel kapcsolatba tudtok és bármi jó tanácsra szükségem lenne!!!!!:-(((

De tudom nagyon sokan,legtöbben nem is hallotak ilyen betegségről:-(

Sajnos nagyon megkeseriti az életem:-((((

ezt le se lehet irni....ezt csak az értheti aki szintén benne van:-(((((((((((((((((((

nem lehet leirni se,hogy milyen rossz érzés:-(

De légyszives mindenki irhat...hátha tud valami jó tanácsot adni.......igaz sajnos ebből sosem fogok kimászni:-(
mert ebből nem lehet kimászni:-(
Csak hátha valami jó tanácsot tud valaki adi nekem:-(((((

Főleg szaktanácsokra is szükségem lenne:-((((

Amúgy szerintem jó ötlet,hogy csináltam ezt a témát...mert keresgéltem a témák között itt a fórumon,és pont erről a betegségről ,egyáltalán nincs egy téma se....
De talán nem is véletlen...azért ahogy irtam első gondolat amivel kezdtem...hogy szerintem nagyon sokan megrökönyodnek ...nem is hallottak erről a betegségről.....az emberek átlaga.....60% nem is halott róla

Csak inkább ,főleg doktorok ismerik ezt a témát:-((((((

És azért csináltam ezt a témát, nagyon jó lenne,ha sors társak pontosan ilyen szenvedésekkel mint én ...jó lenen velük is levelezni...meg mindenkivel szivesen irkálok...aki tud valami hasznosat irni erről a kinos témáról:-((((((

És hátha épp olyan is észreveszi a témám,valaki olyan úgy értem valami orvos is vagy hasonló..aki tudna jó tanácsokat adni...főleg ilyenekre számitanák!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-(((((

És minden ami lényeges azt légyszives közöljétek velem,akár ide témába, de irhattok nekem külön levélbe is!!!!!!!!!!!!!!:-))))))))))
Előre Köszi !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-))))))))



Jaa neked ildikó annyit

Jaa neked ildikó annyit irok,hogy ha te az én helyembe lennél,te se adnád fel. funny bloody physics-based vehicle happy wheels game



:-(((((

A főorvosnő szerint értelmetlen volt olvasgatni az ilyen betegségemről szóló oldalakat!!!!!!:-(((((((((

azért nem ,mert megnyugodtam,mert olyan is van ott emlitve....szóval nekem még éppen csak enyhébb lefolyású a
betegségem....és évek múlva csak javulhatok:-))))))) és akár teljesen ki is mászhatok belőle,teljesen el is múlhat!!!!!!:-))))))))



Ez érdekes téma :)) Én

Ez érdekes téma :))

Én gyerekkoromban buszon vagy villamoson ülve az oszlopokat számoltam :)) és minden oszlopnál dobbantottam egyet a lábammal. Egyszer az egyikkel aztán a másikkal :)) Jó időtöltés volt :)) Kikapcsolt, nem igen gondoltam másra, csak, hogy el ne tévesszem. Az nagy baj lett volna. Felborul a rend, és nem tudok visszamenni újrakezdeni... Márpedig a rend fontos... valamiféle rend, az adja meg az élet kapaszkodóit.

Ma már nem kellenek kapaszkodók, nincsenek liturgiáim, élvezem a káoszt :)))



Lehetőség

Keves Szívangyal! Remélem tényleges segítséget tudok nyújtani, de nem itt szeretném az információt megadni, mert nem akarok reklámot csinálni. Nem cseppeket, bogyókat akarok ajánlani, hanem tényleges segítséget. Ha érdekel írj az ametisztfenye@gmail.com -ra egy sort és ott megírom mire gondolok.

Szép és békés napot



Kedves Sziiv Angyal!Olvastam

Kedves Sziiv Angyal!

Olvastam több írásodat is itt a TheSecret oldalon, és valami egyszerűen megfogott bennük. Talán azért, mert részben egykori önmagamra ismerek bennük. Amikor olvasom őket, olyan érzések jelennek meg bennem, amiket régen már átéltem.
Gyerekkoromban, 5-6 évesen nekem is voltak kényszeres cselekvéseim egy lelki trauma miatt. Ez olyan cselekvésekből állt például, hogy ha az egyik kezemmel megérintettem egy tárgyat, akkor azt meg kellett érintenem a másik kezemmel is. És még néhány ehhez hasonló cselekvés volt. Emellett sajnos hypochondria is kialakult bennem. Ezekre a problémáimra a szüleim is felfigyeltek, azonban mielőtt orvosi segítséget kellett volna igénybe venni, a kényszercselekvéseim és a hypochondriám nyomtalanul eltűntek.
Tíz évvel később azonban több olyan dolog is történt az életemben, amik ismét előhozták a gyerekkoromban tapasztaltakat. A hypochondriám ismét előjött, a kényszercselekvéseim helyett pedig a negatív gondolatok kerültek előtérbe. Szinte az minden napomat az töltötte ki, hogy értelmetlen feltételezésekbe bocsátkoztam saját magammal és a szeretteimmel kapcsolatban is. Mindig azon járt az eszem, hogy mi van, ha valamelyik családtagommal, esetleg magammal történik valami. Ennek hatására fizikailag is különböző tüneteket kezdtem el produkálni. Mivel azt gondoltam, hogy valami komoly betegségem lehet, sorra jártam az orvosokat minden egyes tünetnek vélt jelenségemmel. Azonban minden vizsgálatom eredménye negatív lett, az orvosok megállapították, hogy testileg teljesen egészséges vagyok. Ekkor rádöbbentem, hogy ezt mind magamnak köszönhetem, és szörnyen megutáltam önmagam. Már-már a depresszió szélén álltam, nem voltak céljaim, nem volt semmi életkedvem sem.
Ilyen fiatalon, ilyen körülmények között, és ilyen lelki állapotban találtam meg a Titok című könyvet. Tudtam, hogy mi a témája, és hogy esetleg megváltoztathatja az életem. Nekiestem a könyvnek, két nap alatt kiolvastam, de ahhoz, hogy használjam is, nem volt elég lelki erőm. A rengeteg negatív gondolatom miatt már szinte megőrültem, emellett túlságosan lefoglalta az elmémet ahhoz, hogy sikeren használjam a Vonzás Törvényét. Tudtam, hogy valahogy kontrollálni kellene a gondolataimat, azonban minden egyes gondolatot értékelni lehetetlen. Valamilyen előadás hanganyagában, vagy valamilyen írásban -már nem emlékszek pontosan- találkoztam a Helyettesítés törvényével. A Helyettesítés törvénye arra való, hogy kikerüljük a negatív gondolatokat. Olyat nem lehet, hogy valamire tudatosan nem gondolunk, mert így annál inkább az adott dolog jár a fejünkben. A helyettesítés lényege az, hogy agyunk egyszerre csak egyetlen dologra képes gondolni. Ahhoz hogy leküzdjük a negatív gondolatokat, egyszerűen csak le kell foglalni valami mással az elmét.
Ezzel párhuzamosan eldöntöttem, hogy rengeteg dolgot meg szeretnék változtatni a személyiségemben. Leírtam egy lap egyik felére hogy milyen voltam akkor, és mellé írtam, hogy milyen szeretnék lenni (természetesen jelen időben, kijelentő módban, hogy el is higgyem). Kitaláltam magamnak egy új, sokkal jobb személyiséget. Ezt össze tudtam vonni a Helyettesítés törvényével oly módon, hogyha negatív gondolatmenetbe kezdtem volna, helyette a vágyott tulajdonságaimat mondtam magamnak megerősítésként. Emellett próbáltam minél többet társaságban lenni, és ami a legfontosabb, nevetni. Ezt kitartóan folytattam jó néhány hétig.
Néhány héttel később, utazás közben az ablakon kifelé bámulva azt vettem észre, hogy tervezem az életemet, és a céljaimon gondolkodok. Az elmém megnyugodott, nem kellett ráerőltetni a pozitív gondolataimat. Hozzászokott az új gondolkodáshoz. A hangulatom is javult, és az életkedvem is kezdett visszatérni. Még aznap megkerestem a papírt, amire előzőleg felírtam az új személyiségem tulajdonságait. Szinte sokkolt a tény, hogy néhány hét alatt közel azzá váltam, aki lenni akartam. A tulajdonságok nagy része, amit szerettem volna, megvalósult. Sőt! Ráébredtem, hogy kigyógyultam a lelki bajaimból, és a hypochondriából is. Az agyam átállt pozitív gondolkodásra, hiszen heteken keresztül bizonygattam neki különböző megerősítésekkel többek között azt is, hogy én irányítom a gondolataimat.
Elkezdtem használni a Vonzás Törvényét is először kicsi, majd a sikereket látva egyre nagyobb dolgokban is. Elképesztő, amit akkor átéltem. A felismerés, hogy valóban képes voltam, és vagyok is arra, hogy én irányítsam a saját életem, egyszerűen lenyűgöző volt. A mai napig tisztán emlékszek arra az érzésre.

Most, két évvel később egy teljesen új ember vagyok, aki a kezében tartja az életét. Visszagondolva hálás vagyok még a rossz élményekért is, mert tudtam tanulni belőlük, és így azzá váltam, aki most vagyok. Nehéz volt abból a helyzetből felállni, mert sokszor kilátástalannak tűnt. Rengeteg energia, kitartás és hit kellett hozzá, de megérte. Végre normális, sikeres, és boldog életet élek. A lelkem végre egyensúlyban van, teljesen stabil. Jól érzem magam a bőrömben és szeretem önmagam.

Sok sikert, erőt és kitartást kívánok neked is!
Bármi lehetséges, csak szeresd önmagad és higgy!



Felismerted

Az, hogy felismerted és bevallod, hogy ez a betegséged, az első lépést jelenti a gyógyulás útján. Hiszen elég csak azokra az alkoholistákra gondolni, akik azt mondják, hogy "bármikor abbahagyom" aztán ha arra kerül sor, akkor kiderül, hogy mégsem sikerül nekik, meg hogy "nem vagyok alkoholista, mert otthon megiszom, amit megkívánok, de kocsmába nem járok". Nem tudom, mi a kényszered és milyen gondolatok fordulnak meg ezzel kapcsolatban a fejedben, de mivel konkrétumokat nem írtál ezzel kapcsolatban, én ebből arra következtetek, hogy szégyelled is. Tehát az első lépést a felismeréssel megtetted. A második lépés annak eldöntése, hogy milyen segítség igénybevételében látod a tovább lépés lehetőségét. Agykontroll, pszichológus, pszichiáter (bár nem biztos, hogy az ő módszerének, a gyógyszeres kezelésnek kellene az első próbálkozásnak lenni) és még számtalan lehetőség van. De a döntés mindig a Te kezedben! Remélem, egy napló keretében is be fogsz majd számolni a gyógyulás útjáról, de nem utólag(!), hanem mindig frissiben. Ezzel sok embernek tudnál segíteni. Hiába, hogy itt nem sokan jelentkeztek, mint kényszerbetegek, de hidd el, hogy nagyon sokan (az országban 2-300 ezren) szenvednek valamilyen formájában. Várom a beszámolód! ;)
Kicsit hosszú, és van néhány dolog, amiben nem értek egyet a szerzőjével (igaz, ő a szakember), de azt hiszem érdemes elolvasni: http://lelkigondozas.freeblog.hu/archives/2007/10/15/Treuer_Tamas_dr_A_k...



:-)

Catshy Szia....aha köszi,hogy ezeket megosztottad velem..hát szegény ,akiről beszélsz:-(((( nekem szerencsére nem olyan súlyos...
nagyon sajnálom az illetőt akiről beszéltél:-(((((
fiatal vagy idős???

Igaz nekem más van,ami sokkal rosszabb:-((((((kényszeres gondolataimmég rosszabbak...már nagyon utálom:(((((

De tudom mindenki a saját gondját érzi legfájdalamasabbnak:-(((((((

Én úgy érzem nekem a legrosszabb:'(((((

:-((((((



Üdv kedves Sziiv Angyal

Kedves Sziiv Angyalnak! Én nem tudom mi ez a betegség...................esetleg meg lehetne tudni erről többet??



Írtam,

hogy mennyire ritka, és igazi kényszerest még nem is láttam. Bevonzottam egyet. :D Bekerült egy kényszeres beteg. Érdekes! Pl.: nem mos hajat, mert az nagyon sokáig, esetenként több napig is tart nála. Figyelek, gyűjtöm a tapasztalatokat.

(Most már csak egy tudathasadásost szeretnék látni. Laikusok kedvéért, a skizofrénia nem tudathasadás. Skizofréneket már ismerem, imádnivalóak! Velük sokkal jobban megértem magam, mint a normálisokkal...)



Nekem csak olyan gondom

Nekem csak olyan gondom volt,hogy flottul nem kaptam levegőt:)..illetve,úgy éreztem,ha nem irányítom a légzésem,akkor leáll...isten ajándéka volt akkor a xanax:)...mindenkinek vannak gondjai.
Egyszer elmentem egy ilyen angyal tanfolyamra,mondjuk nekem se ki nem ment,se nem jött be,de ha valakinek jó,tőlem nyugodtan..de abból a szempontból tanulságos volt,hogy kiderült a magabiztosság mögött súlyos gondok is meghúzódnak.Mert az elején mindenki tök normálisnak tűnt,aztán az összes nő pityergett,hogy nem is olyan az élete,mint amilyet szeretne.
Kismillió gyógyíthatatlan betegség van,és ennek dacára vannak akik kigyógyulnak belőle.Te keresed a megoldást,van is esélyed,hogy teljesen meggyógyulsz szerintem.



Kedves SzivAnygyal!

Nekem gyerek koromban voltak tüneteim.Pl.a járdán nem léptem rá a vonalra évekig.Se repedésre,semmi ilyesmire.Ma sem tudom mért.Még a kocka lapokból kirakott járdán sem.Elég macerás dolog volt igy naponta eljutni bárhová.Állandóan erre figyeltem és nem birtam abbahagyni,hiába tudtam h. hülyeség.Aztán egyszer elöször életembe,átmentünk Magyarországra,Szegedre.(Délvidéki vagyok).Egy áruház előtt sétáltunk,ahol szintén kocka betonlapokból volt kirakva a járda.Elkezdtem megint kerüldetni a csikokat.Ekkor megfordult a fejemben h. te jó ég,mit szólnak a magyarországiak ha észreveszik mit csinálok...és eldöntöttem,h.most kivételesen ez magyarországon nem érvényes.És mintha egy gombbal kikapcsoltam az egészet.Aznap nem kerülgettem a vonalakat.Elképesztően felszabaditó érzés volt.Még ma is emlékszem rá.
Másnap otthon megint elkezdtem kerülgetni,de hiányzott az a szabad érzés,amit a szegedi séták alatt éreztem.Eldöntöttem h. megpróbálom ott is abbahagyni,és meg látom mi fog történni...Nem történt SEMMI!!! :)
Még pár napig kisértésben voltam,aztán szép assan elmúlt.Én döntöttem el egyedül.Más nem segithetett volna,ez biztos.

Remélem neked is sikerül valamelyiket kikapcsolni egy kicsit,mert ha érzed azt a felszabadult érzést, hogy már nem muszáj megtenned az később motivál.

Sok sikert! Nem lehetetlen!!!!



:-)

Ildikó,és persze tisztán értettem,amit te is mondtál:-)



:-)

Lolli ezt is megpróbálhatom:-) és neked is és mindenkinek köszi:-)))

Jaa neked ildikó annyit irok,hogy ha te az én helyembe lennél,te se adnád fel...
Mert én sosem fogom el fogadni a betegségem,és akkor is leküzdöm,és boldog életem lesz,ezek nélkül!!!!!!!!!:-))))))

Mert soha semmit nem szabad feladni az életben!!!!!!!!!!:-))))))))



Kedves SziivAngyal!

Idézlek: "...hátha tud valami jó tanácsot adni.......igaz sajnos ebből sosem fogok kimászni:-(
mert ebből nem lehet kimászni:-(
Csak hátha valami jó tanácsot tud valaki adi nekem:-((((("

- Ha úgy gondolod, hogy ebből nem lehet kimászni (talán valamiféle gödörként érzékeled?), akkor nincs más hátra, mint tudomásul venni, elfogadni a tényt: az életedet ezzel a tünettel éled le. Nézz tükörbe, és hangosan mond ki: "Az életemet ezekkel a kényszeres rituálékkal fogom leélni. Ezek fontosak nekem, biztonságot adnak. Ez életem ára. Értékelem jelenlétüket, és ha kell, tanulok belőlük, hogy ezzel segíthessek másoknak is.

Ki tudtad mondani?



A kényszeres

rituálékkal nincs baj, amíg nem akadályozzák a normális életvitelünket. Én például minden este többször ellenőrzöm, hogy bezártam-e az ajtót, ehhez a kilincset háromszor le kell nyomnom. (Ha hangosan kimondom, hogy: ajtó bezárva, kulcs kivéve, akkor általában elég egy ellenőrzés, de azért nem biztos...) Nincs ezzel baj. Az is csak engem zavart, amikor naponta többször lefutottam ellenőrzni, hogy biztos bezártam-e az autót. Az se zavar senkit, hogy nekem mindig ugyanoda kell parkolnom, centire! Még a boltnál is van "helyem" ha valaki elfoglalja, dühös leszek, hogy mert az én helyemre állni. (Szerencsére odáig nem jutottam még el, hogy akkor addig körözök, amíg fel nem szabadul a helyem.)
Ha azonban ezek túlmennek a nem zavaró szinten, érdemes ezzel foglalkozó szakpszichológust keresni. Terápia segíthet rajta. Tényleg kevés kényszeres beteggel lehet találkozni. Hirtelen nem is jut eszembe senki, a pszichiátriáról, pedig már lassan 4 éve vagyok ott. Talán egy schizofrén, akinek voltak kényszeres tünetei, de az lehetett az alapbetegségéből is. Talán az lehet az oka, hogy a beteg tudja, hogy "hülyeség", hogy munkába indulás előtt 25ször visszamegy ellenőrizni, elzárta-e a gázt, vagy hogy bármit megfog kezet kell mosnia utána, ezért szégyenli bevallani bárkinek is. Senki nem megy szívesen dokihoz olyannal: hogy, bocsika, nekem ötször ki kell nyitnom, és be kell csuknom a hűtőt mielőtt kiveszek belőle valamit, mert úgy érzem, ha ezt nem teszem meg, valami rossz fog történni. Én is nevetnék. Én, aki ha nem munkába megy, előtte elmagyarázom a macskának, hogy hova megyek és miért! :D (Bár ez önvédelem, mert ha elmarad, tuti mire hazaérek, valahol ott lesz a "névjegye".)
A lényeg, hogy viselkedés terápiával, esetleg kognitív terápiával ezek gyógyíthatók. Gyógyszer erre szerintem nincs nincs, bár nem vagyok doki, sőt még egészségügyis sem.



...

Amit átélsz az egy szokás sorozat, amik érzésekkel, és szorongásokkal vannak összekapcsolva.

Próbáld ki ezt, hátha kikapcsolódsz a gondolati rituáléid közül.
Ez egy szokatlan rituálé:

Talán még mindig lehet kapni jópofa fém keverőtálakat, amik az összes háztartásban fellelhetők.
Kb. 4db kell. Egy mély, egy közepes, egy kisebb, és a legkisebb. :)))
Fogsz egy fakanalat, és bevonod textillel.
Lefekszel, és a legmélyebbet az alhasadra teszed, és megütöd a fakanállal az oldalán.
Csak a hangra figyelsz, egész addig, amíg az a legfinomabban el nem ül, majd újból ütsz.
A közepes tálat a hasad közepére teszed. A kicsit a melled közé, és a legkisebbet, fent a mellkasodra.
Érdemes 4-percenként cserélgetni a tálakat, mert idővel megunod a hangjukat.
A kisebb tálakat az élén kell megütni, mivel könnyen elmozdulnak.
Először próbáld negyedórán keresztül, majd pár nap múlva egyre hosszabb időre, egész 1 órára kitolva.
Egy hét intervallumban ismételgesd ezt a gyakorlatot.
Közben csak a hangra szabad figyelni, és az ütésre.
Egyébként nem is tudsz máshova figyelni.
Ez a szokatlan tett, teljesen kikapcsolja a gondolatokat a fejedből.
Valamint a gondolat nélkül töltött órák száma összeadódik, és megnő a belső energiád, ezt meg fogod érezni.
Megnő az intuíciód, kreatívabb leszel.

Nehéz megállítani a gondolatainkat amik őrölnek minket, de nem lehetetlen.



:-)

Kis vidámságot is hoztam ebbe a témába:-))))))))

Hátha ettől lesz egy kis sikere a témának:-)))))))



:-(

Attól félek,nem lesz valami sikere ennek a témának:-(

pedig szerintem sokan szenvednek még igy mint én:-( annyira mégse ritka betegség

Lehet,teljesen hiába csináltam ezt a témát:-( elhanyagolt téma lesz
És láttam van egy pár olyan téma,ahova szintén senki nem jelzett,nem is irt:-((((((((((((

Remélem én témámnak nem az lesz a sorsa:-(

Azért tudom nagyon szomorú fájdalmas, nagyon lehangoló téma ez:-(((((((fáj,és szégyenlem,hogy ilyen témát kellett csinálnom!!!!!!:-((((((((((((

De azért tényleg nagyon jól fog esni,ha olyan emberek akik ismerik ezt az utálatos betegséget,mégis reagálnak nekem,és irnak valamit!!!!!!!!!

A rémes ,szörnyű gondolatokról nem is szeretek beszélni:-((((az is sajnos ezzel jár

nekem az átlagosnál is több rossz gondolatom van:-(((((

Jaa és mindenkinek a saját gondja a legfájdalmasabb,én úgy érzem nekem a legrosszabb,én szenvedek
legtöbbet!!!!!!:-((((((

De tudom,tényleg mindenki "ugyanigy" érzi mint én:-((((
Mindenkinek ugyanilyen fájdalmasak az érzései:-(((((

Mindenkivel eggyütt érzek:-)))))))

És mindenkinek nagyon sok kitartást és sok szeretetet,és pozitiv életszemléletet és gondolkodást kivánok!!!!♥:-)

Jaa és Szép tavaszi és vidám pillanatokat!!!!!!!!!!!!:-)))))))))))))))
♥♥♥:-)

:-))))))))))))))



:-)

Légyszives aki ismeri a témát az irjon!!!!!!!!:-))))